Take my hand and lead the way

Csak egy újabb átlagos napnak indult volna a mai is, ha az öcsém nem fél óráig igazgatja a haját reggel a fürdőszobában. 10 perc késéssel sikerült elindulnom otthonról, pedig én sose kések és olyan bűntudatom van. Főleg úgy, hogy Mr. Pilgrim tartotta az első előadást reggel, így mikor halkan benyitottam az összes nyáladzó, állatmintás cicanacijú két lábon járó sminkkészlet szúrós szemeket meresztett rám, hogy hogy merem megzavarni az ő álmodozásukat. Ugyanis kétlem, hogy őket annyira érdekelné a kreatív írás.
A leghalkabban próbálok besétálni a helyemre és leülni miközben meredten nézem a földet, véletlenül sem szeretnék a tanárra nézni, épp elég megalázó ez a helyzet nekem. Valószínűleg óra után úgyis kapok egy fejmosást, de az mindegy, van annyi gerincem, hogy magamtól odamenjek és bocsánatot kérjek, mert engem tényleg érdekel az előadás. Pár perc alatt sikerül fölvennem a fonalat és bekapcsolódni az órába, ami alatt heves jegyzetelést értek. Csodálkozva pillantok az órámra; 2 perc múlva vége. Gyorsan eltelt és elég érdekes dolgokról volt szó. Szívesen hallgatnám még kicsit, de sok óra vár még ma rám. A helyemen ülve megvárom míg szétszéled mindenki és ketten maradunk az előadóteremben. Lassan fölállok és bedobálom a cuccaimat a táskámba. Még utoljára megnézem, hogy semmit nem hagytam-e ott, majd egy gyors hajigazítás után a katedra felé veszem az irányt. Lassú léptekkel megyek, igazából nem tudom mire számítsak. Elég jófej tanárnak tűnik, bár még sose beszéltem vele, csak csöndben meghúztam magma az óráin. De csak nem fogja leordítani a fejem vagy hasonló. Mikor odaérek az asztala elé nagy levegőt veszek és ujjaimmal a fa barázdáit simogatom.
- Tanár Úr, sajnálom, hogy elkéstem. Kicsit kapkodós volt a reggel. De nem szándékozom többször megismételni. – egy barátságos mosolyt eresztek rá. Nem tűnik egy hétfejű sárkánynak. Sőt…tanárhoz képest elég jól néz ki. Sok áradozást hallottam már róla, de köztudottan minden iskolában és egyetemen van egy szexi tanár.
- Amúgy nagyon érdekes volt az óra. – próbálom oldani a hangulatot, bár szerintem csak az enyémet kell oldani, mert tényleg rosszul érzem magma a késésem miatt. Körülbelül szökőévente egyszer kések, nem vagyok hozzászokva. Azért remélem Mr. Pilgrim lazábban veszi mint én.

Wait my beautiful blondie angel

Nem fogok hazudni, piszok másnapos voltam… tegnap volt egy kis ereszd el a hajam buli… ami nálam általában úgy néz ki, hogy kocsmáról kocsmára járunk és a végén olyan részegek vagyunk már, hogy olyan helyekre térünk be, ahová soha nem mernénk betenni a lábunkat, vagy szimplán olyan dolgokat csinálunk, mint minden normális ember, amit részegen meg mer tenni, de józanul lelőné magát. Mint például a meleg bárban egy rúdon vonaglani. És videót is csinált róla az egyik haverom, de bevallom nem megbotránkoztat a dolog, csak röhögni tudtam rajta még ma is… ha nem fájt volna ennyire a fejem.
De így legalább megvolt a mai tökéletes téma!
Mindenki írja le a legrészegebb élményét, és a műfaját tekintve valami vicces kis novella legyen. Így míg írnak, addig tudunk regenerálódni.
Bár per pillanat a toll sercegése is zavart, a napszemüvegemet le se vettem mióta beértem az iskola területére, mert érzem, hogy mint valami vámpír, úgy bántaná a szememet a napfény. Megbontottam a vizemet, ki tudja hányadik litert fogyasztottam el, de érzem, ha nem iszom, ki fogok száradni. Szerintem fele éjszaka meg sincs… de lehet jobb is.
Egy szőke szépség próbált halkan beslisszolni az órára, de szerintem most a légy zümmögése is felriasztana… igen, felriasztana, ugyanis belealudtam kicsit az órába, azt hiszem. De ki ez a… és mennyi időt aludhattam át… vége lenne az órának?! Még benn van mindenki, írnak szorgosan, néhányan összekuncognak. Nagyon vicces, láttam már nem is egy hallgatót a földön fetrengeni a saját hányásában, szóval nem hiszem, hogy engem kéne megvetni ezért!
A leányzó halkan helyet foglal, nem feltűnő helyre. Pedig semmi bajom a későkkel, előfordul az ilyen. A lényeg, hogy bejön az órára! Bár bevallom, nem egyszer csináltam azt, hogy nem mentem be az órámra, aminek a felét átaludtam.
Az órámra pillantok, öt perc múlva kicsöngetnek, nem szó szerint, de már azért nyüzsögnek az emberek, nem tudtak egy óránál többet figyelni, meg tudom érteni őket.
Lassan én is próbálom emberi formába hozni magamat. Egy-két ember bizonytalanul áll fel, és halkan odatipeg az asztalomhoz, leteszi elém alkotását, majd gyorsan siet el, mintha itt se lett volna… két-három ilyen alak után, a többiek már elég bátrak, és a terem lassan ki is ürül. De valaki megáll az asztalomnál. Felpillantok rá, a papírokat rendezgetve egy mappába.
- Semmi baj. Ez nem egy olyan szigorú óra, amin ha elkésel, akkor büntetés jár… mindenkivel előfordul, hogy késik… az lenne fura, ha az emberek pontosak lennének. – mosolyodom el kedvesen a lányra.
- Ezzel nem értek egyet. – nevetem el magamat. Érdekes óra?! Én magam is belealudtam! Vagy ez csak egy újabb bók, hogy elkápráztasson?! Remélem nem valami olyat vár tőlem, hogy jobb jegy reményében… volt már ilyenre példa!
- Sajnálom. Keveset aludtam az este, én is kicsit szétszórt vagyok a mai napon. – nem is voltam otthon este, olyan nyolckor estem haza. Még szerencse, hogy az óra délután van, pár órát tudtam pihenni.

Take my hand and lead the way

Hála az égnek, hogy nem valami idős, mufurc, elporosodott tanár tartja a kreatív írás órát. Mr. Pilgrim nagyon jó fej, lazán kezelte a késésemet, szóval elmúlt a gyomromban lévő kavargás.
- Akkor jó. - nyugtáztam, hogy nincs harag- és amúgy szerintem igenis érdekes volt az óra. Meg a feladat is tetszett. - mosolyodtam el a cipőmet pásztázva, mert újra eszembe jutott amiről írtam. Vagyis a legrészegebb élményem. Úgy 2 éve lehetett egy nyárzáró házibuliban. Hát igen, jó volt a hangulat, kicsit sokat ittunk. Én talán még többet is, mint a többiek. A gyomromban kavargott a vodka, jager, tequila, whiskey. Abban az állapotomban mindenkit nagyon szerettem, még a szerencsétlen lámpaoszlopot is, ami valahogy elém keveredett a járdán. Mivel sok mindenre nem emlékszem az éjszakából ezért csak a barátaim történeteire tudtam támaszkodni, és elbeszélésük szerint igen felejthetetlen éjszakát varázsoltam nekik. Máig hangos nevetésben törnek ki, mikor eszükbe jut, hogy szegény idős bácsit, aki akkor este a kutyáját sétáltatta, fel akartam díszíteni, mert azt hittem rá, hogy egy karácsonyfa.
A papíromat a tanári asztalra helyeztem, miután kizökkentettem magam a nemlétező emlékek felidézéséből.
- Sejtem honnan jöhetett az ihlet az órai munkára. - mosolyodtam rá halványan. A napszemüveg valóban jó megoldás, de sajnos elég feltűnő. Egyébként fura belegondolni, hogy a tanáraink is buliznak. Főleg az ilyen fiatalok, mint Mr. Pilgrim. Gondolom gyakran járják az éjszakát a haverokkal, és azt is el tudom képzelni, hogy mindig más lányokkal tér haza. Másnap pedig bejön ide tanítani. Nem is tudom miért tartom ezt furcsának. Ő is ugyanolyan ember mint mi. Neki is vannak szükségletei. Egy ilyen jó pasi biztos kapós a bulikba. Mert valljuk be...eléggé jól néz ki tanár létére, meg úgy amúgy is. Persze  szinte minden lánynak bejön az egyetemről, sokan tesznek is érte, hogy észrevegye őket. Nem tudom mekkora sikerrel. Bár ha én tanár lennék, és úgy néznék ki mint ő biztos kihasználnám a "rajongóim" körében.
Mr. Pilgim-re nézek és ráeszmélek, hogy én megint a gondolataimba merültem pár másodpercig. Már valószínű csak arra vár, hogy elmenjek és aludhasson tovább.
- Akkor én nem is zavarok. További szép napot. - köszönök el tőle, majd az előadóterem ajtaja felé veszem az irányt.