Utálom ezeket a sakk-matt helyzeteket, mikor egy ember képes elfoglalni az egész mosdót. Hogy lehet három piszoár közül éppen a középsőt kiválasztani? Na, gyerünk már! Nem érek rá egész nap. Persze az előttem állónak sincs annyi esze, hogy az egyik szélsőt válassza, így mögöttem tovább dagad a sor, míg végre fel nem szabadul a terület. Ketten helyezkedhetünk célpozícióba. Már éppen elkezdenék vizelni, mikor beáll a középső piszoárhoz is egy srác. A másik szélsővel összeakad a tekintetünk felszaladt szemöldökünk alatt. Na, ez... Ez tuti buzi. Nem is kell neki túl sok idő, hamarosan nézelődni kezd. Nem mintha problémák lennének a méreteimmel, de azért na,...
- Csak nem Sasha McCain? - bámul az arcomba vigyorogva, mikor végre kinézelődte magát combmagasságomban.
- De öregem, telitalálat - nézem tovább a falat, miközben nem lengetem a farkam, hanem végzem a dolgom.
- Olvastam azt a cikket, és mindjárt felismertelek - folytatja. Hogy milyen jó nekem! A szőke sérójára pillantok.
- És akarsz valamit, hm? - vonom fel a szemöldökömet. Én már végeztem, szóval nem fogok itt ácsorogni, senkinek a kedvéért se.
- Hát, bekaphatnánk valamit - kacsint, majd lepillant a szerszámomra, amit éppen készülök elrakni.
- Kösz, de nem - helyes a fiú, de valahogy nem az esetem. Egyszerűen ott hagyom, hiszen minek ezt tetézni? Ő megpróbálta, nem nyert, én meg nem fogok neki magyarázkodni, hogy nem vagyok homár attól még, mert együtt bulizok pár transzival. Kezet mosok, ráigazítok a hajlamra, majd ott hagyok mindenkit a gondolataival együtt. Sietek ki, nehogy utánam jöjjön. A csajoknál se bírom, ha nyomulnak, ezt meg simán megütném, ha nem tudom leszerelni. Odasietek Maxime-hoz, és gondolkodás nélkül átölelem a derekát.
- Á! Szia Dave - örülök meg a rég nem látott cimborának, miközben zsebre teszem a kezemet. Rutinosan nem fogok kezet mosdó használat után, pláne akkor nem, ha még vizes, én meg úgy siettem, hogy a szárítót már eszembe se jutott használni.
- Mi a helyzet? - kérdezem, majd a csajra pillantok.
- Semmi, éppen mesélem Maximiliane-nek, hogy megnéztem az új horror filmet - mondja, közben a fejével a nő mosdó felé int, jelezve, hogy persze nem egyedül, de az illető nem annyira lényeges, hogy a nevét elmondja. - Nem is mondtad, hogy együtt futtok - jegyzi meg, kicsit úgy, mint akinek mindent tudnia kellene.
- Miával futok - válaszolom neki, amire oldalt pillant, hogy az értetlen arcát palástolni tudja valahogy. - Maxime nem szeret futni - teszem hozzá, mintha tényleg a futásról lenne szó.
- Akkor biztos összekevertem a két vöröst - vigyorodik el végre, hogy elővakart valami frappánsat a fejéből.
- Figyelj, gondoltam ám rád - jut eszembe valami, - jó lenne leülni és beszélni a nyári tervekről - mondom. Ezt jó lenne Maxime nélkül intézni, hiszen a fiúkat így is megdöbbenésként fogja érni a helyzet, biztos lesz pár felesleges kérdésük, amit nem a csaj előtt kellene intézni. Meg pár jó tanács, hogy hogyan legyek továbbra is szabad...
- Hát... Rendben,... - vakja meg a hátát. - ...de tudod, még vizsgaidőszak van. Nem beszélhetnénk erről utána? - átpillant a vállam fölött. Valószínűleg megláthatott valamit, de nem forgolódok hátra, hogy kiderüljön, mi az.
- Mike-nak már nincsenek vizsgái, és ami azt illeti, én is letudom az összeset a héten - vonom meg a vállamat.
- Huh, tényleg..? Mocskos mázlisták - szinte bosszankodik, de azért örül is a szerencsénknek.

- De azért néha sikerül, mi? - kérdi a csajtól vigyorogva Dave, és persze viccesnek találja, hogy az okoskának nem esik le, hogy mi az igazi téma. A néha sikerül is, inkább csak egy nekem tett célzás, hogy azért tud egyet s mást az eltűnésem okáról.
- Hah - prüszköl egyet. - Lazíts kiscsaj - nevet fel. - Minden a helyén van a szememmel, de azért gondolhatod, hogy a tizedik emeletről nem ismerek fel mindenkit - magyarázkodik. Ugyanis Mia és Dave ugyan annak a parknak egy-egy oldalánál laknak, ami miatt nagyon közeliek egymáshoz. Apropó park...
- Sasha, meg van még annak a pincérlánynak a száma? - néz rám, széles vigyorral, közben a női mosdó felé les. - Szükséged van még rá? - vonogatja a szemöldökét, mire a szemem forgatva előhúzom a mobilomat. Mindeközben elengedem Maxime derekát is, hogy két kezemmel foghassam a telómat.
- Mindjárt előkeresem - kezdem el pörgetni a neveket, és ha Maxime kicsit odales, akkor rájöhet, hogy a pincér barátnőjéről van szó. Közben Dave is előhalássza a sajátját, hogy elmenthesse a névjegyet, amit küldök neki.
- Klassz - tapicskolja a készülékét. - Sejtettem én, hogy már megdugtad - mondja, látszólag szándékolatlanul, mintha csak kicsúszna a szájján, csak azért, hogy láthasson valami reakciót Maxime arcán.
- Eh... Dave - morgom az orrom alatt. Hát kérem, hol marad a baráti diszkréció? Egyébként meg miért hiszi mindenki azt, hogy minden csajt elkapok, aki megadja a számát?
- Bocs - megszorítja Maxime vállát. - Ugye nem baj? - nem is az érdekli, hogy nekem esetleg keresztbe tesz, ami egy cseppet megemeli a vérnyomásomat. Megfogom a csuklóját, hogy levegyem Maxime válláról a kezét, közben egy jekentőségteljes pillantással próbálom benne nyomatékosítani, hogy nem pálya. Azt sajnos én nem vehetem észre, hogy ezeket csak a jelenlétemben csinálja, és ha nem vagyok ott, akkor tiszteletben tartja a területemet, vagy legalábbis nem próbálkozik Maxime-nál.
- Van pár - vonja meg a vállát.
- Dave előszeretettel felejt el időben bejelentkezni vizsgára, ezért mindig a legrosszabb időpontokat sikerül megszereznie - jegyzem meg, feddőleg a haverra pillantva. Aki nem fekszik időben, gyakran késik...
- Kihagynod? - kérdezek vissza reflexből, majd leesik, hogy most nem a fogamzásgátlás a téma. Bár ha nem ugyan ott leszünk, akkor ezt is vehetjük fogamzásgátlásnak. Feltéve, hogy nem csinálja mással. - Nyáron szoktatok túrázni? - mosolyodok el, mert az, amit ők csinálnak, tuti nem hegymászás. - Az klassz, mi tavasszal járunk - és folytatnám, de Dave közbeszól:
- Na, várjatok csak... Ember, ugye ezzel nem azt akarjátok mondani, hogy nem jössz velünk a nyaralóba? - esik a torkomnak Dave amolyan hisztis punci stílusban, amitől a frász kerülget. Ó, Maxime... hogy te sose bírsz csöndben maradni! Sóhajtok.
- Nem, ember, nem erről van szó - megdörzsölöm ujjbegyeimmel a szemöldökömet.
- Hát akkor? - nem érti, hát persze, hogy nem érti, hiszen még soha nem fordult elő olyan, hogy magunkkal vittünk volna egy csajt. A nyaralás mindig a kalandoké volt, így nyáron rendre kidobtuk vagy csak parkolóba állítottuk a csajainkat.
- Vinném Maxime-ot is - mondom, miközben mind a két kezemet a zsebembe csúsztatom.
- Ja... Hát... - a csajra sandít, majd újra rám néz azzal az "ember, ezt nem mondod komolyan" tekintetével, amire csak bólintok egyet. - Huh... Hát... Ez elég új - majdnem azt mondja, hogy ilyen még nem történt. - Mike-kal már beszéltél? - próbál kibúvót keresni a válaszadás alól.
- Még nem, de ismered Mike-ot, őt aztán nem fogja zavarni - nyomom előre a döntés küszöbére, ha már nem beszélhetjük meg együtt, és muszáj itt döntést hozni az ügyben.
- Hát, biztos jó lesz - próbál mosolyt erőltetni az arcára, mielőtt Maxime-ra pillantana úgy, mint aki még egyszer meg akarja magának nézni azt a csajt, akit a legjobb haverja el akar vinni egy olyan helyre, ahová eddig senkit se vitt el. - Na, majd megtanítunk bulizni, mert az a múltkor nem ment valami fényesen - kacsint Maxime-ra, és lassan kisimulnak a ráncai. Úgy tűnik, elfogadta a helyzetet.
- Néha lejön a barátnőivel, de eléggé kiszámíthatatlanul - válaszolja. - Volt már, hogy két hetet is rajtunk lógtak, mielőtt sikerült volna őket lerázni. - Mike szokás szerint sokat beszél, de ezt már nem teheti meg sokáig, mert a nő mosdóból friss make uppal kilibben az esti plasztik hódítása.
- Na, megyek - nyújtja a kezét, amit most már meg is rázok. Közelebb hajol hozzám, hogy suttogjon, de ez nem igazán megy neki, így még a mellettünk elsétáló pár is felháborodott pillantást vet felé:
- Látod, az a széles száj csak arra vár, hogy bekapja a farkam. Holnap meg lesz majd másik - megszorítja a vállam. Hát persze, hogy neki milyen jó szerinte, és nekem mennyire szar, hogy már ő is úgy gondolja, hogy járunk Maxime-mal.
- Szia csajszi - hajol puszira a lányhoz, mert hát most már ő is a brancshoz tartozik, ha már velünk jön nyaralni.

- Hm - hát ehhez csak egy vigyort fűzött hozzá, míg én kezdtem magam a lány helyett is kínosan érzeni. Tényleg nem érzi át, hogy mi az, amikor a háta mögött alaposan kibeszélik? Ezt igazából sértőnek kellene tartania, erre... Hogy lehet valaki ilyen furcsa?
- Csak nem tapasztalat? - egy újabb Dave-vigyor. Már nagyon sok mindent el tud képzelni Maxime-ról, ami nekem egyre kevésbé tetszik. Bár nekem már nincsenek ilyen feltételezéseim, hiszen annak ellenére, hogy két nő nevelte fel, elég elutasítóak beszélt arról, hogy ő sose fog lányokkal.
- Hm, lehet megfogadom - kacsint. - Szeretem a mocskos lányokat - önkéntelenül megigazítja a nadrágját, hiszen van olyan hülye, hogy belegondoljon.
- Hát, hogy ilyeneket hozok fel - adja a bűnbánót, miközben a kezét ő is zsebre teszi, jelezve, hogy nem ér még egyszer a csajhoz. Persze, tart tőle, hogy megpróbálom eltörni a kezét. Azért csak próbálnám, mert kitáncolna a mozdulatom elől, hiszen jobban verekedik, mint én.
- Nem is rossz ötlet - lepődik meg azon, hogy a lány milyen segítőkészen áll hozzá. Talán ezért tartja Sasha maga közelében? Másban is ilyen segítőkész? Vajon, ha Sasha nincs ott, megkapható egy körre?
- Csak nehogy megbukj az egyik vizsgán emiatt - morgom az orrom alatt. Nekem nem jön be annyira, hogy Maxime ilyen kedves lett hirtelen Dave-vel. Nehéz megbízni a csajban, hiszen olyan furán van összerakva.
- Nem fogsz zavarni - mosolygok a lányra, mire Dave is bólint, és megismétli, amit mondtam. Hát persze, hogy nem fogja zavarni, hiszen, ha zavarni fogja, akkor egyszerűen ellehetetleníti a nyaralást. Mindannyiunkat abból a fából faragtak, amelyik a Nap felé tör minden áron.
- Biztos - vonja meg a vállát Dave. - Nem voltam ott, hogy ellenőrizzem,... De legközelebb ott lehetek, ha gondolod - ajánlja nyájasan, amitől kedvem támadna állcsúcson vágni.
- He? - pillant értetlenül a csajra Dave, és ami azt illeti, én is ugyan ilyen tekintettel meredek Maxime-ra, de közben imádkozom azért, hogy ne kezdje el megmagyarázni, hogy ezt hogyan értette.
- Inkább menj, mert nem lesz hová mártogatni - intek fejemmel a nője irányába, aztán hagyom, hogy elköszönjön Maxime-tól is. Addig elnéztek a másik irányba, de ezzel se járok sokkal jobban, mert egy éhes nőstény csorda méreget. Mi van ma az emberekkel?

- Most már mindegy - vonom meg a vállamat. Ha nem Maxime lenne, azt hinném, hogy szándékosan csinálta az egészet. Továbbra is a zsebemben tartom a kezemet, egyelőre megvárom, míg Dave lelép. Tudom, hogy a nyaralóban minden egyértelmű lesz, de ezt még nekem se sikerült feldolgozni. És minden szép meg jó, ha kettesben vagyunk. Olyankor könnyen jön minden, a simogatás, az érintések, a kézfogás, de amint megjelenik egy ismerős, tudatosítja bennem, amit Maxime mellett meg fel se fogok. Kellene valami, hogy mindig a tudatában legyek, vagy legalábbis ne akarjak mások előtt megszabadulni abból, ami közöttünk van.
- Nincs mit jóvá tenni - mosolygok kedvesen a lányra, majd megsimogatom a hátát. Elkalandozik a tekintetem azokon az őzike szemeken. Vonz. Nem úgy, mint az eddigiek. Nem az tetszik benne, hogy meg akarom dugni. Közel hajolok hozzá egy csókra.
- Maxime - suttogom - odamegyünk, ahová csak szeretnél - mondom, anélkül, hogy az agyam működésbe lépne. Ha most valaki megkérdezné, hogy hol vagyok, nem tudnám megmondani. Egy pillanatig még nézem a szemeit, majd a kezemet nyújtom neki, hogy megfogjam a kezét. Nem azért csinálom, mert kikezdték Macime-ot azok a lányok pár méterrel arrébb, észre se veszem, hogy egyáltalán léteznek.
- Tehát hol fogunk kávézni? - indulok meg vele kifelé.
- Azért választhattak volna valami jobb nőt is a főszerepre - húzom el a számat. Mondjuk egy Michelle Rodrigezt oda tudtam volna képzelni, sőt még egy A. J. Is belefért volna. Amint kilépünk az épületből, megcsapja az arcomat a kellemes floridai szellő.
- Elmegyek veletek szívesen túrázni, ha a szüleid is beleegyeznek - térek vissza egy korábbi témára. - Senkit se fog zavarni, ha pár napig nélkülöznie kell minket - mondom, és közben a nyaralóra gondolok, a partra, a bulikra. Főleg a házibulikra.
- És te eljössz velem a szüleimhez, a ranch-ra, hm? - bemutatlak anyunak és apunak, meglátjuk, mit szólnak hozzád. A véleményük fontos... a jó véleményük.

- Nincs bajom a macskákkal - válaszolom a kérdésére. Nálunk otthon a ranchon van jó pár, hogy megfogja a rágcsálókat a csűr körül. Jobb szolgálatot tesznek, mint a kutyák. Legalábbis szerintem.
- Menjünk - indulok el, mert nekem eszemben sincs azt nézegetni, hogy kiket háborított fel ez a kis nyilvános incidens. Elvégre már máskor is smároltam csajokkal mozizás után, inkább csak Maxime az, akivel nehezebb normálisan viselkedni.
- A végével? - vonom fel a szemöldököm. - Szerintem túl akarod bonyolítani. A csóka csak álmodta az egészet, azért ébredt fel a végén a helikopterben - mondom az én magyarázatomat.
- Igen, találkoztunk - nézem, ahogy kinevet és csak mosolygok. - Szeretsz a családoddal lenni? - kérdezem csak úgy, mert eddig úgy tűnt, hogy elég ritkán töltenek időt egymással.
- Örülök - biccentek helyeslően. - Majd szólok nekik, hogy te is jössz - mondom, közben azon tűnődöm, hogy lépésről lépésre hosszabbítjuk meg a kapcsolatunk lejárati dátumát. Először csak egy éjszaka volt, aztán lett belőle kettő, aztán jött Cannes... A hajába hajolok, hogy csókot adjak a fejére, közben belélegzem a samponja illatát.
- Hát, azt lehet inkább kihagyom - húzom el a számat. Nem arra vágyom, hogy egy leszbikus rendőrnő molesztáljon. Sejtettem én mindig is, hogy a női rendőrök leszbikusak.

Megállok, hogy rá meredjek. Megint? Miért kell felhozni ezt a témát? Nem beszéltük meg már elégszer? Sóhajtok, majd magamhoz húzom, hogy átöleljem. Igen, tudom, hogy szerinte abban egyeztünk meg, hogy megbeszéljük egymással ezt a témát, de én jobban örülnék, ha ez nem kerülne szóba.
- Maxime - cirógatom meg a hátát. - A tested a tiéd, te döntöd el, hogy akarsz-e hormonkészítményeket szedni - mondom határozottan. Hát ki vagyok én, hogy ezt eldöntsem, ha már ő egyszer döntött. - Nekem mindegy, hogy hogyan védekezünk, ha védekezni akarsz - teszem hozzá. Én bőven jól voltam eddig is az óvszerrel. Persze, ha az a kérdés, hogy akarnak-e gyereket, ha ez az igazi kérdés.
- Mit akarsz, Maxime? - fogom tenyerembe az arcát.