what the hell are ya’ lookin’ at?

FANNI - TIZENHÉT – NÉGY-ÖT ÉV - NINCS

story of my life

warning. pici káromkodás.

Megőrjít ez a csend. Totál olyan, mintha minden körülöttem azt akarná üzenni, hogy igen, szerencsétlen, még itt fogsz ülni egy óra múlva is. Ebben az időben pedig semmi sem fog történni, közben meg ketyegni fog az óra, a pénz meg persze nem jön. Aztán az ember életét meg ez viszi előre, meg ezért teperünk állandóan. Mert mi más is kerülhetne a központba, mint néhány koszos papírdarab, ami előző este még nagy valószínűséggel egy koszos bugyiba lett bedugva? És egyébként meg ennyi, a dugdosás az élet lényege, csak aztán vigyázni kell, hogy mit dugsz meg hova, mert nagyon pofára lehet esni a végén.

De legalább olyan helyen vagyok, ahol szükség van rám. Meg a hozzám hasonló emberekre, akiknek nincs jobb dolguk, mint lopott autókat átfesteni. Nem sokat hoznak, de legalább pár napig csinálhatok úgy, mint aki jól él. Vehetnék egy új pólót, meg a zuhanyzót se ártana megcsinálni. Én meg a nagy terveim, miközben örülök, hogy vehetek egy szottyadt hamburgert meg egy sört.  Vagy kettőt, attól függ, mennyire várakoztatnak meg.

- Ez az - morogtam fel, mikor leesett az a maradék cigi is, mikor éppen elővettem volna. Kellett nekem olajtócsa felé ülni… Nem mintha egyébként nem az lenne nehezebb, hogy egy tiszta pontot találjak. Szórakoztató is lenne azt hinni, hogy ezen a helyen bárki leállna takarítani. Kicsit felnevettem, amikor elképzeltem magunkat kis kötényben meg felmosóval. A hirtelen jött jókedvem azonnal el is tűnt, amikor eszembe jutott, hogy még rágyújtani se tudok.

- Végre… - pattantam fel pár perc múlva, amikor jött a fejes egy borítékkal a kezében. Nem is számítottam ennyi pénzre. Nem akarom beleélni magam, de ma este szórakozni fogok, még lehet kimosom a koszt meg festéket is a hajamból. Annyi piát fogok venni, hogy magamról se tudok majd. Nem az olcsót, drága sört kérek majd, valami olyat, aminek más a színe is és kimondani se tudom a nevét. És nem az olcsó whiskeyt kérem.

- Ez komoly..? – a szemöldököm az egekbe szaladt, miközben kivettem a pénzt és gyorsan átszámoltam. Sose voltam egy matekzseni, de azért ezt nem volt nehéz megállapítani. – Egy százas, komolyan? – kínomban már csak nevetni tudtam. – Kockára teszem a rohadt életem azért, hogy Audiban furikázd a feleséged seggét, ami egyébként csoda, hogy befér abba az autóba.. Nem csodálom mondjuk, ahányan tele szokták pakolni – már olyan nyugodtan és közönnyel mondtam ki ezeket a szavakat, mint aki tisztában van azzal, hogy úgyis elveszítette a csatát. De én nyertem, meg egyébként is nyerni fogok. – Vagy a gyerekeidnek motiválsz, akiket látsz kéthetente egy órát? Vagy a csajoknak, akik csak azért adják oda magukat, mert azt hiszik, hogy pénzes vagy? Ha már ennyire hazudozol, hazudhatnád nekem is, hogy tele a zsebed… Egy ezres, minimum – a kabátom alá csúsztattam a kezemet, és bár semmi nem volt ott, ezen a környéken senki nem feltételezte azt, hogy valaki fegyver nélkül ki mer lépni az utcára. Ha meg már voltam olyan hülye, hogy ellenálltam, eszébe se jutott volna, hogy tényleg annyira hülye vagyok, hogy pisztoly nélkül teszem ezt.

Ő meg csak nézett rám, aztán odacsúsztatott még egy borítékot. Nem az én nevem volt rajta, de sokkal vastagabb volt. Nem álltam le megszámolni, de tényleg méretes volt. A főnök csak intett egyet, valószínűleg annak, aki eredetileg kapta volna. Két ember megkérte arra, hogy fáradjon velük hátra. Kérdezte, hogy miért, de én már tudtam, hogy azt fogja hallani, hogy a héten semmi haszon nem volt rajta, ők meg nem szeretnek háziállatot tartani. Itt nincs olyan, hogy felmondás meg hasonlók, elég sok info ragad az emberekre a kosz mellett. Ki lehet ám lépni, csak annak egy határozott lövés a vége. Pont egy olyan, amit én is hallottam.

A raktár másik oldalába pillantottam, egy pillanatig még a padlót néztem, aztán csak megnyaltam a számat, nevetve zsebre raktam a pénzt és elindultam kifelé. Ma neki nem volt szerencséje. Nekem meg igen. Azt hiszem, hogy… Előléptettek.

És… Lelkiismeret? Kérlek, mi az? Ezen a helyen olyan nem létezik.