A könyvtár kis rejtett zugában - Nor x Lex

[You must be registered and logged in to see this image.]

A hely, ami úgy látszik összeköt bennünket

<

Muszáj tanulnom a vizsgákra, vészesen közelednek. Megpróbáltam mindezt a szobámban megtenni, de a szobatársaim egyszerűen agyrémek, és vagy engem szórakoztatnak, amiből adódik, hogy lehetetlenség tanulni, vagy egymást szórakoztatják - elég hangosan - , amiből szintén az adódik, hogy lehetetlen tanulni. Így fogtam magam, és a könyveimet, és átvonultam a városi könyvtárba. Azért nem az egyetem könyvtárába, mert tuti, hogy rengetegen vannak ott, és le se lehetne ott ülni. És jól sejtettem, a városi könyvtár üres, kihalt, egy két nyugdíjas ténfereg a polcok közt, de ők sem időznek sokáig. Ahogy haladok az olvasóterem felé, rájövök, hogy mégsem teljesen üres a könyvtár. Ott ül Norelle, a lány matekról. Egy ideig tetszett, udvaroltam neki meg minden, de végül nem lett belőle semmi. Azon agyalok magamban, hogy nem megyek oda hozzá közvetlenül, hanem inkább megkerülöm a polcsort, ami körkörösen megy az épületben, így oda tudok surranni a háta mögé. Már ott állok, mögötte, mikor észreveszem, hogy fülhallgató van a fülében, így nem hallaná meg azt, hogy szólok neki. Ezen agyalva, hirtelen ötlettől vezérelve, adok neki egy puszit az arcára, majd gyorsan elhajolok, mielőtt visszakézből keverne le nekem egyet. Ilyen már történt velem sajnos. Ahogy elkapom a tekintetét rámosolygok, majd megkerülöm az asztalt, és leülök vele szembe, még mindig széles mosollyal az arcomon. Mizujs? Hogy hogy itt tanulsz? Neked sem túl csendes a szobád? - kíváncsiskodom, mi járatban errefelé. Belekukkantok a könyvébe, hogy megnézzem mit tanul, de túl sok egy sorban a szám és a betű. Nem vagyok oda a matekért, megtanulom, meg minden, de nem nőtt a szívemhez. Mit hallgatsz? - Úgy látszik, reggel túl sok kávét ittam, kicsit túlpörögtem, és már nyúlok is a fülhallgatója után, amit nem sokkal a puszi után rántott ki, gondolom az ijedségtől.

[You must be registered and logged in to see this image.]

A hely, ami úgy látszik összeköt bennünket

<

Matek. A nappalom, éjszakám, az életem, az ételem, a szenvedélyem és a szerelmem. Sokkal többet adott nekem eddig, mint bármi más. Teljesen odavagyok érte, szinte már szükségem van rá. Megnyugtat, hogy tudom, hogy mindig van benne logika. Nem olyan, mint a történelem vagy az irodalom. Itt minden logikus. Akinek pedig van esze, az tudja követni is. Mindig nagyon oda kell rá figyelni, de nekem például általában elég ha csak egyszer magyarázzák el. Én mindig ott vagyok az órákon és mindig nagyon koncentrálok, így sosem maradok le. Emiatt aztán annyit nem is kell tanulnom délutánonként, de őszintén szólva még így is nagyon nehéz. Nyilván másoknak is, csak ők annyira nem figyelnek a jegyükre.
Délutánonként általában mindig a könyvtárban ülök. Az igazság az, hogy nincs az egyetemen olyan csendes hely, mint ez. A sigma házban a csajok folyton pörögnek és nyüzsögnek, fogalmam sincs, hogy hogy csinálják. Olyanok mint a duracell nyuszik, hihetetlen. Nekem viszont néha már nagyon kényelmetlen az ott lét. A könyvtár pont alkalmas arra, hogy kicsit elmerüljek a gondolataimban. Mindig is szerettem odajárni. Még a gimiben volt egy nagyon jó kis helyi könyvtár, ahol összebarátkoztam a könyvtárossal, Claudiával és vele azóta is tartom a kapcsolatot. Fura, nem?
Ma kivételesen nem akarok komolyabban tanulni, csak nézegetni a különböző függvényeket. Ezért is raktam be egy kis zenét, hogy még kellemesebben teljen az idő. A Muse a kedvenc bandám, körülbelül négyszer voltam már koncertjükön és közös képen is van velük. Hihetetlen, hogy milyen jó zenét játszanak, istenek. Minden cd-jüket rátöltöttem az ipodomra, és éjjel-nappal azt hallgatom. Minden vizsga előtt azt szoktam, mert energiát ad. Tudom, hogy másnak is bejön a zene módszer, de...Oh, hát ezt meg kitől kaptam?
Puszit kaptam az arcomra valakitől a hátam mögül és én azonnal kikapom a fülest a fülemből, mert nyilván kíváncsi vagyok. Oh, Alex az. Már kezdtem komolyabban megijedni, hogy valami homeless pasi itt puszilgat egy közterületen, de akkor nincs gond. Hatalmas vigyor van az arcán, mindig is ilyennek ismertem. De milyen régen is láttam. Leül velem szembe, én meg kiveszem a másik fülest is és lerakom a könyvet az asztalra.
- Hát ne is mondd. Voltál te már a sigma házban? Ja nem bocs, te csak a kappásokkal lógsz.
Gúnyolódom, és csipkelődöm, mint mindig. Alex az alpha ház tagja, általában tényleg a kappás hidrongénszőke csajokkal lóg. Nem is értem, hogy mi hogy lehetünk barátok. Mondjuk szerintem ő nem tipikus alpha srác, hisz mindig mosolyog, mindenkivel jóban van, de nem goromba és seggfej, ő nem néz le soha senkit. Nagyon érdekes és összetett személyiség. Mosolyogva nyújtom neki oda a fülest, hogy belehallgasson, de tudja jól, hogy mit hallgatok, csak azért megkérdezi.
- Hát persze, hogy Muse-t, ez meg miféle kérdés? De veled mi van? Mit keresel itt? Ez nem épp a te birodalmad. Netalántán eltévedtél, idegen?
Úgy érzem, hogy most nagyon is formában vagyok. Szeretem piszkálni, de nem aljas módon. Csak olyan bohókás, vicces formában, és sosem megyek túl messzire. Az egyetemen elég sok a sztereotípia, én pedig mindig ezeket használom fel.