Frederique Albion
::say something : 8 ::born this way : 2014. May. 01. Age : 29 ::where we belong : Marseille ::one day : It is hard to believe that a man is telling the truth when you know that you would lie if you were in his place ::wayfaring stranger : dying angel
Theta
| Tárgy: Frederique Abion Csüt. Május 01, 2014 10:14 am | |
| Frederique Albion
Look at all the hate they keep on showing I don't want to see that Look at all the stones they keep on throwing I don't want to feel that Teljes név: Frederique Brody Albion Becenév: Freddie Születési hely és idő: Marseille 1995. Április 20. Play by: Gaspard Ulliel Csoport: Théta Érdeklődési kör: Fotózás Kapcsolat a családdal: A szüleim meghaltam, a nagybátyámról pedig ne beszéljünk
Ez vagyok én: Összesen 168cm vagyok, vékony, izom nem sok van rajtam, tekintetem zöld, és aggódóan mozgékony. Kiállásom bizonytalan és riadt, nem tiszteletet parancsoló, inkább engedelmesen meghunyászkodó. Bármit felveszek, de leginkább a szövetingeket kedvelem, és a kék színt, a sötétkéket. Testemet hegek, zúzódások borítják. Jellemileg az évek megtörtek, már nem ellenkezek semminek és semminek, teszem amit kell szótlanul. Bízok mások döntéseiben, ha ők azt mondják, hogy az úgy van jól, én csak bólintok és hiszek nekik. Őszinte vagyok, nem hazudozom. Imádok fényképezni, a lencse másik végén elbújhatok a többiek elől és teljesen más lehetek, ők is mások, a valóság nem olyan durva és kegyetlen, mint valójában. Már én sem ismerem magam, próbálom figyelmen kívül hagyni a saját vágyaimat, hogy ne zavarjanak. Biszexuális vagyok, mindkét nem egyenlően érdekel, bár mindkét félből inkább a vezéregyéniségek, mert hogy én vezetni nem tudok, az millió százalék.
| [You must be registered and logged in to see this image.] |
Hola - 18 - 6 év - van story of my life Már csak kicsi kellett, pár lökés, Cole csípője az enyémnek ütközött újra és újra, és akkor elértem a csúcsot, testem megemelkedve az övének feszült, majd elolvadt alatta egy hangos nyögéssel. Csak pár mozdulat kell neki és követ engem rám borulva, ujjaim gerince vonalát simogatják. Cole nagyon klassz, nem csak azért, mert barátok vagyunk és lazán lefeküdt velem... nem is tudom, miért, én csak beszélgetni jöttem át, de a ruhák repültek, és már itt tértem magamhoz igazán... és eléggé zavarba jöttem, mivel ez így az én fejemben annyira nem állt össze, hogy lefeküdtem a barátommal. Zihálva kapkodtam a levegőt, hogy minél több oxigénhez jussak minél kevesebb idő alatt. Mikor már sikerült legalább a hangomat megtalálni, kérdésre használtam a levegőt. - Miért? - Érdeklődök halkan, csak, hogy tudjam, volt-e bármi komolyabb oka. Mondjuk... kétségbeesés, feszültség levezetés, vagy csak úgy jött ez neki, mert be volt indulva. - Mi miért? Nem kell mindenre választ találni... - Lesütöm a szemem. Hát persze, hogy nem, csak kicsit jobban örültem volna, ha tudom, mi volt az oka annak, hogy magáévá tett. Nem tudom, miért haltak meg a szüleim, hogy a nagybátyám miért részeg állandóan, és miért rajtam vezeti le. És most azt sem szabad tudnom, hogy a barátom miért rántott maga alá. De nem kérdeztem újból, csak csendben elnyúltam alatta. Rosszul éreztem magam a történtek miatt, de nem mertem neki semmit mondani, egy elutasítás elég volt nekem egy időre. Tudtam, hogy ez semmit sem jelentett neki, csak egy kör volt, nem kellett azon aggódnia, hogy többet képzelek bele. Lassan legördítettem őt magamról, ha már ilyen semmilyen stílusban, azért mert dologgal közelítünk egymáshoz, akkor ezt meg nekem nem kellett megmagyaráznom. Felülök, és lecsúszva az ágyról a ruháim keresésére indultam a sötétben. Nem szóltam hozzá, ha valamit, a csendet megtanultam nagybátyám mellett, hangtalanul mozogtam, magamra kapkodtam a ruháimat. - Kössz a beszélgetést - Szólok vissza még az ajtóból, és meg se várom a válaszát, csak becsukom. Hátam a falnak vetem, és tincseimbe túrok. Rohadt életbe! Nem ezt akartam, nem akartam lefeküdni vele, csak szerettem volna kibeszélni magam, de ebből semmi se valósult meg. Azt gondolhatná egy marseille-i, hogy a világ máshol nem csak biztonságosabb, de kedvesebb, szebb is, pedig nem az. Két év barátság után a barátod megfektet, és még arra se hajlandó, hogy megmondja az okát. Ellöktem magam a faltól, és a cipőmmel a kezemben sétáltam el a szobámig, magamra zártam az ajtót és elé toltam a széket. Megszokás, kicsit félős vagyok. Az ágyra zuhanva összehúztam magam, mint egy sün, hogy megvédjem magam a negatív erőkkel szemben.
|
|
Sosie Morgenstern
::say something : 87 ::born this way : 2013. May. 02. Age : 32 ::where we belong : palm bay ::one day : 'cause i don't wanna lose you now,i'm lookin' right at the other half of me
Kappa
| Tárgy: Re: Frederique Abion Csüt. Május 01, 2014 7:44 pm | |
| Elfogadva! Ejha micsoda Et-t sikerült összehozni. Külön köszönet a figyelmeztető képecskéért az elején. Huss foglalózni...semmi kivetnivalót nem találtam. (: ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] |
|