Dexter H. Hebert
::say something : 5 ::born this way : 2014. May. 14.
Theta
| Tárgy: dexter hugo hebert Kedd Május 20, 2014 9:48 am | |
| dexter hugo hebert
live your life and enjoy every minutes of it. Teljes név: dexter hugo hebert Becenév: dexter Születési hely és idő: 1992.május 23., Georgia Play by: xavier samuel Csoport: theta Érdeklődési kör: filmek, rendezés, írás, fotózás Kapcsolat a családdal: A családommal való kapcsolatom szinte mesébe illő. Egyedüli gyermekként mindent megkapok, amit csak meg tudnak adni. Sajnos a családi helyzetünk nem olyan fényes, mint a felső tízezernek, édesanyám főállású munkanélküli lakberendező, apám pedig mérnök. Többek között a pénz hiánya miatt sem lett testvérem, aminek néha örülök néha nem. Azért eljátszogattam már egy párszor azzal a gondolattal, hogy milyen lenne, ha lenne egy húgocskám, akit mindig meg kellene védenem, vagy egy öcsém, akit taníthatnék focizni, habár azt utálom… Szóval a szüleim nagyon szeretnek és én is őket, ezért próbálok segíteni nekik ott ahol, csak tudok. Mióta végeztem a középiskolával alkalmi munkákat vállalok, hogy legyen, elég pénzem egyetemre ugyanis szüleim azt szeretnék, ha élhetném az álmaim, így amikor nem dolgozom, forgathatok, vagy éppen írhatok, és ezért nagyon hálás vagyok nekik. Illetve eddig így volt, de most itt állok a siker kapujában és bármit megteszek azért, hogy az út végén minden szép és jó legyen.
Ez vagyok én: milyen is vagyok én, hm, ez egy nehéz és igen bonyolult kérdés mivel én is egy bonyolult személyiség vagyok, sőt szerintem minden ember komplikált, ha csak nagyon mélyen is. No de térjünk vissza rám mit is mondhatnék, viszonylag könnyen barátkozom, de úgy igazán nehezen nyílok meg mások előtt, a féltett kis titkaim lelkem legmélyebb bugyraiban őrzöm. Meg kell, hogy említsem, hogy ezen a helyen a titkaim mellett és miatt kifejlődött egy olyan képességem, hogy rettentően jól hazudok, ami segítségemre van az álarcaim viselésében is. A szüleim szerint ezt már olyan tökéletesre fejlesztettem, hogy színésznek kéne mennem, hiszen mindenféle szerepbe bele tudok bújni, de én nem szeretnék. A szívem sokkal inkább az írás és a rendezés felé húz. Meg akarom mutatni a világnak, hogy ki is vagyok én és mire vagyok képes, mint a legtöbb ember – gondolom én – én is arra vágyom, hogy valami emlékezeteset adhassak a világnak és mindezt egy filmen keresztül szeretném megtenni majd egyszer… Szóval összefoglalva tényleg sokrétű személyiség vagyok, tele szenvedéllyel, vágyakkal és óriási akarattal. Ha valamit elhatározok, azt véghez is viszem, bármi álljon is az utamba, még ha meteor eső is szakad ránk én, akkor is megfogom csinálni a filmemet, vagy ha éppen egy csajt viszek ágyba az oda is fog kerülni, majd szépen kikerül minket az a meteor, ha pedig mégsem legalább boldogan halunk meg. Ó igen szeretem a szexet. Bár azt ki ne szeretné? Viszont mindemellett nem a bunkó tapló szerepben tetszelgek a lányok előtt, hanem sokkal, inkább ésszel játszom ellenük, kiderítem, mit szeretnek, mire vágynak aztán megadom nekik, hogy utána ők is megadhassák nekem, amire én vágyok. Szóval nagyjából ezek a lényegesebb dolgok rólam. Külső… Lássuk, csak átlagos magasságom van, nem vagyok sem túl alacsony sem túl magas, csak pont jó. Izomzatom létezik, de azt sem viszem túlzásba így sokkal inkább eltudom magam adni cuki fiúnak a szőkés-barna hajammal és barna szememmel, ugyan nem ütöm meg a szőke, kék szemű figurák szintjét, de közelítek hozzá. Egy kis féloldalas mosollyal és könyörgő boci szemekkel mindent el lehet érni, ha pedig mégsem jönne be ez kivillantom gyönyörű fehér fogaim és már enyém is a csaj. Fontosnak tartom elmondani, hogy minden nap fürdök. Bármit történjen is minden nap le kell zuhanyoznom és fogat is kell mosnom. Ha ezeket kihagyom, akkor nem tudom még mi lesz, mert sosem mertem megtenni, de az biztos, hogy semmi jó. Nem mintha tisztaságmániás lennék, mert a szobámba elég nagy rendetlenség van általában, de a jó megjelenés fontos. Ha úgy tartja, kedvem borostás vagyok, ha pedig nem akkor sima baba popsi arccal rohangálok mindenfele. Bár belegondolva, ha művész vagyok, sosem szabadna borotválkoznom. Ruháim teljesen átlagosak, turkálóból szerzett teljesen egyszerű pólók, pulóverek, farmerek és melegítők. Egyedül az alsógatyáim és a zoknijaim nem onnan vannak.
| [You must be registered and logged in to see this image.] |
ARIEL – 19 - ÚJRAKEZDŐ - NINCS story of my life Ha belegondolok, hogy nekem mennyit kell güriznem azért, amiért a gazdagok csak csettintenek egyet és megkapják elfog a hányinger. Ha létezik Isten miért ennyire igazságtalan? A jó embereknek miért nem megy annyira jól, mint a gazdagoknak és a felső tízezer, hogy lehet ennyire undorító népség? A szüleim engem is mindig elkényeztettek amennyire tudtak, de hogy mindent megkapjak egy szempillantás alatt az nem működött, talán ezért is becsülöm én meg a dolgokat. Gyűlöletem a pénzesek felé valószínűleg a féltékenységből fakad, de nem ez a lényeg, ha nincs veszíteni valód, te nem tennél egy olyan ember ellen, akinek amúgy is mindene megvan? Ne érts, félre nem ölném meg érte vagy ilyesmi, de ha valaki felajánlja, hogy fizeti az hőn áhított egyetemem, ha cserébe észhez térítem a lányát még szép, hogy igent mondok. Hiszen neki már amúgy is mindene megvan és mindig is meglesz mit neki az, hogy melyik neves egyetemre jár? Amúgy sem kell még csak ezért sem megdolgoznia. Ha erre gondolok egyáltalán nem bánom, hogy igent mondtam és nem is értem miért éreztem magam annyira rosszul a beszélgetés közben… Talán csak maga a helyzet félelmetes volt, hiszen egyik pillanatban még kávét viszek a kegyetlen főnöknek a másikban pedig már a vele szemben lévő széken ülök… - Khm Mr. Hugo várjon egy pillanatra. - Hebert… - suttogom alig hallgatóan attól félve, hogy elveszítem az állásom. - Nos, mindegy. Szóval lenne egy ajánlatom magának. Kérem, üljön le. – egy pillanatra csak állok tovább bámulva a főnököt és azon gondolkozom, hogy vajon mit is szeretne a lóti-futi fiútól, de aztán legyőzve meglepettségem elindulok és leülök az asztalával szemben lévő székre. Először nem mondott semmit csak bámult rám. Számomra ez idő alatt mintha eltelt volna egy év, de szerencsémre még a szívrohamom előtt megszólalt. - Tudja, nekem van egy lányom, aki letért a helyes útról. – ismét drámai szünet. Talán keresi, a szavakat vagy éppenséggel csak ellenőrzi a reakcióimat, így bólintok és figyelek tovább, tartom a szemkontaktust, hogy lássa, nem félek, még ha valójában majd összecsinálom is magam. – Mennyibe kerülne, ha megkérném, hogy térítse vissza a családi vállalkozáshoz? – A kérdése hallatán csak ülök és bámulok szinte az egész életem lepergett előttem, hogy mennyi mindent kérhetnék érte, hogy tudnék végre igazán segíteni a családomnak. Aztán beugrott, hogy mennyire kegyetlenség lenne elvennem a döntés jogát a lánytól és hirtelen nagyon rossz embernek éreztem magam. Már majdnem meg is mondtam Mr. Thorntonnak, hogy nem vállalom, de aztán eszembe jutott valami. Ha nem én, akkor majd valaki más elvállalja, no meg amúgy is ezek a gazdag kölykök mindig is tönkretették az életem. Úgy ugráltatnak, ahogy nekik tetszik, és igaz ezt a lányt nem ismerem, de el tudom képzelni milyen. Hosszú szőke vagy barna tökéletes hajú, tökéletes bőrű és öltözékű hisztis anyuci és apuci kicsi lánya lehet, mint az összes többi. Így végül csak bólintottam aztán összeszedve minden erőm és bátorságom megköszörültem a torkom és beszélni kezdtem. - Szeretnék egyetemre járni, de nincs rá pénzem. – Gondoltam tartok én is egy kis hatásszünetet, hogy biztosan megértse a feltételeim, de végül nem tudtam folytatni mondanivalóm. - Rendben, mindent elintézek, ha vannak további kérései írjon e-mailt vagy hívja fel a titkárnőm. Most pedig kérem, távozzon, nem igazán érek rá ilyenekkel foglalkozni. – Pár másodpercig csak bambán bámultam és próbáltam feldolgozni, amit mondott, de aztán észbe kaptam és elindultam kifelé. Miközben a titkárnő sorolta az újabb teendőim én meg sem hallottam, végig a beszélgetés és a lány körül járt az eszem. Talán kicsit meg is sajnáltam, hiszen melyik szülő képes olyat mondani, hogy nincs ideje foglalkozni a gyereke dolgaival?
|
|
Amabell Lewis
::say something : 293 ::born this way : 2014. Apr. 12. Age : 32 ::where we belong : a Hollis egyetem Sigma házában megtalálsz ; ) ::one day : I hate everything about you... why do i love you? ::wayfaring stranger : ζ ○ sweet disaster ○ ζ
Sigma
| Tárgy: Re: dexter hugo hebert Kedd Május 20, 2014 10:29 am | |
| Elfogadva! Üdvözöllek nálunk Dexter! Igazán érdekes személyiség vagy, ezt már most látom és az előtörténeted is érdekesre sikerült. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből és arra is, hogy a lelkiismereted, hogy fogja viselni. Hibáztatni a döntésed miatt én nem tudlak, annyi biztos. Jól tetted, hogy az álmaidért mindenre képes vagy Na de futás játszani, csak előbb foglald le az avatarod. Jó szórakozást nálunk ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] |
|