Look at all the hate they keep on showing I don't want to see that Look at all the stones they keep on throwing I don't want to feel that

Hola - 18 - 6 év - van

story of my life

Már csak kicsi kellett, pár lökés, Cole csípője az enyémnek ütközött újra és újra, és akkor elértem a csúcsot, testem megemelkedve az övének feszült, majd elolvadt alatta egy hangos nyögéssel. Csak pár mozdulat kell neki és követ engem rám borulva, ujjaim gerince vonalát simogatják. Cole nagyon klassz, nem csak azért, mert barátok vagyunk és lazán lefeküdt velem... nem is tudom, miért, én csak beszélgetni jöttem át, de a ruhák repültek, és már itt tértem magamhoz igazán... és eléggé zavarba jöttem, mivel ez így az én fejemben annyira nem állt össze, hogy lefeküdtem a barátommal. Zihálva kapkodtam a levegőt, hogy minél több oxigénhez jussak minél kevesebb idő alatt. Mikor már sikerült legalább a hangomat megtalálni, kérdésre használtam a levegőt.
- Miért? - Érdeklődök halkan, csak, hogy tudjam, volt-e bármi komolyabb oka. Mondjuk... kétségbeesés, feszültség levezetés, vagy csak úgy jött ez neki, mert be volt indulva.
- Mi miért? Nem kell mindenre választ találni... - Lesütöm a szemem. Hát persze, hogy nem, csak kicsit jobban örültem volna, ha tudom, mi volt az oka annak, hogy magáévá tett. Nem tudom, miért haltak meg a szüleim, hogy a nagybátyám miért részeg állandóan, és miért rajtam vezeti le. És most azt sem szabad tudnom, hogy a barátom miért rántott maga alá. De nem kérdeztem újból, csak csendben elnyúltam alatta. Rosszul éreztem magam a történtek miatt, de nem mertem neki semmit mondani, egy elutasítás elég volt nekem egy időre. Tudtam, hogy ez semmit sem jelentett neki, csak egy kör volt, nem kellett azon aggódnia, hogy többet képzelek bele. Lassan legördítettem őt magamról, ha már ilyen semmilyen stílusban, azért mert dologgal közelítünk egymáshoz, akkor ezt meg nekem nem kellett megmagyaráznom. Felülök, és lecsúszva az ágyról a ruháim keresésére indultam a sötétben. Nem szóltam hozzá, ha valamit, a csendet megtanultam nagybátyám mellett, hangtalanul mozogtam, magamra kapkodtam a ruháimat.
- Kössz a beszélgetést - Szólok vissza még az ajtóból, és meg se várom a válaszát, csak becsukom.  Hátam a falnak vetem, és tincseimbe túrok. Rohadt életbe! Nem ezt akartam, nem akartam lefeküdni vele, csak szerettem volna kibeszélni magam, de ebből semmi se valósult meg. Azt gondolhatná egy marseille-i, hogy a világ máshol nem csak biztonságosabb, de kedvesebb, szebb is, pedig nem az. Két év barátság után a barátod megfektet, és még arra se hajlandó, hogy megmondja az okát.  Ellöktem magam a faltól, és a cipőmmel a kezemben sétáltam el a szobámig, magamra zártam az ajtót és elé toltam a széket. Megszokás, kicsit félős vagyok. Az ágyra zuhanva összehúztam magam, mint egy sün, hogy megvédjem magam a negatív erőkkel szemben.