For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy.

Sharon - 18 - 6 év - Nope

story of my life

Kimásztam Lys ágyából, igaz, azért jöttem át hozzá, mert képtelen voltam elaludni, és mert féltem, hogy megint esetleg előkeresnék egy üvegnyi tömény alkoholt, de mellette se volt jobb. Mikor elaludt Kiosontam a szobájából. Felhúztam a bőrdzsekimet és egy fekete, szűk nadrágot, majd kaptam magam és elmentem. Igen, ki, el mindenkitől és mindenhonnan, minél messzebb. Tudtam, merre akarok menni és ott mit akarok csinálni. Nem tudtam elképzelni jobban most, mint egy tök anonim fiúval eltölteni az estét, aki elfeledtet velem mindent és mindenkit, de főleg Cole-t.  Így  kedvenc báromba beettem magam, ahol nagyjából igen, csak melegek voltam. Mert van ilyen hely. Fent fiúk táncoltak alsógatyában, angyal szárnyakkal, és valami iszonyú csillámvalami hullott a tömegre, ami félmeztelenül susogott, ahogy a testek összesimultak.
Pár pillanatig álltam az ajtóban, majd elmosolyodva a bárpult felé vettem az irányt, egy kóláért.
~ 2 óra múlva ~
Hogy ki itatta meg velem az első pohár alkoholt? Gőzöm nincs. Azt se tudom, kihez tartozik az a két forró, izzadt test, ami elölről és hátulról is hozzám dörgölődzik, hogy ki csókolja a vállam, a nyakam, hova tűnt a felsőm. De nem is érdekel, mert nem gondolok semmire és senkire, csak a forróságra, arra, hogy én nekik éppen fontos vagyok. És nem úgy, mint a testvéremnek. Persze, neki is számítok, naná, minden testvéri szeretet megvan benne felém, de nekem ez nem elég. Ugyan már! Tudom, hogy meleg, az egész család tudja, hogy az. Egyszerűen csak én nem kellek neki. lehet, azért, mert a testvére vagyok, még akkor is, ha nem vérszerinti, de neki ez akkor is számít. Én meg csendben beleőrülök.
Egyre mélyebbre zuhanok a forróságban, a kezekben, amik bejárják a testem, ide-oda vonva, egymástól elirigyelve, az arcokat szinte nem látom, mert mindig csókol valaki, és ez jó. Kell. Minek tartogassam az egészet, ha a kiszemeltemet nem érdeklem? Akkor azt csinál velem bárki, amit csak akar. A csillám megül izzadt bőrömön, tekintetem ködös az alkoholtól. Az egyikük, aki mögöttem áll hirtelen megpördít, és elkapva a tarkómat ránt mély csókba, közben ujjai csuklómra fonódik és erős, határozott markolással kezd el húzni hátra fele, a sötét szobákhoz.
De valaki más megragadja a másik kezem és egyetlen, erős rántással szakít ki a fiúéból. Ránézek, már amennyire látom így. Lys?
- Te meg mit keresel itt? - kérdezem tőle kábán, fátyolos hangon. Mikor bejöttem jól megnéztem, ez egy meleg bár.
- Na mégis mit gondolsz, mit? - elég dühösnek tűnik, így meg se próbáltam ellenállni, mikor kihurcolt, a felsőmet se kerestük meg, csak így, ki az utcára. A hideg sem volt józzanító hatással, és míg ráncigált, Cole is visszakúszott gondolataim közé. Elment a nagyon jó kedvem, csak őt néztem.
- Semmi értelme törődni velem, Lys. - mintha meg se hallana, úgy megyünk vissza a szobájáig, lenyom az ágyra, és csak nézek magam elé.
- Még hogy semmi értelme veled törődni? Szeretlek T.J. és nem akarom, hogy ezt csináld magaddal. Menj a problémák elé és ne menekül el mindenféle ... ismeretlen fickóhoz. És ha valamelyik gyilkos? - végre megszólal, de nem hallom, nem értem a szavakat, mert a gondolataim másfelé járnak.
- Szeretem Colet. - Bukik ki belőlem, és ezzel egy időben úgy érzem, mintha reccsenve összetörne a világom. Semmi esélyem nála, pedig úgy szeretem, mint soha senkit. A combomra dőlve tör rám a zokogás. Hátamon érzem Lys kezének érintését, majd hagyom, hogy átöleljen.
- Tudom. -  hangja halk, de érzem benne a szeretetét. Karjába simulok, testem rázkódása csak lassan csillapodik.