Poppy McAdams
::say something : 6 ::born this way : 2014. Apr. 22. Age : 30 ::where we belong : Sigma Home ::one day : Sokan azt hiszik, gondolkoznak, pedig csak újrarendezik előítéleteiket.
Sigma
| Tárgy: Poppy Shenae McAdams Csüt. Ápr. 24, 2014 8:44 am | |
| Poppy Shenae McAdams
SOKAN AZT HISZIK, GONDOLKODNAK, PEDIG CSAK ÚJRARENDEZIK ELŐÍTÉLETEIKET. Teljes név: Poppy Shenae McAdams Becenév: Pops Születési hely és idő: London - 1994. 07. 22. Play by: ebba zingmark Csoport: sigma Érdeklődési kör: szinte minden ami művészettel és állatokkal kapcsolatos, imádok fotózni-filmezni, rajzolni-festeni a zene terén sem vagyok ismeretlen több hangszeren játszok és még a hangszálaimat sem vagyok rest pihentetni. Kapcsolat a családdal: Legjobb kapcsolatom mamámmal volt, de ő már nem él. Apukámmal elvagyok, bár hogy őszinte legyek nincs sok ideje rám én pedig nem szívesen zargatom mert tudom van jobb dolga is mint, hogy a kislánya gondjaival foglalkozzon. Anyuval még ritkábban találkozom mivel alapvetően Apuval élek, de nagyon szeretem őt és bármikor szívesen találkozom vele bár inkább olyan nekem mint egy barát mint sem egy szülő.
Ez vagyok én: Olykor heves mint a láng, máskor pedig szelíd mint a tavaszi szellő. Személyiségem ingadozó, nem forrt ki még úgy igazán milyen is vagyok, pedig már itt lenne az ideje. Magam sem tudom igazán ki vagyok, folyton meglepetéssel rukkolok elő, mely nem csak környezetem lepi meg. Viselkedésem hatalmas fordulatokon és ellentéteken alapszik. Szembe találod magad egy törékenynek látszó nővel, ki hatalmas hanggal és vehemenciával kivívja magának a tiszteletet, sőt addig meg sem áll míg nem irányíthat. Ez volnék én, vagyis egy csöppnyi részem. Vezéregyéniségem már pici korom óta megbújt bennem, s lassan-lassan felszínre tört. Ha valaki csak ezt látja meg bennem akkor valószínűleg nem leszek a szíve csücske. Mint említettem ez pedig csak egy aprócska szelet belőlem. Ha érdekel milyen vagyok bővebben olvasd tovább történetem, én pedig csak remélem nem fogsz álomba szenderülni soraim láttán.... Mindig is picit nehezen nyíltam meg az emberek előtt. De ez nem azt jelenti, hogy zárkózott vagyok, ohh az nem én volnék. Csupa pezsgés az életem, móka-kacagás. Ez csupán azt taglalja, hogy ha bemegyek egy boltba nehezemre esik kérdezni, talán gyerekes, de ebből nem tudtam kinőni. Idegenek társaságában kicsit feszengek, de ha úgy látom nyitott az ismerkedésre az illető egyből feloldódik bennem a belső póráz és önfeledt örömöm meg is kezdi "hadjáratát". Aki már kicsit jobban megismer az rájön, ha puskával fenyegetnek sem hagyom abba a beszélést. Nagy szám van, igazi cserfes leányzó vagyok, de ez hátrány? Hm....talán egy picit, hisz néha jobb csöndben lenni. De nincs mit tenni mindenhez van hozzáfűzni valóm, mindenből kiakarom/kitudom magyarázni magam ha kell. Ezen kívül nagyon önfejű és makacs vagyok, nem bírom ki, hogy ne enyém legyen az utolsó szó. De azért nem vagyok reménytelen eset. A végén mindig rájövök, ha nem nekem volt igazam és bájos mosollyal, bociszemekkel remekül letudom venni a másikat a lábáról bocsánatkérés közben. Talán kihasználom a többiek jóindulatát, hisz újra és újra elkövetem az alapvető hibákat és lassan tanulok belőlük, de tudom nem haragudnak rám és ezt szeretem, de azért azt is tudom nem szabad semmit túlzásba vinni, hisz nagyon megüthetem a bokám. Egyébként, ha ez még nem lenne elég kicsit önöző is vagyok, nah meg roppant lusta. Ez, hogy is vethető össze? Csak egy egyszerű példával érvelnék: "-Anyu szomjas vagyok, hozol nekem inni?- kifeküdve a kanapén tv nézés közben kérem ezt. Anyu persze hoz.... -Hoznál nekem egy kis ropogtatni valót?- kérdi anyukám én pedig vagy hosszas mormogás után tápászkodom fel, hogy hozzak neki, vagy megelégeli a várakozást és hoz magának. De, hogy még jobban éreztessem lustaságom: Kérek valamit, de mivel mindig lusta vagyok felkelni most nem kapok pl.: innivalót, inkább nem kelek fel és szomjazom... Hát röviden és tömören ennyit rólam, ha még mindig érdekesnek tartasz, vagy csupán kíváncsi természettel áldott meg a Jó Isten akkor olvass figyelmesen tovább. Ami a külsőmet illeti, nem vagyok egy manöken magasságú lány ám testalkatom nagyban hasonlít az övükéhez. Roppant vékony, törékeny alkatom van. A hajam eredetileg szőke volt ám én mint sokszor sok mindent meguntam, így hát most vörös hajkoronával virítok. Szemem színe eredetileg kék, s hozzá tenném most is az...(kac-kacc) Öltözködésemről röviden pedig csak annyi, szeretek kitűnni a tömegből. Nem szeretem a tömegcikkeket inkább vagyok különc, de egyedi mint márka majom egy fán.
| [You must be registered and logged in to see this image.] |
UB - 17 - 4év - van story of my life Elkényeztetett, gazdag, nem megértett, kiközösített és még sorolhatnám. Várjunk csak! Általában az elkényeztetett és gazdag emberek tartják fent az iskolában a monarchiát, nem? Megsúgom a választ: DE! Az én esetemben viszont más a helyzet. Nem vagyok kis pipiskedő, minden napra vegyünk egy új cipőt és csak a márka és a pénzköltésre koncentrált gazdag fiatal. Hoppá! Itt a kivétel, nem is tudom, hogy tudják ezt a többiek kibírni. Vagy nem én, hogy tudom kibírni, hogy semmi ilyet nem teszek?! Hát egyszerű-Nem-Ér-De-Kel! Magasról teszek a pénzre, a puccos megjelenésre. De azért nem kell engem sóhernek sem elképzelni! Van amire viszont képes vagyok rengeteg dollárt áldozni. Ezek pedig az állatok, a természet és a művészet. Imádok lovagolni járni, vannak kutyáim, nyuszim, halam és még sorolhatnám. Sokszor támogatok állatvédő egyesületeket. Ezen kívül még a „mentsd környezeted” nevezetű kampány egyik arca és szervezője vagyok. És akkor már a művészetekre is térjek ki nem de bár?!-imádok festeni fényképezni hangszeren játszani sőt még dalba foglalni érzéseimet. Kiállításokra járok, koncertekre és szponzorként is megszoktam jelenni akár egyedül, akár apámmal egy-egy megnyitón. De ne csak arról beszéljek milyen nem vagyok mit támogatok, mit nem. Elmesélném, hogyan is alakultak ki ezek a szenvedélyek. Nagymamám nagyon fontos szerepet játszott az életemben. És igen, csak játszott két t, azaz múltidőről van szó. Meg halt pár évvel ezelőtt. Régen minden szabad időm a mamámmal töltöttem. Volt egy nagy farmja amit én örököltem. Ott tanultam meg igazán vele, hogy mekkora ajándék a természet és, hogy mennyire kell rá vigyázni. Hogy-elnézést, hogy ezzel kezdem a mondatot-az állatok milyen csodás teremtmények és szeretni kell őket, nem pedig bántani mint azt sok őrült teszi. Valamint vele festettem fel a hófehér vászonra életem első ecsetvonásait. De nem csak azért szerettem a nagyit mert mind ez összekötött minket, hanem imádtam a humorát imádtam azt, hogy mindenki mondta hasonlítok rá. Mintha nem is anya, hanem az ő gyermeke lettem volna. A hajunk a szemünk a nevetésünk, mint az ikrek! A pajtában a szalmakupachoz mindig elvonultunk és történeteket mesélt nekem. Csodás eredetűeket, babonásakat, földöntúliakat és valóságosakat. Emlékszem, hatalmas csillogó szemekkel meredtem rá és ámulattal teli pillantásokkal koncentráltam minden egyes szóra mi csak elhagyta száját. Mindennap meglátogattam. Mindig együtt voltunk. Játszottunk, tanultunk, festettünk és mesélt nekem. De egyszer bekövetkezett az a nap melyre visszagondolva még most is beleremeg testem, szívem megszakad, torkomba gombóc feszeng, s szememből apró sós könnycseppek gördülnek végig fehérkés bőrömön. Nem szenvedett, nem fájt neki, de az életét elvitte fekete lovon a kegyetlen halál, és nem adta vissza nekem őt. Mindennap kijártam hozzá a temetőbe, ez valahogy nyugtatta lelkem. Keserves hetek, fanyar hónapok, üres évek. Lassan de ledobtam magamról a fekete holmikat és újra színesbe díszelegtem. Kevesebbet jártam a temetőbe, viszont a farmra annál többet. Nem éreztem, s most sem érzek bűntudatot, mert tudom, hogy ő is ezt akarná. És azt is, hogy nem várta el tőlem a gyász ronda színét és a szenvedést mellyel magamat őröltem. Sokáig tartott de megértettem, hogy ennek így kellett lennie, hisz Isten elvesz tőlünk valamit, de nem azért mert nem szeret minket, hanem mert úgy gondolja, hogy már nélküle is erősek vagyunk. S ezzel a tudattal hagytam magam mögött a régi életem, s választottam egy olyan egyetemet érettségi után ami távol van a régi emlékektől és azt tanulhatom amit szeretek. Itt is megvannak a klikkek a menők és a bénák az okosak és flúgosok és természetesen a művészek. Vannak itt olyanok akik hasonló szemlével látják a világot és nem tartanak számkivetettnek. De azért nem habcsók itt se az élet...Meg kell küzdeni a szőke, cicababa népséggel...
|
|
Yasmine Brook
::say something : 218 ::born this way : 2013. Apr. 30. Age : 33 ::where we belong : ♔ Palm Bay ::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans! ::wayfaring stranger : ♔ the second princess
Kappa
| Tárgy: Re: Poppy Shenae McAdams Csüt. Ápr. 24, 2014 8:58 am | |
| Elfogadva! Még mindig nagyon-nagyon kedvelem a karakteredet. Imádom a jellemzést mert olyan igazi Poppys, és olyan igazán emberi. Örülünk, hogy itt vagy nekünk amolyan mosolygós kis tündérnek aki a folytonos fecsegésével szebbé teszi a napunkat. xxx Yasmine ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] |
|