30;tanár;Lana Del Rey;elvált;Delph;

Az óra kattogása zajként hatott az üres váróteremben, de a kósza gondolatok eltompították azt. A szürke jelentéktelen kosztümöm egyetlen vasalatlan barázda nélkül simult combomra még így is, hogy ebben a kényelmetlen székben helyezkedtem el. Próbáltam türelmet erőltetni arcomra de még a bolond is látja a pattanásig feszült húrokat. Egyiket sóhajtottam a másik után és a jelentéktelen kosztüm mellé felvett anyám tervezte táskán doboltak ujjaim. Mintha már órák óta itt ülnék ám az idő megállna, a szemben ülő diák ugyan úgy a telefonját nyomogatja újra és újra, ezzel szemben a mellette ülő divatos szőke szépség a sminkjét igazgatná mint akinek bármelyik pillanatban fotózása lenne én pedig itt ülök életem fordulópontján várva a végítéletet. Legutóbb a diploma osztómon aggódtam ennyit mikor nehezemre esett elhinni, hogy valóban sikerült véghez vinnem apám végakaratát aki legutolsó pillanataiban is csak annyit mondott: " Nézz körül Delph itt mi mind jelentéktelenek vagyunk, de te benned meg van az ami itt mindenkiből hiányzik. A realitás és a felhőtlen képzelet." 9 éves voltam és nyitott akár egy üres könyv ami arra vár, hogy teleírják gyönyörű emlékekkel ám e helyett anyám firkálta tele és kiégette lapjait. Néha amikor elgondolkodom azon, hol rontottam el és hogyan jutottam a nagy terveimtől ilyen messzire általában anyámig jutok, de rá kell jönnöm olykor olykor mikor az eszem nem bánat vagy keserűség homályosítja el, hogy ez nem az ő hibája. Az ő életét is épp úgy megtörte a halál és a haláltól okozott fájdalma pedig engem. Könyörtelen körforgás ez amit semmi és senki nem tud megállítani és a legjobb amit tehetünk, hogy forgunk vele együtt akár egy körhinta. Néha a tetején vagyunk és belátunk rajta mindent de néha már a földet súroljuk és csak a felemelkedésért epekedünk. Eddig az én körhintám nem mozgott leginkább csak egy helyben állt valahol lent de most meginogni látszik. Egyetlen döntés meg tudja változtatni életünket és nem kell, hogy a mi döntésünk legyen. Ebben az esetben az én ingatag körhintám is egy döntés rombolja porig vagy hajtja meg miközben egyre azt hajtogatja tik tak tik tak. Az óra megállni látszik mintha várna valamire, mintha minden ami átsuhant ez alatt az idő alatt a benne kakukkolásra váró madárhoz is eljutott volna és most velem együtt vár egy csodára, egy döntésre. Az ajtó kilincse elfordul és egy felhőtlen mosoly keretében kapom meg azt a döntést ami meghajthatja a körhintámat és a zajos kattogás helyett csak ennyi jut el a fülemig. Gratulálok magáé az állás