[You must be registered and logged in to see this image.]

Nehéz lenne megmondanom, mit imádok a legjobban az egyetemben. A csajokat természetesen mindenképp imádom, mert annyi van belőlük és alpha-s létemre olyan simán válogathatok köztük, mintha a piacon nézelődnék. És nem, nem vagyok érzéketlen pöcs. Ismernek jól, tudják, hogy nagy szerelmet nem tőlem kaphatnak. A testi nagy szerelem, az már más tészta, mert annyira tisztelem őket, hogy, ha sikerül eljutni velük az ágyamig, akkor onnan ne a szájukat húzva másszanak ki.

Amit még nagyon imádok az az, hogy a hét bármely napján szólhat bárki, hogy őrületes buli lesz a város valamelyik szórakozóhelyén vagy épp, valamelyik házban. Én pedig mindig meg vagyok hívva. Alpa-s vagyok. Emlékszel? Velünk mindenki jóban akar lenni, minket mindenki bír -kivéve, aki nem, mert irigy-, és mi vagyunk a legmenőbb pasik a suliban. Így aztán, mikor szerda este hétkor kapom a telefont, hogy kilencre legyek a BJ's-ben, még szép, hogy neki látok készülődni. Gyors zuhany, némi parfüm és arcszesz, egy farmer (!!!) és egy kék v nyakú póló. Nálam ennyiben ki is merül a készülődés, de még persze a sérót azért belövöm.
Pár sráccal együtt furikázunk el a helyig, ahol már az utcán hemzseg az élet. Még szép, hiszen az ajtóban ácsorgók sora nem épp rövid, de mi tuti bejutunk. Miért? Mert a haverom bátyja a kidobó, azért, odabent pedig már nincs más dolgunk, mint körbe sasolni, mi is itt a helyzet. Jesse szerint a kappás csajok tutira itt lesznek és megmondom őszintén, szeretek Brie-vel bulizni, így aztán fél percenként a telómat lesem vagy épp az ajtót. És, még mielőtt bárki kitalálná, hogy szerelmes vagyok: nem! Pusztán Brie az egyetlen olyan csaj, aki teljes mértékig elfogadja, hogy köztünk komoly kapcsolat, nagy szerelem, romantikus valentin napok és eljegyzés a büdös életben nem lesz. Neki is jó ez az állapot ahogy van, épp ezért miért is ne akarnék vele szórakozni? Tőle nem kell félnem, hogy egyszer zokogva vall nekem szerelmet a fél egyetem előtt -ilyenre volt példa- vagy, hogy elkezdi ecsetelni mi lesz majd a gyerekeink neve -ilyenre is volt példa.
A kettőnk kapcsolata teljesen egyszerű. Elszórakozunk egymással, megadjuk egymásnak, amire szükségünk van és ennyi. Ezen felül úgy teszünk, mint aki nem is tudja miről van szó, amikor azzal jön mindenki, hogy milyen szép pár lennénk.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy pohár, két pohár, három pohár... aztán már nem is számolom mennyi az a mennyiség, amit magamba döntök cirka fél óra alatt. De ez van, ha az ember a haverokkal megy bulizni. Mindenki fizet egy kört, van aki nem is figyeli, hogy egy kört fizet-e, aztán pedig te jössz és megy az egész előről újra és újra. Én pedig közben folyamatosan az ajtót lesem várva, hogy az a szöszi, akivel ma jól akarom érezni magam, belibben rajta. És persze próbálok nem olyan állapotba kerülni, amivel már nem lehet majd később teljesíteni.

Viszont! Amíg ez nem történik meg, még szép, hogy bevetem magam a tömegbe és neki állok táncikálni. Egy csaj, két csak, egy pohár, még egy csaj. Valami ilyesmi lehet a tempó, amit az este diktál, ugyanis mindig azon kapom magam, hogy valaki más riszál előttem. Bár engem igazán nem izgat, kinek kavarok, csak élvezem, hogy mozoghatok az egyébként egészen jó zenére. Szeretem ezt a helyet. Csupa laza arc jár ide és hemzseg a hely olyan nőktől, akik a mának élnek és tesznek a szerelemre. Vagy legalábbis nem itt keresik azt, csak élvezni akarják az estét.
-Hé, Will. Szerintem sétálgass el a pult felé.- csapkod vállon az egyik haverom széles, kaján vigyorral a képén, mire én addig addig nyújtogatom a nyakam, míg el nem látok a bárpultig a tömeg feje felett. Na ezért jó, ha valaki 180 fölé nő. Simán átlát a tömegen egy diszkóban.
-Kösz a tippet!- dobok felé egy vigyort megspékelve egy kacsintással, aztán táncikálva megindulok a tömegben a bárpult felé. Itt-ott ismerős arcok vigyorognak rám, kezdve a kappás lányokkal, akik már mind nagyon nagyon jól ismernek. Nem egyszer szöktem ki hajnalban a házukból, szóval... khmm, igen. Ismernek elég jól. Engem viszont egyik se érdekel annyira, hogy leálljak beszélgetni, csak haladok a pult felé kipécézve magamnak azt a szőkét, akit eddig vártam.
Ahogy mögé érek mellkasommal hátához simulok, tenyereim két vállára simítom és a nyakába puszilok. Hiába, hogy nem vagyunk együtt, azért stílusosan szoktam elbűvölni, hogy aztán az este úgy végződjön, ahogy szeretném.
-Szerencséd, hogy eljöttél.- duruzsolom a nyakába, közben megjelenik arcomon az a kisfiús huncut mosoly, ami akkor szokott, ha valami a terveim szerint kezd alakulni. Az, hogy Aubrie itt van már 80%-os győzelem és szeretem, ha nyerésre állok.
-Iszol valamit?- húzok végül közvetlenül mellé egy bárszéket és én is ledobom magam. Bár nem úgy tervezem, hogy így fog eltelni az este. Neeeeem. Brie iszonyatosan jól mozog és, ha bulizni vagyunk, rend szerint tehetségét meg is csillogtatja nekem nagy nagy örömömre.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem volt eddig se pocsék a buli de így, hogy Aubrie megjelent, már sokkal jobb a hangulat. Nem azért, mert szerelmes lennék vagy ilyesmi, ahogy mások gondolják. Egyszerűen, csak jól érzem magam ezzel a nővel és szeretem, ha vele tölthetek egy-egy ilyen estét. Márpedig, ha ő is ott van egy buliban, akkor vele szoktam foglalkozni. Annyira nem vagyok tetű, hogy ilyenkor mással kavarjak előtte. Nem, mintha köze lenne hozzá vagy féltékeny lehetne, de én azért mégis ügyelek a jó kapcsolatra és, hogy

ne legyen semmiből vita. A simulós, nyakba csókolós jelent után alaposan végig mér és látom, hogy elismerés csillan a szemében. Már, csak ezért is jó vele lenni. Tisztában vagyok vele, hogy teljes mértékig elégedett velem... minden téren. Ha nem így lenne, már rég lekoptatott volna. Az pedig végképp nem zavar, hogy sokan azt hiszik, hogy együtt vagyunk. Igazából, még örülök is neki, hogy így nem sokan próbálkoznak be nála, mert azt akarom, hogy legalább szex terén érezhessem úgy, hogy csak az enyém. Nyilván, ha mással akarna kavarni vagy össze szedne magának valami fószert, nem verném ki a balhét, de addig örülök, ha én vagyok az egyetlen esetleg, akivel jól szokta magát érezni.
-Minimum elmentem volna érted. Mi vagyunk Barbie és Ken, a tökéletes páros. Muszáj együtt lennünk egy bulin még akkor is, ha nem járunk igazából. Én a te imidzseden dobok sokat, te pedig az enyémen.- vigyorgok sunyin, de tény, hogy ez így van. Az alpha-sok engem irigyelnek, amiért ezzel a nővel kavarok, a kappás csajok meg rám csorgatják a nyálukat és irigykednek Brie-re. Érdekes módon viszont egyik se közeledik úgy, hogy az ágyamban köthetnének ki. Gondolom tartanak attól, mit szólna Brie.
-Ez igaz és köztudott, ahol te ott vagy, az csak jó buli lehet.- nem, mintha szükség lenne udvarlásra ahoz, hogy Brie olvadozzon tőlem, de azért szeretek neki bókolni. Általában azt tesztelem, mivel lehet zavarba hozni vagy ilyesmi és persze, ha már az én társaságomat élvezi, legyen miért irigykednie a többi lánynak. Mégis csak úriember vagyok kérem szépen!
-Tudd meg, most vérig sértettél. Használtam én már ki valaha, hogy ittas voltál?- teszek úgy, mint aki tényleg meg van sértődve, de ennek ellenére tudom jól, hogy igaza van. Rend szerint, ha iszik kicsit, akkor még inkább rányomulok, mert tudom, hogy képtelen ellenállni. Bár az igazat megvallva, mindig tetszik, hogy kéreti kicsit magát. Ettől olyan érzés, mintha újra és újra vadásznom kellene rá és ahelyett, hogy ráunnék, várom a következő alkalmat. Nem tudom, hogy csinálja, de sose tudnék neki nemet mondani, ha esetleg ő akarna épp az ágyába csábítani. Talán ez azért van, mert tényleg vele érzem a legjobban magam.
-Úgy egy órája jöttünk és hát... táncikáltam ezzel-azzal, ahogy kell. Tudod, a hírnevem...- mosolygok rá továbbra is, mikor pedig felpattan, meglepetten pislogok csupán. Hirtelen nem tudom, hogy most lelécelni akar, rosszat mondtam esetleg vagy mi történt, de aztán ahogy kacéran csalogatni kezd a táncparkett felé, csak ajkamba harapok vigyorogva és követem. Ez az, amit még bírok ebben a nőben. Tudja, hogy kell egy pasit irányítani és nem, mintha szeretném, ha irányít valaki, de élvezem az ilyen megnyilvánulásait.
Nem is fogom vissza magam, lassú léptekkel követem egészen addig, míg végül megáll valahol, akkor pedig szorosan hozzá simulok és csípőmmel követem az ő csípőjének mozgását. Na és igen. Nem szokásom magam visszafogni, így aztán kezemmel is barangolok erre-arra, persze csak kultúráltan és 18-as karika nélkül.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Halkan röhögni kezdek a "Barbie és Ken"-es reakcióján, de igen, jómagam is így gondolom. Viszont, inkább teszek rá még két lapáttal mint, hogy ezen idegeskedjek. Leszarom mit gondolnak a többiek, senkinek semmi köze ahoz, hogy mi Brie-vel együtt vagyunk, nem vagyunk, szexelünk, nem szexelünk. Ez csak ránk tartozik a többiek meg hagy találgassanak. Annál viccesebb az egész. Mondjuk az is igaz, hogy a csőcselék szívesen köszörüli rajtunk a nyelvét, hogy mi merre hogy volt. Hát... tőlem senki nem tud meg semmit.

Az imidzses résszel pedig még szép, hogy egyetért az pedig nem árt egy ilyen suliban, ha tudják ki vagy. Akármilyen okból kifolyólag is de, ha már a neved megjegyezték, akkor kemény vagy. Nem egyszerű kitűnni a diákok közül, mert rohadt sokan vagyunk, nekünk viszont sikerült ez. Miért is dobnánk el a lehetőséget?
-Vigyázz a buksidra kicsi Brie. Kár lenne a csini pofidért.- vigyorodok el újfent, de közvetlenül ezután, csak heves bólogatásba kezdek. Mindig igazam van. Legalábbis elvárom, hogy akkor is igazat adjanak, ha nincs igazam. Na jó, ez így nem igaz. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok zseni, de a véleményem mellett kiállok. Ahogy amellett is, hogy jót tesz nekünk ez a barátság extrákkal dolog.
-Most mond, hogy nincs igazam. Oké, amikor pityókás vagy és olyan édesen dorombolsz még szép, hogy nem lépek le csak úgy. De neked kéne a legjobban tudnod, hogy nem szokásom alvó nőkkel bármit is csinálni.- magyarázok kissé sértetten, mert igen, volt már rá példa, hogy hazavittem Aubrie-t, mert szét volt csúszva valami gyökérnek köszönhetően. Nem hagyhattam ott. Nem tudtam volna ott hagyni, mert attól függetlenül, hogy nincs köztünk semmi komoly, attól még nem hagynám, hogy pár pasi kihasználjon egy ilyen helyzetet. Mert bizony vannak olyanok. Na meg egyébként is, ő az én szex partnerem és senki más. Pont.
-Próbáljon meg bárki is lecsapni. Lecsapom én, de akkor ott marad. Amúgy sem kell ettől tartanom. Mindenki tudja, hogy mi a helyzet.- na most itt ezt elég hülyén fogalmaztam meg, de mégse mondhattam azt, hogy "az enyém vagy" vagy, hogy "mi van köztünk", mert nem az enyém igazából és nincs ugye köztünk kapcsolatféle. Ennek ellenére mindenki tisztában van vele, hogy nem szeretem, ha ahoz nyúlnak, amire igényt tartok. Már pedig Aubrie-ra igényt tartok. Ragaszkodom hozzá, mert jól működik köztünk ez az egész. Nem mondom, hogy örökre így lesz ez, mert előbb-utóbb biztos besokall vagy megunja, de addig marad az enyém. Ha szól, hogy na most akkor végeztünk, mert valaki van, aki érdekli... tiszteletben tartom.
A tánc, amit lejtünk ugyanezt próbálja kifejezni. Amint valaki olyan kezdi lesegetni, aki nem ismer és nem tudja, hogy mi a pálya, a tekintetemmel jelzem, hogy ez a csaj velem van. Egyrészt az előbb említett dolgok miatt másrészt pedig, mert vigyázok rá. Nem hagynám, hogy valami alkoholista barom rámásszon és szerintem ez így korrekt és ahogy akkor egyszer nem tettem, most se hagynám itt, ha esetleg kiütné magát. Ez mondjuk a legtöbb csajra igaz szokott lenni, aki velem van. Annyira azért vagyok úriember, hogy ha már kitüntetnek a figyelmükkel -miért is ne tennék?- én védelmet nyújtok. Ez amolyan pasi dolog.
-Nem is tudtam, hogy nem szeretsz lassúzni.- vigyorodok el és, még mielőtt lelécelhetne, visszahúzom magamhoz de, csak azért, mert szeretem, ha zavarba tudom hozni és, mert bírom ezt a számot. Lassú, szexi, amire prímán lehet kavarni attól független, ha a csajoddal táncolsz, vagy csak egy ismeretlennel, akivel tíz perce kerültél egy négyzetméterbe.
Ha Aub nem veri ki a hisztit és marad táncolni, akkor szépen magamhoz vonom, két kezem csípőjére csúsztatom, homlokom pedig az övéhez nyomom és sunyi vigyorral a képemen táncoltatom. Nem erősen, de tenyereimmel némiképp ösztönzöm, hogy ringassa a csípőjét, én pedig sajátommal követem és, mivel remek összhangban vagyunk ilyen téren és mindketten értünk a tánchoz, mindez rohadt jól sikerül. Már-már a gondolataim is elkalandoznak másfelé és ennek örömére nyakába csókolok. Persze, mindez talán kicsit bensőséges, de inkább azt próbálom ezzel jelezni, hogy szokás szerint kívánatos számomra. Hogy a fenébe ne lenne az? Hiszen gyönyörű és ez a másik ok, ami miatt igényt tartok rá. Titokban pedig -amit neki nem szoktam hangoztatni, mert némiképp rontaná a szépen felépítgetett hírnevemet- megtisztelésnek veszem, hogy ő meg engem tüntet ki a figyelmével. Hiszen jó pár másik suttyó van még az alpha vagy a theta házban, de ő velem van. Valamit nagyon jól csinálhatok.
Mindez persze, maximum a képzeletemben történik meg, ha ragaszkodik hozzá, hogy leüljünk. Bár, azt őszintén sajnálnám, de természetesen visszavonulnék vele a pulthoz és meghívnám valamire.

[You must be registered and logged in to see this image.]

Azt hiszem, akkor egyszer jött elő az igazi Will, aki nem a menő gyerek és nem az egoista barom, aki inkább röhögött volna a többiekkel Aubrie-n, hanem az, aki rohadtul nem nézi jó szemmel, mikor egy nővel ezt csinálják. Még jó, hogy időben vettem észre, mi a fene folyik ott. Az is biztos, ha később értem volna oda és épp megzavartam volna valamelyik beteg állatot, szétvertem volna a fejét de úgy, hogy többet ne tudjon nőre nézni. Nem úgy kell megkapni valakit, hogy elkábítom. Azért annyira nem nézem le a nőket, hogy tényleg úgy kezeljem őket, mint valami állatot. Azokat szokták elkábítani.

Mondjuk a „lenézés” erős szó. Lenézem azt a nőt, aki bárkinek oda adja magát és egy buli után a fél kosár csapat azt meséli, hogy neki is meg volt meg neki is meg a másiknak is... na az ilyen nőt tényleg semmibe veszem. De Brie nem ilyen. Lehet, hogy velem jól érzi magát és ágyba bújunk olykor és lehet, hogy mással is csinál ilyet, de róla azért még nem hallottam, hogy 10-12-en meghúzták volna egy este alatt. Akkor valószínűleg nem is foglalkoznék vele most már, csak arra mentem volna, hogy én is kipróbáljam.
-Tudnék én neked nemet mondani? És tudod jól Aub, hogy azért nem kell hálálkodnod. Miféle barát lennék, ha eltekintettem volna az egésztől?- játszom meg a sértettséget és még azon se akadok le, hogy barátnak tituláltam magam. Persze, semmiképp se a „pasi” -féle barátnak. Inkább a jó barát barátnak, aki alkalom adtán boldoggá teszi a barátnőjét. Nincs ebben semmi rossz és szerintem, épp ezért meg is illet a szó. Van-e olyan barátja rajtam kívül, akivel olyan jól tudja érezni magát, mint velem? Kétlem.
-Hogy mi a helyzet? Jó kérdés Aub. Amint megfogalmazódik valami értelmes a fejemben, elmondom, de egyenlőre csak abban vagyko biztos, hogy mindenki tudja, hogy én tartok rád igényt, így nem is mászik rád senki. Amiatt pedig ne aggódj, hogy komoly udvarlót elüldöznék. Ha valaki tényleg akarna téged, leszarná, hogy én itt vagyok.- vonok vállat és valóban így is gondolom. Amelyik kiszemelte magának Brie-t és komoly szándékai vannak vele de nem mer ide jönni miattam, az meg is érdemli. Vegyék úgy, hogy én egy testőr vagyok és, ha nem ijesztem el őket és bepróbálkoznak a csajnál, akkor én félre vonulok. Nem akadályoznám abban soha Brie-t, hogy esetleg összeakadjon valami komoly fószerral, aki többet is tud neki nyújtani, mint én. Mondjuk egy komoly kapcsolatot.
Leginkább táncolás közben is ezen jár az eszem, ha nem éppen azon, mi mindent tudnék most kezdeni ezzel a nővel, ha kettesben lennénk és mondjuk lenne a környéken egy ágy vagy kanapé. De... visszafogom magam.
-Mi bajod a lassúzással?- súgom fülébe, miközben ajkam óvatosan fülcimpájához is ér, de aztán csak elvigyorodok és annál inkább folytatom a táncot. Látom rajta, hogy zavarban van, bár fogalmam sincs miért. Volt már közelebb is hozzám, ruha nélkül is... akkor most egy ilyen tánc mivel másabb?
A táncnak viszont hamar vége szakad, mert valami barom nekünk jön és Brie-t sikeresen leönti, aki persze azonnal frászt kap. Mondjuk, meg tudom érteni, én se szeretem, ha nyakon öntenek akármivel is.
Ahogy megfordul alaposan szemügyre veszem, de nem látom különösebb jelét, hogy valami komoly cucc lett volna a dolog.
-Szerintem gin tonic volt, de nem vagyok benne biztos. Nem fog látszódni, nyugi.- simítom meg a vállát nyugtatóan, de közben tekintetemmel azt a barmot keresem, aki hirtelen szőrén-szálán el is tűnt. Pedig szívesen bevertem volna neki egyet még, ha ki is dobtak volna utána innen. Legalább bocsánatot kérne a seggfej, de inkább felszívódik.
-Nem. Eltűnt a tömegben de, ha rájövök ki volt az, megtanítom bocsánatot kérni.- morgom a bajszom alatt, majd Brie-t a pult felé terelgetem és kérek a pultostól valami papírtörlőt vagy kendőt, hogy kicsit felitassam a ruhájából a szeszt.
-Haza vigyelek átöltözni vagy valami?- kérdezem végül, mert ugyebár nem vagyok tapló és figyelembe veszem, hogy nem mindenki szeret pia szagúan vagy épp nedves ruhában bulizni. Más kérdés, hogy gyanítom, ha haza viszem, akkor nem jön már ide vissza. Azt is gyanítom, hogy akkor már én is inkább a kolesz felé veszem az irányt, hacsak nem lesz más terve.