Teljes név: Kristoff Leland Beckett
Becenév: Kris, mással ne is próbálkozz
Születési hely és idő: 1993. 02. 11., Chicago, Illinois, USA
Play by: Bradley Soileau
Csoport: theta
Érdeklődési kör: Szeretem azt a látszatot kelteni, hogy nem érdekel semmi – és tényleg, általában nem csinálok semmit, nem látsz sosem könyvekkel, skiccfüzettel vagy bármi egyébbel, ami érdeklődési körre utalna. Csak kevesen tudják rólam, hogy igazából novellákat írok, van egy alakulófélben lévő együttesem, és néhanapján még a gitár után is nyúlok… És néha még egy-egy múzeumban is megfordulok. Vagy galériában. Jobb napjain magammal is viszlek. Rosszabb esetben csak elküldelek, hogy nézd meg magad. De egyébként sok minden érdekel – középkori kínzási módszerek, viktoriánus kultúra, állatvédelem, szamurájok, filmművészet… Egyszerűen csak túl lusta vagyok, hogy bárminek is több figyelmet szenteljek, mint az szükséges.
Kapcsolat a családdal: ”Itt a Beckett-rezidencia üzenetrögzítője, jelenleg senki sincs telefonközelben, de hagyj üzenetet a sípszó után és valaki majd visszahív. Bíííííííííp!” Na igen, ha egy ilyet hallasz, inkább tedd le a telefont azonnal, mert kurvára nem fog visszahívni senki. Becsekkolhatsz a rezidenciánkhoz is, bár valószínűleg a házvezetőnő fogja neked kinyitni az ajtót és közli majd, hogy mindenki házon kívül van. Természetesen azt nem fogja elmondani, hogy anyám épp az emeleten teszi szét a lábait a masszőrnek (vagy a kertésznek, vagy a személyi edzőnek, vagy… akárki másnak). Azt sem fogod tőle meghallani, hogy apám már sorban a negyedik éjszakát töltötte házon kívül, a munkájába temetkezve, az irodájának kanapéján. A nővérem… Na, vele nem tartjuk a kapcsolatot, amióta férjhez ment… És hidd el, ha neked is ilyen családod lenne, te sem akarnál közelebbi kapcsolatba kerülni velük. Én is bőven beérem azzal, hogy minden ünnepkor (ld.: születésnapok, évfordulók, karácsony, húsvét, stb.) egy hétvégét otthon töltök, ők pedig kikérdeznek arról, milyen az iskola, van-e barátnőm és mennyibe került a legújabb tetoválásom. Idilli egy család, nem igaz?

Ez vagyok én: 183 centiméternyi szerencsétlenség, fizikai képtelenség érzelmek kifejezésére és racionális gondolkodásra – valahogy így írnám le magam, ha azt röviden kéne tennem. Igaz, a magasságomban nem vagyok biztos, de a lényeg érthető, nem? Na, ugye. És ha már ilyen szépen elkezdtem, akkor menjünk is tovább a külső jellemzésben – kócos, változó hosszúságú haj, eredeti, sötétbarna színében, vagy szőkére festve, ahogy éppen most van; seszínű szemek, cinikus pillantás és cigarettafüst. Nem, egyáltalán nem vagyok függő – sosem esett még meg, hogy háromnál több dobozzal szívjak el egy nap. Hogy őszinte legyek, könnyedén felismerhető vagyok, már ha az utcán keresel és nem egy Bring Me The Horizon koncerten, ahol a fentebbi leírás majdnem minden második emberre ráillik. És tényleg, ott könnyedén beolvadnék a tömegbe a szakadt farmerommal, tornacipőmmel, kockás ingemmel és zenekaros pólómmal… Ugyanakkor ezek a ruhadarabok különccé tesznek az iskolában és több tucatnyi kritikus pillantást irányítanak rám.
Akárhogy is nézzük, inkább elrettentő példaként állítanának bárki elé is, minthogy azt mondják „nézd, róla kell példát venni”! Pedig nem vagyok rossz srác – talán egy kicsivel cinikusabb vagyok, mint az átlag, kicsivel hanyagabb, lustább és nem nyálzok a futballmeccsek gondolatára, mint a férfipopuláció kilencven százaléka… De ettől még nem leszek rossz ember. Sőt, attól sem, hogy semmi kedvem olyanoknak nyalni a hátsó felét, akik a magamfajtákat úgy kezelik, mint a kutyákat. Vagy még rosszabbul. Nem tűröm, ha a gazdag ficsúrok lenéznek valakit azért, mert nincsenek márkás cuccai, vagy nem cserélgeti úgy a nőit, mint ők a zoknijukat. Ja, hogy én is pénzes családból származom? Részletkérdés. A vagyon még nem jogosít fel arra, hogy a világ urának higgyem magam. Talán pont emiatt is keveredek annyi konfliktusba azokkal, akik a világ közepének képzelik magukat – mert hát kell valaki, aki megmutatja nekik, hol a határ. De ettől még nem leszek világmegváltó, nehogy bárki is azt higgye; egyszerűen csak… Csak. Nem tudom. Ilyen vagyok. Szar nekem.