„Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.”

M. - 20-on túl – 5 év - : )

story of my life

Nem várt gyerek voltam, ugyanis az anyám túl volt már a 38-on, amikor terhes lett velem. Ennek ellenére megtartottak -a két idősebb testvérem nagy bánatára. A bátyám ekkor már tudta, hogy most megint jön egy kis aljas tündérke, aki agyon lesz szeretgetve, a nővérem pedig, aki addig a legkisebb volt tudta, hogy kiesik majd a legkisebb gyerek szerepből. Mivel a nővérem, Sally 5 évvel volt idősebb nálam, aféle anyáskodó testvér lett, a bátyám pedig annak ellenére, hogy eleinte a pokolba kívánt, később a védelmezőmmé lépett elő. Én voltam a legkisebb tesó, aki nagy barna szemeivel és aranyszőke fürtjeivel mindenkit elvarázsolt.
Az apám két kezi munkás a mai napig. Vezeti a farmot, gondozza a lovakat és a marhákat meg hasonlók. Anya vezeti a vállalkozást, ami részben a marhahúsról szól, részben pedig a virágairól, amiket minden nap ápolgat, emellett a lovakkal beteg gyerekeket gyógyítanak. A törekvés arra, hogy másokon segítsünk, mindig körbe lebegte a családunkat, épp ezért nem egy olyan dolgozó van nálunk, akiknek az élet már reménytelen volt. Van, akit kidobtak a gyárból, mert kiöregedett és egy szál maga volt csak a világban és van, aki veterán, így szintén nem kapott munkát, de a tenni akarás még ott volt a vérében. Szóval, az apám is egy jótét lélek.
A suli fantasztikus volt. Legfőképp azért, mert bár a tesóim nem voltak ott velem, hogy pátyolgassanak, mégis mindenki szeretett. Persze, meg voltak a szokásos csajos versengések, hogy ki a legnépszerűbb az osztályban és ki nem, de én ezekből valahogy mindig kimaradtam. Én voltam az okos lány, aki meghúzódott valahol könyveket bújni és mindenki békén is hagyta, mert talán észre se vették. Ekkor szerettem meg az angol irodalmat, mert amíg a többiek az udvaron játszottak, én már negyedik osztályban Shakespeare szonetteket olvasgattam és elemeztem.
Az írás csak ezután jött, amikor először szerelmes lettem. Ötödikes voltam, a fiú pedig hetedikes. Csodaszép kisfiú volt és emlékszem, fülig vörösödtem, ha rám köszönt. A naplómba kezdtem leírni az érzéseim és, hogy miről álmodozok épp, végül ez olyan durva szokásommá vált, hogy egy könyv két-három hétig volt elég. A napi bejegyzések elhúzódtak, a téma elterelődött és azon kaptam magam, hogy a világ nagy dolgairól filozofálok nyolcadikos létemre.
A szüleim mindig azt mondták, hogy érettebb vagyok a koromnál. 16 évesen engem a durva partik nem érdekeltek, csak a könyvek és az írás. Míg a barátnőim a pasijaikkal lógtak, én otthon ültem a pajtában a szalma tetején és olvastam. A szülinapok, névnapok, karácsonyok mindig el voltak intézve egy-egy könyvvel, mert a családom tudta, hogy másnak úgysem örülnék. Meglehetősen be voltam sülve, ha ezt lehet így mondani.
Görögország mitológiája teljesen elvarázsolt, a régi pogány istenek történetei és a misztikus lények, akikről írnak a könyvek... megbabonáztak. Ezeknek köszönhetően döntöttem úgy, hogy először a család történelmében egyetemre megyek. A szüleimet meglepte, de örültek és büszkék voltak rám. Arrafelé nem volt divat az egyetemre járás. Mindenki a farmerkedésből élt és, csak páran tanultunk tovább.
Aztán jött az első igazi szerelem, a nagy változás, a hit abban, hogy tényleg ő az igazi, és a pofára esés, amikor az első komoly éjszaka után ki lettem dobva. Először szembesültem azzal, hogy a lányregények hősei nem léteznek. Azért olyan tökéletesek a könyvekben, mert mi találjuk ki őket, nem azért, mert volt már rájuk példa.
A csalódás után viszont elpattant bennem valami. Nyitottabb lettem, sűrűbben jártam szórakozni és szívesen pasiztam, de persze megfogadtam, hogy nem leszek szerelmes. Annyira túlzásba vittem végül ezt, hogy az apámnak kellett észhez térítenie és felvilágosítania, hogy az egyetemből így bizony nem lesz semmi. Nem értettem mi történt velem, hogy ennyire megváltoztam, de hála az égnek, visszaterelődtem a célom felé.

A Princetonra mentem és szerencsémre, a szüleimnek volt annyi pénze, hogy nagy részt ki tudják fizetni. A maradékért nekem kellett megdolgozni, így diákmunka gyanánt egy könyvesboltban dolgoztam. Könyvesbolt. Őrületes volt az a csodás illat, ami odabent terjengett. Mintha a mennyországban lettem volna és, mivel sok vevő nem mindig volt, én bújhattam a könyveket. Rengeteget tanultam ebben az időszakban, amíg aztán Cupido újra el nem talált.
Előtte fel se tűnt, hogy a pasi, aki egy pillanat alatt elbódított nagy részt ugyanazokra a szakokra jár, mint én. Richard tökéletes volt. Mint, aki egy lányregényből lépett ki. Okos volt, vicces, udvarias de mégis határozott. Másod évtől már a család is ismerte, külön lakásban laktunk ketten és azt tervezgettük, milyen lesz a nagy betűs élet, ha végzünk az egyetemen. Én tanítani akartam ő pedig jogásznak készült. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy az életem vett egy 360°-os fordulatot és minden szerte foszlani látszik. Egy véletlennek köszönhetően derült ki, hogy a férfi, akivel már elterveztem a közös jövőnket és már azt is meg tudtam volna mondani, hogy mikor jön az első gyerek, egy kétszínű féreg. Úgy gondolta, hogy én tökéletes feleség lennék. A szülei elfogadtak, szerettek és elég szolid és csinos nő voltam ahoz, hogy egy jogász felesége legyek. Én lettem volna az álca, ő pedig eljárt volna a nőcskéihez titokban. És ezt volt pofája még nekem is vázolni. Fel volt háborodva, hogy nekem ebben mi nem tetszik. Nos, miután közöltem, hogy nem vagyok iszlám vallású és nem hiszek a poligámiában, elintéztem, hogy pár napig fájjon a micsodája és eljöttem.
A barátnőm ment el másnap a cuccaimért, mert én nem akartam látni és még ő is benyomott neki egyet, mert Richard engem ócsárolt, hogy mennyire válogatós vagyok és, hogy nekem semmi se lenne jó.
New Yorkot a hátam mögött kellett hagynom. Hiába, hogy akkor már fél éve az ottani egyetemen tanítottam, nem maradhattam. Így hát átkerültem a Hollis egyetemre, Floridába. A barátnőmmel tartjuk a kapcsolatot, a szüleimmel sokat beszélünk telefonon és vígan éldegélek a tanári lakásomban. A legfőbb cél most az életemben, hogy jó tanár legyen belőlem és bővítsem a tudásom. Szóval, még mindig szívesen olvasok és még mindig nagyon sokat mosolygok annak ellenére, hogy a majdnem vőlegényem egy … irodalom tanár létemre inkább nem is mondok rá semmit.
A testvéreim élete eközben olyan irányokba halad, amerre az enyém még nem most fog. A bátyámnak már van egy öt éves kisfia, akinek a keresztanyja én vagyok, a keresztapja pedig egy egyetemi barátja. Lassan viszont érkezik a kisebbik baba, a nővérem pedig férjhez készül menni. Szóval, igen. Az ő életük pörög, halad, családjuk van és minden olyan, mint a filmekben. Én pedig a vénlány vagyok, aki el van a könyveivel.