Camiella Moulds
::say something : 11
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 29
Kappa
 |  Tárgy: Camiella Moulds ~ Kedd Ápr. 22, 2014 8:45 am | |
| Camiella Moulds
everything will be alright you’re a love story maniac
Teljes név: Camiella Sun Moulds
Becenév: Cami
Születési hely és idő: 95.04.06
Play by: Yoo Ara
Csoport: kappa
Érdeklődési kör: rajzolás, festés és bármilyen kreatív dolog
Kapcsolat a családdal: Nekem van a legjobb családom a földön, a szüleim sok-sok év után is imádják egymást, ahogy minket is, édesanyám dietetikus, édesapám építész,a bátyám és a húgom zseni, és én meg ott vagyok közöttük koloncnak.
Ez vagyok én: Anyám koreai, apám angol. Anyám génjeit örököltem.
Bár, kint azt mondják, ahhoz képest, hogy koreai vagyok, egészen nagy szemeim vannak. Itthon azt mondják, hogy kicsi szemeim vannak, és akkor azt kéred ne legyek összezavarodva? Pedig igazán nem lenne nehéz eldönteni, szerintem teljesen normálisak, úgy jók ahogy vannak.
Az ajkaim azok már kicsit másabb tészták, azokat annyira nem szeretem, szerintem túlságosan is átlagosak, semmi különlegesség nincs bennük, ketten vannak és rózsaszínek. Viszont a rúzsok meg nem állnak jól, csak nagyon kevés, úgy egy-kettő, így még csak megváltoztatni se nagyon tudom. Ezzel kompenzálom, hogy minden nap másképp van megcsinálva a hajam, ami szép egészséges, hosszú, sötétbarna, az ázsiai génejimnek köszönhetően extra erős . Nem hullik, nem töredezik, és mindig úgy áll, ahogy kell.
Öltözködésben is megvan a magam stílusa, kicsit nőies, kicsit bohókás, kicsit laza. De így szeretem, hogy mások meg mit gondolnak? Őszintén, inkább, tartsák meg maguknak!
„Hogyan süssünk Camiella Moulds-ot?” – eredeti recept
Hozzávalók:
- 20 dkg liszt
- 2 tojás
- egy fazék megtöltve kedvességgel
- pár szem kézügyesség
- 2 evőkanál cukor
- egy csipetnyi bolondság
- reszelt báj, igény szerint
- 1 teáskanál lustaság
- lelkesedés szirup
- végezetül pedig 1 csésze őszinteséget
Elkészítése: A fazék kedvességhez adjuk hozzá a csipetnyi bolondságot és a csésze őszinteséget, majd tegyük a fazekat a platnira, és főzzük körülbelül tíz percig. Félidőnél szórjuk bele azt a pár szem kézügyességet, nincs ok az aggodalomra, a forrástól majd felolvad. Az idő lejárta után kapcsoljuk le a platnit, húzzuk arrébb a fazekat, és öntsük a teáskanál lustaságot az eddigiekhez. Szórjuk a reszelt bájt tetszés szerinti mennyiségben a főztünkhöz, kavarjuk meg egy kicsit, s jöhet a liszt meg a tojás. Kézzel kicsit gyúrjuk össze a fazékban, hogy összeálljon, majd terítsük ki a „tésztát” egy deszkára. Ismét gyúrjunk rajta, hogy még jobban összeálljon, aztán jöhet a tepsi, amit kenjünk be a lelkesedés szirupunkkal. Egyengessük el a tésztát, fűszerezzük meg egy kis humorral és naivitással, aztán mehet is a sütőbe kilenc hónapra!
|  |
bebs - majdnem20 - lassan7év - nope story of my life Öt tény:
1: Két testvérem van: A bátyám velem egy iskolába jár, egy évvel felettem, a húgom meg óvodás. De sokkal okosabb, szerintem simán mehetne már iskolába, de anyuci szerint még nincs itt az ideje. Pedig az óvó néniket már kikészíti, sokkal jobb dolguk volt, mikor én voltam ovis. A bátyám is okos, ráadásul még menő is, ami tök tuti párosítás. Én csak furán menő vagyok. Vagyis azt mondják… ez annyira nem fair így!
2: Imádom az állatokat, ami igazából egy elég veszélyes dolog már annak aki a közelemben él. Mihelyst meglátok valami cuki állatot, azonnal akarom. Azt hiszem, ha valaki rögtön megvenné nekem a dolgokat már lenne egy zsiráfom, egy lovam, egy hörcsögöm, egy elefántom, egy wombatom, egy kutyám, egy cicám, egy krokodilom, egy szurikátám…és azt hiszem ennyi. És most épp várok a kiskutyámra, amit majd ... hát nem tudom ki fog megvenni nekem.
3: Kitűnően rajzolok, vagyis azt mondják. Én egyszerűen csak szeretek órákon át görnyedni egy lap fölött, és addig mozgatni a ceruzámat, míg az be nem színeződik. Megnyugtat, és le tudom rajzolni azt ami nekem kell, és ha már igazból nem lehet, akkor lesz rajzolva. Nem olyan nagy tragédia.
4: Rossz tanuló vagyok, vagyis inkább buta. Sosem tanultam, mert unalmas, és időpocsékolás szerintem. De persze apuci néha megszid, és olyankor szaladok Valentine-hoz, hogy védjen meg, meg mondja meg apucinak, hogy már túl késő.
5: Szertelen természetű, és ugribugri vagyok, és mosolygok állandóan, és szaladgálok. És ezt nem magyarázom tovább.
Négy Szokás
1: Csavargatom a hajam. Ha ideges vagyok, vagy ha izgulok, vagy ha nagyon örülök valaminek. Ezért nem vágatnám le soha, mert akkor mégis hogy csavargatnám? Elsős koromig rágtam is, csak az osztályfőnököm rám kiabált, hogy ne rágjam, mert lesz egy hatalmas csomó a gyomromban, aztán majd pisloghatok, mikor ki kell műteni, és meghalok, és szőrös lesz a hasam belseje.
2: Állandóan ölelgetni akarok valakit. Ez egy nagyon komoly szindora vagy mi, és ezért mindig kell legyen mellettem valaki, akit ölelgethetek. Ez általában a bátyám vagy valamelyik évfolyamtársam. Remélem nem unják még, mert szerintem soha nem fogok leszokni róla.
3: Állandóan, hangosan és nagyon hamisan énekelek a zuhany alatt. Ez nem volt baj míg kisebb voltam, de most, hogy már megnőttem, a szobatársam már egyre többször szól, hogy dugjam be dugóval a szám, mert semmi de semmi hangom sincs,. Pedig én nagyon szeretek énekelni. De már kezdek egyre halkabb lenni, csak akkor engedem ki a hangom, ha egyedül vagyok .
4: Mindig van nálam egy vagy két szelet diabetikus csoki. Oppa cukorbeteg, és ezért nagyon kell figyelnem, hogy még csak véletlenül se egyen semmiféle cukortartalmú dolgot. Márpedig ha szomorú az ember, akkor biztos, hogy valami édesre van szüksége, épp ezért vagyok én, hogy ha Oppa szomorú, kezébe nyomok egy szelet csokit, és megeheti, mert tuti nincs benne egy fél szem cukor se.
Három álom
1: Nagyon szeretnék híres művész lenni. Nagyon szeretek rajzolni, és ez az egyetlen, amihez értek, amiben jó vagyok, szeretném úgy leélni az életem, hogy festek, rajzolok és kreatívkodok. Minden munkához ész kell, de a festéshez, és a művészélethez nem. Oppa meg majd fizeti mindenem. Mert ő okos, és gazdag lesz.
2: Mindenki azt mondja, hogy butaság, de szeretnék egy csillámmanót. Egy igazit, ami a könnyeivel gyógyít, és csillámport kakil. Egyrészt nem kellene többé csillámporra költeni, másrészt, elég lenne egy könnycsepp, és Valinak soha többé nem kellene aggódni a cukorbetegsége miatt. Ha megkaphatnám a csillámmanót…akkor mindent megtennék, hogy Oppa meggyógyuljon.
3: Hát, ez inkább valaki nem valami. Nagyon szeretnék végre egy olyan srácot, aki nem elmebeteg, nem hibbant, nem fura, és nincs önértékelkedési zavargása. Olyat aki menő, és kedves, és nevet a vicceimen, és nem zavarja, hogy butuska vagyok.
Két titok:
1: Asztmás vagyok. Nem súlyosan, csak nem futhatok, meg nem erőltethetem meg magam. Meg ha nagyon felzaklatnak, akkor könnyen befulladok, és mivel nagyon hamar elsírom magam, elég gyakran befulladok. De van cuki pipám, szép rózsaszín, és megment. Meg az „icipici pók fi a vízkőpöre ült” dal, amit Oppa szokott velem énekelni.
2: A mai napig nem tudok rendesen koreaiul. Mikor a családból valaki úgy szól hozzám, bólogatok, meg vigyorgok, és gyorsan elszaladok pisilni, de igazából fogalmam sincs, miről beszélnek. Nehéz nyelv, nekem meg lassú a felfogásom, de titokba kell tartanom, hogy nem tudom, mert ha anyuci tudná, biztos nagyot csalódna bennem.
Egy Emlék
Hét éves voltam, mikor a bátyám, akkor már nagyon sokadjára, megint kórházba került. Valami baj volt a veséjével, nem is igazán emlékszem rá, hogy mi, de állítólag most már rendesen tud pisilni, bár mindig elvörösödik a füle, mikor megkérdezem, miután kijött a vécéből, hogy nem fájt-e vagy minden rendben volt-e. De nem ez a lényeg. Szóval, akkor nagyon sápadt volt, és nagyon ki is állt a füle, és én azt hittem, hogy mennyire magányos, pedig anyu is meg én is mindig bent voltunk vele, Myrcella pedig apában volt akkor még. Ráadásul akkor derült ki, hogy új vesére van szüksége, persze én rögtön mondtam, hogy én ingyen odaadom neki, önként, ki is veszem magamnak, ha kell, de azt mondták, hogy nem vagyok megfelelő bodor. Úgyhogy, ha már a vesémet nem kaphatja meg, úgy gondoltam, hogy neki kelleni fog valami társ amivel beszélgethet, meg amivel aludhat. Szóval elloptam anyu pénztárcáját, és elmentem a legközelebbi játékboltba. Ott láttam először csillámmanót, de akkor nem az volt a legfontosabb, hanem hogy szerezzek Oppanak egy hatalmas vízilovat. De, csak mert abban az időben még butácskább voltam, és összekevertem a kutyával. Sajnos vízilovat, azt nem találtam, szóval vettem neki egy nálam is nagyobb oroszlánt, mert az erős, és neki is mindig olyan borzos haja volt, mint az oroszlánfiúknak. Alig bírtam elcipelni a kórházig, ott meg fel a kórtermébe, de megoldottam. Nagyon örült neki, tudom én, még apáék is, bár akkor lekiabáltak, hogy mégis mi a fenéért költöttem el 75 dollárt egy vacak plüssre, ami csak fogja a port. Én azzal érveltem, hogy nem kér enni, és Valentine tud majd vele beszélgetni, plusz nekem nem kell külön ágy, mert majd azon tudok aludni, ha itt akarok maradni estére. Azt persze már meg se említem, hogy az a hatalmas oroszlán még mindig ott figyel Valentine szobájába otthon, csak már én nem férek el rajta.
|
|
