Vendég
Vendég
 |  Tárgy: Lexi Bomer Csüt. Ápr. 24, 2014 8:41 am | |
| Alexandra Zoe Bomer
Piszok jól utánzod magad
Teljes név: Alexandra Zoe Bomer
Becenév: Alexa, Lex, Lexi, Zoe, Sandra
Születési hely és idő: 1988.06.14. New York
Play by: Megan Fox
Csoport: Sigma
Érdeklődési kör: Alvás és evés. Fogadok ezt senki sem meri bevallani, pedig mindenki imád aludni, lustálkodni felkelés után és élvezik az ételek ízét… bár én főleg az édességeket imádom, nagyon csoki függő vagyok! De szeretem a könyveket is, rengeteg roskadozik a polcaimon. Ami még ilyen nagy terjedelemben található meg otthon, az a DVD gyűjteményem… imádok filmeket nézni! Sorozat függő is vagyok! Bár leginkább egybe szeretek ledarálni évadokat, mert türelmetlen vagyok várni egy hetet a következő részig… igazából pont ezért nem jók a sorozatok, minden héten odaragaszt a képernyő elé.
Kapcsolat a családdal: Jonathan Chace Bomer – Édesapám rendező, rengeteg féle filmet csinál, mintha a mai napig keresné önmagát, mi is a stílusa. De komolyan, minden műfajt imád! Bár leginkább a horror, a sci-fi és a vígjáték a kedvencei. Imádom őt! Leginkább ő nevelt fel, elég lányos apuka, én meg elég apás lány vagyok. Amúgy visszafogott, humoros, jó fej fazon és mit ne mondjak, nem egy osztálytársam ábrándozott róla, amikor először jelentek meg olyan dolgok, hogy mellek. Helyes egy apám van, nem tagadom… de nem tud öltözködni, komolyan mondom, szörnyű ahogy néha összepasszít… hát egy pár tornacipőt úgy bármivel! De nagyon jó rendező, és szeretnék majd a nyomdokaiba lépni!
Elisabeth Ana Lutz – anyám, aki rosszabb mint Queen B! Elit család sarja, aki igazából egy lázadó. Hisz apámat szereti, csak képtelen bevallani… nem a pénz érdekli, mert elismert divattervező, amit annyira nem élvez. Mindig is író akart lenni, nem egyszer olvastam bele a naplóiba, vagy találtam meg a kéziratait… ki kéne adnia! De inkább tervezi a ruhákat, nem mondom, hogy nem jól, csak nem az ő világa, ahogy a balett se. Komolyan, ha azt mondja menjek balettre is, megölöm magam! Amúgy elvagyunk, de valahogy nem tudok mit kezdeni vele, nekem más világ.
Ez vagyok én: Mindenki egyéniség, nekem mindig ezt mondja apu és én hiszek neki, hisz Ő is az lenne… amiket néha hord, és ahogy rendez, az teljes mértékben egyedivé teszi, hisz Ő azzal fejezi ki magát, ez Ő hozzá tartozik, hisz enélkül nem lenne az, aki. Én például imádok trapéz farmert hordani, amit manapság piszok nehéz találni, pedig minél szélesebb az alja, annál jobb és vagányabb és tiszta hippi feeling! A másik nagy kedvencem az a farmer mellény nyáron, vagy kabát tavasszal, de imádom a kapucnis pulóvereket, isteni találmányok! Védik a fejet az esőtől, vagy szimplán elrejtőzhetsz alattuk és ha zsebbel is rendelkeznek – bár az a felső, aminek nincs zsebe, az számomra nem létezik, hisz akkor hova dugom a kezemet?! Amit még látni rajtam általában az a kedvenc napszemüvegem, amit még apu egyik forgatásáról nyúltam és azóta is ezt hordom, bár azt hiszem kettő is van, egy pilóta szemüveg, meg az az SZTK keretre hajazó Rayban. Egyébként teljesen átlagos alkatú vagyok, nem túl magas, de nem is igazán alacsony – ahogy én szoktam fogalmazni, pont Nascar pilótának való. Amúgy nem viselek semmi feltűnő dolgot, az nem én lennék… volt, hogy színesre festettem a hajamat, de inkább maradjunk a feketénél, az mindig és mindenkor jól fog kinézni, röviden, hosszan, göndörön, vagy csak hullámosan, frufruval vagy anélkül, felkötve, leengedve, kontyolva, szóval bőven jó! Amúgy van egy nyelvpiercingem, az orromba is tervezem, de mindig rájövök, nem az én stílusom lenne. Van pár tetoválásom, és bevallom nem mindegyikhez van valami megható történet, vagy nagy jelentés, tetszett és kész.
Amúgy milyen vagyok?! Hát az elmondások szerint, jó pofa, vicces lány… ha anyám szavat akarom használni, akkor egy olyan valaki, akivel csak a baj van. Nem vagyok egy rendes leányzó, mint ahogy a többi ilyen korú lány lenne. Még mindig nem szoktam le a káromkodásról, nem is szeretnék, így nem is fogok, imádok csúnyán beszélni! Főzni se tudok, pedig anyu mindig mondja, az nem olyan nehéz és nem mellesleg egy nőnek tudnia kéne! De tudok meleg szendvicset csinálni, az fél siker már, éhen nem halok! Utálok szoknyát hordani, és szerintem a lehető leghülyébb dolgokban én vagyok benne először. Sajnálom, elég sokszor néztem Jackass-t és South Park-ot fiatalként, amikor még nagyon nem ezeket kellett volna nézni! Amúgy egyszerű gondolkodásúnak tartom magam, mert néha a túlbonyolítás… ahogy a nevében is benne van, csak bonyodalmat okoz. Gyakorlatias ember is vagyok, nem olvasok használati utasításokat se.
Persze sok velem a probléma, de kivel nem?!
Ikrek vagyok, szóval ez igazából velem jár, hogy komplikált vagyok kívülről szemlélve mindenképpen – de nekem se sokszor tiszta ám minden magammal kapcsolatban - kettős személyiség és magam sem igazodok ki magamon… de tudod mit, majd ismerj meg, lusta vagyok magamról írni többet!
|  |
LILS - 25 – JÓ PÁR ÉV, CSAK VOLT EGY KIS KIHAGYÁS - NINCS story of my life Kezdhetném úgy, ahogy minden életrajzot kezdenek, hogy arról beszélek hogy nőttem fel, miként éltem, és hogy emlékszem az első lépéseimre, az érzés is bennem van és a kedvenc szavam most is elkísér… De igazából fogalmam sincs mit mondtam ki először, mikor csodálkoztam el azon, hogy a tükörben látott arc, nem másik személy, hanem én magam és hogy apu vagy anyu hogy nézett rám. Csak annyit tudok, hogy egyszer megszülettem, derengenek dolgok kisebb koromból, de igazából arra sem emlékszem tegnap mit csináltam pontosan. Felnőttem valahogy… voltak persze tinédzser szerelmek, plátói fellángolások, képzelgések a felsős srácokról, akik egy trikóban edzettek a napon… voltak csínytevések, amikor bemásztunk a fiú kollégiumba, vagy óvszert kentünk össze és dobáltuk vele az embereket. Vannak szép és jó emlékek, de vannak kellemetlenek és rosszak is.
Nem szerettem, hogy anyu megveti aput, csak mert ő nem gazdag és nem az elit családból jött, nem tetszett, hogy azért mert valakinek pénze van, akkor úgy érzi, övé a világ. Nem értettem, hogy miért születtem meg, hogy lehettek együtt, ha ennyire nem tudtak meglenni egymás mellett! Apu még mindig anyut szereti, azt mondja ő a nagy szerelem és sose lesz olyan, aki jobb nála, sose lesz olyan, aki felülmúlja őt… én is szeretném megtalálni az én nagy szerelmemet, aki a tökéletes lesz, és akit mindenki másban keresek majd, ha nincs olyan szerencsém, hogy lehorgonyozzunk egymás mellett. Apu mindig azt mondja, mindegy ki az, magas vagy alacsony, szőke vagy vörös, barna vagy fehér… a vallás se számít, az meg főleg nem, hogy fiú e vagy lány, csak szeressem és ő viszont szeressen és boldogok legyünk.
Szeretném, ha apu boldog lenne! Anyu se az most, apu nélkül nem az, csak túl fenn hordja az orrát, hogy ezt bevallja, de majd egyszer eljön az idő, amikor a titkos találkozókból nyilvános séták lesznek kézen fogva a parton, és nem lesz probléma, hogy anyu egy olyan férfit szeret, aki nem gazdag, és még diplomája sincs.
Én is most ezért járok egyetemre és ezért KELL elit egyetemre járnom, ahol cicababák nem tudják mi az a mosás, és ahol több tízezer dollár elköltése annyinak felel meg, mint ha én pár százat szórok el. Sose voltam cicababa, pedig a kinézetemmel el tudnék ott is vegyülni, csak a legújabb trendi ruhákat kéne felvennem. Ehhez például ragaszkodtam, ha anyu azt akarja, hogy ezen az egyetemen legyek, akkor ne kelljen a KAPPA-ba járnom! Így is… ahogy felvettek, halasztottam, világot akartam látni, rájönni mit is akarok és ahhoz mit kéne tennem, meg hogy mennyire is van szükség az egyetemre?! Igazából apu LA-ben él, mindig is vonzottak a filmek… egy komplett forgatását kísértem végig, és szerepeltem nem is egy filmben statisztaként. Próbálkoztam a kaszkadőrködéssel is, de valahogy nem jött be az, hogy eltörjem magamat… egy átmulatott éjszakán egy rossz forgatásba futottam bele és majdnem pornósztárt csinált belőlem egy olyan srác, akivel azóta is barátok vagyunk és akiből azóta se nézném ki, hogy gigászi micsodája van! A lényeg, hogy utazgattam, voltam Rómában, Párizsban, Londonba, Velencébe, Bécsben… megjártam Hollandiát is és Oroszországban is időztem kicsit. Élveztem az egészet, de ahogy teltek az évek, kezdtem rájönni, az egyetem is lehet annyira érdekes, egy utazás, meg bevallom, kezdett érdekelni az egyetemi lét. Sokat hallottam róla, láttam filmekben és én is részt akartam venni benne! Egy újabb dolog volt, ami felfedezésre várt! És mivel már tudtam, hogy a filmek érdekelnek, nem is volt kérdés, hogy filmszakra megyek, egészen addig, míg anyámtól meg nem tudtam, hogy csak akkor, ha színházzal is foglalkozom. Szóval most két szakot próbálok vinni egyszerre, de a tanulás sose volt az erősségem, így van csak jópofáskodom, mert a tanárok imádnak… talán a kisugárzásom teszi, talán az, hogy nő vagyok, talán az, hogy tudom kitől kell elkérni a vizsga kérdéseket…De élvezem, egyelőre! Bár ez a bennlakásos iskola dolog és hogy osztozkodnom kell a szobán… egyke vagyok, sose kellett megosztanom semmit se, senkivel se!
|
|