ide írd a nevét

ϟ Kor: ide ϟ Csoport: ide ϟ Play By: ide ϟ Történetünk: ide írj egy kis ismerketőt róla, a kapcsolatotokról. Pötyögj le mindent, amit fontosnak tartasz.

Mia O'Donnelly

ϟ Kor: 40 (Látszólag bátran legyen fiatalabb.) ϟ Csoport: Civil / Tanár ϟ Play By: Rád bízom, de legyen igéző és vörös. ϟ Történetünk: Te vagy az a személy, aki látszólag önzetlenül befogadott, amikor a sors fura fintora miatt a lányok házába kerültem volna. Azonban a látszólagosság mögött női fondorlat állt, és egy-két elvarratlan száll, ugyanis mikor meghallottad a nevemet... A nevemet, ami az apámé is volt, nem hittél a fülednek. „Szokványos” történet a tiéd: Szerelmes voltál egy férfiba, akit elvett tőled egy másik, egy pár évvel idősebb, tehetős családból származó nő. Ez a nő az én anyám volt (Charley). Mikor az egyetemre kerültél, Charley már végzős volt, imádatod tárgya az apám a második évét kezdte lehúzni az egyetemen. Először úgy tűnt, hogy jó barátok lesztek így hárman, aztán beütött a szerelem. Az apám az anyámat választotta... Évekkel később se tudtad lezárni ezt a csalódást, és talán éppen ez az, ami miatt mind a mai napig nem vagy képes belemenni egy igazi kapcsolatba, folyton menekülsz, félve az újabb megrázkódtatástól. És talán éppen ez hozott vissza téged pár évvel ezelőtt az egyetemre, hogy végre lezárd ezt az egészet, hogy végre magad mögött hagyhasd. Úgy tűnt, kellett még valami... Amikor megpillantottál, nem hittél a szemednek, azonnal felidéződött benned rengeteg régi emlék, és habár haboztál felhívni magadhoz – nem is véletlenül dolgoztál aznap olyan sokáig az egyetemen, végül mégis megtetted. (A gazdasági igazgató helyetteseként gyakorlatilag te végzed a munka oroszlánrészét, ám még így is jut éppen elég időd a szórakozásra is.) Először magad sem tudtad, hogy mit akarsz velem kezdeni, aztán lassan megfogalmazódott benned a bosszú gondolata: Hogy ha apámat nem is sikerült visszaszerezned anyámtól, akkor elveszel tőle engem. Teltek a napok, és úgy tűnt, hogy egész jól kijövünk egymással, bár az eltelt pár hónap alatt voltak összetűzéseink is. Eleinte még dédelgetted azt a tervet, hogy jól összetöröd a szívemet, de egy éjszakai borozgatás közben kiesett a számon, hogy az anyám miatt jöttem az egyetemre... az anyám miatt, aki meghalt. Nem árultad el, de nagyon összeszégyellted magadat, amiért rajtam akartad kitölteni a sérelem miatt érzett dühödet. Munkált benned az is, hogy idő közben megkedveltél. Kicsit talán megnyíltunk egymásnak, kicsit több titkunkat árultuk el, és ez mindkettőnkben ambivalens érzéseket teremtett. Annak ellenére, hogy gyakran látszólag könnyen megkaphatónak tűnsz, (mondanom se kell, hogy bomlanak utánad a férfiak,) egyáltalán nem vagy az, és ezt magam is tapasztaltam. Viszont elég sokat látott vagy ahhoz, hogy ne jöjj akármitől zavarba, így jó pár kínos pillanatunk csupán nekem volt kínos, míg te csak jót mulattál rajta. Ráadásul előszeretettel próbáltad az idegeimet is, így például gyakran libegtél el előttem egy szál törölközőben, vagy hagytad résnyire nyitva az ajtót, miközben éppen a harisnyádat igazgattad. Ismered azokat a női trükköket, amit minden férfi ösztönösen bekajál...... aztán egyik napról a másikra elkezdted visszafogni magadat, annak ellenére, hogy közeledni kezdtem feléd. Talán a mellett döntöttél, hogy mégsem teszed tönkre a fiatalságomat, talán csak így akarod még szorosabbra fűzni a köteléket. Én ezt nem tudhatom. Viszont mindenki más azt hiszi, hogy már történ valami közöttünk, amit se cáfolni, se alátámasztani nem próbál egyikünk se.

Ethan Hethtaten

ϟ Kor: 40. (De mindig tartotta magát, és igazán fiatalos maradt a mai napig. Minden értelemben. Ha a megalkotó szeretné, ezt a részt majd jobban kifejtem.) ϟ Csoport: Civil ϟ Play By: Jon Kortajarena ϟ Történet: Ethan a nagy pillanatra váró alkotó, aki festményeivel már az első alkalomkor elkápráztatott. Nem is értem, hogy eddig miért nem szedték szét az emberek, hogy miért nem kapkodnak utána két kézzel. Tényleg nem. Mindenesetre teljesen lenyűgözött az, amit a vásznon művel, ahogyan a felfogása is az élet iránt. Valaha mindig is ilyen édesapát képzeltem el magam mellé, de.. az élet egyáltalán nem kiszámítható. Végül megleltem, Ethan pedig fellelte bennem a feltörekvő festőművészt, aki szeretne valamit (vagyis inkább mindent) elérni az életben. Felkarolt, órákat tart nekem. És nem csak a festészet rejtelmeiről. Magáról az életről is. Én pedig csüngök minden egyes szaván, és ragyog a lelkem, ha Ethant figyelhetem. Végre találtam valakit, aki mellett élhetem az életemet, és, aki megpróbál határokat szabni a számomra. Mindenben, amiben csak lehet. (A leírásból az általam elképzelt kapcsolat nem teljesen derül ki a számodra, mindenesetre sejteni sejthető, hogy mi is fog megtörténni kettőnk között. De, amennyiben megjelensz a színen, szeretném, ha vetnél elém egy üzenetet, és mindenről beszámolok neked. Rendben Végezetül, hihetetlenül várlak téged. Gyere, kérlek! <3)