19;Sigma;Lucy Hale;egyedülálló;Sat,Sattie,Sai;

-Gondolkodj már egy kicsit! Szerinted ennek az egésznek van jövője?
Csípőre tett kézzel álltam a legjobb barátnőm előtt  és kezdtem azt hinni, hogy fölöslegesen tépem a számat. Már legalább 5 hónapja kellett tűrnöm, hogy azzal az agresszív, aberrált, abnormális, alulművelt állattal jár. Sok rosszat gondolok a fiatalemberről? Dehogy, hisz ezek csak az a betűvel kezdődő rossz tulajdonságai voltak, ha rendesen belegondolnék szinte az abc minden  betűjére akadna valami negatívum. Pressia meg csak nézett rám a nagy kék szemeivel várva, hogy majd hirtelen meghatódom és abbahagyom a kiabálást. Nos, meghatható vagyok, de ebben a helyzetben az aggodalmon kívül összesen annyi gyengéd érzelem van bennem, mint egy sziklában.
-Ne csináld, Press! Nincs rám hatással, az viszont jó lenne, ha mondanál valamit.
Ugyan kissé lehalkítottam magam, de a hangom legalább olyan parancsoló volt, mint előtte. Hiába tett úgy Pressia, mintha félne tőlem, pontosan tudtam, hogy ez nem igaz. Ő meg azt tudta, hogy nem azért veszekszem vele, mert szeretek a betonba is belekötni, hanem azért mert segíteni akarok neki.
- Nem tudom mit mondjak, szeretem.
Vont vállat és grimaszolt, én a szemeimet kezdtem forgatni. Eszembe jutott, hogy én meg szeretem büdös sajtot, de mégsem vonszolom magammal sehova, mivel kibírhatatlan a szaga. A srácnak nem a szaga volt kibírhatatlan, hanem minden más benne és rajta, de főleg az, amit Press-el csinált.
- Ez, drágám egy nagyon szép dolog, de vedd figyelembe, hogy ez a barom..., pardon a barátod bánthat. Ezt egyenlőre még csak lelkileg teszi, de fizikálissá is fajulhat a dolog.
Egyre vehemensebben gesztikuláltam és a barátnő arca is kezdett elfelhősödni. Pressia felugrott a padról, amin eddig üldögélt, így jó fél fejjel volt magasabb nálam, még a magassarkúm ellenére is.
-Tudod, hogy szeretlek,Sat, de ebbe most nem kéne beleszólnod! Különben is...hány olyan kapcsolatod volt, ami nem azért ért véget, mert nem szeretted szegény srácot. Nézz magadra,itt állsz szűzén és még sosem voltál szerelmes. Nem kéne megmondanod kit szeressek, bocs.
Elviharzott. Én ott álltam tátott szájjal és ostobán szorongattam a fekete lakktáskámat. Igaza volt,szánalmas vagyok. Sok mindenre képes vagyok ugyan, de valami baj van velem. Nem vagyok szerelmes, hiába vágyakozom utána. Mi baj velem? Egyszerűen ronda vagyok, hogy a bizonyos szőke herceg messziről kerül? Vagy mi a baj velem? Fájt, hogy a legjobb barátnőm pont ezt vágta az arcomba és az is, hogy pont most, de az a legjobban, hogy teljesen jól vázolta a problémát. Nem vagyok elég jó, a pasik folyamatosan átvernek, a szüleim jobban szeretik a nővéremet. Úristen! Mekkora nyomorult katasztrófa vagyok!