19; Kappa; Candice Accola; szingli; Mel;

A tavalyi évem életem legszörnyűbb időszaka volt. Először kezdődött azzal, hogy a jónak hitt kapcsolatomból a kedves párom megcsalással lépett ki. És nem éltem álomvilágban, nem vagyok az a fajta lány, aki nem veszi észre, ha elromlanak a dolgok körülötte. Kettőnk közül nem én, hanem az exem tervezte az összeköltözést, egyik este még udvarol a telefonba, másnap eljön hozzám és közli, hogy megcsalt. Életemben még sohasem ordítottam annyira senkivel sem, mint akkor vele. Fél óra kiabálás és megannyi könny után kitessékeltem a házunkból. Az én kiakadásom csak ezután kezdődött. Több napig ki sem mozdultam a szobámból, enni is alig ettem az érettségi pedig üldözött engem. A nővéremnek és anyukámnak köszönhetően hamarabb talpra álltam, mint gondoltam, ezt pedig egy csajos hétvégével oldottuk meg, amit Miamiban töltöttünk el. Innen hazautazva pedig fejest ugrottam az érettségi vizsgáimba. A ballagás után hatalmas buli volt szervezve a sikereim örömére, egészen jól is éreztem magam, egészen addig, míg anya össze nem esett. Éjszaka hét és fél órát töltöttünk a kórházban ücsörögve és vártuk, hogy végre valamelyik orvos felvilágosítson minket anya állapotáról. Nem kívánom senkinek sem azt a pillanatot, mikor közlik vele, hogy annak a személynek, akit a világon mindennél jobban szeret, csupán hónapjai vannak hátra…
***
Apa felfogadott egy nővért anya mellé, akit az első munkanapján elküldtünk melegebb éghajlatra a nővéremmel. Megértettük, hogy apa dolgozik, nem tud otthon lenni, ahogy azt is, hogy anyával már évekkel ezelőtt megromlott a kapcsolatuk, de felháborítónak tartottuk, hogy helyettesíteni akar minket egy idegennel. Még csak az kellett volna, hogy helyettünk egy jött-ment ápolónőcske gondoskodjon anyáról. Nem is értem, hogy gondolhatta ezt. A nővéremmel időt és energiát nem sajnálva a nap mind a 24 órájában anya körül sürögtünk-forogtunk. Eleinte könnyen ment, talán azért, mert akkor még nem tudatosult bennünk, hogy mennyire komoly bajjal állunk szemben. Akkor még csak úgy tűnt, mintha anyu egy egyszerű, influenzát kapott volna el. De ahogyan teltek a hetek, az állapota csak rosszabbodott. Iszonyatos fájdalmai voltak és megőrjített a tudat, hogy nem tudunk rajta segíteni. Rengetegszer volt az, hogy bezártam magam a fürdőszobába és a víz folyatása mellett zokogtam.
***
Születésnapom után pár nappal voltunk, mikor egyik éjjel nem tudtam aludni, így átsétáltam anyához. Halkan léptem be a szobájába, mert nem akartam felébreszteni. Odaültem az ágya szélére és megsimítottam a kezét. A következő pillanatban már a nyakánál tapogattam a pulzusát. Lélegzetvisszafojtva rohantam át nővérem szobájába, majd együtt vissza anyához. Hosszú percekig némán álltam az ágya szélénél és vártam, hogy nővérem megnyugtasson, hogy csak rosszul néztem meg és minden rendben van. Aztán felém fordult, a szemei könnyben úsztak. Fejemet rázva lépdeltem egyre hátrébb, míg nem beleütköztem a szekrénybe. Annak támaszkodva a földre csúsztam és zokogni kezdtem. Nővérem odaült mellém és sírva átkarolt. Nem sokkal később apa is belépett a szobába, ahogy ránk nézett, felismerte a helyzetet és arca rögtön falfehérré változott. Odatérdelt anyu ágya mellé, megfogta a kezét és ő is sírni kezdett.
***
Fekete ruhában ücsörögtem anyu gardróbjának a földjén, mikor nővérem egy borítékkal a kezében lépett be a szobába. Könnyes volt a szeme, mégis valamiféle büszke mosoly húzódott az arcára. Kérdőn pillantottam rá, ő pedig átnyújtotta a méretes borítékot. Ijedten néztem rá: a Hollisról jött a levél. Amilyen gyorsan csak tudtam kibontottam és az állt benne, hogy felvettek Irodalomtörténet szakra. Megint csak egy testvéri összeborulás és sírás következett, de ezúttal örömből. Akkor szomorodtam el, mikor rájöttem, hogy anyu ezt már nem élhette meg.
***
Szívfájdalommal költöztem el New Orleansből Palm Baybe. A családdal kiskoromban sokat jártunk ebbe a tengerparti városkába, ezért is jelentkeztem a Hollisra, mert könnyen, otthonosan mozgok ebben a környezetben. De mégis magam mögött hagyni a nővéremet elég nehéz volt. Meg is említettem neki, hogy lehet nem kéne még elutaznom, de nem engedte, hogy otthon maradjak. Szerinte jót fog tenni nekem a légkörváltozás és az új emberek serege. Biztatott, hogy kövessem az álmaimat és ne tekintsek a múltba, hanem inkább a jövőmmel foglalkozzak. És mivel ő az idősebb, úgy döntöttem, hogy (most az egyszer) megfogadom a tanácsát és belevetem magamat az új életembe. Mindenki azt mondja, hogy a főiskolás évei a legjobbak, nos én is erre fogok törekedni.
Egyetlen egy dolog árnyékolta be az örömömet: mikor megpillantottam az exemet azzal a lánnyal, akivel megcsalt. Kézen fogva sétálgattak a campuson, és aligha tévedek, ha azt mondom, ők is ide nyertek felvételt. Remek. Talán mégse mindenkinek indul fényesen a főiskola…