Vendég
Vendég
| Tárgy: Bruno Clarke Vas. Május 12, 2013 6:56 am | |
| Bruno Patrick Clarke Vannak emberek, akik szeretnek másokat kihasználni, s már késő megváltozniuk akkor, amikor egyedül maradtak. 22;alpha;ash stymest;egyedülálló;Bruno; | Ismernélek téged? Mintha láttam már volna ezeket a szemeket, de az is lehet, hogy összekeverlek valakivel, az arcmemóriám nem a legjobb, bár ahogy elnézlek téged, te nem szeretnél engem igazán megismerni. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem bírnál elviselni, nem igazán vagyok kedves, nem megy nekem a jópofizás sem. Önfejű vagyok, nagyon kevés ember véleményére adok, és a barátaimnak is sokat kell győzködniük ahhoz, hogy megváltozzon a véleményem. Általában flegmáskodom és ez néha nagyon elviselhetetlen tulajdonságom. Szinte egyfolytában lázadom, amivel a szüleim agyára megyek, mert tényleg igazi lázadó típus vagyok. Talán akaratosnak is lehet nevezni, de nem feltétlenül vagyok az, de szeretem ha a dolgok úgy történnek meg ahogy én elterveztem. Telhetetlennek neveznek amikor a második üveg piáért nyúlok, és élvezeteket hajszolónak akkor mikor új lányhoz lépkedek oda egy-két dolog reményében. Igazán kreatív embernek ismertek meg ó, mindig akad egy-két jó ötletem, amit remekül kitudok vitelezni ha kell, bár általában túl lusta vagyok ahhoz, hogy én magam készítsem el az ötleteimet, de túl nagy kritikus vagyok ahhoz, hogy másnak türelme legyen megcsinálni helyettem. Viszont én sosem voltam az-az ember aki irigykedik másokra, bár az biztos, hogy tele vagyok rossz tulajdonsággal, de akad egy-két jó is. Például nagyon nyílt vagyok, könnyen szóba tudok elegyedni másokkal, és a bizalmuk elnyerése se igazán okoz gondot. A külsőm még egy kicsit gyerekes. Sötét hajam hosszúra nőtt, és már zseléznem kell, hogy felfelé meredezzen ahelyett, hogy a koponyámra simuljon. A szemem komisz kéken csillog, a testemet pedig tetoválások borítják. A bőröm fehér, mintha Napfény sosem érte volna. Nem vagyok izmos, mivel – én ezt lázadásomnak tudom be- egyáltalán nem sportolok. Az öltözködésemet illetően már egy ideje lemondtam a csak fekete és semmi más időszakom, helyette inkább valamivel színesebb dolgokat veszek föl.
|
A vasárnap reggeli misére mindenkinek kötelező elmenni. Szépen föl kell öltözni és rendesen kell viselkedni. Ez az amit anyámtól egészen biztosan megtanultam, és bár nekem kicsit sem volt kedvem aznap reggel templomba menni, tekintve hogy előző nap részt vettem egy fasza bulin, ahol lányok táncoltak bikiniben és mindenki kezében legalább két extasy tabletta volt, és minimum egy pohár sör. Éppen ezért mikor anyám aznap reggel lerántotta rólam az elnyűtt takarót, és a fülembe rikácsolt, hogy „Bruno már rég reggelizned kellene!” nem akaródzott kimásznom a meleg ágyból. Hümmögve a másik oldalamra fordultam, és próbáltam visszamerülni mély, és barátságos álmomba. Szorosra hunyt szememen keresztül is éreztem anyám vad, szinte már-már ideges pillantását, ám mikor kinyitottam kék szemeimet két nagyon dühös fekete szempár meredt rám alig pár centiméterre tőlem. Anyám alapjáraton egyáltalán nem nevezhető rondának, de még csúnyának sem, viszont az a vörös rúzs amit a szájára kent teljesen elütött hófehér bőrétől, pláne fekete szemeitől. Olyan közel volt hogy akaratlanul csúszott ki a számon egy kiáltás, miközben hátrébb húzódtam az ágyamon. Mintha maga Bella Clarke lenne a gonosz, úgy bámultam anyám karcsú mégis annál inkább magabiztos alakára, ahogy a szokásos vasárnapi viselkedős ruhájában virított az én romhalmaznak kinéző szobámban. Szőke haja szoros kontyba volt fogva a haja tetején menta zöld ruhája pedig tökéletesen állt rajta. Túl tökéletes volt.. - Kelek már.. kelek már.. – Dünnyögtem, és a szememet törölgetve, sajgó fejjel felültem és unott tekintettel vártam, hogy elhagyja a felségterületemet, majd vonakodva kapkodtam magamra a meggyűrt fehér inget amit sikerült a szennyes kosárból kihalásznom – nem igazán tudom, hogy mikor viseletem utoljára, és hogy miért – és magamra rángattam egy fekete farmert is. Levágtattam a lépcsőn a földszintre, be a fürdőbe, hogy jobban megnézzem magamat. Pont úgy néztem ki, mint aki másnapos. Szemeim alatt nagy lila véraláfutás szerű karikák éktelenkedtek, az arcom bal oldalán fekete alkoholos filccel „I <3 Bruno” felirat volt olvasható. Megbotránkozva bámultam, aztán halványan derengeni kezdett, hogy a lány akihez elég közel kerültem az éjszaka megkérte, hogy írjam a melleire a nevemet, aztán az ő kezébe került a fekete toll, és az arcomra firkált, ami mind szép és jó, de hogyan fogom ezt levakarni magamról? A fogkefémmel a számban a fürdőszoba szekrényhez léptem és cikázó szemekkel kerestem az arcszeszt aminek reményeim szerint nagy alkohol százaléka volt. 15 perccel később sikerült teljesen szétmaszatolnom magamon a tollal írt szöveget, így pont úgy néztem ki, mintha beleborultam volna egy tál koromba. Elhúztam a számat, és tovább sikáltam. Mire sikerült magamról szinte teljesen eltüntetnem a förtelmes és templomban túl provokatív szöveget magamról, elhasználtam a fél üveg szeszt, és anyám idegbajosan dörömbölt a fürdőszoba hófehér ajtaján. A családból én voltam az egyetlen aki nem akart részt venni Grey tiszteletes reggeli miséjén. Még a húgom is örvendezve ugrált befele miközben olyan idióta gyerekdalokat énekelt, hogy a polcon egy teli üveg van.. a polcon két teli üveg van.. én ma csak egy dologért fogok hálát adni, mégpedig azért, hogy végre belépünk az Úr házába és drága húgomnak tilos lesz tovább énekelnie a dalt. Természetesen Clarke-ék késve érkeztek, de ez engem egyáltalán nem zavart. Továbbra is unott képpel, mintha halálomra készülnék léptem be a padba Alana Rockstars mellé és rögtön le is vágtam magamat, persze anyám szúrós szemekkel bámult rám, kezével integetett, hogy álljak föl, de mire sikerült feltápászkodnom, a tömeg már leült, én pedig sóhajtva és rendkívül bosszúsan ültem vissza Alana mellé akin szerintem túl rövid ruha volt, bár ez engem egy kicsit sem zavart. -Szia Bruno! – Suttogva közelebb hajolt, hosszú szőke haja csiklandozta a karomat. - Alana! Milyen régen nem láttalak egyetlen buliban sem.. – A kezemet átvetettem a vállánál és kérdőn néztem bele kék szemeibe. - Hát ennyire kivoltál tegnap Bruno? – Kuncogott, vékony ujjai pedig táncot jártak kezemen. - Nézd mit kaptam tegnap tőled.. – Az apró virágmintás ruhát feljebb húzta a combján, mire elővillant a „bKing” felirat. Elhúztam a számat. Egyáltalán nem emlékeztem arra, hogy Alanaval találkoztam volna a múlt éjjel. Félve pislogtam föl a lányra. - És mond csak Alana.. mi lefeküdtünk? – Egy pillanatig Alana rám bámult, aztán a sértettség csillant meg a szemében, és felpofozott. Az arcom égett a hatalmas pofonról, miközben mindenki – még Grey tiszteletes is- engem bámult.
V;3 év;15;L; |
|
Yasmine Brook
::say something : 218 ::born this way : 2013. Apr. 30. Age : 33 ::where we belong : ♔ Palm Bay ::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans! ::wayfaring stranger : ♔ the second princess
Kappa
| Tárgy: Re: Bruno Clarke Hétf. Május 13, 2013 9:56 pm | |
| Elfogadva! Kedves Bruno!Semmiféle kivetnivalót nem találtam az előtörténetedben a szerepjátékos példát pedig kifejezetten tetszett így csak elfogadni tudlak. Menj foglalj avatart és érezd jól magad nálunk! ( : |
|