Teljes név: Aubrie Durham
Becenév: Brie
Születési hely és idő: ide
Play by: Teresa Palmer
Csoport: Kappa
Érdeklődési kör: bulizás, tánc, pasik, kíváncsiskodás
Kapcsolat a családdal: Van egy húgom, Amanda, akivel nem ápolok éppen jó viszonyt, mert ő nem szereti a cicababákat, én pedig köztudottan abba a csoportba tartozok. Érdekes módon azért nagyon szeretne rám hasonlítani... Apával sokkal jobb a viszonyom, mint az anyámmal, de nincs különösen akkora problémám egyikkel sem, szóval általános család vagyunk.

Ez vagyok én: Nagyon rosszul teszed, ha hiszel a Palm Bayen keringő pletykáknak. Tudod, hiába hiszed azt, hogy egy buta liba vagyok üres aggyal, mert nem így van. Gyűlölöm, hogy mindenki azt gondolja, hogy az, hogy szőke vagyok, divatosan öltözködöm, balettozom és bulizni járok azt jelenti, hogy nincs eszem. Hát tudd meg, hogy nem így van! Valószínűleg, ha jó pár másik Hollisos tanulóval összemérnénk az IQ szintünk, meglepődnének, hogy akár tízesekkel is lehagyom őket. Az egyszer biztos, hogy a külsőm teljesen mást mutat, mint amilyen valójában vagyok. Utálom, ha az emberek ítélkeznek, ha első látásra beskatulyáznak, és ha meggebedsz is, onnan ki nem jössz. Nem szeretem, ha lenézik a másikat azért például, hogy ő gazdag, a másik pedig szegényebb. Ez fordítva is igaz természetesen… Mindig úgy viselkedem, ahogy velem viselkednek. Ha bunkó vagy, ne várd, hogy szelíd báránykaként álljak hozzád, kedvesen, mert nem fogok. Nem szeretik az emberek, ha felbosszantanak, mert olykor eléggé ki tudok jönni a sodromból, és hidd el, nem én leszek az, aki rosszabbul jár. A másik pedig: ha megbántasz, ne lepődj meg, ha levegőnek nézlek, hisz kihúztad a gyufát és innentől kezdve majdhogynem térden kell csúsznod ahhoz, hogy megbocsássak. Ezzel ellentétben én utálok bocsánatot kérni, de megteszem, ha tudom, hogy én voltam a bűnös. Imádok nevetni, általában mosoly ül az arcomon a nap 24 órájának a felén, de van, aki el tudja tüntetni onnan azért. És ne gondold, ó ne, hogy tied a világ.., hogy nincsenek érzéseim, az istenért! Nem vagyok hülye, ugyanolyan ember vagyok, mint te, aggyal (!), és tudok bőgni is. De még hogy! Bár ilyenkor általában elvonulok a világ elől és a párnába fúrom az arcom, mert nem bírom, ha bárki is gyengének lát.
Barátaim? Vannak. Érdekbarátok? Az is van elég, akik szintén azt gondolják, hogy totál idióta vagyok, és nem veszem észre, hogy csak azért vannak a közelemben, mert tele vagyok pénzzel. Ellenségek? De még mennyi, kérem szépen, de ha az embernek vannak rosszakarói, akkor valamit jól csinálok, nemde? És ami a legfontosabb: kerülöm a szerelmet. Nem egyszer csesztek már át az életben, és volt, hogy eléggé összetörtem utána, pedig én mindent megtettem annak érdekében, hogy boldogok legyünk együtt. Nem a tartós kapcsolataimról vagyok híres, azt meg kell hagyni, de bárminél jobban vágyok arra, hogy jöjjön valaki, aki nem csak kihasználni akar. A probléma csak az, hogy kezdem azt hinni az emberekről, hogy mind hátsószándékkal közeledik felém…
A külsőmet illetőleg: nézz rám! Magas vagyok, kék szem, szőke haj –amit már kezdek unni, hogy mindig az orrom alá dörgölik-, és divatosan öltözködöm. Igen, nem véletlen vagyok a kappában, engem érdekel a divat, és szinte minden illik rám, ami a kappás lányokra általában jellemző. És igen, extázisba tudok jönni egy Louis Vuitton táskától, vagy egy Prada, esetleg Gucci gönctől. És akkor mi van? Ha nem tetszik, ne keresd a társaságom, ennyi!