Vendég
Vendég
| Tárgy: Andrew Markoff Kedd Május 07, 2013 12:17 am | |
| Andrew Tyson Markoff nem emlékszem rá, hogy megszülettem És nem hiszem el, hogy egyszer meghalok Nem tudom, mi az, amivé lettem, Abból, ami többé már nem vagyok
22; alpha; sean o'pry; egyedülálló; drew; | Béketűrő fazon. Ez volnék én. Nehezen hoznak ki a sodromból, amit őszintén szólva, nem bánok. Gyűlölöm az embereket, akiket rögtön fel lehet bosszantani és akik már attól is bosszúsak, ha hamarabb bevágnak eléd az autópályán és te később érsz a célba. Nevetségesnek tartom az ilyesmit, de sok más helyzet is akad, amikben másokkal ellentétben én könnyedén megőrzöm hidegvéremet. Nem zavar, ha várnom kell rád, amennyiben fontos vagy számomra... nem zavar, ha szívességet kérsz, amennyiben nem élsz vissza kedvességemmel. Komolyan, könnyű velem megtalálni a közös hangot, viszont egyszer lehet palira venni, onnantól nem bízom benned. Szeretem a vicceket. A malacvicceket. A favicceket. A fekete humort. Ezen a téren nem vagyok túl válogatós, mert nagyjából mindennel mosolyt lehet csalni az arcomra és abban az esetben, ha nem bántasz meg vele, vevő vagyok a tréfáidra. Máskülönben azt ajánlom ki se nyisd a szádat! "Csak akkor szólj, ha amit mondasz, szebb, mint a csend!" Tetszik ez az elv. Keresem a rossz tulajdonságaimat... még mindig. Hm, talán akad néhány, de azokat csak a nagyon szemfüles emberek veszik észre és azok, akik már régóta ismernek. Ilyen például az, hogyha éhes vagyok, dühös leszek. Olyankor általában mindennel magadra tudsz haragítani, még azzal is, ami nem a te hibád: megbotlottam a lépcsőn? - a te hibád; elejtettem a könyveimet? - miattad van; elfeküdtem este a hajam? - most komolyan, miért csinálod ezt velem? Fogalmam sincs, kitől örököltem, de határozottan zavar és ha akarnék sem tudnék változtatni. Ilyen vagyok, bele kell törődnöd. Ó, emellett idegességemben általában az ujjaimmal dobolok az asztalon, a fotel karfáján vagy ha csak az van kéznél, hát a combomon. Nem sok esetben tudnak zavarba hozni, de ha ez mégis sikerül, hát nehézkesen ugyan, de ki lehet szúrni a jelekből. Nagyszájú és magabiztos alaknak tartanak, sokan még ridegnek és távolságtartónak is, de azok az emberek nyilván a külsőről ítélnek, ahogy felteszem kedves olvasó, te is. Ha már a külsőnél tartunk, vegyük csak sorjába... ... a testalkatomra nem panaszkodhatok, hiszen majd' 185 cm magas vagyok. Széles vállaim és kidolgozott alkatom miatt a legtöbben irigyek rám, sokan viszont egyszerűen imádják legeltetni rajtam tekintetüket. Férfias vonásaimat egy az egyben apámtól örököltem, zöld szemeim viszont kétségtelenül anyámtól eredeztethetőek. Egy dolog, ami zavar külsőmet illetően, hogy az Istenért sem tudok szakállat növeszteni! Pubertás korom óta várom az első szőrszálakat, de semmi. A borostáról alkotott vágyálmaim kezdenek romba dőlni és megszűnni! Szomorú. Sötétbarna, már-már feketébe nyúló tincseim eredetileg göndören nőttek fejem tetejére, azonban igyekszem valami hajzselével vagy lakkal bolondítani őket, így rejtve a valóságot a köztudat elől. Csak kevesen tudják, hogy ez a tökéletes séró valójában csapnivaló bozontot rejt. |
Alig élek. Alig állok. A fejem hasogat, a gyomrom szaltózik... émelygek. Csak halvány képfoltok derengenek a tegnap estéről, de legjobb barátaimé tisztán és világosan - Whiskey, Chardonnay, Vodka és társaik. Mindből egy adag a wc-ben végezte, legalábbis kétlem, hogy megmaradtak volna a helyükön és nem bucskáztak ki a torkomon. Még most is a hányinger kerülget, mi lehetett velem este?
A polgármester.
Egy kép ugrott be, amint a dobogón áll és egy pezsgőspohárral a kezében köszönti az egybegyűlteket, hátha azok minél nagyobb vagyonnal támogatnak minket. Izé, őket. Természetesen az én családomnak köze sincs ehhez az egészhez, kizárólag Yasmine miatt ment el mindenki. Azaz, a Brook família kedvéért. Igen, én csak vendég voltam. Yasmine hívott.
Yasmine feltűnően lenge koktélruhában.
Az elmémbe pörgő újabb kép láttán megrökönyödve pillantok magam mellé, ahol a legjobb barátomnak nevezett leányzó fekszik kicsit kipirulva, békésen aludva, magához szorítva párnáját. Elmosolyodom, majd visszazökkenek a halálfájdalmas állapotba és fintor torzítja arcomat. Miért vagyunk egy ágyban és mi történt még tegnap éjjel?
Ajkai ajkaimra csúsznak, a boros üveg földet ér és hangos csattanással darabokra hullik.
Tehát lefeküdtünk. Csak következtetni tudok minderre, de hogy megbizonyosodjak sejtésemről, felemelem rajta a vékony takarót és látom, hogy anyaszült meztelenül alussza legbékésebb álmát. Igazam van. Az éjjel testestül lelkestül megkaptam Yast és ő minderre valószínűleg nem fog emlékezni. Újabb kínos és fájdalmas hónapok várnak majd rám, mert el kell viselnem a tényt, hogy velem volt, mégsem akar engem. Ez nem a nők esetében szokott előfordulni? Ezer meg egy lánnyal tettem már meg ugyanezt, de sosem gondoltam, hogy valaha lesz részem ilyen helyzetbe kerülni.
Ölembe fészkelődik, csípőjét ágyékomnak feszíti.
Míg folyamatosan visszatérnek belém a frusztráló képek, kitámolygok a konyhába, gondosan ügyelve arra, hogy ne keltsem fel és legyen még időm gondolkozni azon, hogy mit is mondjak pontosan. Talán azt, hogy nem akartam engedni, hogy megtörténjen? Hazudnék, mert nagyon is akartam. Már sokkal régebb óta a sajátomnak akarom, de nem... nem kapom meg, mert ő makacsul vallja, hogy az elrontaná a barátságunkat és különben sem lennénk jól együtt. Hát persze, mert azt ő baromira tudhatja, mikor meg sem próbáljuk. Hajthatatlanul flörtölök ezért inkább más lányokkal az orra előtt, hátha valami elkezdi marcangolni a lelkét. Eddig semmi jele.
A füléhez hajolok és belesuttogom, hogy akarom őt.
Töltök magamnak egy csésze kávét, hátha attól majd eláll a fejfájás és jobban leszek. Leülök egy üres székre, kortyolok a fekete italból és ajkaim közé biggyesztek egy szál cigarettát, majd meggyújtom és szívok egy slukkot. A nikotinfüst feltölti tüdőmet, máris megkönnyebbülök. Kipillantok az ablakon, fogalmam sincs, mit keresek még mindig itt és hogy miért nem húztam el a csíkot. De mégis mit változtatna ez az egészen? Semmit. Megtörtént, ami megtörtént. Sajnálom, hogy nem Párizsban vagyunk.
- Szeretlek, Yas - súgom fülébe, majd szinte letépem róla a vékony textíliát.
Ez az utolsó képkocka, ami beugrik, mielőtt Yasmine a helyiségbe sétálna és rágyújtana, akárcsak én. Arra gondolok, miközben elfordítom a fejemet, hogy vajon emlékszik-e erre a kijelentésemre... és ha igen, akar-e egyáltalán emlékezni rá. COFFEE MANIAC; KÖZEL 5 ÉV; 16 ÉS FÉL; L.M.; |
|
Yasmine Brook
::say something : 218 ::born this way : 2013. Apr. 30. Age : 33 ::where we belong : ♔ Palm Bay ::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans! ::wayfaring stranger : ♔ the second princess
Kappa
| Tárgy: Re: Andrew Markoff Kedd Május 07, 2013 7:39 am | |
| Elfogadva! Édesem!Akármennyire is szeretném neked bevallani, hogy oda vagyok érted én félek a következményektől, de azt hiszem mindennek eljön a maga ideje. Addig meg élvezd az életet, csak nehogy nekem legyen túl késő. Lényegében imádtam a jellemed, az szjp pedig egyszerűen tökéletes. :$ Köszönöm. Fuss avit foglalni és jó játékot. ( : |
|