Vendég
Vendég
| Tárgy: madeleine stearns Vas. Május 05, 2013 12:43 am | |
| Madeleine Stearns here we are now entertain us 22;kappa;marloes horst;hajadon;made; | Tegyük fel, hogy egész gimnáziumban el kellett viselned, hogy te vagy az örökös második. A legjobb barátnő árnyékában élni kegyetlen, főleg ha emiatt a szereteted megmérgezi az irigység és átalakul gyűlöletté. Így amikor közlik veled, hogy felvettek Palm Baybe a Hollisra és az –immár csak volt – legjobb barátnődet pedig nem, akkor eldöntöd, hogy 180 fokos fordulatot veszel.
( Persze mindez azért nem elég ahhoz, hogy mindenki megtudja a neved. Az egész sokat segít, ha egy buliban a sárga földig leiszod magad, majd lefekszel egy szaktársaddal, közben a tudtodon kívül videóra veszik az egészet és másnap már az egész város látta a home pornó videódat )
Így történt, hogy olyan lettem amilyen. Nagyszájú, bunkó picsa, aki mindenkit letapos, ha kell. Érdekbarátokból álló baráti körömben az emberek nagy része utál, de ezt nem merik felvállalni előttem. Van azonban egy két ember, akik nyíltan közlik azt, hogy undorodnak tőlem. Őszintén szólva, őket többre becsülöm, mint azokat, akik körülöttem vannak – tisztelet a kivételnek, mert azért néhány igazinak mondható baráttal is rendelkezem.
Egy hátulütője van ennek az egésznek. Hogy igazán senki sem ismer, nem tudják, hogy milyen volt az a Madeleine, aki Kansasben élt. Egyedül talán annyit vehetnek észre, hogy nem vagyok egy hülye picsa, hiszen a gimnáziumban rengeteget tanultam és a legjobbak között voltam. Nem szeretem, ha hülyének néznek, mert nincs okuk rá, hogy egy agyatlan libának könyveljenek el.
Mindenem amim van, az anyámtól örököltem. Hosszú, platinaszőke haj, égszínkék szemek, karcsú testalkat, amit kondizással tartok formában. Általában nem szoktam szempillaspirálon kívül más sminket használni, mert utálom, amikor egy maszk van rajtam. Azonban, ha az alkalom megkívánja, természetesen kirittyentem magam. Öltözékek terén pedig a nőies ruhákat részesítem előnyben, ha a városban császkálok. Otthon, szeretem a laza kényelmes viseletet.
|
a kacagásom betöltötte az egész helyiséget, pedig nem ártott volna, ha egyetlen hangot sem adunk ki, nehogy észrevegyenek az őrök. de engem valahogy az egész nem érdekelt. a vodkás üveg a kezemben olyan jól állt, mintha ezzel születtem volna. a cigaretta a számban pedig minden egyes lélegzetvételemnél mámoros füsttel árasztotta el a tüdőmet, majd felszállt az agyamba és még több unikornis jelent meg a szemeim előtt. ezért is nevettem, mert szeretem az unikornisokat és nem tudom elhinni, hogy eljöttek meglátogatni. - csss, made, csss – érzem a mutatóujját az ajkaimon és a nevetésem elnémul. minden csendes lesz abban a pillanatban, ahogy puha bőrét, vérvörösre festett ajkaimon érzem. a pillantásunk összeforr, az ő kéksége az én barnaságommal. tökéletes. érzem, ahogy ajkaim megremegnek, miközben hátrébb húzódik és pillantásommal minden egyes mozdulatát szemügyre veszem, ahogy kinéz az asztal fölött. a fények pont úgy világítják meg az alakját, mintha valami profi fotós állította volna be őket. markáns, férfias vonásai még jobban kirajzolódnak, ahogy a borostája is jobban látszódik, amit miattam nem tüntetett el az este elején, hiszen annyit nyavalyogtam, hogy el fogunk késni, haladjunk. a kezem elindul az álla felé, hogy megfogjam, magam felé fordítsam és egy oly régóta vágyott csókot nyomjak édes ajkaira, de a pillantásom a gyűrűsujjára téved. látom a gyűrűt, amit még ugyan nem visel, de valószínűleg pár héten belül már fogja. mivel feleségül veszi azt a némbert, akit nem is szeret. nem szerethet, mivel egész gimnázium alatt csak őt szidta és mindig visszautasította, amikor bepróbálkozott nála. visszarántom a kezem és inkább iszok a vodkából, jó nagy kortyot, ami remélhetőleg elfeledteti velem ezeket a bizarr gondolatokat és visszahozza a csodás unikornisaimat. - azt hiszem, elmentek– nem nézek rá, csak a fehér falat bámulom és lötyögtetem a vodkát – uramisten, már megint ittál? esküszöm, neked tuti acélból van a gyomrod. na, add ide szépen! nyúlna az üvegért, de elhúzom. szórakozottan hátrahajtom a fejem, nekidöntve a fa íróasztalnak, ami valaha a kedvenc osztályfőnökünk trónja volt. a cigit elnyomom a földön, majd valahova hátrapöckölöm. - nem – mondom nemes egyszerűséggel és a lehető legangyalibb arcomat küldöm felé. a jó, öreg sam, aki mindig próbálna gondoskodni rólam, de nem sikerül neki, köszönhetően a hatalmas ellenállásomnak. pedig nem is a bátyám. mármint nem úgy a bátyám, mivel ugye anyám jelenleg éppen az apjával van együtt, de ahogy ismerem a nőt, aki életet adott nekem, hát… nem az a típus, akinek a kapcsolatai olyan sikeresek, mint ahogy azt szeretné. szerencsére, azonban el tudja intézni egy, vagy rosszabb esetekben, kettő üveg tortakrémmel, ezért nagy tiszteletet szavaztam meg neki, már gyerekkoromban. - ne kötekedj – ahogy közelebb hajol, megcsapja az orromat a parfümjének illata, ami egy kis mosóporral és szappannal keveredik, ezáltal egy ellenállhatatlan egyveleget alkotva. mélyen magamba szívom, közben a hátam mögé dugom az üveget és egy letörölhetetlen vigyor kúszik az arcomra. - mint mondtam, nem. sam, ezt én vettem, a saját pénzemből – csóválom a fejem és csak vigyorgok rá, miközben belülről darabokra hullok. - nem is inni akarok, csak elvenni tőled, hogy te ne igyál többet - - az nem fog sikerülni - - add csak ide – és közelebb hajol én pedig visszatartom a lélegzetem, de nem adom az üvegem. - miért veszed el? – bukik ki belőlem a kérdés, akaratlanul. - micsoda?- megáll, valószínűleg őt is annyira meglepte a kérdés, mint engem. - azt kérdeztem, hogy minek veszed feleségül azt a lotyót? – felbátorodok és képes vagyok megismételni még egyszer a kérdésemet. - mert szeretem… - ó, ez a válasz a lehető legfájdalmasabb, amit valaha is kaptam. - nem szereted – rázom meg a fejem, miközben a szemeibe nézek. - de, szeretem. ugyan, made miért csinálod ezt? - - mert tudom, hogy nem szereted úgy – közlöm halkan és abban a pillanatban meglátom a szemében a kis villanást, ami tudatja velem, hogy igazam van és ezt ő is tudja. - nincs igazad – dehogyis nincs. győztes vigyor ül ki az arcomra és ebben a pillanatban vagyok a világ a legboldogabb és legszomorúbb embere is egyben. mégis, úgy érzem, hogy kicsattanok valamitől, ami biztos nem öröm, de jó érzés. a remény, talán az.
van;18; roman; |
|
Yasmine Brook
::say something : 218 ::born this way : 2013. Apr. 30. Age : 33 ::where we belong : ♔ Palm Bay ::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans! ::wayfaring stranger : ♔ the second princess
Kappa
| Tárgy: Re: madeleine stearns Hétf. Május 06, 2013 7:18 am | |
| Elfogadva! Óh kicsi lány!Sajnálom, hogy ennyire elszálltál magadtól de meg is értem. Azért vigyázz magadra. Fuss avit foglalni és jó játékot. ( : |
|