28;civil;adam levine; újrakezdés funkcióba kapcsolva ;Luke, Lue;

A haverokkal iszogattunk a közeli kocsmában ami, a Véres Macska nevet viseli, és ahol a lányok hiányos öltözetben szolgálják ki az embert, és riszálják magukat fönt a pulton, bár ha eleget fizetsz nekik még az öledbe is belemásznak. Nagyon régóta nem jártam ezen a helyen, mióta megszületett a fiam elhanyagoltam ezt az életemet, a barátaimat, a drogokat, és a piát, de most egyszerűen nem tudtam nemet mondani Bob barátom invitálásának. Bobot már kölyökkorom óta ismerem, legjobb barátok vagyunk, és nagy piások, ezért természetes volt, hogy rögtön ugrottam a hívására. Leléptem a munkából, és ahelyett, hogy rögtön hazamentem volna, hogy Annieval és Bennel töltsem a nap további részét, a kocsmába indultam. Bob barátom aznap este veszett össze a feleségével, és csak egyszerűen kidobta otthonról, szóval nagy szüksége volt rám.
Egymás után fogyasztottuk el az olcsó sört, a whiskeyt, a brandyt és azokat az italokat amiket az a nő adott nekünk. Igazán szemrevaló hölgy volt azt meg kell hagyni. Hosszú szőke haj, hatalmas kék szemek, akkora szilikon mellek, hogy az arcát elfelejted nézni, miközben vele beszélsz. Azt hiszem, hogy nagyon jó barát voltam, mert fizettem Bettynek, hogy járjon egy-két táncot az én legjobb barátomnak, hogy elfelejtse minden gondját. A lány nagyon készséges volt, táncolt Bobnak, majd átmászott az én ölembe, és ingyen tekergőzött nekem is. Abban a pillanatban nem jutott eszembe, hogy van egy gyerekem, és a gyermekem anyja otthon vár engem. Abban a pillanatban csak Betty volt, és az, hogy mennyire készséges. Csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire jóérzés, hogy a lánynak ugyan csak öt percig, de én vagyok a legfontosabb, hogy nincs más aki elvonhatná a figyelmét, az ajkai csak engem érintenek, a keze csak az én testemen siklik végig, és a mellei, csak az én mellkasomnak nyomódnak oda. Az arcomra egy elégedett vigyor ült ki, mikor a kezem végigcsúszott a lány tökéletes testén, le egészen a fenekére. Édes mosolyt villantott, aztán a cicafüleivel eltűnt, és a helyén nem maradt más csak üresség és vágy. Morogva csaptam az asztalra, és elégedetlenül fújtattam. Bezzeg Annie sosem várt így engem otthon, ilyen szexin és ilyen vadul. Mire észbe kaptam, már rég elmúlt éjfél, és az összes pénzemet amit aznap kerestem olcsó piára és nőkre költöttem, és ahogy a kocsma átalakult egy olcsó ivóhelyből egy sztriptízbárrá, ahol szabadult bűnözök, drogkereskedők és rossz fiúk tengetik mindennapjaikat, úgy ismertem föl egyre több ismerős arcot. Találkoztam egy nagyon jó cimborámmal, aki megajándékozott egy-két gramm boldogsággal, bár szerintem csak azért meg a zsernyákok megmotozták öt perccel az után, hogy odaadta nekem a cuccost.
Nem emlékszem arra, hogy miként másztam be a furgonomba, és hogy hogyan jutottam el egészen hazáig, amikor azt sem tudom, hogy merre van észak. Az ittas vezetési akciómat a kerítésünk sínylette meg, és azt hiszem az autóm eleje is behorpadt kissé.
Dülöngélve, csillagokat láttam amikor kiszálltam. Csak háromszori próbálkozás után sikerült kinyitnom az ajtót, ami sajnos befelé nyílik, így mikor annak támaszkodva lenyomtam a kilincset beestem a házba. Hangos csattanással érkeztem a tenyeremre, és csak egy hatalmasat nyögtem. A fejem kóválygott, forgott körülöttem a világ, csak beljebb akartam jutni, és bemászni Annie mellé, hogy felébresszem és nekilássunk újabb gyerek csinálásához.
Egyszerűen nem bírtam felállni. A lábaim nem engedelmeskedtek, így éppen csak annyira voltam képes, hogy berúgjam az ajtót ami hatalmas csattanással be is záródott mögöttem.
- A francba.. a büdös francba.. – Elfogott a hányinger, éreztem ahogy utat akar magának törni, és ki akar jönni belőlem a sok pia amit össze-vissza ittam. Idegesen nyeltem vissza a hányadékomat, és nagy nehezen felnyomtam magamat álló helyzetbe. A szemem körbejárattam a szobán, próbáltam mérlegelni a helyzetet, hogy mi van közelebb a kanapé, a mosdó, vagy pedig a hálószobánk, de ahogy a kanapéra siklott a szemem megláttam rajta Anniet kucorogni. Hatalmas kaján vigyor ült ki az arcomra, és pillanatokkal később dülöngélve, és neki menve az üvegasztalnak elértem hozzá. A szemem végigsiklott a testén, azon a tökéletes testen, amin akkor annyi ruha volt, hogy csak az tudott a fejemben járni, hogy le akarom tépni róla az összes ruhát, és a kanapén akarom magamévá tenni, erőszakosan, és gyorsan, vadul és tekergőzve. Az agyamat ellepte egy láthatatlan szexszagú köd, ami megakadályozta, hogy rendesen tudjak gondolkozni. Ahogy odaértem hozzá, a hajába markoltam és felrántottam magamhoz. Megcsapott nőies illata, ami még jobban elborította az agyamat, a kezem a fenekére siklott, és erőszakosan, szinte fájdalmasan markoltam bele. Az ajkamat az övére nyomtam, és vadul, állatiasan átnyomtam a nyelvem az ő szájába. Beleharaptam az ajkába, és az ujjaim köré fontam a haját. Szinte hátra rántottam a fejét, aztán a nyakát kezdtem csókolgatni, miközben a kezem egyre lejjebb-lejjebb haladt a testén, hogy megszabadítsam a felsőjétől.
Aztán minden olyan hirtelen és váratlan történt. A keze hatalmas csattanással találkozott az arcommal, aztán csak az égő tenyérlenyomata maradt ott. Pillanatokig csak bámultam rá, meghökkenve, néztem, aztán olyan hirtelen, hogy én is meglepődtem a szex szürke ködét a vörös váltotta föl. Gondolkodni sem tudtam. Az agyam elborult, és mielőtt akármi megállíthatott volna az én kezem is lendült. Hatalmas csattanással találta el Anniet. Az én gyönyörű Anniemet, aki immáron a fal mellett ült véres szájjal és hajjal, könny áztatta arccal. Rögtön megbántam azt amit tettem. Mintha egy cseppet sem ittam volna, letérdeltem mellé, és sajnálkozva bámultam rá. Óvatosan kúsztam közelebb, a pulcsim szélével töröltem le a vért a szájáról, és csak bámultam rá. Hatalmas, tágra nyílt szemekkel bámultam az összetört nőt akit én bántottam.
Távolról nagyon távolról hallottam, hogy Ben felsír hangosan és követelőzően, de nem mertem odamenni és felvenni. Néztem, ahogy Anna feltápászkodik, és még mindig zokogva elmegy megnyugtatni a kisfiúnkat. Egészen magabiztos léptekkel tűntem el a hálószobánkba. Kirángattam az utazótáskámat az ágy alól, kicsaptam a közös szekrényünk közös ajtaját, és elkezdtem bedobálni a cuccaimat. A telefonomat a fülemhez szorítottam miközben anyám olyannyira utált számát hívtam. Két csengés után vette föl. Hát az öreglány sosem alszik?
- Luke drágám! Valami baj van, hogy éjszaka fél kettőkor hívsz föl? – Azóta nem vagyok igazán jóba az anyámmal, hogy összejöttem Annieval. A helyzet az, hogy anyám sokkal jobban szereti őt, mint engem. Folyton az ő pártját fogja, és Annabellnek sosem tudna nemet mondani.
- Anyu be tudsz fogadni az éjszakára? – Fojtott hangon beszéltem, hogy véletlenül se hallja meg Ann.
- Mit csináltál Luke? Összevesztetek? Nem jöhetsz ide! Most azonnal menj és kérj tőle bocsánatot! Luke hallod?! Kisfiam azt akarom, hogy most azonnal kérj tőle bocsánatot! Ha kell térden állva, ha kell vacsorával de vedd le a lábáról! Olyan aranyos az a kislány Luke! A butaságod miatt nem veszítheted el! – Sipákolt a telefonba anyám. Szinte ordított. A hangja olyan kétségbeesett volt, hogy nevetnem kellett. Mintha az ő barátnője lenne nem pedig az enyém.
- Megütöttem.. nem hiszem, hogy meg fog bocsá.. – Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert anyám a fülembe sikított. Szitkozódva kaptam föl a leejtett telefont, és hajigáltam be ami még az enyém volt a táskába.
- Lucas Darius Fisher! Mélységeset csalódtam benned. Megint ittál ugye? Lerészegedtél és úgy mentél haza. Megütötted mert részeg vagy! Ezt nem hiszem el! Nem akarom, hogy a házamba gyere, nem akarom hogy itt élj Luke! Most azonnal felhívom az Alma utcai rehabilitációs központot és oda fogsz menni, holnap pedig meglátogatlak és kiosztok neked egy-két pofont kisfiam! – Nem vártam mást, tudtam, hogy ez lesz.
Megrángattam a cipzárt, zsebre vágtam a telefonom, és gyorsan az ajtó felé indultam. Útközben nem néztem Anniera, csak Benji homlokára nyomtam egy az-életemnél-is-jobban-szeretlek puszit, aztán olyan egyszerűen ahogy legelőször besétáltam, kimentem az ajtón. Nem néztem hátra, nem fordultam meg, mert tudtam, ha megtenném nem tudnék elmenni.