Vendég
Vendég
| Tárgy: Miss Emma Scarlett Montgomery Csüt. Május 02, 2013 9:47 am | |
| Emma Scarlett Montgomery idézeted helye 25;Teacher;Megan Fox;Bonyolult;Emm,; | Termetem nem haladja meg a 160 centimétert, igaz, hogy kicsi vagyok, de annál szívósabb. Karcsú, törékeny, testtel rendelkezem, amely ott domborodik ahol kell. Minden- féle ruhadarab jól áll rajtam, a miniszoknyától a motoros szerkóig. De igazából csak az igazán szexi és nőies ruhákban érzem jól magam. Bőröm hófehér, szinte már áttetsző, tekintetem égszínkék, mely vadságot, érzékiséget sugározz. Ében fekete tincseim a derekamig ér, melyet általában egyenesen hordok, de van mikor begöndörödik. (Ilyenkor fogom fel inkább lófarokba!) Szekrényemben megtalálható a szexi miniszoknyától elkezdve, a necc harisnyán át, a magassarkún keresztül, a farmernadrág, motoros dzsekiig. De általában magassarkúban érzem jól magam, kompenzálja magasságom, olyan számomra, mint mások számára az edzőcipő. Általában makacs, magabiztos, pörgős, hiperaktív, temperamentumos, vad, perverz, veszélyes, szeszélyes személyiséget takar bájos külsőm. Anyámnak köszönhetően aki megszült és meghalt, ami felér azzal, hogy magamra hagyott megtanultam, hogy ebben az életben sok jóra ne számítsak. A magam ura vagyok, tudom, hogyan kell irányítani másokat, hogyan érjem el azt amit akarok az eszemmel, a testemmel. A szám sosem áll be, imádok beszélni, ha elakarom mondani a véleményem, akkor kinyilvánítom, akár tetszik, akár nem. A nagy szám miatt mindig bajba keverem magam, de ki is dumálom belőle. Szeretek gondolkodni, használni a fejem. Mindig találok valakit magamnak akivel eljátszadozhatok. Néha hisztis vagyok, de én is nőből vagyok, ki ne lenne néha az? Keresem azt a személyt aki felrobbantja a szívem köré épített rideg és kegyetlen falakat. Vadóc vagyok, a saját fejem után megyek, sosem hallgatok senkire sem, hacsak nem én vagyok az illető. Igazából a fájdalom elől a sz3xbe menekülök. Azt használom pajzsként, ha rossz kedvem van, vagy dühös vagyok. Oké, ez talán egy kicsit r!b@bcosan hangzik, de a lelkem mélyén anyám miatt sérült vagyok. Minden adandó alkalmat kihasználok ami jön, ha megteszik valaki, megszerzem, majd eldobom, igaz ez nőkre, férfiakra. Az érzelmeket apám még 10 évesen kiölte belőlem. A sz3x olyanná vált a számomra, mint mások számára… az alkohol mondjuk. Ha heti háromszor minimum nincs részem benne bekattanok. Szeretem az olyan palikat akik nem puhányak, tudják mi kell nőnek az ágyban és meg is adják a módját neki, akik nem érzékenyek, nem esnek szerelembe hamar, a szerelemtől hánynom kell, és amúgy is b@romság, nem is létezik. Az emberek csak azért találták ki, hogy legyen okuk nyálazni. Imádok kick-boxolni, tudok és rendszeresen járok edzésre, ennek köszönhetően megtudom magam védeni.
|
Halvány lila gőzöm sincs arról, hogy valaki, aki, utálja a gyerekeket, utálja az iskolát, sőt mindent utál aminek az iskola fogalomhoz köze van és körül belül nulla felelősséggel rendelkezik, valamint zéró toleranciával az emberek, de legfőképp a fiatalabbak felé…. szóval miért is mentem tanárnak? A válasz igazán egyszerű, apám orra alá borsot akartam törni, ő valami komolyabb, jobban kifizetődő állásra… mint például titkárnő, esetleg talán könyvjegyző. Nem igazán volt kedvem, és amúgy is, ki az az idióta aki ilyen munkát keresne? Az egyszer már biztos, hogy az illetőt gyerekkorában a fejére ejthették és nagyon nagyot koppant. Apám a megye talán legjobban fizetett bankigazgatója, míg anyám… nos ő elég híres filmrendező, én egyke gyerekként igazán élveztem a gyerekkorom. Mindent megkaptam amit akartam, tehát igen, egy elkényeztetett, minden lében kanál felnőtt lett belőlem. De engem nem zavar, jól el vagyok így…. A férfiakkal, nos, mindig is élvezetes játékszernek tartottam őket. Nem volt ez mindig így… Mikor még tizenhat éves voltam, fülig szerelmes a baseball csapat kapitányába, mindenre hajlandó voltam, csak hogy rám pillantson, vagy rám mosolyogjon. Tudni kell, hogy abban az időben nem éppen ilyen bombanő voltam. Tudjátok vastag keretes szemüveg, pattanásos bőr, régi, divatja múlt ruhák és cipők, igazi könyvmoly. Pár hétig szívatott a pasi, elhitette velem, hogy én valóban a királylánya vagyok, hogy mennyire különleges, az egyetlen lány a számára. Aztán jött a bálozás ideje, apa vett egy gyönyörű habos-babos ruhát, a fiú el jött értem, táncoltunk, akkor rúgtam be életemben először. Levitt a tornaterem mellett található szertárba, eléggé szédültem… nem igen tudtam hol is vagyok, vagy mit csinálok és kivel. Ő pedig ott a labdák és a felszerelés között elvette a szűzeségem. Végül ott hagyott, hétfő reggel a pom-pom csapat szőke cicájával láttam együtt… és ki is hallgattam őket. Nem voltam más, mint egy fogadás tárgya, az ártatlanságom elvesztése nem volt más, mint egy idióta fogadás! Abban a percben megfogadtam, hogy nem leszek szerelmes, hogy a férfiak csupán játékszerek lesznek. Aztán két évvel később, mikor pályát kellett választani én énekesnő akartam lenni, apu viszont könyvelőnek akart, fogtam magam és elmentem tanárnak. De az egyetem évei nem úgy teltek ahogy gondolta ő…. minden héten buli buli hátán, az alkohol a védjegyem lett, sőt egyszer kétszer még a drogot sem vetettem meg. Mellette persze azért benne voltam a pom-pom csapatban, sőt a kapitánya voltam, remekül táncolok, sőt imádok mozogni, és remekül értek ahhoz, hogy hogyan riszáljam a formás popom. Mondjuk a záróvizsgám is érdekesen alakult, előtte pár napig csak buliztunk, szórakoztunk, aztán előtte lévő napon találkoztam az egyik szórakozóhelyen a vizsgabizottság elnökével. Fiatal volt, cuki és ugyan olyan bulizós, mint én, az egyik vén fószer, szóval piázgatunk… aztán az egyik mosdóban kötöttünk ki össze gabalyodva, így hát… szóval így sikerült diplomához jutnom. végül meguntam Kansast, felvételt nyertem a Hollisra, mint pom-pom edző, illetve angol tanár.
Katie;két és fél év;23;S; |
|