HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Charity Z. Simpson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Charity Z. Simpson
::say something : 5
::born this way : 2014. Jul. 15.
Age : 23
::where we belong : ృ Palm Bay
::one day : ృ cause girls don't want, we don't want our hearts to break In two, so it's better to be fake! can't risk losing in love again babe.
::wayfaring stranger : ృ the sparrow

Kappa


TémanyitásTéma: Charity Z. Simpson   Szer. Júl. 16, 2014 1:22 am

Charity Z. Simpson

Ha táncolsz, élsz.. ha élsz, táncolsz.


Teljes név: Charity Zoe Simpson
Becenév: Char, Zoe
Születési hely és idő: Los Angeles 1994.Febr.14
Play by: Shelley Hennig
Csoport: Kappa
Érdeklődési kör: Tánc
Kapcsolat a családdal: Tökéletes kapcsolatom van az egész családommal, de persze csak azokkal akiket ismerek. Ja bocsánat, a tökéletes kicsit sem ideillő jellemzés volt, maradjunk inkább az érdekesnél. Testvéremmel kivételes jó viszonyt ápolunk, csak néha tépjük egymást. Szüleim elsőszülött gyermekeként próbálnak mindent megadni nekem, bár ez néha zavaró kezd már lenni. Nekem a szeretetük kell, nem a pénzük. Ezt ők képtelenek felfogni. Mindig azt gondolják ha a fenekem alá nyomnak mindent oktalanul akkor nem szenvedek majd hiányt belőlük. Kiskoromban még foglalkoztak velem, de szinte már árvának érzem magam, pedig ez nem így van. Szegény húgom is átélte ezt, hiszen lassan ő is felnőtt nő. Próbálok anyja helyett anyja lenni, de rám ragadt a cseszegetni való nővér szerep. A nagyszüleim még élnek, de azok sem arról híresek, hogy keresnek minket, kivéve apai ágról a nagyi. Ő amikor van elég ideje eljön és elvan velünk. Úgy érzem ő az egyetlen aki törődik velünk normálisan.

Ez vagyok én: Nos, ha már ezt a felettébb szórakoztató feladatot megkaptam, kezdjük a külsőmmel. A külső, amit mindenki megnéz magának, és úgy dönti el, hogy milyen az ember.. Felszínesség, hah! A hajam nem éppen a leghosszabb, de nem is a legrövidebb, egyszóval középhosszúságú, ami mellesleg világosbarna színben pompázik. A szemem csakugyan barna, de nem a hajam színéhez hasonlóan, hanem mélybarna, és ezt a két szépséget hosszú, dús szempillák keretezik amik arra a célra szolgálnak, hogy jobban kiemeljék. Na jó, a szempillák nem erre vannak, de jó erre is. Az arcomon egyedi vonások találhatóak, amik semmihez sem hasonlóak. Homokóra alakom van, amit szeretek kiemelni, de nem viszem túlzásba. A sminkelést mindig visszafogottabbra készítem, hisz kinek van ereje naponta elbírni nyolc kilogramm alapozót?! Hajrá természetes szépség!
A személyiségemet ha bemutatom megfogsz lepődni, és azt fogod magadtól kérdezni, hogy hogyan kerültem én be a kappa csoportba?! Meglepően barátságos és hűséges lélek vagyok, nem szeretek lehordani senkit a külseje miatt. Hülyeség az, hogy aki nem éppen a legdivatosabb ruhában van az különb nálunk. Amint említettem, a szüleim próbálnak mindent megadni, és ennek a dolognak a hátránya az, hogy egy idő után mindenki elszáll magától. Na, azt hiszem ezt a lépést én kihagytam ebből a folyamatból. Mindenem megvan, beleértve a józan eszem is, így tudom mennyire ugyanolyan vagyok, mint mások. Ettől függetlenül szeretek vásárolni, az egyetem legmenőbb arcai közé tartozom, és jó társaság vagyok. Ámbár tudok én is kegyetlenül goromba lenni, és ez a kappa csoport többi tagja miatt egyre többször kibukik belőlem. Nem nagyon akarom hagyni, hogy ilyen legyek, de ha megváltozom nincs mit tenni. Komolyan mondom, még én magam sem tudom miért nem a sigmakhoz tartozom, egyszerűen idekerültem. Az az én helyem, az én bandám. Nem tudom mondtam-e már, hogy nagyon okos vagyok. Gyorsan tanulok, bármit! Fotografikus a memóriám, így simán szó szerint tudok mindent amit elolvasok. Anyukám szerint ez egy adottság, de nekem ez tökre normális dolog, nem értem miért akkora nagy dolog. Bátor és őszinte is vagyok, mellesleg. Sosem beszélek ki a háta mögött senkit, kivéve ha utána azt ugyanúgy a szemébe is mondom. Nem vagyok felszínes, inkább megismerem utána ítélkezem ha okot ad rá. Szeretek bulizni, bárokba járni és persze ott amíg össze nem esek táncolni. Körülbelül ez vagyok én, szerintem sokat megtudtál rólam ebben a kis összefoglalásban.

K. - SHH.. - 3+ - NONE


story of my life

A legtöbb embernek megvannak a saját tervei, a szenvedélye. Én sem szenvedtem hiányt az ilyenekből, hisz nekem a tánc volt a mindenem. Kiskorom óta szinte minden műfajában részt vettem, és mindegyikben kiemelkedő sikerrel teljesítettem. Rengeteg fellépésem volt, nagy sikerem volt. Kivéve egyetlen egy szerencsétlen esetet, amit azóta is szégyellek. Én annyira béna vagyok.. hogy lehetek ennyire béna?! Mivel te még nem tudod mi történt velem, inkább elmesélném neked.
Tizenhét éves voltam, éppen egy színházba készültem főszerepre, balett előadással. Mindig is imádtam szerepelni, ha egyszer nekikezdek sosem hagyom abba. A főpróbán simán ment minden, viszont van egy jelenet ahol a főszereplőt - azaz engem - egy hámban zsinórokon felemelnek és a levegőben lógva is kell táncolni. Ezekkel a drótokkal semmi gond nem volt.
Elkezdődött az előadás, szüleim és testvérem a nézőtér elején ültek támogatásképp, rettentő büszkék voltak rám. A színfalak mögött voltam, de néha kikukkantottam mi is folyik ott kint. Most bementem, és elegánsan, mintha csontom se lenne úgy táncoltam. Kizártam a külvilágot, csak a zenére összpontosítottam. Elérkezett az a perc, hogy a hám segítségével - amit nem láttak, mert megvolt oldva, hogy ne látszódjon - felemeltek két és fél méterrel a talaj felé. Hallottam egy szakadó hangot, de nem tudtam mi lehetett az. Nem törődtem vele, de hallottam még egyet, és pár pillanat múlva a kötélen észrevettem, hogy mindjárt zuhanok. Pánikrohamot kaptam, és elkezdtem kapálózni, de a következő percben zuhantam le a földre. Pont olyan szerencsésen estem, hogy csak a bokám és a vállam törött el. Simán kitörhettem volna a nyakam is, ami halállal végződik.
A közönség először azt hitte ez is az előadás része, és várták a következő lépést, de akkor esett le nekik a dolog, amikor minden statiszta odarohant hozzám megnézni jól vagyok-e. Azt hiszem bevágtam a fejemet is, mert mintha elaludtam volna.
Amire emlékszem az az volt, hogy egy kórházi ágyon fekszem átöltöztetve ilyen tipikus kórházi ruhában. Ki a fene öltöztetett át? Miért fáj ennyire a fejem? Mi történt? Alig emlékszem valamire, csak annyira, hogy esem. Esem lefele, és sose állok meg. Gipszben volt a lábam, a bal vállam meg fájt, bár nem tudtam miért. Az egyik nővér világosított fel mi történt amikor bejött csekkolni ébren vagyok-e már végre.
- Végre hogy felkeltél Char, hogy vagy? - nézte meg a testhőmérsékletem a homlokomra téve a tenyerét, és kedvesen beszélt hozzám. Nem értettem miért vagyok ezen a helyen. Engedjenek haza.. hol vannak a szüleim?!
- Hol vannak a szüleim? - kapkodtam a fejem a szobában összevissza, bár mivel még kába voltam valamennyire, a kapkodás kicsit erős kifejezés lehet.
- Itt voltak, de megunták a várakozást, és elmentek valahova. Magam sem tudom pontosan hova. - vont vállat a nővérke és pakolászott valamit a szekrényben. - Hogy érzed magad, inkább azt áruld el?!
- Fáradt vagyok, fáj mindenem. - nyafogtam, mert tényleg fájt minden porcikám. A szívemen is nagy fájdalmat éreztem amikor meghallottam, hogy a szüleim nincsenek itt velem ebben a percben. Valójában még szédültem is. Szörnyű.
- Éhes nem vagy? - mosolygott rám barátságosan ez a nő, és mintha ezer éve ismerne annyira aranyos volt velem és gondoskodó. Erre a kérdésére felcsillant a szemem, és az ételre gondolva a gyomrom választ adott. - Hozok neked ennivalót. - simogatta meg a fejem és fütyörészve kiment. Hozott is harapnivalót, nem is bármilyet. Felháborítóan rossz volt, de annyira éhes voltam, hogy nem izgatott ez a kis részlet.
Pár nap múlva hazaengedtek, de egyedül kellett megbirkóznom a mankó és a taxi segítségével az úttal. A szüleim elém jöttek az ajtóba, de a fáradtságot nem vettek arra, hogy értem jöjjenek. Hozzájuk sem szóltam egy csomó ideig, és csalódott voltam. Csalódott voltam, hogy mennyire elbuktam az előadáson.
Barátnőm Destiny átjött, hogy ő is bebizonyosodjon róla nem haltam meg. Bár ennél az állapotnál az is jobb lenne, ha épp a temetésemet kellene tervezni.
- Feladom a táncot, annyira megalázó! - szöktek könnyek a szemembe amikor kibukott belőlem ez a mondat. Nincs más választásom, mindenki rajtam röhög.
- Mi van? - kiáltott fel Des őrült hangosan, és képes lett volna felpofozni. - A tánc az életed, nem adhatod fel azért mert egy **** szabotálni akart! - üvöltött idegesen, és parancsolóan. Ennyire nem volt még zabos.
- Szabotálni? - kérdeztem vissza értetlenül, halkan. Nem értettem, hogy most mi van. Valaki tényleg szabotálni akarta a műsort?
- Kendra. Ő volt aki az életedre tört. - nyugodott le, és avatott be mindenbe. Mindent kiderítettek mi baja van velem. Dióhéjban annyi, hogy én jobban táncolok nála, és szebben megy le a spárgám, mint neki. Utál engem ezért, mert eddig ő volt a mesternő kedvence, de már én vagyok. Én kapok meg minden szerepet, ő pedig a mellékszerepeket, vagy a háttértáncos szerepét. Nem az én hibám basszus, hogy ügyesebb vagyok! Ez öntelten hangzott, de ha komolyan ez a baja, hát fulladjon meg.
Pár hónap múlva, mikor már visszatértem a tánc világába, megtanultam egy nagyon fontos dolgot; feladni sosem a legegyszerűbb megoldás. Küzdeni kell azért, hogy megkapd azt amire vágysz. El kell érned az álmod, az égig kell törnöd. Egy csillagnak kell lenned a sikeres karrierek égboltján. Ez az én történetem arról, hogyan tanultam meg vakmerőnek és erősnek lenni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Amabell Lewis
::say something : 293
::born this way : 2014. Apr. 12.
Age : 24
::where we belong : a Hollis egyetem Sigma házában megtalálsz ; )
::one day : I hate everything about you... why do i love you?
::wayfaring stranger : ζ ○ sweet disaster ○ ζ

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Charity Z. Simpson   Vas. Júl. 20, 2014 6:34 am

Elfogadva!

Azt hiszem, el kél pár hozzád hasonló csaj a kappában, hogy kicsit helyre tegye a cica babák eszét. Táncikálj nyugodtan tovább az avi foglalóhoz, mert én elfogadlak Wink Jó szórakozást neked Smile

ϟ Avatarfoglaló
ϟ Szaklista
ϟ Játékostárs kereső




A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Charity Z. Simpson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Tévésorozatok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Kappa tagok életrajza-