HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Singing in the rain... - sétálóutcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 6:31 am


A kávézó hűvöséből, és nehéz teréből az utcára lépve egyszerre érezhetik magukat felszabadultnak, és lesújtottnak is, hiszen a floridai meleg már kezdi behálózni a lassan sötétedő éjszakákat is. Ujjait óvatosan a férfi tenyerébe csúsztatva kérdezi lényegében azt, hogy sétálhatnak-e kézen fogva, és ha az engedély megvan, a lelke is kicsit boldogabb.
- Várj egy kicsit! - Torpant meg a kirakat előtt. - Könyvekre is bőven szükségem lesz. - Általában sokat olvas, szóval... ha jól számolja legalább tíz könyvet kéne magával vinnie, és ezúttal kicsit el akart szakadni a tankönyvek világától.
- Nagyon régen olvastam már valami szórakoztatód, nincs ötleted egy jó íróra? - Pillantott a másikra.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 7:20 am

Kifelé már előtte megyek, hiszen az utca felé ismerem a járást. Leporolom a nadrágomról a macskaszőr egy részét, legalábbis amennyit pár csapással leszedhetek, majd elindulok célirányosan a megfelelőnek vélt utca felé. Üzletsorok előtt haladunk el kézenfogva, mikor megáll az egyik előtt.
- Könyvekre? - lepődök meg. Számomra az a természetes, hogy ilyenkor alig várom, hogy egyetlen könyv se legyen a közelemben, sőt még a magazinokból is csak a képesek jöhetnek szóba. - Nem olvastál eleget ebben az egy évben? - Hát persze, hogy nem, hiszen Szigmás! A szigmások könyvbuzik, azért tanulnak olyan jól.
- Te tényleg olvasni akarsz majd a nyáron? - nézem még egy ideig meglepetten, majd megvonom a vállam. Ami azt illeti...
- Hát, - megvonom a vállam újra, majd poénból azt mondom, hogy - olvasd el az apám könyveit, azok állítólag jók lettek - viccelődöm, majd komolyra fordítom a szót:
- Nem igazán volt időm olvasni az elmúlt szemeszterben - én is megnézem a kirakatot. Valószínűleg nem ugyan azok a könyvek kötnek le minket. - Stephen King? - próbálkozok valami általánossal, mert azt elég sokan szeretik, majd próbálom megerőltetni az agyam, hogy valami csajosat mondjak. Mit is olvasott mostanában Scar?
- Vámpírnaplók? Azt elég sokan szeretik. Vagy a Vámpír akadémia? - intek a borító irányába, ez egy új kiadás, amin már a film főszereplők láthatóak. Bár előre sejtem, hogy nem sokra értékeli a tiniponyvákat.
- Asimov? - Asimov örök. Asimov még mindig lenyűgöző, még mindig jó. A fordítások ugyan nem lettek tökéletesek, eredetiben határozottan jobb, de arra azért mégse kényszeríthetem rá, hogy megtanuljon egy új idegen nyelvet egy könyv kedvéért.
- Battle Royal? - ez is már szinte klasszikus. Az elgondolás, hogy gyerekek gyilkolják egymást egy szigeten, lélek fagyasztó. Persze voltak már korábban hasonló regények, de... Hát igen, ezt is eredeti nyelven olvastam, bár a fordítás se lett szörnyű, mert ennél legalább tiszteletben tartottak bizonyos szavakat, amik nélkül nehezen értette volna meg az olvasó, hogy egy-két jelenet miről is szól.
- Vagy az amerikai kistesó: Az éhezők viadala? - majdnem ugyan az, de legalább amerikai. Na ehhez szólj hozzá! Bár a film sokkal jobb lett, mint amit a Battle Royalból dobtak össze Nipponban.
- Jodi Picoult? Sok jót írnak róla a kritikusok, és most jelent meg az új könyve,.. A nem tudom hanyadik - teszem hozzá, mert tényleg fogalmam sincs, hogy eddig hány műve jelent meg.
- A szürke ötven árnyalata? Ha már egy kis keménységre vágysz - átkarolom a derekát, és nyakon csókolom, ha nem ellenkezik.
- Gyere, majd holnap válogatunk neked könyveket - engedem el, hogy újra kézen fogva indulhassunk el. A következő üzlet egy modellekkel foglalkozó, kisvadúttal az ablakban. Majd egy játéküzlet következik, hatalmas plüssökkel, társasjátékokkal. Aztán egy ruhaüzlet, ami előtt én se tudom visszafogni magam, hogy meg ne álljak.
- Nos? Szoknya? - intek fejemmel a kirakat felé, éppen egy olyan változatra, ami eltakarja a térdeket, de elég szellős, hogy felhúzhassuk, ha elkap minket a szenvedély. - Szép lábaid vannak, nincs az a szoknya, ami ne állna jól - emelem fel a kezét, hogy csókot adhassak a kézfejére.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 7:38 am


- Azok tankönyvek. - Legyintett. - A szórakoztató irodalom egészen más.
- Hát... gondolom lesz olyan időszak, amikor se buli, se program. Vagy egy kis csendes pihenés. - Akkor akár összebújhatnak, és úgy is olvashatnak. Persze... az a világ más, fogalma sincs mi van a bulik között, hogy foglalkoznak-e mással is, mint az esetleges macskajajjal és a következő nagy hepajjal.
- Még az ő horrorjai is klissések. Pontosabban gyakran ő a klissé alapja. - Rázta meg a fejét. Nem könnyű neki könyvet keresni, az biztos.
- Sasha... ez komoly? Hát olyan lánynak ismersz, aki ilyeneket olvas? - Még ha vakon is találgat a másik, ezzel akkor is nagyon mellélőtt.
- Az összes Asimovot olvastam már. - Hát persze, tudományos fantasztikum. Miért is ne lett volna már a kezében?
- Ez már inkább érdekelne. Ha jó a pszichológiai háttere. - Bólintott.
- Ki? - Vonta fel a szemöldökét. Persze, egy könyvvel bepróbálkozhat...
- Hm. És be is mutatod az olvasottakat, vagy arra már nem vállalkozol? - Vigyorodott el, és közben csípőjével finoman meglökte a férfit. Még oldalt is hajtotta a fejét, hogy nagyobb területet kapjon a csókhoz.
- Ezt bezzeg már most megvennéd. - Vigyorodott el. Hát persze. - Esetleg abban is menjek már haza? - Tette fel viccesen a kérdést, de aztán sóhajtott egyet.
- Rendben, menjünk be. - Bólintott, és elindult az üzletbe. A választék persze sokkal nagyobb volt, mint amire számított. Hossz, fazon, szín... egyáltalán nem mindegy.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 8:21 am

- Hát, én ennyi tankönyv után már a szórakoztató irodalomra se tudnék ránézni - mondtam. - Lefogadom, hogy a fél szemésztert tudományos könyvkupacok között töltötted - pillantok rá a szemem sarkából. Ugye, hogy igazam van?
- Persze, senki se fogja megakadályozni, hogy pihenés közben olvass... Legalábbis nem mindig - nevetek fel, hiszen nagyon jól emlékszem én arra, hogy az egyik nyáron hogyan olvastunk ki egy könyvet... ki az ablakon... az ablakkal együtt.
- Oké, akkor S.King kilőve, nézzünk valaki mást - tűnődök, miközben a tekintetemet futtatom a gerinceken, hátha látok valami érdekes címet.
- Visszaszívom - teszem fel a kezeimet. Mégis honnan tudjam, hogy szabad idejében miket szeret olvasni? Azt se tudom, hogy én mit szeretek.
- Hát.. az jó - akkor Asimov is kilőve. Pedig nagyon mást nem tudok. - Nézd, az a Dan Brown elég vastagnak tűnik, mit szólnál ahhoz? - mutatom az ujjammal a könyvet. Hát persze, hogy még sose olvastam.
- Jodi Picoult - ismételem meg az írónő nevét. - Életekről ír, részben igaz történetekről, sorsokról - magyarázom. Persze ezt is csak azért tudom, mert olvastam az egyik könyvajánlóban.
- Neeem... Ahhoz el kellene olvasnom a könyvet - nevetek fel.
- Egyébként a Bibliát olvastad már - kérdezem kíváncsian. Vajon tudja-e, hogy mi van a szent könyvben?

- Nem én mondtam - válaszolom vigyorogva, majd jobban megnézve a szoknyát halkabban hozzá teszem, hogy - nem is olyan rossz ötlet. Bár akkor célszerűbb lenne Miához menni - mivel ott van egy csinos kis lift. - Vagy csak felmehetnénk úszni a tetőre, hm? - vonom fel a szemöldökömet. Szeretkezhetnénk újra a csillagok fénye alatt, mint az első alkalommal.
- Jövök utánad - vigyorgok. Még csak kérnem se kellett. Hát ennyire izgatja a fantáziáját a bárhol, bármikor? Ennyire kis perverz lenne? Bár... Biztos úgy érzi, hogy van mit bepótolnia. Biccentek az eladóknak, mikor belépünk, majd hagyom, hogy Maxime vezessen minket.
- Ne az árak alapján válassz - súgom a fülébe, majd körbe pillantok. - Milyen színeket szeretsz? - kérdezem, miközben tekintetemet a távoli férfi osztályra vetem. Mennyivel kisebb a választék, ha magamnak akarok ruhát venni! Leveszek három szoknyát egymás után, mert ha rajta múlik, akkor egyet se fog felpróbálni.
- Arra van a próbafülke - fordítom irányba, hogy útjára indítsam, majd nézelődök tovább. Keresek valami felsőt is, mert amiket eddig láttam rajta, azok gyakran elég kopottasak voltak, ami nem lenne gáz, ha ezt a stílust követné. Idén újra a forrónadrágok vannak divatban. Annak biztos jobban örülne a szoknya helyett. Kettőt hasonlítgatok éppen össze, mikor a szemem sarkából észreveszem az ex csajomat, de eszem ágában sincs nemi köszönni, inkább odamegyek a fülkéhez.
- Na, felvetted már? - lesek be a függöny mögé.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 8:56 am


- Jó vastag könyvek között. - Bólintott. De hát ez a tudósok átka. Vastag könyveket olvasnak, vastag könyveket írnak...
- Te bármikor megakadályozhatsz benne. - Csillant fel az a mindent megengedő mosolya.
- ÉS te már olvastál tőle valamit? - Valahogy ezt azért nehezen hinné el.
- Ó, szóval úgy ajánlasz könyveket, hogy nem is olvasod őket! - Ez azért nem fair. Így aztán tényleg vaktában lövöldöz.
- Egyszer elég volt. Kíváncsiságból. - Vállat vont. - Megpróbáltam megérteni belőle, mi az a hit, és hogy miért fontos az annyira az embereknek. De csak példabeszédes és életútmutatások elavult gyűjteménye. - Rázta meg a fejét. Elég sok passzus a mai korra már egyáltalán nem ,vagy csak nagyon kifacsarva alkalmazható.

- A tető tetszik... - Jobban mint Mia, utána még mindig hazamehetnek a házba...
- Árak? Na azt speciel nem néztem. - Sóhajtott. Így is annyi mindenre kellett figyelni... - Túl sok fajta van itt... - rázta meg a fejét.
- Általában barnát és feketét szoktam felvenni... Mia szereti rajtam a kék, zöld és türkiz árnyalatait. Azt mondja jól mennek a vörös hajamhoz. - Azon felül nem is szokott mást nagyon felvenni. Az a múltkori kis fehér ruhácska kivételnek volt mondható. inkább a sötét színekre esküszik.
- Rendben. - Megkönnyebbült, hogy nem neki kellett választania. Sasha mégiscsak jobban ért ehhez, nem?
Éppen felhúzta az első szoknya cipzárját, mikor társa bekukkantott a függönyön.4
- Éppenhogy. - Sóhajtott, már csak azért is, mert kicsit szűkebbre szabták a méreteket, mint amit eddig megszokott. Nem volt kicsi, csak szorosabban fogta a derekát.
- Nos? - Fordult meg. Valójában azt is nehezen döntötte el, mi áll igazán jól. Mert számára a legtöbb ruha ugyanolyannak tűnt.
- Tetszik? - Harapdálta feszülten alsó ajkát, és oldalra billentette a fejét.
- Noncsak, nocsak, kit látnak szemeim? - Csendült fel egy gúnyos női hang a háttérből. - Csak nem Sasha? - Max csak összevonta a szemöldökét. A férfitól nem láthatta, ki zavarta meg őket.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 9:53 am

- Nem olvastam tőle semmit - válaszolom őszintén. Egyáltalán nem érzem gáznak, hogy ez így van, hiszen... - Szetinted hol volt nekem időm idén könyvet olvasni? - sandítok rá a szemem sarkából. Ameddig ő a teljes idejét a könyvelnek szentelte, addig nekem a bulik mellett kellett helyt állnom. Nem beszélve arról, hogy nem tölthettem laza titenkét órákat alvással, ha kedvem szottyant hozzá.
- Azért én is szoktam olvasni... Néha... Leginkább képes újságokat - ütöm el viccel a dolgot. Vajon elmondjam neki, hogy...?
- A családomé az egyik könyvkiadó - mondom, de azt nem árulom el, hogy melyik. És azt se teszem hozzá, hogy a nyomda is, amelyiken végig pörögnek a könyvek, sőt pár folyóírat is. Igazából elég komoly hatalommal rendelkezünk a piacon. Nem véletlen, hogy kedvelnek minket mindenhol... Legalábbis szemtől szemben csak a riválisaink köpködnek.
- Ó, ilyen lekicsinylően beszélni egy olyan könyvről, ami miatt birodalmak omlottak össze - jegyzem meg, közben ingatom a fejemet. - Ha a hitet akarod megérteni, akkor egy hívővel beszélgess. Igen, tudom, hogy a hittantanárt kiakasztottad, már mondtad. Attól még, hogy valaki tanít valamit, még nem biztos, hogy hisz is benne - húzom el a számat.
- Azért én hasznosnak tartom a Bibliát - szólalok meg egy idő múlva. - A gyermekem biztos ismerni fogja - teszem hozzá, és várom a következményeket.

- Akkor menjünk a tetőre - bólintok. - De azért én beugrok a lakásba pár törölközőért, és egy pokrócért is - azért a pokrócért, amit az első alkalommal is használtak.
- Hű, hát a barna most éppen nem divatos - jegyzem meg. Szóval azt akár el is felejthetjük. A fekete se éppen a legjobb választás a nyaraláshoz, szóval... Hát igen, Miának jó ízlése van, tudja, hogy mi kell a lánynak. Itt is van egy a hajszínéhez kiváló ing, és egy ahhoz megfelelő szoknya. Ez utóbbit le is akasztom.
- Jól nézel ki, Maxime - mosolyodok el, majd mutatom az ujjammal, hogy forduljon körbe. - És illik rád a konfekcióméret is - megcirógatom az arcát, majd benyúlok a másik kezemmel is. - Hoztam neked két nadrágot - mondom nagylelkűen, majd mivel megzavarnak minket, ezért sóhajtva megfordulok, és még a függönyt is behúzom magam mögött.
- Éppenséggel - pillantok a csajra. Vajon miért kellett rám akaszkodnia, mikor kényelmesen elsétálhattunk volna egymás mellett? Valahol hálás vagyok a sorsnak, hogy elhívtam Maxime-ot a második randinkra, na de hogy éppen miatta? Vajon akkor is elhívtam volna, ha ő nincs ott?
- Hogy vagy? - próbálok jó fej lenni. Azt már nem kérdezem meg, hogy mi járatban erre felé, hiszen sejthető.
- Csak nem megint apád pénzét költöd, hm? - vonom fel a szemöldökömet. Most, hogy az enyémet már nem tudja. Bizony, nem minden lány olyan, mint Maxime, és ezek a lányok előszeretettel nyúlkálnak a pénztárcákban. Na jó, ez övön aluli volt. Most ő jön. Vajon mivel hozakodik elő? Hogy nem voltam mostanában bulizni, biztos összeszedtem valamit? Ugyan már, nem lehet ilyen hülye, hiszen vele is óvszerrel csináltam.
- Hol vannak a kis utánfutóid? - pillantok körbe, mert hát a csajok sose jelennek meg sehol egyedül, pláne nem ő.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 10:31 am


- Szóval ezért említetted apád könyveit. - Nevetett fel. - Pedig érdekes lett volna az is, ha kiderül, apád az egyik népszer bestseller ponyva írója.
- Próbáltam azt is. Több helyről is, hogy statisztikailag megfelelő választ kapjak. de sajnos a hit túl szubjektív. - Húzta el a száját ő is.
- Az ismeretek ellen nincs kifogásom. - Mosolyodott el kedvesen. Persze ismerni és hinni nem ugyanaz, ezt talán a másik is tudja.

- Azt hittem már csak szoknyában akarsz látni. - Vette át a két ruhadarabot széles mosollyal. Jól estek a bókok, és még jobban a törődés. Bár a következő pillanatban már az orra előtt csattant a függöny, ami meglepetésként érte. Vajon meg akarja védeni, vagy...
- Jobban, mint rólad mondják. - Dobta át hosszú haját hanyagul a másik vállára a csaj, hogy nyomatékosítsa, ő bizony remekül érzi magát a bőrében.
- Hm. - Préselte össze egy pillanatra vékony vonallá az ajkait.
- Azt rebesgetik mostanság egy kis sigmás csajjal lófrálsz. - Csóválta meg a fejét igen teátrálisan. Mindig is az volt, viszont ezért számított kiváló alpha-barátnőnek. Tökéletesen játszotta a szerepét minden pillanatban.
- Mivel tekintettel szeretnék maradni a régi kapcsolatunkra... - kezdett bele - Hallgasd meg a jó tanácsom! Ejtsd a csajt! Minél hamarabb! Már az is rossz híredet kelti, ha vele látnak, de hidd el, annál rosszabb pletykák is útnak indultak már. Szerencsére mindet leszereltem. - Adta a nagy kegyest.
- Nem éri meg a szűzies fenekét mindaz, amit veszíthetsz! - Szűzies fenék? Max szinte már röhögőgörcsben fetrengett a függöny mögött, némán fulladozva.
- Egyébként se szoktad te Dave levetett csajait húzogatni, nem is értem, most miért vetemedtél erre. - Rázta meg ismét a fejét a liba.
- Dave levetett csaja?! - Na ezt most már ő se igazán hagyhatta szó nélkül. Alapvetően nem figyelt oda a pletykákra, de ez... már mikor feküdt volna le Dave-vel? Félrehúzta a függönyt, és előrébb lépett.
- Ó, nicsak, előbújt a kis cafka. - Jelent meg számító mosoly a rúzsozott ajkakon.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 7:51 pm

- Még kiderülhet - mosolyodok el a feltételezésen. Hiszem egy írónak nem egy álneve lehet, amivel meghódíthatja a világot. Képletesen, persze, hiszen igazi világhódításról szó sincs.
- Nem volt mindig szubjektív a hit, csak mióta a dogmákat egyre kevésbé veszik komolyan az emberek - jegyzem meg. - A Biblia egy útmutatás, és el sem hinnéd, hogy mennyi tanítás van benne, ami örökérvényű - vagy legalábbis a jelenlegi világban még használható, teszem hozzá gondolatban. - Ha mindenki betartaná ennek, vagy más szent könyvnek a szabályait, a világ sokkal átláthatóbb lenne, az élet pedig élhetőbb - már nem a saját életemre gondolok ez alatt, hanem másokéra, akik az emberi fertő mocskában vergődnek bűneik miatt.
- Azt azért tegyük hozzá, hogy a legtöbb szentnek tekintet íráshoz képest a Biblia a leghasználhatóbb - mondom, majd folytatom - mert vegyük például az arabokat, akik folyton megpróbálják kijátszani az istenüket, azzal, hogy ő akkor éppen nem látja őket. Vagy ha igaz hívők, akkor megpróbálják kiírtani más vallások követőit - megvonom a vállam - ezen a korszakának a kereszténység már túl van - ha pedig ennél messzebb akarunk menni, akkor azt is állíthatjuk, hogy az indiai vallások is mind elavultak, és mégis mennyien tartják még ezeket mind a mai napig?
- A hit egy csodálatos dolog, még ha a tudomány nem is képes még megérteni - bár már vannak rá rendszeres próbálkozások, de nehéz megfogni... Nehéz megfogni azokat az embereket, akik tényleg hisznek.
- A gyermekek ajkán Isten neve úgy szól: anya - jut eszembe egy régi bölcs idézet, mely magam se tudom, hogy honnan származik. Közben megsímogatom a derekát, és ha rám néz, akkor rámosolygok.
- Persze nem azt mondom, hogy azt kell a gyereknek mondani, hogy Isten teremtette a bolygónkat, vagy hogy az ég azért kék, mert Isten úgy akarta - jegyzem meg. Biztos vagyok benne, hogy Maxime tele fogja tömni a fejét már gyerekkorában vegyjelekkel. Megdörzsölöm az arcom, majd a tarkómat is. Speciális iskolára lesz szüksége, hogy ne fejlesszék visszafelé a társai.
- Csak azt akarom mondani, hogy jobb, ha a keresztény elveket tartja helyesnek, mintha nem lenne egy védőhálója, ami segítené a beilleszkedést a társadalomba - próbálok kilyukadni oda, ahová gondolatban indultam.


- Neeem - rázom meg a fejem széles mosollyal. - Az unalmas lenne - viccelődöm, majd pár másodperces késéssel hozzáteszem. - Nem akarom rád kényszeríteni az akaratomat, hiszen az a fontos, hogy jól érezzük magunkat. Ehhez pedig kompromisszumok kellenek, nem? - majdnem beljebb lépek, hogy megcsókoljam, mikor megérzem a közelgő ragadozó tekintetét a hátamon. Hajh, hogy ezt nem fogom megúszni szárazon, az szinte biztos.
- Még szerencse, hogy egyikünk se hisz a pletykáknak, igaz? - vonom fel a szemöldökömet. Azért kíváncsi lennék, hogy mit terjesztenek rólam, de nem tőle fogom megkérdezni.
- Nem tagadom - minek is tagadnám le, hiszen ez teljesen egyértelmű? A moziban pedig egy egész falkányi pletykagép látta. Lefogadom, hogy mire idáig elsétáltunk, addigra mindenkinek leadták a drótot. Egyébként se szabad Maxime-ot letagadni. Bárkit le lehetett, bárkit le lehetne, de őt már nem.
- Milyen kedves vagy - mosolyodok el. Ez az a pillanat, mikor a gonosz megpróbálja elátkozni Arthur királyt, hogy ne lehessen az a fényes uralkodó, aki végül lett.
- Ez tényleg nagyon kedves tőled - mosolyodok el, és közben nagyon reménykednek abban, hogy Maxime csak annyit mocorog benn, amennyi ahhoz kell, hogy átvegye a következő szoknyát, mert itt egyértelműen arra megy ki a játék, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból. Már pedig ma este nincs elég iszap az üzletben ahhoz, hogy végig akarjak nézni egy csirke boxot.
- A szűzies fenekét? - hát ez, eltörlök egy mosolyt az arcomon a kezemmel. - Nos, ezen elgondolkozom még - éppen azon lennék, hogy visszafordultak, jelezve, hogy részemről vége a beszélgetésnek, mikor beviszi az első találatot. Engem ez egyáltalán nem háborít fel, de úgy tűnik, hogy Maxime-nak nagyon nem jön be a dolog.
- Erről jut eszembe - megfogom Maxime vállát, mielőtt szemkikaparásra kerülne sor, így oldalt állok mind a két félnek, kereszttűzben. - Ahogy hallottam, neked se tartott túl sokáig, hogy Dave levetett rongyává válj - pillantok drága exemre. - Nem igaz? - vonom fel a szemöldökömet. - Alaposan megvígasztalt, mikor felmentél a húgához tanulni, nem igaz? - vonom fel a szemöldököm újra.
- Felpróbálnád a másik szoknyát is? - pillantok Maxime-ra, olyan tekintettel, hogy tisztává válljon előtte, hogy tényleg jobb, ha inkább azzal foglalkozik. - Nem akarom az egész estét itt tölteni - adok hozzá egy kedves mosolyt is ajándékba. Tényleg nagyon örülnék neki, ha nem ezzel kellene elbaszni az esténket. Még semmi sincsen veszve!
- Hirtelen milyen jóban lettél Scarlettel azóta - fordulok vissza a csaj felé, mert még nem fejeztem be - hogy rendszeresen jársz fel megvígasztalódni Dave-hez. De sejted már, hogy ő is kezd rád unni? Itt a nyár, és te hoppon maradsz - ingatom a fejemet. Azt hiszi nem tudtam, hogy mit csinál Dave-vel? Azt hiszi, nem én árultam el Dave-nek, hogy hogyan kell vele bánni ahhoz, hogy mindent megtegyen? Vagy hogy nem én kértem, hogy vakarja le rólam?


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Vas. Jún. 22, 2014 11:35 pm


- A buddhista világszemléletet ilyenformán jobban kedvelem. Szerintem több benne a hasznos tanítás, mint a Bibliában. - Nem mintha azt követné. Saját erkölcsi rendszerrel rendelkezik.
- A Bushido is egy egészen jó, és tartható erkölcsi rendszer. - Mondhatni ez Eva miatt talán közelebb is áll a szívéhez. vagy akár Dianne miatt is, hiszen ő is harcos szellemiségű.
- Reménykedtem benne, hogy ezt a részt azért majd inkább rám bízod. - Mosolyodott el kedvesen, és a férfi vállának dől. Bele se gondolt, hogy már lényegében a gyereknevelésről egyezkednek.
- Szóval szerinted a hit segíti a beilleszkedést? - Vonta fel a szemöldökét. Érdekes szemlélet, főleg a mai, egyre inkább ateista szemléletű világban.

- Hm? Szóval mégiscsak meg tudnál unni? - Mégis mi ütött belé? Itt játszadozik egy próbafülkében, és azon gondolkozik, hogy berántja magához a férfit? Hova lett a józan esze?
- Mi nem, de mások előszeretettel... költenek is hozzá. - És igen, eléggé magára gondolt ebben az esetben. Mert bizony szívesen él a szó fegyverével, ha nem éppen úgy sül el ez a találkozás, ahogy szeretné.
Szúrásért szúrás jár, és ezt bizony a tapasztalt csajszi már megszokhatta, de Max kicsit lefagyva állt meg. Nem akart ő neki ugrani senkinek, nem az a fajta, de jobban szereti tisztázni a tényeket.
- Nos, nem az én ötletem volt szakítani, igazán nem róhatod fel, hogy enyhülést kerestem a fájdalomra, amit okoztál. - Horkant fel a csaj. Úgy tűnik fájó pontra tapintott, de valahol Max ezt meg tudta érteni. Nem kellemes elveszteni egy olyan jó hímet, mint amilyen Sasha.
- Persze, kedves. - Simított végig a vállán nyugvó kézen.Ez volt az ő tőrdöfése. A bensőséges mozdulat, és hang. A férfi az övé. Amíg vele van egészen biztosan. És most mellette van. Behúzta maga mögött a függönyt. Milyen gyerekesek... és mégis... tudta, hogy jó darabig ez lesz, hogy sokat fog még kapni ezért a kapcsolatért, legalábbis amíg az egyetem falai között vannak.
- Ó ugyan, Dave már rég lejárt lemez. - Legyintett. - A vigasztalásra neki nagyobb szüksége volt, miután Lana kitette.
- De most komolyan Sasha... - Lépett óvatosan közelebb. - Lecserélnél erre a kis torzonborzra? - Felemelte kezeit, hogy tenyerét a férfi mellkasára simíthassa. Félrebicentette fejét, hogy hívogató nyaka, és a parfümillat megigézhesse a férfit.
- Miért nem kezdjük inkább újra, mi ketten? Hiszen olyan jó páros voltunk... - Búgta, amilyen érzékein csak tellett tőle.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 7:24 am

- Igen? Akkor miért hagyod, hogy egy szenvedély vezérelje a mindennapjaidat? - kérdezem érdeklődve.
- Azt nem mondom, hogy a buddhizmusnak nincsenek jó tételei, de ha minden ember ezt a vallási irányzatot követné, akkor integethetnél a tudománynak, mert hamarosan megszűnne létezni - lévén, hogy senki se lenne kíváncsi arra, hogy mi lesz, mindenki forgatná a pici élete fonalát és közben próbálna nagyon megvilágosodni. Ez a nyugatiaknak elég nehezen megy, hiszen lemondásokkal jár.
- Még én se lennék jó hívője ennek a vallásnak, pedig képes vagyok elszakadni a szenvedélyeimtől - egy ideig csendben nézem a kirakatot, miközben arra az időszakra gondolok tizenévesen, mikor Istent kerestem az összes vallásban, de nem találtam sehol.
- A Bushido? - vonom fel a szemöldökömet. - És ki lenne az a nagyúr, akinek a szolgálatába szegődsz, hogy az majd ítéletet mondjon feletted? Hm? Ehhez feudális rendszerre lenne szükségünk. Mi viszont egy kaotikus demokráciában élünk - mert ez volt az igazság. Elég egyetlen államhatárt átlépni, és a melegek jogai máris szárnyuk szegettek lesznek. Mi ez, ha nem káosz? Demokrácia, ugyan már!
- Egyébként meg szerintem nem lenne szép egy olyan világban élni, ahol nem gyakorolhatná az ember szabadon az érzéseit - pillantok a lányra. Ugyanis a Busidó szerint még a férj és feleség se lehet egymással gyengéd. Ami ugyan rejt magában egyfajta különleges, szinte már a nyugati ember számára vágyott romantikát, de korán sem annyit, mint amennyiért megérné "megtérni".
- De persze minden erkölcsi rendszernek megvan a maga szépsége, - mosolyodok el, hiszen az egyetemen éppen ez volt a fő témám. Ezért lettem teológus, és nem felkent lelkész vagy pap.
- Nem, - ingatom a fejemet, a hit az másik asztal. - Azt mondom, hogy ha használja azt az erkölcsi rendszert, mint amit a körülötte élő emberek, akkor könnyebb lesz az élete. Nem Istenben kell hinnie, hanem abban, hogy a rendszer, amit magáénak érez, az helyes - mondom, és természetesen nem az emberek által kreált törvényekre gondolok, hanem azokra, amiket Istentől valónak mondunk.

- Ötlet? - kérdezek vissza felháborodottan. - Hiszen te voltál az, aki nem adott esélyt rá - mondom a magamét felháborodottan. - Emlékezetem szerint nem én gabalyodtam össze valami Angelloval Barcelonában, a "csajos kiránduláson" - tudom, hogy "de hát az ott történt, és csak egyszeri kilengés volt". Erre a szövegre nagyon jól emlékszem. Azzal jött, hogy igazán megérthetném, hogy milyen kísértésnek volt kitéve. Mert én olyan megértő tudok lenni...
- Szóval Te vígasztaltad meg Dave-t? - nevetek fel, - azt hittem az eddig mondottak alapján, hogy az Maxime volt - ő állította, nem én.
- Ja, hát... egyébként meg neki legalább volt annyi mersze, hogy tiszta lappal játsszon, és még Barcelona előtt tett arról, hogy ne megcsalás legyen az a "kis flört". És mindezt úgy, hogy te tudtad, hogy Dave el akarja jegyezni - mert hogy először csak egy kis flörtöt vallottak be, aztán kipukkadt a hazugságok buborékja. Nem tudom, melyikük a nagyobb szajha, és hogy kinek is az ötlete volt az a kis szórakozás. Elképzelhető, hogy drága exem kavarta meg az éjjeliedényt, azért, mert ő nem számíthatott tőlem ilyesmire, és féltékeny volt a barátnője boldogságára.
- Édesem, én nem lecseréltelek. Mi szakítottunk - emlékszel? Összetörtél Miánál egy tucat tányért, és bocsánatot se kértél tőle, még csak utólag se. Igaz, hogy azért rohantál el, mert lekevertem neked egy pofont, de megérdemelted. Megérdemeltél volna többet is, már korábban is. A kezére pillantok, de nem állok ellent az érintésének. Érezze csak nyugodtan a kemény mellkasomat, ahogy feszül bennem az ideg, érezze, hogy bármelyik percben megüthetem újra. A hallottak hatására kifújom a levegőt, és lazítok a tartásomon.
- Nem tudom - túrok a hajamba, úgy téve, mint aki tényleg belegondol. - Nem tudom, hogy képes lennék-e erre még egyszer - mert ez az a hülye csaj, aki lerázta magáról ezt a domináns hímet, engem itt. Ezt az alfát, egy kis szórakozás miatt.
- Az az igazság, hogy nem vagy elég érett hozzám. Az apád vagyona pedig nem elég izgalmas - vállat vonok. Mert miért jártunk mi igazából? Azért, mert a szüleinek bejött, hogy egy menő cég elnöki pozíciójának várományosa vagyok. Anyuci azt mondta rám, hogy jó parti lennék a lányának, ezért az rám startolt. Akárhogy is, de ez csak érdek kapcsolat volt.
- Én lezártam. Nem Maxime miatt. Jobban tennéd te is, ha tovább lépnél - újra arra készülök, hogy hátat fordítsak neki. Egy kicsit azért sajnálom, hogy még mindig a kapcsolatunkon pörög. Bár én is pörögtem még rajta egy ideig, de aztán megismerkedtem Maxime-mal, és többé eszembe se jutott... mostanáig.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 8:26 am


- Azt mondtam kedvelem, nem azt, hogy követem. - Kuncogott. - Már megbeszéltük, hogy nem követek egy vallást se, hiszen nincs hitem. Saját erkölcsi rendszerem van, amit az egyes tanítások, a szüleim tanításai, és a társadalmi elvárások alapján válogattam össze.
- Hm? Képes lennél elszakadni a nőktől? - Biccentette oldalt a fejét. Az egy ilyen libidóval rendelkező embernél igen nagy kihívás lenne. Elismeréssel adózna, ha megtenné, az biztos.
- Egyértelműen az anyám életem parancsolója. - Ezzel sokat nem is tévedett. Dianne megfelelő hadúr lenne, ez egész biztos, ráadásul a családja felett mindig a családfő uralkodik. Felette meg mondhatni nincs senki. Rendőrként szolgál, mert élvezi azt a hivatást. Talán szüksége van a veszélyre, az adrenalinra, ami a veszélyes helyzetekkel jár.
- A szerelem mindig talál kiskaput. Ezt hirdeti az ember, ami azt illeti, még a régi japán mesék is. - Sok minden egyéb, a nyugatiak számára érthetetlen filozófia mellett.
- Anyám... Eva úgy gondolja, hogy amikor szembeszállt az apjával, és ellent mondott a kötelességének, akkor is a Bushido szellemében cselekedett. Annak ajánlotta életét, aki megmentette azt. - Magyarázta. - Minden csak annak kérdése, hogyan magyarázzuk.
- Szóval minden a környezettől függ. - Bólintott. - Te sem nevelnéd keresztény elvekre a gyereket, ha egy muszlim közösséghez csatlakoznánk. - Ami meglepő lenne, az egészen biztos.

- Szóval Maxime-nak hívják. - Jelent meg egy elégedett mosoly a nő arcán. Rosszindulatú, az egészen biztos. És most egyel több információt kapott a célpontról. Mert hát... majd az összes kappás csaj, aki eddig Sasha-t tekintette adonisznak fúj arra a mélyről jött okostojás libának, aki bitorolni látszik az álompasi idejét.
- Ó, mert azt hiszed az volt az egyetlen félrelépése? Ugyan! Dave vak volt, hogy addig nem vette észre, talán jobb is lett volna, ha az se derül ki. Most akkor már boldog jegyesek lennének, és a kis tesze-tosza haverodnak fülig érne a szája, hogy milyen csajt szerzett meg magának! - Hát persze, hogy irigyelte azt a gyűrűt! A fenébe is, ő sokkal hosszabb időt lehúzott Sasha mellett, az meg csak nem akarta beadni a derekát! Pedig mennyi mindennel próbálkozott... Mindent megadott a szemétjének, és mi lett a jutalma? A nagy büdös semmi egy pofonnal megspékelve.
Max megdermedt. Nem tudom, képes lennék-e... Visszhangzottak a fejében a szavak. Képes lennél Sasha? Képes lennél visszamenni hozzá? Valahol mélyen fájt a gondolat. Ez a csaj nem csak egy éjszakás kalandja volt. Ez a csaj a barátnője volt. Ha visszamenne hozzá... akkor ő elveszítené.
Megkönnyebbült, hogy Sasha végül nemet mondott, és igen értelmes indokot talált rá. Egy apró zajra lett figyelmes, és mikor a tükör felé fordult, még éppen elkapta, ahogy a szomszédos fülkéből egy műkörmös kéz a nadrágját készül elemelni. Még éppen idejében elkapta a szárát ahhoz, hogy ne sikerüljön elsietni a ruhadarabbal.
- A fenébe! - Hallatszott a bűntárs hangja is. Max a csuklójára csavarta a vékony farmeranyagot.
- Adod vissza! - Prüszkölt fennhangon a kötélhúzás közben. A nadrág azonban, némi huzavona után a nadrág megadta magát a nyirbáló erőknek és hangos reccsenéssel repedt végig, lényegében felvehetetlenné téve a darabot.
- A francba. - Dőlt a falnak Max, miközben a szomszédos fülkéből vihorászva sétáltak ki a bűntársak.
- Nos, azt hiszem mennem kell Sasha. - Lépett hátrébb az ex széles mosollyal. - Minden jót Maxime... - integetett a függönyön túli ellenfélnek diadalittasan, majd amilyen gyorsan csak tudtak, távoztak a helyszínről. Még csak az kéne, hogy Sasha velük fizettesse ki a cafkája új ruháját.
- Ez volt a kedvencem... - Sóhajtott a lány, kezében tartva a nadrág romjait.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 8:56 am

- Egészen pontosan Maximilane-nek - mosolyodok el, mert hát ha eddig nem tudta, akkor ezzel egy dolog bebizonyosodott: nem az ő keze van abban a labor-balesetben, még csak közvetve sem. Ez pedig azért mégis csak egy kisebb sziklák ránt le a mellkasomról. Lehet, hogy nem Maxime volt a célpont, és ez nekem jó hír. - Ezt már nem tudtad Scarlett-ből kihúzni? Csak nem rájött, hogy miben mesterkedsz? - bezzeg ahhoz nem lett volna bátorságod, hogy tőlem kérdezd meg, hogy ki az új választottam. Eddig már nem terjed az erőd. Gyenge ember vagy, és én is az voltam, mikor egyáltalán esélyt adtam neked.
- Tudod mit? - vigyorodok el. - Azt hiszem, hogy én jobban összeillettem volna Lanával, mint veled, ugyanis nem csak Dave volt megcsalja - kacsintok. - Kérdezd csak meg July barátnődet - egy kicsit meggyengítjük a méhkirálynő bizalmát az udvartartásában, had törjön rá a paranoia.

- Hm? - lesek be a függöny mögé. - Amúgy se bírta volna olyan sokáig, ha ilyen könnyen elszakadt - mosolygok rá. - A papírjaid, telefonod, szobakulcsod megvannak? - sorolom fel az első három legfontosabbat.
- Ami azt illeti, tettek nekem egy szívességet - nyúlok az álla alá egy kezemmel, hogy megcsókoljam. - Így nem tehetsz mást, mint, hogy a kedvemre teszel, és szoknyában jössz - közelebb hajolok - ha jó kislány leszel, akkor liftel megyünk a tetőtérre - suttogom a fülébe.
- Tépd le a címkét arról, amelyik rajtad marad, és kifizetjük a kasszánál - mondom, más lehetőségünk amúgy sincs. Illetve vehetek neki egy új nadrágot, de nincs kedvem túl sok cuccát cipelni a lakásig. Majd bedobom addig a cuccokat Miánál az ágyamra. Ha szerencsém van, akkor nem lesz otthon, hogy rám akaszkodjon.
- Még szeretnék megállni egy üzletnél, de utána mehetünk... - mondom, ha kilépett a függöny mögül. - De előtte nézd meg mégegyszer, hogy akarsz-e innen még valamit - egye-fene, jöjjön azaz új nadrág.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 9:25 am


- Mondjuk úgy, hogy a kis Scarlettnek is megvannak a maga titkai. - Amikkel valószínűleg tervei voltak, vagy vannak. Talán éppen azért nem árulta el a lány nevét, hogy az exet kicsit kíváncsibbá tegye, és cselekvésre késztesse.

- Persze, mindet az övtáskában tartom. - Vont vállat. Azért egy cseppet szomorkodott. Egészen a szívéhez nőtt ez a darab.
- És mit kell ahhoz tennem, hogy jó kislánynak számítsak? - Vigyorodott el, miközben térdei egy pillanatra összezárultak az izgalomtól, és a kellemes csóktól.
- Akkor már jöjjön a másik kettő is. - Nincs kedve még egyszer végigpróbálni majd egy tucatot, mondjuk másnap. Legyen ez a három, kellő variációt ad.
- Ne. Ez is bőven sok. -Rázta meg a fejét. Kicsit azért kellemetlenül érezte magát, nem szokott a frissen megvett ruhában távozni, egyébként sincs ez a szoknya kimosva pedig az az első dolga az új göncökkel. Most meg... hát igen, a helyzet és az ígéretek... Kár lenne kihagyni a lehetőségeket.
- Hova szeretnél még benézni? - Szóval annyira mégse sietnek?


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 9:59 am

- Ha gondolod, feljelenthetd őket - jegyzem meg, mert kíváncsi lennék, hogy mi sül ki abból, mikor a mindenre elszánt rendőrnő szembe találja magát az elég gazdag apucival.
- Ha mindent elárulnék, túl könnyű lenne, nem gondolod? - vonom fel a szemöldökömet, és nem tudom megállni, hogy végig ne húzzam az ujjamat a nyakán. Hogy csinálja, hogy tényleg olyan érzésem van, mintha az enyém lenne? Vagy, mikor nem is érzem így, akkor miért akarom magaménak, teljesen?
- Rendben - bólintok, és előveszem a zsebemből a pénztárcámat, abból pedig azt a szép arany színű kártyát, amitől a lányok 90%-ának olyan széles mosoly jelenik meg az arcán, hogy az már szinte ijesztő. A maradék 10%-nak jelentős részének fogalma sincs arról, hogy mit jelent ez.
- Azt azért tudod, hogy ezt nem úszod meg ennyivel - lesek felé, miközben elindulunk a pénztár felé. - Még a fürdőruhákat meg se néztük - bár szt biztosan nem itt fogunk venni. És nem beszéltünk még a nyári egyrészes ruhákról, a napvédő kalapokról, a megfelelő cipőkről, szandálokról, fehérnemükről. Szeretek a lányoknak vásárolni. Szeretem, ha jól néznek ki.
- Sok? Nem, ez még semmi - látom, hogy kényelmetlenül érzi magát, ezért megpróbálom azzal elterelni a figyelmét, hogy magamhoz ölelem a derekánál fogva.
- Gyönyörű vagy Maxime, és nem a ruha miatt - súgom oda, majd kiveszem a kezéből a ruhákat, hogy letegyem a kasszánál. Udvariasan viselkedek az eladóhölggyel, megkockáztatom, hogy egy leheletnyit flörtölök is vele, minden cél nélkül, egyszerűen azért, mert jó kedvem lett attól, hogy az exem eltűnt.
- Csak ide, a következő üzletbe. De nem fog sokáig tartani, mert úgyis zárnak egy fél órán belül - ezt abból állapítom meg, hogy a márkás svájci órámra pillantok. Egy kisebb vagyont hordok a karomon, amiből mások egy kisebb telket tudnának venni valahol Floridában. Amint befejztük a fizetést, a vállamra dobom a szatyrot, majd nyújtom a kezem Maxime-nak. Most már ez a normális. Hogy fogom a kezét, amikor csak tudom. Mielőtt elérnénk a következő üzletig, magamhoz húzom, hogy megcsókoljam, és csak akkor engedem el, mikor már egy kissé ködössé vált a tekintete.
- Gyere - húzom magammal. Nem állok meg a kirakat előtt, hanem benyitok, magam elé engedve a lányt, hogy fellépjen azon a pár lépcsőfokon, ami után a küszöbén következik.
- Jó estét - köszönök be, majd zárom is magam mögött az ajtót. Szinte nappali fény van ide benn, legalábbis a sok világos anyag, a mélyvörös és kék bársony párnácskákon pihenő ékszerek ezer irányba lökik szét a fényt. A kicsi ékszerüzletben idős, eleganciát sugalló nő az eladó, kedves mosollyal köszönt minket, de nem azért, mert meglátja a bankkártyámat, ugyanis azt eltettem.
- Szereted az ékszereket, Maxime? - pillantok rá a szemem sarkából.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 10:22 am


- Eh, azért ez a nadrág nem ér meg egy háborút. - Minek fújja fel, hiszen annyira tényleg nem nagy ügy.
- Ne csináld... tudod, hogy a kíváncsiság az egyik gyenge pontom. - Dohogott. Bizony sok mindenre rá lehet venni, ha hatnak a kíváncsiságára. Ez vezette mindig is, és kiskorában gyakran bajba is sodorta. Persze azóta már inkább ésszel él, de van, hogy a kíváncsiság kalandos felfedezőutakra sodorja. És lásd, mi sül ki egy-kettőből... Például egy Sasha.
- El se fog ennyi minden férni a sporttáskámban... - vágott egy grimaszt. Hát igen, ez egy elég nagy vásárlás. Új világban, ahol a kinézet az úr, bizony sok hiányosságot kell pótolnia. És nem, egyáltalán nem örül annak, hogy ismét a férfi fizet, de tény, ami tény. Ha megpróbálna mindent maga állni, elég hamar elfogyna a spórolt pénze.
Egy újabb bók, és a zavart arcon apró rózsák nyílnak. Még jó, hogy félrenéz, miközben a másik fizet, mert talán nem venné jó néven azt az apró flörtölést sem. Az ex megjelenése és provokációja után biztosan nem.

- Hát... ami az illeti... elég... haszontalannak tartom őket... - Zavarban van, mert hát... Sasha biztosan meg akarta lepni, a probléma csak ott van, hogy... olyan dolgokkal próbálkozik, mint az eddigi csajainál. Ott egy ruha, egy ékszer, valami drágább darab, és rögtön dobnak egy hátast, de ő... ha még a könyvesboltba vitte volna be... Nem akarta megbántani, ezért aggódva pillantott a másikra.
- Úgy értem persze, ha kiöltözik az ember, úgy jól jön egy-egy kiegészítő, de amúgy, hétköznapokon teljesen felesleges. Csak olyasmit viselek, amihez emlékek kötnek. - Kezd bele a magyarázatba. - És általában azokat le se veszem, míg maguktól nem jönnek. - Ami persze azt jelenti, hogy ezek amolyan bőrláncos függők, vagy karkötők, esetleg üveggyűrűk voltak. Bár talán már egy jó éve nem szerzett magának semmi ilyesmit.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 10:49 am

- Igen? - vonom fel a szemöldököm. - Akkor talán jobb lesz, ha a többi ruhát Hawaiin vesszük meg - jegyzem meg, mert úgy gondolom, hogy idén Hawaii jobban érdekelne, mint a hegyek, vagy mint a ya texasi lakásunk.

- Haszontalannak? - ízlelgetem a szót. - Ezek szerint nem tanítottak meg arra, hogy hogyan viselj ékszereket. Jól gondolom? - fordulok felé. Úgy tűnik, hogy cseppet se zavar, hogy nincs odáig az ékszerekért.
- De nem is baj, így legalább nem kell arra költenem a teljes vagyonom, hogy évről évre újabb szetteket vásároljak - visszafordulok a kirakatok felé. - Elegendő lesz egy-kettő, - a pult fölé hajolok, majd rámutatok az egyik széles párnára, hogy azokat szeretnénk megnézni. Egyik sem túl hivalkodó, de mindegyik szép a maga nemében.
- Amit én akarok adni, ahhoz emlékek fognak kötni - nyújtom felé a kezemet, hogy jöjjön közelebb, közben leteszem a földre a szatyrot, mert csak zavarna a mozgásban. Magam elé húzom, ha engedi, és átölelem hátulról a derekát. A szívem hevesen kalapál, pedig nem kellene, hogy ilyen ideges legyek. Az orrommal megcirógatom a nyakát.
- Bármelyiket választhatod, holnapra a méretedre igazítják - természetesen a fizika törvényeinek megfelelően.
A füléhez hajolok, és suttogóra fogom a hangomat. A rádióban éppen az új Angelina Jolie filmet reklámozzák Lana Del Rey hangjával. - Nevezz őrültnek, de szeretném, ha a feleségem lennél - símogatom az oldalát kicsit talán idegesen.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Hétf. Jún. 23, 2014 9:59 pm


- Miért, azt tanítani kell? - Vonta fel a szemöldökét. Persze egyik anyja nem igazán hordott ékszert a karikagyűrűn kívül, Eva pedig... nos rajta is csak bizonyos alkalmakkor volt nyaklánc, vagy fülbevaló, de mindig a visszafogottabb, alig látható fajtából. A legtöbbször egy egyszerű kagylóhéj függött rajta, ami állítása szerint Dianne első ajándéka volt... ezt a másik fél sosem cáfolta, de nem is erősítette meg.
- Évente új szett? Minek annyi ékszer bárkinek is? - Tényleg nem tudta megérteni. Egy-két kedvelt darab szerinte bőven elég, olyanok, amiket bármihez fel lehet venni. Azokat pedig nem feltétlenül itt fogják megtalálni. Ez az üzlet túl... elegáns ahhoz.
gyűrűk? Mégis mit akarhat a gyűrűkkel? Belesimult az érintésbe. Nem értette, egészen addig, míg... Az álla leesett, pupillái fekete vízként nyelték el őz-barna íriszeit. A levegő bennakadt, még a szíve is kihagyott egy ütemet.
~ Ez most egy lánykérés? ~ Ki akarta mondani, tényleg, de... nem jöttek a szavak az ajkaira. A térde megroggyant, még jó, hogy a férfi karjai erősen tartották. Hitetlen lélektükrökkel meredt a másikra. Ez most komoly? Tényleg komoly? Ajkai némán tátogtak, egy hang se jött ki rajtuk. Most tényleg? Akarja ő ezt? Hiszen alig... egy hónapja ismerik egymást... és minek indult... és négy hét alatt... persze, potenciálisan remek ajánlat. Ugyanakkor hihetetlen és váratlan is. Ez még nem házasság, az eljegyzés könnyen felbontható de mégis, egyfajta elköteleződés... egy jövő felé. Hogy életük hátralevő részében, vagy legalábbis amíg működik a kapcsolat együtt lesznek. Egy elköteleződés a közös ház, az élet, a... gyerek felé... Ostobaságnak fogják tartani a szülei? Hiszen még alig találkoztak vele, ráadásul az egyik pont lecsukta... remek... Ostobaság igent mondani? vagy éljen a lehetőséggel, és vessen véget neki, ha már nincs szüksége rá? Végülis ki lehet szállni. Mindenből ki lehet szállni, de akarja-e?
Lassan megfordult, hogy átkarolhassa az izmok övezte nyakat.
- Őrült vagy. - Jöttek végre ajkára a szavak. - De én még őrültebb, hogy azt mondom, szeretnék a feleséged lenni. - Határozott. Döntött. valójában már az első éjszaka... az első találkozás megpecsételte a sorsát. Hogy is maradhatna most el a csók? meg is feledkezett arról, hogy diszkrét nézőközönségük akadt, ám szerencsére a koros eladónő elég hasonló dolgot látott már ahhoz, hogy tapintatosan félrenézzen.
- Szeretlek. - Súgta elhalóan, lassan kibontakozva a csókból. Úgy érezte eljött az ideje, hogy végre kimondja. Talán ez az, igen, mintha ez lenne az a szó, ami megfelelően írja le az érzéseit.
- Szóval... akkor most ki kéne választanom a gyűrűmet? - Fordult vissza, még mindig a karok ölelésére támaszkodva. Más lányoknak nincs ilyen lehetősége, ők készen kapják vagy a nagymamáét, vagy valami barátnő segíthet a választásban. Még jó, hogy ez egy olyan neves üzlet, ahol nem rakják ki az árakat, mert bizony keresztbe állhatott volna a szeme az összegek láttán, és akkor talán nem is akart volna inkább semmilyen gyűrűt.
- Ez tetszik. - Mutatott egy apró, csepp kövű darabra, aminek foglalatát két levél ölelte körül, és a gyűrű testének mintája csavart indákra emlékeztetett.
- Segítek. - Lépett oda készségesen a hölgy, hiszen a méretekben ő volt a tapasztaltabb. - Igazán jó szeme van a kisasszonynak, mert ebből a kollekcióból bizony, a mérete ellenére ez a gyémánt a legtisztább, és a legtökéletesebb. - Óvatosan elkezdte vizsgálni az ujj, és a gyűrű kapcsolatát, hogy a méret vajon pontosan megfelelő-e.
- Nos úgy látom majdnem tökéletes. Természetesen megpróbálhatjuk méretre igazítani, de attól félek nem sikerülne olyan keveset kivenni, és a végén szűk lenne. - Pillantott itt az egyértelmű döntéshozóra, a férfira. - Nem fog lecsúszni, és ha esetleg megdagadna az ujja, akkor sem fog szorítani.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Kedd Jún. 24, 2014 7:56 am

- Ha nem kellene tanítani, - megvonom a vállamat. Akkor tudná, hogy hogyan kell viselni az ékszereket, és miért célszerű, ha néha van egy-két ilyen különleges dísze a testünknek. - de segítek, megérteni azt a másik világot - cirógatom meg a kezét, ujjaimat az ujjai közé csúsztatom egy pillanatra. Érzem, hogy lassan elönt a feszültség, amit a ruhapróbálás közben próbáltam elűzni magamtól, talán egy időre meg is feledkeztem arról, hogy miért tartottunk erre, de azaz igazság, hogy amint előkerült az üvegpultra a hosszú bársonypárna az apró köves arany karikákkal.
- A gazdagság jelképei - válaszolom a kérdésre. Azért kell, hogy megmutathasd a világnak, hogy neked van mit a tejbe aprítani, hogy még mindig van elkölthető pénzed. Éppen ezért, hogyha már nincs, de be akarsz vágódni az elitnél, akkor célszerű az utolsó filléredet is a lehető legdrágább, legszebb ékszerre elszórni... mert ha bevágódsz, újra lesz pénz a zsebedben. Mert azt fogják hinni, hogy nem vagy csóró, hiszen vettél egy újabb darabot a többi mellé... ha meg mégsem jön össze a dolog? Akkor eladhatod a többivel együtt.
- És nem utolsó sorban,... az aranynál nincs értékállóbb. Ha beüt egy háború, aranyat mindig fognak venni, de készpénz már sokkal kisebb eséllyel lesz kelendő - magyarázom. Arról már nem is beszélve, hogy manapság már a papír se igazán kerül az emberek kezébe, csak egyesek és nullák képében jelenik meg a digitális világban valahol.
- Hm - összerezzenek a hallottaktól, de nincs is esélyem, hogy szóban reflektáljak, amit nem is bánok, hiszen a gyönyörű, édes ajkak csókra hívnak.
- Üm - csak egy bólintásra telik tőlem. El se hiszem, hogy igent mondott. Amit hallottam, egyszerre tölt el bizonytalansággal és örömmel. Az enyém, teljesen az enyém, senki másé, csak az enyém. Megkapom, megbélyegzem, és ő is ezt akarja. Szorosan magamhoz ölelem.
- Ez? - nézem a gyűrűt. Sejthettem volna, hogy nem valami kis egyszerű, hagyományosat választ, hanem valami olyasmit, amivel az ékszerésznek is rendesen meggyűlt a baja. Ez a gyűrű vajon minket várt? Vajon Maxime miatt született, vagy valaki másnak, aki mégse vitte el? Természetesen a pénzzel nem lesz probléma, hiszen a kis arany színű, mindenhová azonnal VIP belépésre jogosító kártyácskám itt is segítségemre fog sietni.
- Hm - bólintok. - Neked így kényelmes lesz? - pillantok Maxime-ra. Teljesen logikusnak tartom azt, amit az eladóhölgy mondott, és valószínűleg bőven elegendő tapasztalattal rendelkezik. Inkább csak magamnak, de bólintok egyet.
- Rendben, akkor legyen ez - elengedem végre a lány derekát, hogy a zsebembe nyúljak a pénztárcámért.
- Szükség lesz az irataidra - cirógatom meg a kezét, és ha lehet, akkor egy pillanatra kihasználom az alkalmat arra, hogy a szemébe nézzek, és rámosolyogjak.
- Akkor fizetnék - még mielőtt Maxime megpróbál visszakozni. A pénztárgéphez sétálok, lehetőleg olyan szögben megállva, hogy csak én láthassam az összeget, amit beüt a gépbe. Miután lehúzta a kártyámat, aláírásommal hitelesítem a szalagot, majd visszaigazolom a banknak, hogy még nem lopták el a kártyámat, valóban én fizetek vele. Leteszem az irataimat is, hogy az eladó ellenőrizhesse, hogy tényleg én vagyok a tulajdonos. Kétszer is elolvassa a nevem, alaposan megnéz magának, mert valószínűleg olvasta a cikket. Szóval mégse vagyok meleg. Szörnyű! Kedvesen mosolyog, és valószínűleg nagyon örül, hogy ilyen sok pénz vándorol át a számlájára. Ez a második alkalom, mikor ékszert vásárolok neki olyan értékben, amiből egy telket vehetnék Floridában, azzal a különbséggel, hogy míg előbbinél egy egész szett lett az övé, most csupán egyetlen egy darab jegygyűrű. De nem baj, belefér, hiszen el fogom adni a motoromat. Ráadásul azzal a perrel, amit az újság nyakába varrtunk, legombolunk egy tetemes mennyiségű pénzösszeget a riválisainkról, miközben megduplázzuk a fotóim értékét. Ha nem tudnám, hogy nem a faterom keze van a cikk mögött, akkor azt hinném, hogy az ő műve volt ez az egész, hogy ezzel eladhatóbbá tegye az a kollekciót, amit én terveztem... így megint csak több folyik a zsebembe. Mosolygok.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Kedd Jún. 24, 2014 9:17 am


- Gazdagság. Mert az embereknek mindig meg kell mutatniuk, hogy ki a nagyobb kakas a szemétdombon, nem? Érdekes, hogy az egyes társadalmi rétegek milyen más stratégiát alkalmaznak. Míg a gettókban az agresszió az úr, addig a felsőbb körökben a csicsázkodás dívik, mint a színes énekesmadaraknál. - Foglalta össze a gondolatait.
- Ha beüt egy valódi a háború, a kincsek mit se érnek. - Rázta meg a fejét. Mert a paraszt nem adja az ételét aranyért, hiszen azt nem tudja utána elvetni a földben. - Rázta meg a fejét. Ha valóban összeomlik a világ, a pénz semmivé lesz, és a csillogó drágakövek porrá omlanak.
Egy másodpercig még lehunyt szemmel élvezte ki a derekára fonódó karokat. Tényleg valóságos... egy olyan út, amit sose mérlegelt, egy olyan jövő, ahol bizony meg kell majd osztania a figyelmét a munkája, és a családja között.
- Igen, ez olyan kis aranyos. - Bólintott. - Aprólékos munka, látszik, hogy odafigyeléssel készült. - Nem egy egyszerű, géppel is összerakható dolog. Mindig is szerette a kézzel készült dolgokat, mert azok mind egyediek. Minden apró szeletük.
- Igen, szerintem kényelmes lesz, csak nem vagyok hozzászokva a gyűrűkhöz. - Nyitogatta, és csukogatta az ujjait, tornáztatta a kezét. Próbált belegondolni abba, hogy ez a gyűrű mostantól igen hosszú ideig rajta lesz. És igaza van Sasha-nak... mennyi élmény fog fűződni hozzá...
- Az irataimra? - Pislog értetlenül, és lassan fogja fel a távozó után maradt űrt. Máris hiányolta, pedig még alig lépett pár lépéssel távolabb.
- Hogy beregisztráljuk a követ, és a gyűrűt. - Bólintott az idős hölgy is, miközben a fizetést könnyítette meg. - Egy valódi gyémánt kerül a tulajdonába, igazolnia kellhet időnként, hogy az ékszer nem lopott, és nem illegális forrásból származik. - Mert a drágakő bizony hatalmas üzlet, és legális része csupán a jéghegy csúcsa.
- Kisasszony. - Pillant az eladó Maxra, még mindig letörölhetetlen mosollyal. A lány kicsit feszülten lép oda, az irattartójában keresgélve a megfelelő papírokat. Annyira talán mégsem repes az örömtől, hogy egy kisebb vagyon fogja ékesíteni az ujját. Ki tudja, nem lopják-e el, vagy ha esetleg elhagyja? Az asszony szorgosan körmöli a gyűrűn is elrejtett számsort, valamint a kötelező adatokat a majd mindent három példányban kérő adatlapra.
- Természetesen ezekért az ékszerekért életre szóló garanciát vállalunk, így ha bármikor sérülés érné, kérem hozzák vissza, és kijavítjuk. - Persze ő is pontosan tudja, hogy az ilyen gyűrűkre az okosabb lányok úgy vigyáznak, mint a szemük fényére.
- Tessék. - Nyújtotta át a férfinak az ő példányaikat. - Őrizzék meg ezeket. Köszönjük a vásárlást. - No nem kitessékelni akarta őket, hiszen még egy-két hasonló összeget igazán elbírna a bankszámlája, ám érzi, hogy ma csupán ennyi volt a kitűzött cél a párnak.
A lány még mindig zavarban van, és zavarában a pír-rózsák mellett két kezével fogja azt az egy, erős tenyeret, aki beterelte a boltba. Nem tudta, mit mondhatna, egyáltalán abban se volt biztos, hogy meg tud szólalni. Ha ezt a szüleinek elmondja! A fejét fogják venni... eljegyezték... mindössze egy hónapos ismeretség után. És Mia? A fenébe is, ehhez még Miának is biztosan lesz egy-két szava... remélhetőleg nem azzal a nyitó kérdéssel, hogy mikor jön a gyerek... Nincs semmilyen gyerek... még nincs...


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Kedd Jún. 24, 2014 9:58 am

- Maxime... Maxime... Jól vagy? - pillantok rá. Az üzlet fényében, azokkal a vörös rózsákkal az arccsontja fölé írva, egészen úgy néz ki, mint akinek éppen minden vér távozni készül a fejéből, hogy a lábujjába szökjön.
- Hiszen remegsz - én pedig aggódva fogok vissza a szorítástól kifehéredett, mégis gyengén tartott ujjakra. Most tényleg olyan törékeny kis madárkának tűnik.
- Gyere, menjünk ki a levegőre - gyorsan a zsebembe csúsztatom az irattárcámat, majd a másik kezemmel megtámasztom a hátát, hogyha összeesne, meg tudjam tartani.
- Viszont látásra - köszönök el, és valószínűleg visszaköszönnek, de én már nem figyelek oda. Az ajtó csilingelve csukódik mögöttünk, én pedig lesegítem a lépcsőn a... a... menyasszonyomat. Felfogni is nehéz, hogy igent mondott. Nem igent, hanem egyenesen azt, hogy szeret.
- Ugye nem fogsz elájulni? - nézek rá aggódva, majd magamhoz ölelem úgy, hogy a vállamra hajthassa a fejét. Közben előhalászom a zsebemből a telefonomat, majd a taxis app segítségével magamhoz rendelem a legközelebbi járművet a preferált szolgáltatótól. Beírom a cím adatokat is, hogy azzal már ne legyen dolgom, mikor beszálltunk a járműbe. Tartok attól, hogy a ma estére beígért rosszalkodás elmarad, ennek ellenére inkább Mia felé vesszük az irányt, hiszen ő közelebb van. Persze, ha Maxime másként döntene, nem fogok ellenkezni.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Kedd Jún. 24, 2014 10:18 am


- Én... - meg akarta mondani, hogy felesleges aggódnia, hogy semmi baja, talán csak kicsit sokkolták az események sora, de nem maradt rá ideje. Rájött, hogy a gondolatai között elkalandozva egy kicsit lassabban reagált, mint szükséges lenne. Megpróbálta kitisztítani zsúfolt agyát, és mélyet sóhajtott.
- Jól vagyok. Nincs semmi bajom. - Mosolygott, miközben homlokát a felkínált vállnak döntötte egy pillanatra, majd felnézett.
- Nem fogok elájulni, bár bent gondolkodtam rajta... - bár nem épp akkor, mikor a férfi sejteni vélte.
- Azt hiszem kicsit nehezen dolgozom fel ezt a... változást. - Bár valójában nem változott semmi, hiszen csak pár időpillanattal vannak később. Más lányoknak évek jutnak felkészülni, évek átgondolni, vágyni, várni rá, ő meg... egy váratlan pillanattal később már el van jegyezve. Ehhez idő fog kelleni. Megszokni és... elfogadni is.
- Megleptél. - Nincs rá jobb ötlete, megdöbbentette, meglepte, sokkolta. Ezek közül a szavak közül ez volt a legkevésbé negatív.
- Abszolút tanácstalan vagyok, hogy mit kéne tennem. - Azon kívül, hogy a rokonságot fellármázza. De egyáltalán kell-e másként viselkednie? Vagy folytassa ott, mint a gyűrű vásárlása előtt? Mit is akartak? Hát persze... szeretkezni... a liftben, a tetőn... ezt megtehetik most is...
Óvatosan húzta magához, hogy a gyengéd csókból lassan kihúzza a mögötte lapuló szenvedélyt. Az ajkak könnyed játéka kell hozzá, a kalandozó kezek simogatása, semmi több.
- A Tiéd vagyok. - Suttogta. Oda viszi, ahova csak akarja, azt csinál vele, amit csak akar. Már hivatalosan is az övé. Ebben a társadalomban már csak akkor lehetne hivatalosabb, ha pattantak volna Vegasba keresni egy kápolnát. De azzal még ráérnek. Azzal még tényleg ráérnek.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   Kedd Jún. 24, 2014 10:41 am

- Te is megleptél engem - nézek le rá. Nincs kedvem elengedni. Nem csak kedvem nincs hozzá, akaratom sincsen rá. Jó ez a közelség, hogy a karjaimba zárhatom. És megleptem saját magamat is azzal, hogy megléptem ezt a lépést. De így most jó. Magamhoz kellett láncolnom, hogy megnyugodjak. Szükségem volt erre a lépésre, hogy úgy érezzem, jó irányba halad az életem.
Milyen érdekes! Hogy én eddig inogtam, és most hogy stabillá lettem, ő került a remegő ugródeszka szélére. De fejest kell ugranunk a felnőtt életbe. Nincs mese, nincs visszaforgatható kerék, hogy visszanyerjük gyerekkorunkat. Ez az élet rendje: a férfi feleséget vesz maga mellé, hogy megalapítsa saját családját.
- Megnyugtat, ha azt mondom, én se tudom, mit kell ilyenkor tenni? - mosolygok rá, elvégre ez volt az első alkalom, hogy ilyet tettem. Azt pedig nem ígérem, hogy ez volt az utolsó is, hiszen ott a réz, bronz, ezüst, arany, gyénánt lakodalom is, és az előtt is célszerű gyűrűvel tisztelegni. Megsímogatom az arcát.
- Csak hagyd, hogy érzéseket váltson ki belőled, ami történt - javasolom. - Ennél jobbat nem tehetsz, hiszen már nincs min gondolkozni - már megkértem, már igent mondott. Ha vissza is akarnánk csinálni, nem ma este fog ez az eszünkbe jutni.
- Az jó - suttogom - az nagyon jó - cirógatom ajkaimmal az ajkait - mert magamnak akarlak, Maxime - ellépek tőle, mert megáll mellettünk a taxi, itt az ideje bemondani a jelszót, és elhagyni a szín helyét. Már a kocsiban ülünk, mikor eszembe jut, éppen három saroknyival és több tucat csókkal távolabb, hogy a szatyrunkat otthagytuk, de nem szólok, mert semmi kedvem visszafordulni érte. Majd holnap.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Singing in the rain... - sétálóutcák   

Vissza az elejére Go down
 

Singing in the rain... - sétálóutcák

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Üzletek/Boltok-