HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 I am a prisoner of your heart - M&S

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: I am a prisoner of your heart - M&S   Szer. Jún. 18, 2014 8:20 am


A Prison. Hát igen, a Prison nem egy mindennapi hely. Rácsok, kő és faburkolat mindenütt. Egyszerű, elhasználtnak látszó, mégis kényelmes és vadi új berendezés. Hangulat. Félhomály és élőzene. A Prison minden, amire csak egy felvágni vágyó, pénzes fiatal kívánhat.

- Még jó, hogy nem félek a bezártságtól. - Nézett kíváncsian körbe. Ezt a helyet vagy szereti valaki, vagy utálja, ezt rögtön látta rajta. Kicsit feszengve állt meg, míg Sasha intézkedett a helyüket illetően. Talán a hely, talán a ruha tette, amit most kivételesen egyedül kellett kiválasztania. Mivel úgy vélte nincs otthon megfelelő darab, így elugrott vásárolni a nőgyógyásszal való találkozás után. Tanácstalan nézelődésének a tapasztalt eladólányok vetettek véget, akik már csak munkájukból adódóan is értettek a stílushoz. Persze Mia tanácsait is szem elől tartva választotta a rövid fekete forrónadrágot, vagy ahogy ő látta alig-nadrágot. Az alig-szoknyák helyett már ez a divat? A hűvös estét elkerülendő egy testszín harisnya is került, oldalán felfutó diszkrét mintával, hogy pedig némi színt is kapjon, mert megvan ugyan a helye a fekete öltözéknek is, de mosolygósságához mégis illik valami vidámság, egy türkiz felső, melynek lelógó fodrai kiemelték adottságait. A figyelmeztetést megkapta, ne hajoljon túlságosan előre, csak ha teljesen el akarja vágni a beszélgetés fonalát. Hülye női praktikák... És azután azzal is szembesülnie kellett, hogy márpedig táska nélkül nem indulhat, hiszen új nadrágja zsebeibe még a kisujja se férne bele. Hülye divat. Aztán a smink... nos azzal elbajlódott egy darabig, míg végül egyik legalább kicsit hozzáértőbb lakótársa kisegítette. Aminek következményeképp persze mindenki tudta, hogy vacsorázni indul. És persze azt is, mivel nem vélte akkora titoknak... hogy kivel. Kapta is rendesen a figyelmeztetéseket, ahogy számított is rá, ám... neki már lényegében mindegy. Valahol elveszett, különben nem egyezne bele egy ilyen vacsorába.
- Hogy találtál erre a helyre? - Kíváncsiskodott. - Vagy a haverjaiddal minden szórakozóhelyet végigjártatok már a városban? - Ezt is elképzelhetőnek tartotta. Végülis volt rá egy éve, nem?
- Hogy sikerültek a vizsgák?


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Szer. Jún. 18, 2014 9:11 am

- A Prison biztonságos - súgom oda neki, és ezt most nem abban a hagyományos értelmében értem, hanem úgy, hogy tényleg nincs oka attól félni, hogy valami történik. A rácsok csak díszítő elemei a klubnak, és nem a valódi elzáráshoz kellenek. A főpincér felajánlja, hogy az asztalunkhoz kísérnek, de nagyon jól tudom, hogy hová fogunk ülni, ezért leintem. Elindulok lefelé a mélybe vezető csigalépcsőn. Ez még csak a bejárat volt, egy kis ízelítő, egy kevés börtön-hangulat. A lépcső alján egy ruhatár, pontosabban a rabok személyes eszközeit tárolni hivatott részleg zárt rácsai pillantanak vissza ránk. Ma este nincs disco, így a ruhatárra nincs is semmi szükség. Tovább megyek a boltíves folyosó irányába, melynek két végét egy-egy rendőrszobor őrzi. Egyiknek látványos kulcskarikák lógnak a ruháján, viszont az ajtók nyitva vannak, így szabadon garázdálkodhatunk befelé. Befelé mindig gyorsabb, mint kifelé, nem igaz? Túl a rácsokon feltárul előttünk az első sor asztal, és a bárpult, jobb kéz felől azonnal átmehetnénk a színpad előtti asztalokhoz, de én hátrafelé sétálok tovább, az egyik cella irányába, amely egy magasságban van a színpaddal, így az ember tökéletesen élvezheti az előadást, míg a részben zárt tér egyfajta sajátos intimitást kölcsönöz. Kényelmes, négyszemélyes asztalt foglaltam le magunknak.
- Szembe ülnél, vagy inkább mellém? - és kívülre vagy belülre? A cellánk olyanformán volt kialakítva, mintha két falhoz lánccal rögzített ágyra kellene leülnünk, ám keskenyebb volt a hagyományos ágyaknál, még ha a kialakítása meg is felelt ennek.
- Csak nem gúnyt érzek ki a hangodból? - vonom fel a szemöldökömet, a haverjaim emlegetése kapcsán. Úgy nézek én ki, mint aki éjjel-nappal szórakozik? Ami azt illeti igen, szóval miden joga meg van ahhoz, hogy ilyesmiket kérdezzen.
- Apám hozott le - válaszolok a kérdésére. Milyen meglepő, nem? A faterom sokkal több helyet ismer, sokkal több városban, mint amennyit én valaha ismerni fogok.
- Tetszik? - pillantok rá kíváncsian, miközben elfoglalom a helyemet. Engem első látásra lenyűgözött az ezerkilencszázhúszas-harmincas évek chicagoi és börtön hangulata, az életnagyságú Al Pacino szoborral. Kicsit kocsma jellegű, de mégis elegáns. Ide nem fog betérni akárki, és leginkább nem akármikor. Gyorsan kibújok a kabátomból, és leterítem magam mellé. Használhatnám a fogast is, de nincs hozzá kedvem. A pincérünk már pár lépésnyire vár, türelmesen, arra, hogy végre helyet foglaljunk, és rá emeljem tekintetemet. Elénk csúsztatja a nyitott étlapot, benne szétnyitva az itallap is. Bő a választék, koktélok tömkelege ajánlja magát, de ma este nem azért jöttünk, hogy Maxime-ot félrészeg állapotban tegyem ágyba. Első körben ásványvizet kérek, és ideálisnak találnék valamilyen a választott ételhez illő bort, ha kell több félét is. Türelmesen várjuk, míg a hölgy dönt, végül nyugtázom a rendelést. A pincér elmegy, hogy hamarosan visszatérjen két bontatlan üveg vízzel, és egy pohár aranyló pezsgővel. A ház ajándéka, egy kis étvágygerjesztő a zenéhez.
- Átmentem - megvonom a vállam, - és ez a lényeg, nem? - mosolygok rá. Tudom, hogy nála nem ez a lényeg, hogy ő igen is hajt a jó jegyekért, de engem a jó jegyektől megközelítőleg harminc év választ el, és annyi poros könyv, amit még a konditeremben se lenne kedvem emelgetni.
- Hogy telt a nap? - váltok témát. Nem, mintha megviselne, ha a vizsgákról kell beszélnem, de azért a nap végére már jó lenne megszabadulni tőlük, még akkor is, ha Maxime nem sokat hallott rólam.
- Ugye nem haragszol, amiért ott hagytalak? - kanyarodok vissza a nap közepéhez, mikor is elváltunk egymástól. Zavarban vagyok, mert ugyan szoktam ilyet csinálni, de ettől még nem kell, hogy jól érezzem magam utána. Egyszerűen behódolok a társadalmi nyomásnak, annak ellenére, hogy lényegében vezető szerepet töltök be az Alpha ház lakóinak körében,... pontosabban egy adott klikken belül. Kinyújtom a kezemet az asztal közepéig, felfelé fordított tenyérrel.
- Csinos vagy - mosolygok rá, és ha lehet, megszorítom közben a kezét. - És kisminkelted magad - biccentek elismerően. Pedig hogy ódzkodott ettől az álcától, és most mégis itt van, így. Senki se kötelezte erre, hanem egyszerűen magától. Legalábbis ezt akarom hinni.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Szer. Jún. 18, 2014 10:13 am


- Szembe. - Úgy kellemesebb beszélgetni, és azt remélte, hogy talán ezzel megszűnik az a hihetetlenül erős vágy, hogy most azonnal leteperje a férfit, és folytassák, amit az este, ha nem is félbe, de abbahagytak.
- Nem, csak a lehetőségeket latolgatom. - Pillantott rá csodálkozva. Miért gúnyolódna?
- Érdekes. - Pillantott ismét körbe, bár nem túl meggyőzően.
- Azt hiszem jobban szeretem a természetközelibb helyeket. - Húzta el egy cseppet ajkait. - Persze ez nem jelenti azt, hogy ne érezném jól magam. A társaságod minden helyet feldob. - Nyugtatta meg, hogy azért nem lőtt bakot a vacsorával.
Rosszallóan megcsóválja a fejét.
- A legtöbbeknek talán, de te biztosan jobb vagy ennél. - Ám a mosolya azt súgta, nem igazán érdeklik a másik jegyei. Megvan a magához való esze, és ez tetszett neki.
- Gyorsan, miután sikeresen átaludtam a felét. - Kuncogott. - Ennyi időt még sosem töltöttem ruhaboltban. - Fújt egyet. Hát igen, a vásárlás sosem volt az erőssége. Ha nem lett volna segítsége... hát biztosan nem ebbe jön.
- A nőgyógyászommal is konzultáltam. - Vont vállat. - Nála nem igazán szokott sor lenni, szóval ott gyorsan végeztem. A rendőrségre holnap mennék, bár a diszpécser nem tudott semmi konkrétat mondani, hogy mikor tudnának fogadni. - Ez egy kellemetlen kötelesség, valószínűleg sok kellemetlen kérdéssel, de talán így közelebbit is megtudhat a nyomozás állásáról.
- Nem, egyáltalán nem haragszom. - Miért is tenné? Miután megzavarták őket, egyértelmű volt, hogy... mi is volt egyértelmű? Mindegy is. Dolga akadt, és ezt megértette. Egyébként is úgy váltak el, hogy megvolt a következő találkozás ígérete. Vagyis több. És ez a dolog közöttük... kezdett egyre több, és több lenni, ami kicsit megrémítette.
- De azt ugye tudod... hogy... ha sokáig folytatjuk... nem maradunk titokban... - Már most is pletykálnak, és valószínűleg jó pár nehézséggel kell emiatt szembenéznie... inkább neki, hiszen a féltékeny csajok sok mindenre képesek.
- Köszönöm. Kellett hozzá némi segítség. - Hajtotta le fejét pironkodva, miközben keze eleget tett a hívogató tenyérnek, és belesimult.
- Te mindig jól nézel ki, szóval nehéz dicsérni. - Habogta zavartan, és inkább félrepillantott. Nem, egyszerűen nem tudott mit kezdeni a bókokkal.
- Tudod... vannak pillanatok, amikor úgy érzem megőrültem. Olyan dolgokat csinálok, amiket nem szoktam, és... nem teljesen értem miért. Márpedig általában tudni szoktam, mit miért teszek. Annyira furcsa, hiszen... - Felsóhajtott. - Hormonok játéka az egész, receptorok, ingerek, illatok, mégis... Nem értem néha mit csinálok. - Rázta meg a fejét mosolyogva.
- Megálltam egy fehérneműbolt előtt és vagy tíz percig azon méláztam, melyik darab tetszene neked rajtam... aztán ugyanezt eljátszottam az ékszerüzletnél is, pedig... - Felemelte szabad kezét. - Nagyon ritkán hordok bármilyen ékszert is.
- Pedig annyira... nem gondoltam, hogy ez lesz még az elején... - Rázta meg a fejét. - Nem zavar, csak életemben először... nem értem saját magam.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Szer. Jún. 18, 2014 10:49 am

- Ha nem tetszik, vacsora után, akár mehetünk is. A koncertet nem kell megvárni - mondom neki, mindenféle ellenérzés nélkül eszembe se jut, hogy ebből problémát csináljak, még csak azon se akadok fenn, hogy bakot lőttem. Nagy cucc. Majd legközelebb jobban sikerül.
- A nőgyógyászoddal? - kérdezek vissza óvatosan, miközben felemelem a vizes poharat, hogy belekortyoljak. Próbálom a lehető legérdektelenebb hangsúllyal, mintha nem is lenne olyan fontos, pedig az. A vérnyomásom a mai napon sokadjára emelkedik meg.
- És mire jutottatok? - kérdezem két korty között.
- Gondolom, majd engem is behívnak - jegyzem meg, és szándékosan nem ajánlom fel, hogy beviszem, pedig ez volt az első gondolatom.
- Az jó - bólintok mosolyogva, ha nem haragszik, az jó. Egy kicsit tartottam tőle... egy kicsit jobban tartottam attól, hogy megbántottam, mint a vizsgáktól. Pedig a vizsgák... azok vizsgák. Maxime meg csak egy lány. Mit árthat nekem?
- Hm - mosolyodok el azon, amit mond. Ingatom a fejemet hozzá, majd visszapillantok felé. - Semmit se titkolok, Maxime - megcirógatom a kezét. Na, jó, talán nem vagyok teljesen őszinte, de... - Te talán titkolsz bármit is? Az emberek gondolnak ezt-azt - megvonom a vállam. - Ha pedig az igazság fogja őket foglalkoztatni, akkor kérdezni fognak - jegyzem meg, bár, hogy akkor milyen választ fognak majd kapni, azt nem tudom.
- Segítség? De most nem Mia volt, ugye? - kérdezem kíváncsian. Vajon ki lehetett az, aki kifestette hamisságokkal Maxime igazmondó arcát?
- Te is mindig jól nézel ki - mosolyodok el. A make up, a ruha csak grátisz. A hab a tortán.
- Visszaszívom, amit este mondtam - vigyorodok el a hallottakon, majd felsóhajtok. Azt hiszem, hogy eddig bírtam. Felállok az asztaltól, hogy átüljek mellé, de nem helyezkedek el azonnal kényelmesen, hanem felé fordulok felső testtel. Egy pillanatig még kihasználom az alkalmat a feszengésre. Ez nem olyan vacsora, mint a többi. Nem azért hoztam le, hogy utána megdughassam. Vele akarok lenni, és ezt valahol felháborítónak tartom. Az autonómiám valamelyik sarokban dohog magában, attól tartva, hogy éppen arra készülök, hogy feladjam csodás közös életemet saját magammal.
- Maxime... - kezdek bele, de eltűnnek a szavak. Félszegen feszengve, lepillantok a combjaira, míg eszembe nem jut, hogy hoztam valamit.
- ...hoztam neked - pillantok a kabátom irányába, mert azt a másik oldalon hagytam. De nem is ezt akartam mondani, csak... más nem jött ki a számon, én meg nem akartam kukán ülni. Felállok, hogy átnyúljak a a kabátomért, majd előhalászom a két kettéhajtott borítékot.
- ... Ezt neked hoztam - teszem le elé az asztalra. Elég hülyén érzem magamat, talán nem volt annyira jó ötlet, de akkor, amikor belefogtam, még annak tűnt. Mindkettő táncbérlet. Az egyik az általam javasolt formára, a másik pedig a szokásos latinra, hogy megtanulhassa a lépéseket.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Szer. Jún. 18, 2014 11:19 am


- Szeretnék belehallgatni a koncertbe. - Válaszolta. Hiszen elméletben a zene miatt jöttek, nem?
- Felírta a megfelelő gyógyszereket. Ha jól számolok nem teljesen öt hét amíg... biztonságosan megismételhetjük a tegnap estét. - Kicsit visszafogta a hangját, azért volt benne annyi tapintat, hogy a szexuális életét nem túl hangosan beszéli meg. - Egy másodpercre elhallgatott. - Már ha... neked is tetszett ez a kis rosszalkodás. - Mi másnak nevezhetné? Nem voltak felelőtlenek, tudták mit csinálnak csak egy kicsit... kockázatosabban játszották az életet.
- Feltételezem, igazolnod kell az alibimet. - Bólintott.
- És Te már tudod, hogy mit fogsz nekik mondani? - Biccentette oldalt a fejét. Mert neki fogalma sem volt. Jól érzik magukat együtt. Ennyit tud mondani, és ennyi talán... éppen elég is. Nekik. De mások... az emberek szeretnek címkézni. És ők is valószínűleg kapnak majd egy címkét. Valamilyet. Akármilyet.
- Nem. - Rázta meg a fejét. - A ruhában az eladók, a smink pedig Anna keze munkáját dicséri. A sigmások között is vannak, akik tudnak sminkelni. - Vont vállat. Ritkán szokott még velük is beszélgetni, de nem fél segítséget kérni, ha arról van szó. Márpedig most kellett. Nagyon kellett, mert... tetszeni akart. Elbűvölni ezt a potens hímet, akivel a napokban egy ágyon osztoztak.
- Mit? - Vonta fel szemöldökét. Ami azt illeti, a felére sem emlékezett az esti beszélgetésnek, hiszen már javában az álom kerülgette.
- Igen Sasha? - Kérdezte gyengéden. Látta a másik feszültségét, és kíváncsisága mardosta az oldalát, de nem akart ajtóstul a házba rontani. Türelmet parancsolt, és figyelmet. Ha kellett, tudott ilyen is lenni. Mint egy kedves, és megértő anya, aki arra vár, hogy a fia bevallja, valami rosszat tett, pedig ő már rég tud róla.
- Hm? - Pár másodpercig pislogva nézte a borítékokat, majd felfogta, hogy mindkettő neki szól. Érdeklődve bontotta hát fel.
- Hm. Nagyon szeretnéd azt a privát táncot igaz? - Most tényleg ott csengett a gúny a hangjában, de ugyanakkor szórakoztatta a helyzet. A másik azonban meglepte és... meghatódott mosoly terült el ajkain.
- Köszönöm. - Hajolt közelebb, hogy csókkal is köszönetet mondjon. - De a latinra jól jönne majd egy partner is... - Felvonta a szemöldökét. A másiknak valószínűleg túl unalmas lenne, de akkor táncoljon mással? Az olyan... hát nem örülne neki. A tánc egy intim dolog... mindig is az volt.
- Ami azt illeti, én is hoztam neked valamit. - Vette elő táskáját és néhány pillanatig kotorászott benne. - Amikor megláttam... mondjuk úgy nem tudtam otthagyni.
A férfi kezébe csúsztatta az apró, fémes tárgyat. A parkolóban pihenő motor szinte tökéletes, kulcstartó méretűre zsugorított mását.
- Tudom, hogy hiányzott St. Petersburg-ben. - Nyújtotta ki kicsit a nyelve hegyét. - Így legalább mindig veled lehet.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Szer. Jún. 18, 2014 10:09 pm

- Rendben - bólintok beleegyezően. - Csak szeretném, ha tudnád, hogy bármikor leléphetünk - feltéve, hogy befejeztük az étkezést, mert hát, ami azt illeti, nem sok időm volt enni. Próbáltam a vizsgáim 80%-án ma túl tenni magamat, hogy később már minél kevesebbel kelljen foglalkoznom. Amíg ilyen laza a tananyag, addig megtehetem, hogy ne érdekeljenek a jegyeim. Bár... az egyetem is egyre kevésbé érdekel. Talán nem a legmegfelelőbb szakot választottam, de az is lehet, hogy még nem vagyok elég érett ahhoz, hogy újra a padban rohadjak éveken keresztül.
- Öt hét? - kérdezek vissza meglepetten. Ja, igen... a lányok vérezni is szoktak, és olyankor nem lehet. Bár sejtem, hogy az időpont meghatározásának inkább az ovulációhoz lehet köze... Vagy másnak?
- Az esemény utánit írta fel? - kérdezem visszafogott hangon, még az asztal fölé is hajolok, hogy minél kevesebben halhassák a beszélgetésünket. - És bevetted már? - kíváncsiskodok tovább, bár már az érdeklődésemet nem tudom a vízzel leplezni, hiába fonják körbe ujjaim a poharat.
- Valószínűleg - ezt kell majd tennem, hiszen én leszek az, akire hivatkozni fog. Kivéve persze, ha a rendőrség rászáll valaki másra, mert akkor lehet, hogy ezzel nem fognak foglalkozni. Talán jobb lenne felajánlanom, mégis, hogy beviszem? - Elvigyelek? Akkor legalább mindketten túl leszünk az egészen - bár még így se biztos, hogy azonnal túl leszünk az egészen, hiszen a rendőrök szeretnek szívózni.
- Cimkézni akarsz? - vonom fel a szemöldökömet kíváncsian, mert nem értem az érdeklődését.
- Igen, tudom - vigyorodok el. - Az, hogy nem voltam még a házatokban, nem jelenti azt, hogy nem - megvonom a vállam, mert úgy érzem, nem lenne előtte már illendő arról beszélni, hogy kiket dugtam.
- Hát, amit este mondtam, anyukád véleményéről - válik értetlenné a tekintetem. Mi mást vonhattam volna még vissza, ha nem ezt? Mondtam talán mást is? Én nem voltam annyira álmos, mint ő.
- Nem - vágom rá azonnal, inkább a gúnyra reagálva, aztán azt is felfogom, amit mond, és ezért kijavítom, hogy - vagyis igen - aztán leesik, hogy ez se a jó válasz kategória... hát izé... - vagyis... - sóhajtok. Tessék, most én vagyok az, aki teljesen belezavarodik valamibe. - Na jó... Legyünk őszinték: én pasi vagyok, nekem ez bejön - vállat vonok, hiszen nincs ezen mit szégyelni. - Te viszont néha kész szerencsétlenség vagy - próbálom tovább védeni magam, - ez fejlesztené az egyensúly érzékedet - mutatok az ujjaimmal a papír felé. Igen, tudom, hogy a társastánc is, de... azért én se vagyok szent, sőt!
- Én - erre talán nem is gondoltam, vagy próbáltam erre nem gondolni? Elmehetek vele, de az állandó közös program lenne. Az... Az... - hát, ha nincs senki, aki elkísérne - és ki tudná fizetni a város legdrágább tánciskoláját, és nem zavarja, ha rálépsz a lábára, és nem férfi, de még csak fiú sem, és nem leszbikus, és... Egy pillanatra kétségbeesettnek látszhatok. - Váltok magamnak is egy bérletet - jelentem ki.
- Nekem? - vonom fel meglepetten a szemöldökömet, de kíváncsian várom közben a folytatást. Vajon milyen ajándékot kaphatok én tőle?
- Hát ez aranyos - szemléltem meglepetten a kis motort, alaposan megnézve, hogy tényleg nem hiányzik-e semmi, de úgy tűnik, hogy az ötvös is hozzáértő szemmel készítette a formát.
- És, hogy fog hiányozni, ha lecserélem egy kocsira - jegyzem meg, miközben előveszem a kulcsot, hogy belebújtassam az új karikát a régibe. Egyelőre jó lesz itt, később majd kitaláltam, hogy milyen sorsa legyen. A kulcson nem tarthatom, mert összekarcolná a motort.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Csüt. Jún. 19, 2014 1:08 am


- Azt is. És a fogamzásgátlót, amit a következő menstruációm végekor kezdhetek szedni, és egy hónappal később nyújt biztos védelmet. - Úgy tűnt számára, mintha Sasha-nál a felvilágosítás ezen része kimaradt volna, de amiket korábban mondott a tabletta esetleges mellékhatásairól... annyira nem csodálkozott. - A biztonság kedvéért persze már kiváltotta azt is, hogy ne akkor kelljen rohangálnia, mikor éppen megvan. nem egészen egy hét múlva. Legutóbb szépen elkerülték azt az időszakot.
- Igen, az első felét. Három lépéses, hogy biztosan hasson. - Vagyis lényegében háromszor pucolja ki a szervezetét. - Nem lesz gond. - Próbálta megnyugtatni a másikat.
- Nem. Egyáltalán nem akarok címkézni. - Rázta meg a fejét. - Nekem sokkal jobb, ha nincs címkézve. - Mindkettejüknek jobb, legalábbis eléggé úgy tűnik, hogy jobban érzik magukat címkék nélkül.
- ... hogy nem fektettél meg lányokat onnan. - Fejezte be a mondatot helyette. - Sasha... - cirógatta meg gyengéden a férfi tenyerét. - Nem vagyok az a lány, aki próbálja elhinni, hogy más nő nem is létezett előtte. Tudom, hogy elég aktív szexuális életed van. - Már elég csak azt vennie, hogy mennyi menetet bír egy éjszaka alatt a srác... ha ezt mondjuk egy alkalommal több lányra is szétosztja...
- Nem zavar, ha arról esik szó, hogy kit fektettél már meg. - Vállat vont. Nem féltékeny. Talán még akkor sem lenne az, ha ezek után hazavinne valaki mást. Talán... ezen még gondolkoznia kell...
- Azt hiszem az se zavarna, ha időnként lefeküdnél mással, ha kedvet kapsz hozzá. - azért örülne, ha a többségi időt és figyelmet ő kapná.
- Nem, ez nem jelenti azt, hogy én is le akarok feküdni másokkal. - Előzte meg a már láthatóan megfogalmazódott kérdést.
- Hát... remélem akkor eljutok majd olyan szintre, hogy még az állad is leessen. - Simított végig az említett testrészen.
- A bérlet nem garantálja, hogy nem botlok meg utána a saját lábamban... - Inkább azért ügyetlen, mert figyelmetlen. Sokkal inkább elmerül a gondolataiban.
Felvonva a szemöldökét a tekintete egyet üzent: Tudod, hogy nincs senki, aki eljönne velem.
- Hm? - Pillantott rá meglepetten. - Attól, mert beszerzel egy kocsit, nem feltétlenül kell eldobnod a motort. - Legalábbis számára nem tűnt logikusnak, főként, ha a motor még használható.
- Örülök, hogy tetszik. - Színezte ismét halvány pír az arcát, mire elfordította fejét. A pincér közben szinte láthatatlanul jelent meg, és rakta le a kiválasztott előételeket.
- Jól néz ki. - Kommentálta, bár talán inkább csak azért, hogy zavarát leküzdje.
- Sok vizsgád van még hátra? - Kanyarodott vissza egy ismert témára, csak hogy ne álljon be csend közöttük.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Csüt. Jún. 19, 2014 2:11 am

- Ühm - bólintok! Majd az asztal lapot nézem egy ideig. Az eszem megáll! Mindent elintézett. De most már mindegy, nem igaz?
- Három lépéses? - szalad fel a szemöldököm meglepetten, és újra felpillantok rá. - Egyszer nem elég hormon készítménnyel túlterhelni a szervezetedet? - méltatlankodok.
- Persze, persze - próbálok mosolyogni. Minden rendben lesz, pontosabban nem lesz rendben, mert az élet rendje nem az lenne, hogy megpróbáljuk megakadályozni a természet folyását, de... Beletúrok a hajamba idegesen, miközben azt mantrázom, hogy az ő teste, és azt csinál vele, amit akar.
- Ha jobb, akkor - megvonom a vállamat - akkor ne cimkézzünk - mosolygok rá. Nekem ez a jobb vagy ha cimkézünk? Nézzük csak, mire is valók a címkék? Kereteket biztosítanak, szabályokat adnak. Ahol címke van, ott letisztázottak a szabályok, a kezek meg vannak kötve, és... Az autonóm énem térden csúszva könyörög, hogy ne mondjak semmit. Hiszen olyan jól meg voltunk mi eddig kettesben: csak én és én, meg a szabadság, és a motorom, és a motorozás, és a sebesség, a magamnak kreált korlátokkal.
- Szóval azt mondod, hogy - a többi asztal felé fordulok, és kiszúrok magamnak egy lányokból álló csapatot. - Ha odamennék - intek a libák felé - és hazavinnék egy idegen csajt megdugni, neked ezzel nem lenne semmi bajod? - vonom fel a szemöldökömet. - Ezt már elsőre se kajáltam be - fordulok vissza felé, majd ingatom a fejem.
- Ez csak elmélet - mondom, arra gondolva, hogy egyszer már kifejtette, hogy a nők nem olyan birtoklóak, hogy az ember nem is monogám, - de... Az elmélet és a gyakorlat nem mindig találkozik. A társadalmi normák.., ha nem is egésze, de nagy része ott van benned, te is e szerint élsz - próbálom bekeríteni egyik oldalról. - Vagy vegyük a szüleidet: Nyitott kapcsolatban élnek? - vonom fel a szemöldökömet. Az enyémek mondjuk abban éltek, ezért én ezt akár tarthatnám elfogadhatónak, de túl sok időt töltöttem a kereszténység tanulmányozásával, hogy ne hasson rám. Közben megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy nem is felettem akar kegyet gyakorolni, hanem maga felett, és ő akar mást is. Éppen feltenném a kérdést, de már mondja is a választ. Fenébe, bosszant, hogy tudja, mi jár a fejemben. Megpróbálok mosolyogva túllépni ezen.
- Az jó - vonom fel oldalt a számat, mert a fogkrém reklám mosoly még nem megy. És honnan tudjam, hogy ez nem változik meg a jövőben? Hogy nem kopogtat egyik nap azzal, hogy talált egy "potensebb" hímet. Potensebbet, mikor pont most taposott a golyóimra egy marék tablettával?
- Csak akkor csináld, ha élvezed - cirógatom meg a kezét. - Próbáld ki, és ha nem tetszik, akkor - megvonom a vállamat. - Egyébként egy időben van a hipp- hopp edzéseimmel, szóval utána akár haza is vihetlek - megvonom a vállamat, mintha azt akarnám kifejezni, hogy nekem minden mindegy.
- Csináljuk együtt a latint - biccentek a tekintetét látva. A rúd tánc edzéseit inkább kihagynám, bár biztos kivételesen jól menne az is, hiszen szoktam hegyet mászni. Ez a mozgásforma pedig az izmokra épít.
- Egyébként - vigyorodok el - felejtsd el, amit erről a táncról eddig a filmekben láttál, mert nincs olyan sok köze a szexhez, mintha table dancernek tanulnál - jegyzem meg. Ó, igen, erotikus. Az bizony, hiszen mi nem erotikus, amiben a csajok a nyakukba tudják emelni a lábukat?
- Hát... Ezt apámmal is megbeszélhetnéd - vonom meg a vállam. - Ő másként vélekedik erről. Szerinte vagy kocsi vagy motor - a másik apám meg teherautót javasolna, szóval sakk-matt. - Sőt, azt mondta, hogy ha a kocsiról is lemondok, akkor kaphatok bérletet - nevetek fel. Persze tudom, hogy viccelt, de a motorral nem, sajnos.
- És az íze is jó lesz - kacsintotok rá. Nem mondom, hogy ismerem a pincért, azt se, hogy sokat járok ide, viszont ezért a pénzért jónak kell lennie. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy rosszul főzzenek.
- Nem, nem lesz sok - ingatom a fejemet. - Még azokra is elmentem ma, amikre másik napon jelentkeztem be - a tanárokat nem zavarta. Amúgy is van minden tárgynál pár diák, aki mégse jön el, és úgyis mindig húzódik a dolog.
- Még három van hátra - ennyi, ez tényleg nem sok. - Aztán kezdődik a nyár - a party-k és hazautazások időszaka.
- Eljössz a tanévzáró Alpha-Kappa bulira velem? A parton lesz - teszem hozzá, hogy pontosítsunk a dolgon. Utána úgyis jön a nyár. A diákok jelentős része felszívódik, pár hétig még csámcsognak majd azon, hogy nem egyedül mentem le, aztán aki keres, az keres, aki nem, az meg nem. Mike, Dave és én valószínűleg elutazunk valakinek a nyaralójába, aztán meg meglátogatom a szüleimet... most, hogy anya nincs, kár lenne haza mennem az üres házba, ... ... ... Hacsak nem?
- Maxime... - pillantok rá az étel fölött. - Velem töltenéd a nyarat? - kérdezem. A lányok 90% ettől a kérdéstől azonnal kiugrik a bugyijából, lássuk, ő mit szól hozzá.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Csüt. Jún. 19, 2014 3:55 am


- Így kisebb adagokban vehetem be, kevésbé megterhelő. - Vonta össze a szemöldökét. Valami furcsa oknál fogva... nem, egyáltalán nem tetszett neki a másik viselkedése. Azt hitte ezt már megbeszélték. Előző nap Sasha még foggal-körömmel ragaszkodott a gumihoz, aztán estére meggondolta magát, most meg...
- Sasha, te... - próbálta megfogalmazni mi esett le neki abból, ahogyan a másik válaszolt. - Te most akartál volna egy gyereket? - Mert amit az este műveltek, ahányszor, és amilyen pózokban művelték bizony magas eséllyel termékenyülhetett volna meg. Nem is beszélve arról, hogy éppen... mondjuk úgy, hogy magas kockázati szakaszban van.
- Őszintén. Úgy érzed, felkészültél egy gyerekre? - Ami azt illeti, nem lenne ellenére, de akkor egyezzenek meg valamiben! Egyedül nem vállalná, az egészen biztos. Mert még nem kész. Még nem.
- Nem. Ha most odamennél, hogy felszedj egy csajt, haragudnék rád. Most velem vagy, foglalkozz akkor velem! - Tisztázta a dolgot. - Azt mondom, ha magad vagy, és én nem vagyok veled, azt csinálsz, amit csak akarsz, olyan csajt szedsz fel, amilyet csak akarsz. Szóval, ha a fülembe jut, hogy megfektettél mást, nem fogok patáliát rendezni.
- Valóban még csak elmélet. - Hiszen sosem került ilyen helyzetbe. - A társadalmi elvárás... a Te esetedben például éppen az, hogy fűvel-fával lefeküdj, és csald a barátnődet, ha van. Bár az igazat megvallva, szerintem egyáltalán nem jellemző rád ez a hozzáállás. Igazam van? - Valahogy túl sok mindent csinált másként... - Úgy érzem Te sokkal inkább vagy hűséges típus. Tévednék?
- Dianne se volt mindig szent. - Hunyta le egy pillanatra a szemét. - De azt hiszem Evával más a helyzet. Tudja, hogy mekkora fájdalmat okozna a feleségének, ha félrelépne. És szereti annyira, hogy ne tegye meg. Eva pedig... - Elmosolyodott. - Azt hiszem számára nem létezik más a világon, csak Dianne. Nem érdemes hozzájuk hasonlítani senkit. Minden kapcsolat más, mindenkinek más igényei vannak. - Neki nincs az az igénye, hogy a társa hűséges legyen.
- Arra valószínűleg szükség is lesz, mert nem biztos, hogy fogok tudni az első órák után járni... - kuncogott. És nem feltétlenül az izomláz miatt.
- Ó, szóval table dance-re is befizettél titokban? - Incselkedett a férfival. Kezével átnyúlt a válla felett, hogy átdobja a haját az egyik oldalra, felfedve nyakát, és kiengedve egy kevés parfümrészecskét, ami a tincsek alá szorult.
Ismét elöntötte az az érzés, milyen jó is együtt. Nevetni, játszani, beszélgetni, egymáshoz érni...
- Akkor hamar végzel. - Ennek örült, mert... így talán több időt tölthetnek együtt. De ezt a világért se mondta volna ki.
- Hova? - Szaladtak fel a szemöldökei. Azt hitte rosszul hallott. - Biztos, hogy Engem akarsz oda vinni? - Nem valamelyik presztízsmacával kéne felbukkannia?
- Persze... gondolom nem lesz rossz. - Bár ki tudja, mi minden történhet egy ilyen partyn.
Majdnem reflexből azt mondta, hogy de hiszen a kísérlete, ám eszébe jutott, hogy már nincs kísérlete... még nincs... kit választ? A tudományt, vagy Sashát? Egy pillanatig elgondolkodónak tűnt.
- Ami azt illeti egy hónap múlva újra kéne indítanom a kísérletem. - Egy PhDsnak a nyár sosem a pihenésről szól... - De talán... halaszthatom még egy kicsit a kezdést... hol gondoltad tölteni a nyarat? - Kérdezte úgy, mintha nem lenne olyan fontos.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Csüt. Jún. 19, 2014 6:58 am

- Én... - nézem az asztalt. Nyitogatom az öklömet, mint boksz előtt vagy után volt szokásom régen, mikor Dave kedvéért lejártam vele péppé veretni magamat. Bírta, hogy erősebb nálam, és rendesen leverte rajtam azt, hogy a nőkkel szemben nyerő vagyok. Neki voltak jobb praktikái, de a csajok engem jobban bírtak. Jobban, mert egzotikum vagyok, jobban, mert tudom adni a távolságtartó texasi parasztot, jobban, mert pontosan tudom, hogy hogyan kell a bugyijukba bejutni romantikus szavakkal. Dave nem bírta elviselni, hogy minden trükköt megtanított, és én jobban alkalmaztam az összeset... Aztán egy idő után megbékélt, legalábbis azt hiszem.
- Én... - újra a hajamba túrok, az ujjaim találkoznak az izzadság cseppjeimmel. Kínos ez a kérdés, kínos ez a helyzet, és kínos a válasz is.
- Te egy pillanatra se gondoltál bele, hogy mi lenne, ha nem vennéd be a tablettát? - sandítottam fel a tenyerem alatt, mert a homlokomon támasztottam a tenyeremet. Nem voltam vádló, hiszen ehhez nem sok jogom lett volna.
- Nem tudom, miért zavar ez - megvonom a vállam, mintha le akarnám magamról rázni a dolgot, aztán kiegyenesedek. - Kicsit olyan, mintha... - hátra dőlök, szenvedek még egy kicsit a témán. Milyennek is tűnik? Nem nevezhetném nevén a gyereket? - ...mintha... azért választottál, mert termékenynek gondolsz, de ugyan akkor az első adandó alkalommal megakadályozod, és még a lehetőséget is minimalizálod - huh, hát lényegében erről van szó. - Érted,.. Eddig én voltam az, aki eldöntötte, hogy akar-e gyereket, most pedig... - vállat vonok, majd mind a két kezemmel felfedett tenyérrel rámutatok.
- Itt vagy Te. Azt mondod, milyen jó hím vagyok, hogy jó lenne velem szaporodni, de mégse... - sóhajtok. Rendben, már háromszor körbefutottam a témát. Lehetnék simán egyértelmű, de túl sokat töltöttem a női praktikák megértésével ahhoz, hogy ez menjen. Takarózhatnék Istennel, az élet szentségével, meg ilyesmivel. - Tudon, hogy teljesen logikátlan a felháborodásom - mosolyodok el. - De... Igen, ha megkérdezed, hogy ha összejött, akkor legyen-e gyerek, nem vágtam volna rá, hogy nem - megfogom a kezét, miközben ingatom a fejemet a saját hülyeségemen, és közben mosolygok. Szóval csak egyszerűen sértőnek érzem, hogy ki akarja űzni a testéből azt, ami részben az enyém? Már, ha egyáltalán van mire fel. Mert mi van, ha nincs is semmi, ha nem sikerült? Ha nem is vagyok termékeny, vagy ha ő nem az? Ránézek, és akarom magamnak, gyerekkel vagy gyerek nélkül, teljesen mindegy.
- Szerinted? - kérdezek vissza. Valószínűleg nemet fog rá mondani. - Szerinted mi tesz felkészültté egy férfit egy gyerekre? - kérdezem, mert ha ez nincs meg bennem, akkor tennem kell érte, lényegtelen, hogy mikor akarunk gyereket vállalni. Az autonóm énem zokogva húzza le magát a WC-n. Teljesen elveszett, tudja, hogy már nem nyerhet. Én is tudom.
- Hm - hallgatom, amit mond, és reflektálnék rá, de elsodornak a gondolatai. Sose titkolták, hogy nem vagyok hétköznapi Alpha. Összeszorítom egy pillanatra a fogaimat, mielőtt megszólalnék.
- Igazad van - bólintok. - Soha senkit se csaltam meg, - megvonom a vállam - az nem én vagyok - mély levegőt veszek, és rá nézek, azokba a gyönyörű szemekbe. Ennyi. Más vagyok, mint a srácok a házban, még ha tudok is úgy viselkedni.
- Kaméleon vagyok - megvonom a vállam. - Ha a másik házba kerültem volna, úgy viselkednék, mint ők. Szemüveges lennék, a ruháimat oldscool üzletekből szedném össze, idegen szavakkal tűzdelném a mondanivalómat - megvonom a vállam, és közben elmosolyodom. - De ott is vezető szerepem lenne, ott is meghatározó lennék - vállat vonok. - Az Alpha házban könnyebb, oda születtem, abban a világban nőttem fel - ennyi az egész. - A szüleim azokban a házakban szexeltek először - megmosolyogtat, amit mondok. - Talán éppen azok között a falak között fogantam - csúszik ki a számon, amivel némi megdöbbenést okozok saját magamnak. Hát ezért.

- Akkor tényleg az lesz a legjobb, ha ott leszek utána, hogy hazavigyelek - adom a nagylelkűt, miközben szélesen elvigyorodok. Az izomlázra az jó, - Úgyis rá kell dolgozni az izomlázra - köszörülöm meg a torkomat. Sőt, akár meg is masszírozhatom, de ezt nem lenne jó ötlet felajánlani, mert még a végén behajtja... - Tudod, mit? Ha végig csinálod, minden alkalommal megmasszírozlak edzés után? - alku? Hé! Hé! Ember, vedd már észre magadat! Az előbb éppen azt ecsetelted, hogy ezt nem kellene felajánlani.
- Hm? - a szavaknak sokkal kevesebb figyelmet szenteltem, mint a mozdulatainak. Most mintha jobban csinálná, mint elsőre, pedig biztos vagyok benne, hogy ez is amolyan tudatos grátisz a mondottakhoz. Ám nem vagyok hülye, hogy kihasználatlanul hagyjak, egy ilyen lehetőséget, és a meghívásnak engedelmeskedve a szabaddá tett vállához hajolok, hogy csókot adjak az illatos bőrére. Vagy mégis hülye vagyok, hiszen hagyom, hogy az orromnál fogva vezessen? Mindegy.
- De, ha nem akarsz... - megvonom a vállam. - Akkor elmegyek egyedül - mondom. A presztízscicákat meghagyom kandúr társaimnak, egyrészt, mert a bulin ugyan úgy le lehet még akasztani akárkit, másrészt viszont... Eszemben sincs új kalandba kezdeni, hiszen ez... tart, és úgy tűnik, a vékony damíl is elég masszív ahhoz, hogy tovább tartson. Csak arra kell figyelni, hogy senki se akarjon rabolni, bár attól tartok, ettől nem kell félnem, míg az ívási idő tart. Majd talán utána. - Nekem mindenképpen be kell ugranom, de akár találkozhatunk utána is - teszem hozzá. Legyen úgy, ahogy neki kényelmes. Sejtem, hogy nem nagyon csípi az ilyen bulikat.
- Egy hónap múlva? - elgondolkodom. - És akkor minden nap be kell majd járnod a laborba? - kérdezem tűnődve. Ezek szerint vagy a nyaraló ugrik, vagy a szüleimhez megyek egyedül... Vagy éppen csak belekóstolunk a jóba itt is és ott is. Bár ő talán nem is élvezné annyira a nyaralást a haverjaimmal..., ugyanakkor...
- Nem szeretném, hogy ezért tovább csússzon a kísérleted, így is fél évet kell még lehúznod. Nem kell tovább nyújtani az időt - hacsak nem... Kereshetnénk valami helyet, aminek köze van ahhoz, amit kutat, akkor abból írhatna egy cikket.
- Minden nyáron lemegyünk valahova a haverokkal, míg a szüleink nem kezdenek el azzal nyaggatni, hogy menjünk haza - válaszolok végül a kérdésére. Ez bölcsebbnek hat, mint egyedül eldönteni, helyette, hogy mi legyen.
- Bár engem nem szoktak nyaggatni, - megvonom a vállam. Anyu már nincs, hogy ezzel idegesítsen, Richard jobban kedveli a tavaszt és az őszt az apa-fia programokra. Anya és apa pedig úgy gondolja, hogy nincs joguk egy felnőtt férfit kötélen rángatni, majd úgyis megyek magamtól.
- Bulizni szoktunk, úszni, feküdni a parton, és... - hát csajozni, ami nem éppen egy barátnős program,... Szóval már barátnő? Miért nem kéred meg rögtön a kezét? Na, azért azt még nem. Még? Jóóól van... Már tényleg nem vagyok normális. Elmosolyodom, majd újra a vállához hajolok, hogy csókot adjak rá, aztán kicsit feljebb, a nyakára, majd az ajkaira. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy egyébként eszünk, vagy legalábbis előttünk van az étel. - De nem kell nekem a srácokkal lógni, mehetünk máshová is - feltéve, hogy amerikai vízummal beengednek.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Csüt. Jún. 19, 2014 8:16 am


Elgondolkodva szemlélte az előtte nyiladozó gondolatokat. Persze, nem csak neki van gondja az érzései megfogalmazásával. Úgy tűnik a gyerek téma pedig kifejezetten rosszul érintette a mindig nyerő helyzetben lévő férfit.
- Az én... hátrányom az, hogy minden eshetőséget végiggondolok, így igen, végiggondoltam azt is. A fogantatás esélye az akkori állapotom alapján közel nyolcvan százalékos. Most úgy ötven. - Kalkulált át pár dolgot a képletben, többek között a gyógyszer hatását. - A maradék két tabletta bevételével ez az esély úgy öt százalékra csökkenne...
A táskájába nyúlt, és egy kis dobozkát szedett elő belőle. Nem habozott a másiknak átnyújtani.
- A következőt reggel nyolckor kellene bevennem, rá tizenkét órára az utolsót. Ha úgy érzed mégis csökkenteni szeretnéd az esélyt... csak add be nekem. - Nem esett nehezére átadni a döntés lehetőségét másnak.
- Sasha, én még mindig úgy érzem, hogy kiváló utódaid lennének... vágyom rájuk... minden egyes rezdülésemmel azt üzeni a testem, hogy kellesz nekem. És egyszer talán... egy kis Sasha fog ülni az ölemben, és tapsikol, hogy a papa milyen jó helyre hozott minket. - Mosolyodott el, miközben egy pillanatra megszorította a másik kezét.
- A mai világban? - Biccentette oldalra a fejét. - Először is, meg kell teremteni az anyagi biztonságot. Mivel valószínűleg én maradnék otthon a gyerekkel. Valószínűleg sem a szüleim, se az apád nem egyezne bele abba, hogy teljes mértékben eltartson, amíg nem leszek keresőképes... A másik pedig... egy gyerek sok lemondással jár... ez utóbbira még én se vagyok felkészülve. - Ki tudja, mi az, amit elveszítenének így... és a felelősség... felelősnek lenni egy életért...
- A felelősségre sem vagyok talán felkészülve még. - Mosolyodott el.
- Hm? Szóval ezért akartál abba a házba kerülni? Hogy megtudd, milyen volt a szüleidnek? - Érdekelte a dolog. Nem csak csevegni akart, hanem tényleg megismerni a férfit.

- Egy kis desszert a brokkoli után? - Kuncogott. - Remekül hangzik, talán élek is majd vele. - Szabad kezének ujjai játékosan futottak fel a combra. Bármilyen masszázsban benne lenne... belsőleg... igen azt kifejezetten élvezte. - Lehunyta a szemét, a fenébe, még a gondolatától, az emlékétől is felizgul... a szíve hevesebben ver...
- Nem. Szívesen elkísérlek. - Ez talán kicsit túlzás, de... - Unatkoznék nélküled, szóval akár el is kísérhetlek. De az öltözékemhez ismét segítség kell majd... - És talán ezúttal... segíthetne ő is. Vagy meglepetést szeretne?
- Etetni minden nap kell . -Bólintott. - Nem én... azt hiszem szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra... - Sóhajtott. Igen, a férfit választotta.
- Így is előrébb járok, mint a legtöbb kortársam, szóval pár hónap buli belefér, nem? - Vigyorodott el.
- Nem akarlak elszakítani a barátaidtól. Szóval, ha nekik nem lesz bajuk a jelenlétemmel. - Vállat vont. Ő aztán bárkivel elvan, általában nem azzal van a gond, hogy bárkit is kiutálna.
Kit érdekel az étel, ha mézédes csókokkal válthatja fel? Boldogan elmerült a kedveskedésben, és simogató ujjai viszonozni próbálták az ajkak okozta bizsergést.
- Boldogan veled töltöm a nyarat. - Adta meg a végleges választ a kérdésre.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Csüt. Jún. 19, 2014 9:41 am

Elkerekedett szemekkel nézem a dobozt, nézem a kezét, majd nézem az arcát is. Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. A fülemben dobol a vérem, a szám kiszárad. Megdörzsölöm az arcomat. Hát nem éppen erre számítottam. Azt reméltem, hogy azt mondja, mekkora hülye vagyok... Vagy hogy... Istenem! Kinyúlok a dobozért, hogy elvegyem. Az ujjaim között forgatom elgondolkodva, majd összezárom rajta az ujjaimat.
- Rendben - bólintok. Most helyre akarja billenteni ezt a dolgot. Vajon miért teszi? Miért hozna ekkora áldozatot? Miért adja a kezembe a jövőjét? Túl sok a kérdés, és nincs itt az idő arra, hogy döntsek. A zsebembe csúsztatom a dobozt, arra gondolva, hogy reggelig még van időnk.
- Tehát munka - bólintok, mintha ennyi lenne az egész, látszólag nem is gondolva a lemondásokra. Érthető, még ha olyan családi háttérrel is rendelkezünk, mint a miénk.

- Talán - vonom meg a vállamat. - Anyám végzős volt, mikor teherbe esett - elpillantok a tömeg felé. - Jó tanuló, kiváló teljesítménnyel minden téren. Az egyetemen mindenki felnézett rá - legalábbis én így hallottam. - Azt hiszem, hogy csak azért tartott meg, mert abban reménykedett, hogy így apám elveszi feleségül - pillantok vissza Maxime-ra. - Azt hiszem, meg akart szabadulni a nagyszüleimtől. Már a választása is, hogy éppen apámra esett, inkább a lázadásának lehetett köszönhető - megvonom a vállamat. - A nagyszüleim túl keményen fogták, - elhúzom a számat.
- Anyám számításai valószínűleg nem jöttek be, ezért adott végül örökbe - vagy inkább kölcsönbe. - Vagy egyszerűen nem alakult ki benne a kötődés - nevetek fel, kicsit talán keserűen.
- Mindig olyan hideg és céltudatos volt - nézem az asztalt. - Láttad volna... - veszek mély levegőt. - Nem volt számára lehetetlen, mindenkin átgázolt, hogy elérje a célját - idegesen megvakarom a nyakamat. - Azt hiszem, végül olyan lett, mint nagyanyám - pontosan olyannak tűnt.
- Azt remélem, hogy a halálában megváltásra talált - pillantok vissza mosolyogva Maxime-ra.

- Remélem is - biccentek oda, majd az érdeklődő ujjak hatására felvonom a szemöldökömet. Igen? Játszunk egy kicsit? Én is felcsúsztatom a kezem finoman a térdére, majd egy kicsit följebb húzom az ujjaimat. Ha megkezdődik a koncert... Senki se venné észre, hogy mit művelünk az asztal alatt... Összeszedem magamat, és lehúzom a kezét a lábamról.
- Egy hónap - hümmögök. - Ne döntsd még el. Lehet, nem lesz szükséged olyan sok pihenésre - bár ha a nap huszonnégy óráját ágyban töltjük, elég hamar el fog telni az a pár hét.
- Biztos, hogy bulizásra van szükséged? - megfogom a pezsgős poharát, és leteszem elé. Akkor rajta, kezdjük. De nem mondom, hogy igyon. Legyen az ő döntése, hogy mit kezd az estével.
- Majd beszélek velük - válaszolom. Ez lesz a legtisztább. Persze valószínűleg nem fognak örülni, de nem lesz kifogásuk ellene... Hm... Felnőni... Felnőttnek lenni. Égeti a zsebemet az a doboz. Az ujjai pedig a bőrömet, ezért újra leveszem a lábamról a kezét.
- Hm? - hajolok a füléhez. - Azt akarod, hogy itt helyben megdugjalak? - fenyegetőzöm, olyan hangon, mint aki úgyse váltaná be a fenyegetését.
- Ennek örülök - mosolyodok el, - akkor, ha vége a vizsgáimnak, megtervezzük, hogy mit akarunk csinálni. Rendben? - ennyi az egész. A részleteket megbeszéljük később... Na jó, nem bírom tovább... Megfogom a kezét.
- Gyere - húzom, majd a kabátomért nyúlok. Ennyi, én nem fogok itt tökölni. A kijárat felé indulok vele, ha nem húz vissza. Majd eszünk valami mást, valahol máshol, vagy valamikor máskor.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   Csüt. Jún. 19, 2014 10:25 am


- Érdekes, hogy úgy fested le anyádat, mint valami hideg, céltudatos gépezeted, miközben a hangod... - Kedvesen végigsimított a férfi hátán. - Arról árulkodik, hogy azért szeretted őt.
- Van, hogy az ember azt próbálja tenni, ami a gyerekének a legjobb. Talán ezért adott örökbe. Úgy gondolta tőle nem kaphatod meg mindazt, amire szükséged van. De végül... mégsem bírt elszakadni tőled, nem igaz?
- Eva mindig azt mondta... a halál csupán egy új kezdet, mert nincs olyan ezen a világon, ami valaha is véget ért. Ami egyszer megtörténik, ami csak megszületik... egy hang, egy gondolat, egy ember... az mind örök. Legfeljebb máskor bukkan fel ismét a világban. - Régebben megpróbálta ezt tudományosan elmagyarázni az anyjának, de hamar rájött, hogy... az embereknek meg kell hagyni a hitét. Akinek van, attól nem szabad elvenni, mert csak szomorúbb lesz tőle.
- Talán legközelebb, jobban alakulnak köztetek a dolgok. - Tette még hozzá. Nem azért voltak itt, hogy ilyen nehéz témákról beszélgessenek, nem? Miért is teszik? Mert... Sasha ezt szeretné. Éppen ezért, nem is ellenkezik. megnyílni valakinek, nem könnyű. Neki pedig... talán egyszer ő is képes lesz így összeszedni az érzéseit, és elmondani a férfinak. Talán. Szeretné.

- A buli nem feltétlenül azt jelenti, hogy leiszom magam a sárga földig. - Jegyezte meg felvont szemöldökkel. - Az másoknak talán buli, de nem nekem. - A pezsgő pont az az ital, ami könnyen a fejébe száll, ennyire már ismeri magát. Márpedig most nem ezért jött.
- Hm? - Csak nem emészt el téged is a vágy? - Súgta vissza. - Nem szabadna ilyen közel lenned, akkor talán hidegebb fejjel ülhetnénk itt... - Mosolya levakarhatatlanul az arcára fagyott. Élvezte. Élvezte a fenyegetőzést, a játékot, élvezte az érintéseket, az apró türtőztetéseket. Hatással vannak egymásra, pezseg a vérük és ez jó... nem is kell több, nem is lehet igazán több még az elején. Még ég a tűz, hatalmas máglyákban lobog...
- Rendben. Megbeszéljük. - Bólintott, miközben az álla alá húzta vállát. A szemei... azok az őz-barna, lángoló szemek most sem tudták elrejteni mi az, ami éppen tombol benne. De talán nem is akarta, hiszen az őszinteség... az őszinteséget ilyenkor kicsit vissza kell fogni, hiszen mégsem vetheti rá magát nyilvánosan a másikra... a társadalom... a fenébe... ha a vadonban lennének már régen...
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkait, ahogy Sasha felpattant.
- Azért sajnálom a koncertet. - De a világért se húzta volna tovább a másik, és a saját idegeit. Majd később, mikor már lecsillapodtak, eljárhatnak ilyen helyekre... hosszabb időket tölthetnek el anélkül, hogy egymásnak esnének.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: I am a prisoner of your heart - M&S   

Vissza az elejére Go down
 

I am a prisoner of your heart - M&S

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Heart of Europe
» Heart of Europe

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Szórakozóhelyek/Kocsmák-