HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Mia O'Donelly sasfészke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Mia O'Donelly sasfészke   Vas. Jún. 01, 2014 3:55 am

First topic message reminder :


A Beach Party folytatása

Ó igen. Az alkohol. Az alkohol már nagyon beütött, mire a házhoz értek, és szerencsére, vagy szerencsétlenségre? Igen fecsegőssé varázsolta az amúgy sem mindig szűkszavú lányt. És nevetőssé. Mindenen nevetett, ami csak egy kicsit is vicces, vagy félreérthető volt.
- És akkor képzeld el, hogy az emberek egyszer csak puff! - Kísérte hatalmas gesztikulálással a hangeffektet. - Mert persze a vérünkben van a szabályszegés és mindenki menne a saját feje után. - Zárta le egy zombi apokalipszis lehetséges forgatókönyvét, ami vetekedett egy jó filmével, csak kicsit több volt benne a tudományos hablaty. Hogy is jutott ide? Az alkohol lebontásától a zombikig? Már nem emlékszik...



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

SzerzőÜzenet
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Csüt. Jún. 19, 2014 11:00 am


Míg egyesek rémálmokkal küzdenek, melyet a felelősség súlya ékel a pihenni vágyó koponyába, addig mások az édesebbnél is édesebb, mélysötét álmokat választják.
De mint mondják, egyszer minden jónak vége szakad. És még csak nem is a hideg ágy, vagy az alig beszűrődő fény ébreszti. Egy kedves, ismerős és szeretetteljes hang. A nevét hallja, de erre inkább még csak morogni tud. Az izmai lassabban reagálnak, az elméje még tompa. És Még nem múlt el az izomláz, sőt, mintha erősödött volna. A fenébe is, merre is van az a masszőr ismerőse?...
- Maximiliane! - Ejti ki határozottabban a nevet, mire a még alig tudattal telt szemek felpattannak. A testvérek ismerik egymás hanghordozását, és bizony Mia is tud olyan kemény lenni, mint a nővére, ha nagyon akar. És ha szüksége van rá. Márpedig most szükségét érezhette.
- Jól van, jól van kelek már! - Méltatlankodott, és lassan felfogta a már elhangzott kérdést is. Sasha-félék. Szinte dühösen prüszkölt egyet.
- Azt mondtad, nem szabad megbízni bennük. - Ismételte jó kislány módjára az iskolás anyagot. Csak ezután vette észre, hogy nincsenek egyedül. Először riadtan nézte az ajtóban állót, majd ismét nagynénjére emelte tekintetét.
- De szerintem... ő más... - Így gondolta, és miért ne lehetne így? Miért akarja ennyire óva inteni Sasha-tól? Hiszen... neki is ismernie kellene. Ismernie kellene!


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Csüt. Jún. 19, 2014 7:42 pm

- Mi? - döbbenek meg, pedig teljesen logikus, hogy az idősebb nő ilyen frankó tanácsokkal nyomja tele a kis unokahugica fejét, hogy még csak véletlenül se forduljon utána senkihez segítségért, ha bajba kerül, inkább saját maga oldjon meg mindent. Magam is sejtettem, hogy történt valami ilyesmi, de ez így az arcomba... Szemből hátba, hat basszus. - Ezt mondta? - meredek Maxime-ra, de aztán hamar leesik, hogy nem rá kellene haragudni. - Ezt mondtad? - meredek Miára is.
- Sasha, Te maradj ki ebből - pillant rám szigorúan, majd a rokonra kapja tekintetét. - Más? - majdnem gúnyosan felnevet. Hát ennyire elcsavarta a fejét ez a kölyök?
- Már, hogy maradhatnék ki ebből, mikor itt vagyok? - háborodok fel. Eszemben sincs kimaradni semmiből sem, pláne, ha hülyeségekkel akarja Maxime fejét teletömni. Mia összepréseli az ajkait, amitől olyan hatást kelt, mintha kitörni készülő vulkán lenne, de lehunyja a szemeit, és kifújja a levegőt. Maga is rájön, hogy kicsit túlreagálta a dolgot. Ahogy korábban Maxime anyja fogalmazott: Már minden államban felnőtt, azt tesz az életével, amit akar.
- Rendben, akkor csak maradj kicsit csöndben, kérlek - vesz egy mély levegőt, és újra a lányra néz, miközben én hallgatni próbálok. Megfogja Mia kezét, és a tenyerébe ejti a pirulákat, hogy rázárja az ujjait.
- Ne forduljon ez elő túl sűrűn, mert meddőséget okozhat - próbál ráijeszreni a lányra, hogy a jövőben jobban vigyázzon. Újra ugyan az a kedves nő, aki általában Maxime-mal szokott lenni. Csak vigyázni akar rá, csak neki is éppen annyira fontos, mintha a sajátja lenne. Hiszen csak ő maradt a húga után. Homlokon csókolja a lányt, majd elkezd felkelni az ágy széléről.
- Ne tedd tönkre az életét, Sasha - néz rám, mire elképedek. Már miért tenném tönkre az életét? Nem csináltam semmi rosszat! Összeszorítom a fogaimat. Telebeszéli a csaj fejét hülyeségekkel, és még rá is akar tenni egy lapáttal. Egyébként is, mit szól bele a dolgainkba? Nem kellett volna este feljönnünk... de már mindegy. Az ágytól hozzám sétált.
- Még soha nem volt olyan, hogy változtatni akartál később egy döntéseden? - kérdezi, velem szemben állva. Egy pillanatra Maxime-ra fut a tekintetem. Vajon mire is célozhat? Miért gondolnám meg magamat? Mit bánhatnék meg? Közelebb lép, és a fülemhez hajol, még a kezével is elzárva a hangok útját. A szemeim elkerekednek attól, amit hallok:
- Mert én megbántam, hogy visszautasítottalak - súgja olyan halkan, hogy még nekem is fülelnem kell. Ahogy elhúzódik tőlem, rámeredek. Ezt nem mondhatja komolyan! De a tekintete pont olyan szigorú, mintha azt akarná mondani, hogy nagyon is komolyan gondolja. Hát hűha! Megpróbálom a torkomon keresztül eltüntetni a nyálamat, miután ellép, hogy kimenjen a szobából. Basszus! A kísértések kísértése... Próbálom összeszedni magamat, de közben a szavai visszhangot vernek a fejemben. Lassan pedig átalakulnak: "Engem is megdughatsz Sasha." Visszasétálok az ágyhoz, leülök a puha szőnyegre. "Ha akarsz engem, tudod mi a dolgod." Aztakurva... Csak a képzeletem játszik velem.
- Bocsánat,... csak összefutottam vele a konyhában - megfogom a kezét. - Meg se várta, hogy elmondjam, mi a helyzet - mentegetőzök. - Csak berohant - felemelem rá a tekintetem. Érett felnőtt férfi vagyok, megkísértve.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Csüt. Jún. 19, 2014 9:02 pm


Csak bólintott, és bűnbánóan lehajtotta a fejét, pedig nem is csinált semmi rosszat. Egyáltalán! Sasha nem olyan! Mia is csak a felszínt látja!
- Attól, mert neked rossz tapasztalatod van a férfiakkal, nem kell mindegyiket egy kalap alá venni. - Mondta szinte dühösen. pedig sosem volt dühös, életében eddig még egyszer se... bosszankodott, igen, ha valami nem úgy sikerült, ahogy tervezte, de dühös? Az nem az ő stílusa. Most mégis a vörös szörnyeteg apró csírája kezdett kibontakozni benne.
- Pontosan tudom. - Csendült a válasz hűvösen. Mégis mit gondolt? Nem nézett már utána? Nem olvasott utána minden egyes hatóanyag hatásmechanizmusának? Hát így ismeri őt?
Néhány pillanatig mereven nézte a tenyerében fekvő apró kapszulákat. Ismét kezében a döntés, bár érezhetően nem Sasha akaratából. nagyot sóhajtott, majd az éjjeliszekrényre csúsztatta a bogyókat. Ha már egyszer eldöntött valamit, nem hátrál meg. Ez most már nem az ő kezében van. Felpillantott, és értetlenkedve szemlélte a jelenetet. Mégis mit mondhat neki Mia, hogy így elképedt? Összevont szemöldökkel, feszülten ült feljebb.
- Semmi baj, csak aggódik. - Erőltetett magára egy mosolyt. Az biztos, hogy sokkal szebb lenne a reggel, ha ezt a jelenetet kihagyhatják. De annyi biztos... nem szívesen jönne ismét fel ide. Ezt a fészket kilőhetik. Ezek után... haragszik... igen egy kicsit neheztel a nagynénjére.
- Én a Te kezedbe adtam a döntést, nem az övébe. - Mosolygott, és megszorította a férfi kezét.
- Azért remélem egy ilyen ébresztés után valami finom reggeli jár. - Hát igen a hasa... a hasa mindig is első maradt, és hogy a legkönnyebb túltenni magát egy kellemetlen reggelen? Egy kellemes, habos kávéval és valami süteménnyel.
- Mit mondott neked? - Vonta össze a szemöldökét. Azért valahol benne mélyen megbújtak azok a bizonyos női megérzések is. Meg a kíváncsiság. Nah az nem bujkált, hanem trombitálva masírozott az elméje tekergős utcáin.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Pént. Jún. 20, 2014 2:39 am

- Sejtem - bólintok, bár még a hatása alatt vagyok a hallottaknak. Hirtelen eszembe jut egy idézet. Ott, ahol egy ajtó bezáródik, kinyílik egy másik. És ha ez igaz, a fordítottja is igaz kell, hogy legyen: ahol egy ajtó kinyílik, ott bezáródik egy másik.
- Döntés - terelődik vissza a tekintetem a bogyókra. Ki vagyok én, hogy döntsek egy ilyen helyzetben? Sóhajtok, majd visszanézek az arcára. Kezd megfogalmazódni bennem egy kérdés, illetve egy ajánlat.
- Elmehetünk enni valahová - bólintok, próbálok mosolyt varázsolni az arcomra, ami nem esik nehezemre, mert egy pillanatra kiesik a fejemből, hogy mi is történt korábban. Ott görcsöltem az íróasztalnál. Alig aludtam egy órát.
- Azt... - nézem a kezeinket. - Azt... - nézek az arcára. Egyszer majd elmondom, mikor már nem lesz jelentősége. Amikor nem változtathat a jelenen. Maxime így is elég dühös a nagynénjére... Bár... - Ezt inkább nem most mondanám el - ha lehet. Megszorítom a kezét, majd felállok, hogy mellé üljek az ágyban.
- Tiszteletben kell tartanom, hogy te már egyszer döntöttél. Átgondoltál mindent, és ezt érezted helyesnek - megfogom a pirulát és a poharat, hogy odaadjam neki, majd mikor elvette, folytatom. - De tuddnod kell, hogy ez a döntés a tiéd, teljesen a tiéd, mert én, mikor kockáztatot vállaltam, tudtam, hogy mit vállalok - ez volt az igazság. Nem csak megdugni akartam, annál sokkal többet. - Ahogy valószínűleg te már akkor is tudtad, hogy lesz lehetőséged erre - intek a bogyó felé, majd az ablak irányába nézek.
- Nem vagy rossz, ha nem vagy felkészülve egy gyerekre, de én elítélném magamat, bármit kellene is döntenem - sóhajtok, majd egy kis mosoly jelenik meg az arcomon. Megkönnyebbülök attól, hogy visszaadtam neki azt, ami az övé. A döntés legyen a sajátja.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Pént. Jún. 20, 2014 3:12 am


- Tudok egy jó kis grillbárt... - lelkesült fel. Hús... persze, hogy hús a második gondolata.
- Rendben. - Enyhült meg. Nem akart erőszakosnak tűnni, a kíváncsisága úgyis hamar új célpontot keres majd magának.
- Hm. - Sóhajtott, és elvette a gyógyszert. - Tartom magam a döntésemhez. Egyelőre. De azt megígérem, hogy a folytatásról... a jövőbeni fogamzásgátlásról, vagy éppen annak hiányáról közösen döntünk. - Mosolyodott el. Kiváltotta ugyan már a másik gyógyszert, de nem kötelezheti senki, hogy beszedje. Ebben meg kell egyezniük. Úgy jobban fogja magát Sasha is érezni. A kapszula után egy kevés vizet küldött. A harmadikat estére kell hagynia, különben elég kellemetlen, görcsökkel teli napnak nézhetne elébe. A férfihoz bújt, fejét a vállának döntötte, kezét a mellkasára húzta.
- Nem akarom, hogy emiatt probléma legyen közöttünk. - Nem akar problémákat, nem szereti a konfliktusokat. Megoldja őket, a saját módszereivel, de az nem biztos, hogy a férfinak tetszeni fog.
- Hé... - nyomott egy puszit az állra, majd gyengéd csókra invitálta párját. - Űzzük el a rossz gondolatokat, mit szólsz hozzá? - Neki segítene, vajon a másiknak is? Egy kis bújás, egy kis kényeztetés, egy kis gyönyör...
- Tudod... vannak dolgok, amiket még szívesen kipróbálnék...


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Pént. Jún. 20, 2014 8:46 am

- Grill reggelire? - vonom fel a szemöldökömet. - Szerintem még ki sem nyitott - jegyzem meg. Jó gyomra lehet, ha ezt bírja. Reggelire grill? Az a sok felesleges fűszer, a gyomorégés. Rossz még belegondolni is.
- Mm - rázom a fejem, miközben beszél. Nincs visszaút, már lenyelte a második tablettát is. Szinte lehetetlen, hogy ezek után gyerekünk legyen, már ha egyáltalán meg volt rá az esély. Vajon meg volt? - Nem - mondom, nem annyira határozottan, mint amennyire szeretném. - Miának igaza van, nem tehetem tönkre a jövődet - megingatom a fejem. Már az is hülyeség volt, hogy egyáltalán eszembe jutott. - Kár is erről beszélni. Szedd nyugodtan a fogamzásgátlót - a jövőről majd a jövő dönt, nem mi. Lassan lélegzem, mert elnehezítik a gondolatok a mellkasomat is. Úgy érzem, valami... Hogy nem az enyém a lány... de nem tehetem erőszakkal magamévá, nem igaz? Még nem elég felnőtt, még csak huszonkét éves.
- Nem lesz emiatt probléma közöttünk - az ablakra pillantok. Miának igaza van, túl idős vagyok hozzá, túl másmilyen, nem eléggé zseni. Istennek mégis tervei voltak ezzel a találkozással. Bár megértenéd atyám bölcsességét! Miért sodortál minket egymás felé, Uram?
- Hé? - pillantok az arcára. Halvány mosoly jelenik meg az ajkaim körül, régi ismerősöm, akiről azt hittem, már csalfán itthagyott. Ha ennyit nem bírna ki a kapcsolatunk, akkor mi értelme lenne gyereket vállalni? Elnézem az arcát, miközben közelebb hajol, majd lehunyom a szemen, hogy csak az érintés élményét tegyem magamévá. Most túl merev vagyok ahhoz, hogy átöleljem, de az érintése a megnyugvás szelét hozza magával. - Űzzük - suttogom, de nem gondolok semmire, csak hagyom, hogy...
- Vizagára kell mennem - válaszolok a javaslatra, majd elkezdek kimászni az ágyból. Futás után még nem sikerült zuhanyozni, ennek lassan itt lenne az ideje. Elkezdek kikelni az ágyból, ha nem marasztal tovább. Próbálok az előttem álló feladatra gondolni, de... Lelkiismeret furdalásom lenne itthagyni.
- Jössz? - nyújtom felé a kezem, hogy felsegítsem az ágyról, majd, ha felkelt, az ajkaihoz hajolok. Még mindig lenyűgöz az illata, még mindig finom a szája, a teste karcsú vonala...


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Pént. Jún. 20, 2014 9:31 am


- Igen. Isteni a steak-jük. De ha akarsz, Te ihatsz frissen facsart narancslevet is. - Vont vállat. - Van reggeli menüjük. - Nyújtott nyelvet. Egyébként se vacsoráztak este, szóval sok tápértéket kéne bepótolnia...
- Szóval szerinted, egy gyerek tönkretenné a jövőm? - Ő sosem gondolt így a gyerekekre. Alkalmazkodni kell hozzájuk, más célokat kijelölni, de tönkretenni... nem, egy gyerek nem tehet tönkre semmit.
- Mia túlérzékeny ebben a témában. Csúnyán kikapott az élettől, azóta pedig nincs olyan férfi... és attól tartok nő sem, akiben megbízna. - Sóhajtott. Nem tudta ki, vagy pontosan mi történt, csak a következményét látta. Mia nem számított másra, nem is akart másra számítani. Az lett, aki lenni akart, azt szerzett meg, akit csak akart. De néha... még Max számára is magányosnak tűnt.
- Furcsa... sosem gondoltam volna, hogy kedvem támad lebeszélni valakit egy vizsgáról. - A tanulás az első, nem? Ugyanakkor... önzés. Igen, önzőség lenne marasztalnia.
- Három. Három vizsgád marat, igaz? Aztán miénk az egész nyár. - Sóhajtott. Hagyta, hogy a férfi felkeljen mellőle, bár neki nem igazán volt kedve elhagyni az ágyat.
A csók... perzselő, az ölelés fojtogató, a börtön hívogató... Miért érzi úgy magát, mint egy csapdába esett vad, akit hamarosan elemészt a ragadozó? és miért nyugszik bele ilyen könnyen a végzetébe? Szapora lélegzete ébren próbálta tartani a lüktető agyat.
- Egy gyors menet se... fér bele?... - Vette szaggatottan a levegőt.
- Akkor jobb, ha... egyedül zuhanyzol, mert... - érezte, hogy nem bír magával, hogy keze illetlen helyekre téved. Hol a szendeség? A visszafogottság? Nem, sosem volt olyan. Mindig is céltudatosság jellemezte. Kell, egyszerűen képtelen betelni ezzel a hímmel. Az illatával, az érintéseivel, a csókjával...


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Pént. Jún. 20, 2014 10:03 am

- Hát... Ha tényleg van frissen facsart narancslevük - vonom meg a vállamat beleegyezően. Nehezen állok ellen annak a kísértésnek, hogy a kedvére tegyek. - De van egy feltételem - emelem fel a mutató ujjamat. - Utána eljössz velem kocsit nézni - öntöm szavakba a gondolataimat. Már tegnap el akartam hívni, de nem jutott rá időm, mert győztek a hormonok.
- Hétköznapi értelemben - bólintok. - Mert hátráltat a karrier építésében, - mondom még, bár úgy sejtem, ezt ő is össze tudná rakni magában.
- Persze valójában a gyermekeinkben van a jövőnk, így az állítás valójában helytelen - összevonom a szemöldökömet. - Pillanatnyilag hátráltató tényező lenne, hiszen Te mondtad, hogy még nem vagy felkészülve egy gyerekre - sóhajtok. Jó eséllyel majd harmincöt évesen újra felmerül nála ez a téma, de akkor már lehet, késő lesz. Vagy már nem kis Sashákat fog akarni, hanem... Egy pillanatra szomorúvá válik a tekintetem.
- Nekem sose tűnt magányosnak - gondolok vissza az együtt töltött időre. Bár az merőben másmilyen volt. Mindig éreztem, hogy lehetne közöttünk több is, de rendre visszautasított... Végül pedig feladtam. Minek menjen az ember olyan szekér után, ami nem akarja felvenni?
- Hátráltatnád az egyetemi előmenetelemet? - vigyorodok el szórakozottan. - Igen? - cukkolom.
- Egy nagyon gyors - ingok meg szándékomban, mely szerint el akarok menni... fürdeni? Figyelem az arcát, ahogy kipirosodik, a pupilláit, ahogy kitágulnak, az ajkát, ami vöröslik. Ilyen nincs... Egyszer akarok jó fiú lenni, erre nem hagynak. Visszalököm az ágyra. Engem nem kell kétszer kérni. Egyébként is! Mikor hagyott ki Sasha bármikor is egy jó dugást? Lerúgom a nadrágom, majd fölé térdelek.
- Maxime... Maxime... Az őrületbe kergetsz! - A mai vizsga érdeklődés hiányában elmarad. Ezzel szemben valószínűleg fél órán belül úgy fogok aludni, mint egy jól lakott csecsemő...


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Kedd Jún. 24, 2014 7:51 pm

A lift ugyan kimaradt, ám az éjszaka csillagos volt... legalábbis egy bizonyos pontig, mikor a felhők másodpercek leforgása alatt összegyűltek a tető felett, mintha csak pikniket kívánnának ülni, sóhajainkból lakmározva, és végül hideg esővel megmosdassák izzadságban úszó forró testünket. Csurom vizesen menekültünk le Miához, még a törölközőlből is csavarni lehetett az égi áldást, és éppen hogy csak összeszedtük a ruháinkat. Legalábbis a jelentős részét, mert szinte biztos vagyok abban, hogy legalább egy valami fenn maradt. De miért lenne ez baj? Fiatalok vagyunk, szórakozottak, és... és... szeszélyesek.
Nem mentem futni, Mia sem hívott. Azt hiszem, megpróbálunk úgy tenni, mintha nem lennénk itt. Mintha mi nem lennénk a szobában, ő pedig nem vette volna észre a ruhacsomót a mosógép előtt, vagy a cipőket lerúgva a lábtörlőre. Arra már nem volt lélekjelenlétem, hogy begyűrjem a szárítóba azt, ami elázott rajtunk, alattunk, körülöttünk.

Maxime kezét nézem, a kezén pedig a majd' tízezer dolláros gyűrűjét. Nem emlékszem pontosan, hogy hány karáttal bírhat az a csepp alakú kövecske, bár biztos, hogy nem olyan értékes, mintha hagyományos "gyémánt csiszolású" gyémántos jegygyűrűt választott volna. Vajon volt-e zárvány abban a darabban, amiből ez a pici lett, vagy eleve ilyen kis tiszta csöppség volt. Fénylik a fehér arany indamintás karika és csillog benne az apró ékkő, mint egy kis víz csepp a napfényes levélágyán.

Az enyém. Nekem adta magát. Nem érdekből, mint a többi tette volna. Nem azért, mert gazdag vagyok. Nem azért, mert a keresztnevéhez illene a vezetéknevem. Mert volt ilyen, még a középiskolában, hogy egy kiscsaj felajánlotta, hogy lesz a feleségem, mert jól csengene együtt a nevünk. De ő... Nem azért, mert ruhákat és ékszereket vásárolok neki kedvtelésből. Mint ahogy ezen az egyetemen a Kappásoktól jelentős része csupán ezért akart volna bármiféle kapcsolatot velem.
Azért akart az enyém lenni, mert érez. Mert vonz. Mert vonzom.

- Maxime - suttogom úgy nyolcvan centinyi távolságból, az ágy szélén feküdve, mivel ő kényelmesen elnyúlt középen. Könyökölve tartom meg könnyű fejemet, miközben az álla alatt nyugvó kezéről az arcára pillantok. Azt hiszem itt lenne az ideje felkelni. Már csak azért is, mert nekem dél után lesz egy vizsgám, amire nem ártana bemenni. Ahhoz pedig reggeliznem kellene, zuhanyoznom, kédzülődnöm. És kivételesen átfutnám a jegyzeteket is.
- Maxime - megköszörülöm a torkom, hogy nyomatékot adjak a hangomnak.
- Biztos vagyok benne, hogy nem ilyen ébresztésre vágysz, de... - megcirógatom az ujjait, hátha, már figyel.
- Hogy is mondjam... - egy kicsit zavarban vagyok, hiszen nem sokszor esett meg velem ilyesmi életemben, és még kevesebbszer reagáltam rá ilyen finoman.
- Véres a lepedő - ami azt illeti, nem csak a lepedő, hanem a takaró is, amit gyanítom, hogy a lába köré csavart az éjszakai átfordulásánál. Nem tudom, hogy mondta-e, hogy neki mikor aktuális legközelebb, de bezavarhatott az a tabletta is, amit annyira be akart venni. Minden esetre, remélem, nincs baj.
- Gondoltam, nem megyek el addig zuhanyozni míg... - megvonom a vállam. Csak nem érezheti magát konfortosan így.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Kedd Jún. 24, 2014 11:02 pm


Szeretkezni a szabad ég alatt, érezni a hűvös esőcseppeket a forró bőrön, vágytól hajtott csókokba merülni... Milyen gyönyörű is, ha az ember néha elfelejtheti, hogy ő egy gondolkozó, racionális lény, és belemerül az ösztönök alkotta buja, érzésekkel teli hínárosba.

Az álom mély, a képek zavarosak. Helyet kapnak benne szörnyek, esküvő, gyerek, munka, veszekedés, szeretkezés, boldogság, egy családi ház és némi kiválóan fűszerezett steak. Mert ébredni, a szólongatásokra felelni csak éhesen lehet.

- Hm? Mi? - Pislogott óvatosan engedve el a fényt lélektükreiig. Aztán az ébredezés közepénél lassan felkúszott gerincén egy ismerős, visszatérő vendég, a fájdalom. Arcán megrándultak az izmok, ahogy megmozdult. Nagyot sóhajtott.
- A fenébe. - Morogta. Mert mi mást mondhatna? Kérjen bocsánatot egy olyan dolog miatt, amit nem szabályozhat? Pár nappal későbbre számolta, de az ilyen csúszások természetesek. Persze, tényleg lehet köze a tablettához is, hiszen belepiszkált kicsit a hormonháztartásába.
- Gondolom nem jössz velem zuhanyozni? - Fordította fejét a férfi felé, kicsit szomorkás mosollyal.
Odahajolt egy gyors csókra. Valójában nem zavarta volna, ha még egy kicsit fetrenghet az ágyban, hiszen már úgyis mindegy, de nem akarta megriasztani a férfit. Ők általában kicsit elutasítóbban reagálnak az ilyen helyzetekre. Persze utána úgy nézett ki az ágy, mintha legalább egy csirkét kivéreztettek volna rajta. Valószínűleg a tabletta utóhatása. Nem szokott ilyen keményen kezdődni a dolog.

A zuhany alatt persze az agya is beindult. Ismét. Nézte a gyűrűt, és ismét meg kellett győznie magát, hogy ez a valóság. Egy ígéret. Egy látomás a jövőről. És ő igent mondott. És ezt... közölnie kell a családjával is.

Mondhatni frissen, üdén, és kicsit alulöltözötten lépett ki a fürdőből, de annyi jó érzés maradt benne, hogy a törölközőt magára tekerje.
- Az ágyat majd rendbe rakom. - Végülis nem várhatja el, hogy a másik tegye helyre az ő mocskát.
- Hogy aludtál? - Lépett közel, hogy egy puszival kedveskedjen. mennyire könnyű is ezt megszokni. Apró figyelmesség, amit a másiknak szentelsz, és jól indul a nap.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Szer. Jún. 25, 2014 7:55 am

- Nem lesz rá szükség - válaszolok, hátra pillantva a vállam felett, majd megütögetem az ujjaimmal a mosógép elejét, jelezve, hogy már mindent bepakoltam. Az orromat megcsapja a tusfürdője illata, amitől mosoly jelenik meg sz eddig koncentrálástól ráncolt arcomon.
- Kávé - tolom elé a nemrég elkészített csodát. Csoda az, hogy sikerült elkészítenem. Kettőt már kiöntöttem, mivel nem sikerült. Nem gondoltam volna, hogy ennyire bonyolult rétegezni a tejet, a tejhabot, és a kávét, de végül úgy-ahogy sikerült. Mondhatni, büszke vagyok magamra.
- Jól vagy? - nézek rá aggódó tekintettel, hiszen nem láttam még ilyet ezelőtt. A Kappás csajok kínosan ügyelnek az ilyen véres ügyekre, nehogy elborzadjunk tőlük. Ami engem illet, most leginkább a vér mennyisége rettentett meg. Ebbe biztos nem lehet belehalni? - Akkor ez így most normális? - Vagy én csináltam valamit este? Ugyan nem voltam durva, sőt próbáltam a helyzethez képest a legromantikusabb formámat hozni, és olyan kedves lenni, amennyire képes vagyok.
- Azt hiszem jól - húzom magamhoz a puszit követően, hogy megcsókolhassam. Borzalmas belegondolni abba, hogy az elmúlt napok aktivitása után most talán egy hétre is takarékra kell vennünk magunkat.
- És te? - kérdezek vissza, közben hagyom, hogy olyan távol kerüljön tőlem, hogy kényelmesen nekikezdhessen a kávéjának.
- Sokáig...? Tudod... - vonom meg a vállamat félszegen. Olyan nehéz ezt kimondani. Eddig egyik csajomnál se került ilyesmi szóba, legalábbis nem ilyen előzményekkel, és inkább csak úgy, mint hogy most öt napig nincs szex, vagy hasonló. Szóval még sose kellett nevén nevezni a dolgot.
- Leszel a feleségem, Maxime? - emelem fel a kezét, hogy megcsókolhassam az ujjait, megcirógathassam a kézfejét, miközben a szemébe nézek. Tudom a választ, tudom, hogy nem fogja visszaszívni, hiszen még mindig rajta a gyűrű. Tudom és mégis olyan jó újra hallani. Az enyém, csak az enyém.
- Mia dolgozik - szóval nem kell attól tartanunk, hogy megzavar minket. Ilyenkor általában sokáig benn van, szóval hacsak nem az egyetemen, akkor nem fogunk vele összefutni.
- Akarsz hazamenni a szükeidhez nyaralás előtt? - kérdezem készen arra, hogy igent mond.
- Ma elmegyünk kocsit nézni? - vonom fel a szemöldököm.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Szer. Jún. 25, 2014 8:35 am


- Igazán nem kellett volna. - Csóválta meg a fejét mosolyogva. Persze, kiválóan ért az anyagokhoz, szóval valószínűleg jobban tudja nála, hogyan kell kiszedni egy vérfoltot a fehér anyagból...
- Te egy angyal vagy! - Csapta össze a tenyerét örömében. - És milyen jól néz ki... - Ilyen meglepetések... ezt minden reggel meg tudná szokni... talán majd... Majdnem megrázta a fejét. Máris az összebútorozáson töri a fejét? Le kell lassítania... bár... lopva a gyűrűre pillantott. Hova akar lassítani?
- Igen, egy kicsit görcsölök, de volt már rosszabb is. - Például az első pár alkalommal, amikor kegyelemért könyörgött az ágyában. Hát igen, van akinek a nővé érés nem éppen kellemes folyamat. Azóta már sokat javult a helyzet, csak bizonyos időszakokban átkozza azt, hogy nőnek született. Bár ki tudja, mindig a második nap a legrosszabb.
- Normális. - Felvonta a szemöldökét. - Anyukád sosem magyarázta el milyen, mikor a lányok menstruálnak? - A barátnőiről nem feltételezte. Sok nő kezeli a párja előtt tabuként a témát, ami persze megmarad később a gyerekekben is. Bezzeg, ha két nő nevel egy gyereket... Pláne az ő őszinte családjában.
- Mint a bunda. - Kuncogott. Már az álmaira se igazán emlékezett, és ez így természetes.
- Sokáig?... - Egy másodpercig eltartott, mire leesett neki a kérdés. A kávéval a kezében visszafordult, megtámaszkodott a pultnál, és kegyetlenül megkavarta a nehezen elkészített csodát.
- Négy, öt nap az átlagos. Ez elég változó, leget most a gyógyszer miatt kicsit tovább tarthat. - Vonta meg a vállát. - Azt ugye tudod, hogy elméletben ilyenkor sincs akadálya? - Hiszen fizikai akadálya nincs, hogy lefeküdjenek, egyedül a higiéniára kell jobban odafigyelni. Előtte, és... utána is érdemes zuhanyozni. A vér kiváló síkosító, és nem mellékesen, ha nem szeretnének gumit használni, a teherbeesés kockázata ilyenkor a legcsekélyebb.
- Persze igen kevés férfi nem undorodik a menstruációtól, szóval... - Ő nem kötelez senkit semmire. - Pedig a lányok ilyenkor a legkanosabbak. - Mondhatni ez a legszörnyűbb az egészben. Égnek a vágytól, de... nincs aki kielégítse őket.
- Leszek a feleséged. - Mosolygott. A szeme csillogott. A kávét visszacsúsztatta a pultra, és ismét párjához simult. - A Tiéd vagyok Sasha. Csak a Tiéd. - Suttogta, mielőtt ajkaival játszani kezdett volna a másik ajkaival.
- Nem... azt hiszem... hagyok időt megemészteni a dolgot egy kicsit... miután felhívtam őket... - Végülis közölnie kell velük, nem? Nem lenne jó csak úgy hirtelen... valójában attól fél, hogy mástól tudják meg.
- Lesz még idő rá a vizsgád előtt? - Biccentette oldalt a fejét, mire a rakoncátlan tincsek lecsúsztak a válláról.
- Szívesen megyek, bár ha jól rémlik legutóbb a márkában se tudtunk megegyezni... - Ő, ha már vasszörnyekről volt szó, akkor is a praktikusságot és nem a presztízst vagy a sportos formát tartotta fontosnak.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Szer. Jún. 25, 2014 9:22 am

- Nem, egyik anyukámmal se beszélgettem erről – válaszolom meglepett arcot vágva. Mégis minek kellett volna nekem erről beszélgetnem velük, hiszen férfi vagyok? Az erekció és a szex egyébként is érdekesebb téma volt, de a felvilágosítást az anyák előszeretettel bízzák az apákra, és ez így történt nálam is. A többi kérdésben pedig magunkra voltunk utalva, de Dave, Mike és én elég hamar rájöttünk a dolgok csíziójára.
- Az jó – mosolygok a válaszán, és nagyon örülök, hogy alaposan sikerült… álomba ringatni ahhoz, hogy könnyű álmot hozzon az éj.
- Hát, tudod… - ismételem meg, és már nem csak a vállamat vonogatom hozzá, hanem a szememmel a megfelelő irányba nézek, mintha csak azzal akarnám mutogatni a témát, mert az ujjamat nem merném hozzá használni. A szemem egy pillanatra visszasiklik a tejhabos kávé, vagy ha úgy tetszik latte meggyilkolásának eseményére, majd egy elfogadó sóhaj kíséretében újra Maxime gyönyörű szemeire nézek ártatlan tekintettel. Hát baj az, ha nekem ez a téma kellemetlen?
- Azt végül is ki lehet bírni – motyogom az orrom alatt. Hát nem lehetne ezt gyorsabban csinálni, hogy kevesebbet kelljen szenvednem? Négy-öt nap? Talán több is szex nélkül? Ezt hogy fogom kibírni? Valószínűleg elég rémült arcot vághatok, legalábbis ezt veszem le abból, amilyen témának utat nyit a kedves menyasszonyom. Rázam a fejemet. Nem, nem.
- Éppen elméletben van akadálya – és persze emiatt gyakorlatban is. Nekem senki se mondja, hogy teljesen normális ilyenkor szexelni, mert nem fogom neki elhinni. Az a helyzet, hogy a Bibliában éppen elégszer leírják azt, hogy ez tiltott dolog, és mint ilyen nem egyszerűen kerülendő, hanem egyenesen tilos. nem szabad.
- Hát, ez a ti problémátok – húzom el a számat. Ezt még óvszerrel se vállalnám be, bármekkora kínszenvedést jelentsen is ez számomra.
Hát, így biztos nem lesz egyszerű ezt az öt napot kibírni, ha minden alkalmat kihasznál, hogy felhúzzon azokkal a kívánatos ajkaival.
- Biztos nem szeretnéd inkább személyesen? – fürkészem az arcát kíváncsian. A személyes találkozók mindig eredményesebbek, az üzleti életben is. – Akár elmehetnénk ma is – próbálkozok, és egyáltalán nem azért, mert ki szeretném hagyni a vizsgámat, hiszen szeretnék rajta túl lenni mihamarabb. Az óra irányába lesek, hogy tudjam, mennyi időnk van.
- Nem sok – ingatom a fejemet. – És szeretném átnézni a tételeket – a kidolgozott tételeket, hogy felidézzem a tanultakat. Mihamarabb túl akarok esni az egészen.
- Csak találunk kompromisszumos megoldást – mosolygok rá. Például itt van ezaz új BMW, ami elég jól néz ki, bár még csak képen láttam. Most nem engedhetek meg magamnak drága autót, de tömegközlekedéssel mégse szeretnék járni.
- Maxime – ölelem magamhoz – el sem tudod képzelni, hogy milyen boldoggá tettél – mondom, majd megcsókolom. Vajon tudja, hogy nem fogok visszalépni? Hogy ilyen döntésekben milyen határozott vagyok? És ő? Ha elmúlna az érzés elhagyna? A tincsei tengerében megmerítem ujjaim.
- Ezt még nem is mutattam – húzódok el tőle, hogy a bárpultról leemeljek egy divatlapot. – A teljes kollekcióm – lapozom fel a tizenkettedik oldalt, ahol a képsorozat kezdőik. – Apám előnyt kovácsolt a hátrányból – azt is mondhatnám, hogy hamarosan minden meleg férfi Floridában azért fog áhítozni, hogy egy ilyen öltönyt viselhessen. Ha pedig ők viselik, viselni fogják a normális férfiak is, és pár éven belül jöhet a tömeggyártás. Természetesen nem az enyém a teljes érdem, de azért egy jelentős része a zsebemben fog landolni. Érdekesség pedig, hogy nem egy képen én magam szerepelek. Az első modellkedésem, ugyan akaratom ellenére, de mégis örömmel tölt el.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Szer. Jún. 25, 2014 9:51 am


- Ó hidd el... a Te problémád is... - búgja kéjesen, szinte kegyetlen vigyorral ajkain. Egy pillanatnyi hatásszünet, egy szenvedélyes csók, hogy a másik is érezze, valóban nehéz fába vágják a fejszét... Majd egy csilingelő kacaj. - Szerencsédre az orális szexhez már nem viszonyulsz ilyen elutasítóan, igaz? - Persze ez csak egyiküknek lesz igazán jó. Bár ha... - Ami azt illeti... - Emelte fel a férfi kezét, és elgondolkozva kezdett játszadozni az ujjakkal.
- Mutathatok majd egy-két dolgot, amit ilyenkor is lehet... anélkül, hogy bemocskolnád a kezed. - Megoldotta már máskor is... magának. És egészen biztosan sokat dob majd a dolgon az izmos férfitest látványa... érintése... illata...
- Nem. Nem szeretném személyesen végighallgatni az esetleges kiselőadásokat. A telefon előnye, hogy bármikor letehetem. - Mosolyodott el. Ó, egészen biztos, hogy az lesz az első kérdésük, hogy úton van-e a gyerek, és azért az egész mizéria...
- Nocsak... - Vonta fel a szemöldökét. - Ez új... - Nem látta eddig a másikat tanulni, szóval tényleg az újdonság erejével hatott a dolog.
- Á, szóval lejjebb adnál a teljesítményigényedből? - Hát igen, a sebesség. Az egyik mondhatni legnagyobb ellensége...
- Boldoggá tesz az, hogy boldognak látlak. - Válaszolta mosolyogva. - Szeretlek. - Még mindig csak suttogni merte, de mégis... mennyivel könnyebb másodjára kimondani...
- A hírhedtséget hírnévvé formálta? - El kellett ismernie, ügyes. Az orrát finoman ráncolva, kicsit kétségbeesetten pillantott fel. - Nagy gond az, hogy nem igazán látom közöttük a különbségeket? - Számára az öltönyök mindig olyan egyformának tűntek... persze, az anyag, a szín változhatott, de az összkép... Nos a divathoz, főként a férfidivathoz nem ért.
- De szeret a kamera. - Vagy csak elfogult? Mindenesetre igen profinak tűnnek a képek, ezt már akkor is látta, mikor átküldte azt a kettőt a telefonjára. - Ha nem ismernélek, azt mondanám profi modell vagy. - Nevetett.
- Ha lassan nem mész el zuhanyozni, és kezdünk öltözni, a kocsinézésből semmi sem lesz. - Sóhajtott. Pedig milyen jó lenne még kicsit visszabújni, cirógatni egymást, élvezni a szabadságot...


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Szer. Jún. 25, 2014 7:52 pm

- Hmph - nyelek egyet. Micsoda mocskos húzás! Még, hogy a Szigmások szendék! Valójában kis nőstény ördögök lakoznak a távolságtartó álca mögött, akik csak arra vágynak, hogy leteperjék őket. Még hogy a lányok angyalok! Hah! - Az orális szexhez? - sandítok rá. Kicsit meglepett ez a költői kérdés, eddig azt hittem, hogy ez tabu téma ennél a lánynál, hiszen soha semmilyen jelét nem adta annak, hogy élnek még benne a bébi reflexek. - Azt hittem, ez nálad tabu - nézem még mindig kicsit meglepetten.
- Ami azt illeti... - vonom meg a vállamat. Ezen most mit lehet szépíteni? Nem tudom, hogy mit várt tőlem, mert semmilyen válasz sincs a homlokomra tetoválva. - Én nem vagyok híve a franciázásnak - mert nevezzük szépirodalmi nevén a gyereket. Férfi és nő előtt ne térdelj úgy, ahogy Isten előtt térdelnél. Mindig ezzel poénkodtunk az egyetemen. Persze átvitt értelemben, mert az eredeti szöveg is másként szól, de mi jól megértelmeztük azt, hogy ez hogyan működik igazából, pláne, mikor éppen vizsgákkal szopatnak minket.
- Hm? - Pár új trükk, vagy pár ujj-trükk? Elmosolyodok. - Ismered azt a szót, hogy böjt? - vonom fel a szemöldökömet. - Olyan telhetetlen vagy, mióta felszabadultál a szüzesség fogságából - vigyorodok el. Persze nehéz bilincs lehetett, hogy csirka 8-10 éve alkalmas lenne a teste a gyönyörre, illetve a gyönyör igazi veteljesülésére, és ennyi ideig hagyta magát parlagon heverni. Aminek én csak örülhetek.
- Rendben - bólintok. Pedig úgy lettünk volna korrektek, ha a családdal személyesen beszélünk... Mia ki fog akarni, ha megtudja. Mind a kettőnkre, és jogosnak fogja érezni, még ha nem is lesz az.
- A teljesítmény igényemről akkor mondtam le, mikor mem sugárjajtású repülőgépet akartam venni - vigyorodok el. Vagy űrhajót? Mert ki ne vágyott volna arra, hogy űrhajó pilóta, asztronauta legyen? Vajon ha fiam lesz, mi akar majd lenni, ha felnő? Cowboy, mint a nagyapja? Ethan nagyon örülne egy unokának, és Léna is szívesen venné, ha tovább bővülne a család. Hm...
- Nem, egyáltalán nem gond - ölelem át hátulról, miközben az újságot lapozgatja, és a kezemet becsúsztatom a törölköző alá, hogy puha bőrén ez érjek. - De ezek jó szerével egy kaptafára készültek, apró változtatásokkal. - Ezek itt a Texasból hozott stílusjegyek, ezekkel pedig a fiatalok számára válik kényelmesebbé az öltöny viselése. Sok fiatal kényelmetlenül érzi magát öltönyben, mert nem érzi a sajátjának, itt a cél az volt, hogy megfogjuk a fiatalabb korosztályt is. Ehhez persze kellet egy neves divattervező - mutatok rá apám barátjának nevére. - Eredetileg az volt a terv, hogy az ő neve alatt fog futni az egész, de Richard - mondom ki az apám nevét - végül a botrányos cikk miatt másként egyezett meg - vonom vállat. Ez tiszta üzlet, és a faterom ért hozzá. Kő kemény, ha üzletről van szó, és nem mellékesen tudja, hogy egy-két szívességért "kit kell leszopni", ahogy ő fogalmazott annak idején. - Ő tervezte a ruhát, amit kaptál tőlem - bravúros alkotás. Mi is a neve? - Azt hiszem, hogy az a neve a ruhának, hogy Ariel álma - a kis hableány után szabadon, a Tündér mese kollekcióból. És még csupán alig három darab van belőle.
- Az iskola újságba is bekerültem - mondom, csak úgy mellékesen. Ehhez viszont nincs papír alapú újságom, ezért elő kell, hogy vegyem a tabletet. Persze az is az asztalon áll kikészítve, mert már használtam. Ettől függetlenül nem megyek oda, hogy idehozzam, megvárom, míg Maxime jelzi, hogy szeretné látni.
- A fotóssal együtt szakmáztam - az extra egy év, amit eltöltöttünk együtt érettségi után-közben, sokat segített abban, hogy megtanuljak pár trükköt. Meg aztán... Melyik Alpha nem pózol a tükör előtt, hogy magabiztosabban álljon oda a csajok elé?
- A modellkedéshez már öreg lennék - jegyzem meg. Persze még pár alkalom beleférne, de nem tudnék karriert csinálni. A telefonom a pulton csörögni kezd, egy orosz gyerekdal dallamával, a kijelzőn pedig cirill betűk jelennek meg. - Bocsánat - kérek elnézést, és nyúlok a telefonért, hogy felvegyem. Mire pedig a fülemhez emelem a kagylót, oroszul szólok bele. Nem mintha titkolni akarnék bármit is, csak így szoktam meg. Váltok pár szót, majd visszateszem az asztalra.
- Elmegyek zuhanyozni - adok egy csókot a szájára. - Aztán elmegyünk a BMW szalonba - indulok el, megfeledkezve arról, hogy szereztem neki egy kis ajándékot, ami szintén a pulton fekszik egy vörös masnival átkötve. A fehér doboz egyáltalán nem kérledik arról, hogy a lakóját iPad-nak hívják, csak rá van írva, egy kis cetlire pedig a tulajdonosa neve is. "A dobozban megtalálhatod az egész könyvtáramat."
Eltűnök a zuhanyzóban.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Szer. Jún. 25, 2014 9:48 pm


A meglepettségre meglepettséggel válaszolt.
- Egy szóval se mondtam, hogy tabu. Csupán nem elsődleges örömszerzési forma. Ha lehet normálisan szeretkezni, akkor inkább azt választom. - Vont vállat.
- Akkor nem. Semmi se kötelező. - Cirógatta meg kedvese arcát. A jegyese... a vőlegénye... eljövendő férje, és gyermekei apja... milyen szép vonásaik is lesznek... Milyen egészséges kevert génállományuk... ázsiai, európai felmenőkkel... Okosak, szépek lesznek. Aprót sóhajtott. megint előreszaladt.
- A böjt spirituális megtisztulás. Nem kényszerpihenő, mint jelen esetben. - Mert mi más lenne most? Nem szabad akaratukból böjtölnek, hanem mert a természet úgy kívánja.
- Ki mondta neked, hogy előtte nem volt aktív szexuális életem? - Persze nem mással, de... - A tanulás is jobban megy, ha időnként kikapcsol az ember. - Mosolygott. Persze már itt van Sasha.
- Sugárhajtású repülő? - A férfiak hülyék. És szeretik a veszélyes dolgokat. De persze ez is a génjeikbe van írva...
- Ezzel végülis te jársz jobban, hiszen a szakmában felfigyelhetnek a nevedre. - Nem mintha Sasha azon gondolkozott volna, hogy valóban divattervező lesz. Vagy mégis?
- Annyi mindent tanultál már, de tudod már, hogy mi az, amit szívesen dolgoznál? - Érdekelte, hiszen neki kiskorától kezdve egyértelmű volt, hogy mit akar csinálni. De egy olyan, aki ebbe is, abba is belekezdett már... Mit akarhat a munka területén?
- Mi az, ami tényleg felvillanyozna? - Végülis abban a szerencsés helyzetben van, hogy bármi lehet belőle.
- Szóval én vagyok az esetlen, partra vetett hableány? Akit meg kell mentenie a hercegnek? - Kuncogott. Valahol igaz is volt. Bár ő még a vízben... a természetes közegében se mozgott olyan könnyedén, mint Ariel, hiszen az okostojások között is kicsit furcsának számított.
- Ők is felkapták a cikket, vagy kicsit jobb hangot sikerült megütniük? - Fordult a férfi után, és odalépve, most ő karolta át. Remélte, hogy kettejükről nem esik szó, éppen elég kellemetlen, hogy a pletykaháló szinte tűz gyorsaságával megy végig, ha valahol nyilvánosan látják őket. És most a gyűrű is... A fenébe... ha ezt valamelyik csaj megneszeli... Csak azt remélte, a nyár miatt a bosszúvágyuk is alábbhagy.
- Hm? - Kíváncsian, felvont szemöldökkel szemléli a számára érthetetlenül beszélőt. Hát igen, nyelvekben sosem volt ász, bár nem is törekedett a latin ismeretén kívül másra.
- BMW? - Sóhajtott. - Legalább nem Mercedes. - Csóválta meg a fejét. Amerikai járgányokon nem is törte a fejét, azokat nem találta kellően biztonságosnak, az európai standardokkal szemben.
- Ó Sasha. - Sóhajtott, csak magának, mikor keze ügyébe került a masnis ajándék. Ő jobban szerette a könyveket régi valójukban, és egyébként is... Egy újabb ajándék... egy újabb drága ajándék... Megcsóválta a fejét. Mindent megvehet, amit csak akar, és ez őt... zavarja. Legalábbis a sok ajándék zavarja. És ő olyan keveset tud adni viszonzásul. nem is beszélve arról, hogy egyes pillanatokban úgy érzi, mintha a másik kilóra meg akarná venni... Ugyanakkor... tudja, hogy ez nem igaz. Egyszerűen csak ehhez szokott hozzá. Talán a korábbi barátnői is szinte megkövetelték a folyamatos elhalmozást, de... neki nincs szüksége ilyesmire. Neki egy kellemes, közös séta kell a parton, egy kis kávézó, a naplemente, az együtt töltött percek...
- Szörnyű vagy. - Dohogott, mikor ismét találkoztak, ő már pár ruhadarabbal többet viselt, bár nadrágot nem tartott Miánál így ismét meg kellett elégednie a szoknya nyújtotta szabadossággal.
- Költöd rám a pénzed, mintha sose lenne vége. - Persze mosolygott, nem haragudott igazán.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Csüt. Jún. 26, 2014 10:31 am

- Igazad van. Egy szóval se hoztad szóba - bólintok. Ebből meg mi másra következtet az ember, mint arra, hogy... Még csak nem is próbált célozni arra, hogy benne lenne, egyetlen mozdulattal se. Ebből senki se gondolná azt, hogy a másiknak csak nem jutott eszébe. Pláne, hogy előttem még szűz volt.
- Te mondtad, hogy még csak csókig se jutottál el senkivel - vonom meg a vállamat. - Az aktív szexuális élet, feltételezi azt is, hogy az embernek van egy partnere - az, hogy fallabdázol, még nem teniszezés. A kettő teljesen más dolog, még ha hasonló is az eredmény.
- Az, hogy felfigyelnek a nevemre, még nem biztos, hogy sikert hoz magával. Még szükségem lesz egy divatházra, ami lát bennem fantáziát - akkor talán dolgozhatnék tervezőként. De vajon megéri-e? Ennyi kihagyás után visszaülni a tervező asztal mögé egyáltalán nem sétagalopp. Sőt!
- Igen - bólintok. - Azt hiszem tudom - nézek egy darabig magam elé. Hogy mi lenne, ami felvillanyoz, amibe teljesen beletudnám élni magam? Ahogy gondolkodok, egyre szélesedik a mosolyom.
- Elsősorban férj és apa szeretnék lenni - pillantok felé, kíváncsian várva acreakcióját, majd közelebb húzom, és megcsókolom. Itt van ez a nő, és én egész életemben azt vártam, hogy találkozzunk. - Varázslatos vagy, Maxime - suttogom a nyakába.
- Nem hiszem, hogy herceg lennék... inkább testőr... mint a három testőrből sz egyik, - mosolyodok el, majd megcirógatom az arcát. - Biztos vagyok benne, hogy jól fog állni a ruha. Mert az ilyeneket a Maxime tipusú lányokra tervezik, az ő alkatára, az ő magasságára, hogy magasabbnak tűnjön, hogy a combjai kívánatosabbak legyenek, hogy a kisúgárzása erotikusabb. Persze meg kell tanulni benne járni is.
- Nem kapták fel a cikket. Apámról és anyámról írnak benne, és megemlítenek engem is - megmutatom neki, ha már ilyen közel merészkedett a tabletemhez. Megmutatom neki a képeket még a szüleim fiatal korából. - Nem ez az első cikk róluk - teszem hozzá csak úgy mellékesen.
- Azt mondtam neki, hogy később visszahívom - mindezt nagyon kedvesen és úgy, hogy közben látszott rajtam, hogy örülök a hívásnak. A vonal másik végén pedig egy kellemes hangú hölgy volt.
- Az nem olyan drága, mint egy Ferrari - vonom meg a vállam vigyorogva. Szeretem a sportos járgányokat, de persze gondolok arra, hogy családot akarok alapítani. Más különben mit akarnék magamnak egy kocsit?

- Szörnyű? - nézek rá értetlenül a törölköző alól, amivel éppen a fejemről próbálom leitatni a vízcseppeket. A derekamat is körbe öleli egy fehér törölköző. Ha törölköző, akkor fehér. Szeretem a higiéniában a tisztaságot jelképező színeket.
- Talán nem tetszik? - vonom fel a szemöldökömet, és olyan arcot vágok hozzá, mint aki nagyon sajnálja, hogy olyasmit adott ajándékba, ami a másiknak nem tetszik eléggé.
- Úgy költöm rád, mint aki szeretné rád költeni a pénzét - megvonom a vállam. Eddig nem szórtam ilyen mértékben a pénzemet, hiszen nem volt rá szükségem, nem is akartam ennyire villogni vele, de most ez így alakult. Azt hiszem, így akarom neki megmutatni, hogy jó potenciállal rendelkezem. - De egyszer el fog fogyni az anyai örökségem - egyszer, nagyon sokára, mert anyámnak komoly biztosításai voltak, amik nagyon jól fizettek daganatos megbetegedés esetére, sőt az abból eredő halálra is. Anyám ugyan a nyugdíjjára tett félre, de már nem élte meg azt a kort. A nyakamba teszem a törölközőt, és odasétálok Maximehoz, hogy két kezembe véve az arcát megcsókoljam.
- Gyereket szeretnék - suttogom, átölelve a derekát és magamhoz húzva. - Az egyik részem azt mondja, hogy korai, hogy ki kellene élveznünk, hogy együtt vagyunk, ám egy másik részem, amióta találkoztunk, azóta szüntelen könyörög... - megcsókolom a nyakát.
- Ha... Ha mostanában hoznánk össze, akkor tavaszi gyerek lenne, éppen ket vizsgaidőszak között. A nyarat még kiélvezhetnénk egy-két rosszulléttől eltekintve, és csak egy-másfél hónappal az új szemeszter kezdete után válna feltűnővé - mondom. Hogy miért? Mert ez jár a fejemben, hogy...
- Miután a gyerek elérné a három-három és fél éves kort, összeházasodhatnánk, úgy neki is lehetnének emlékei az esküvőről - na ki szalad itt igazából előre? Úgy érzem, hogy én, nagyon is...


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Pént. Jún. 27, 2014 8:27 am


- Szóval te csak a valódi aktust számolod a szexuális élet alá? - Gondolkozott el. - Érdekes. - Morfondírozott. - Azt hiszem maradok a saját verziómnál, mert az tágasabb, szóval így egészen biztosan nem teszek semmi olyat, amit megcsalásnak érezhetnél.
- Egy lehetőség, mindenesetre. - Pillantott végig még egyszer a képeken. Az a test... Végigfutott gerincén a remegés, ahogy eszébe jutott, amint azok a kidolgozott izmok felette mozognak... ahogy ujjaival végigszánt rajtuk és...
- A fenébe. - Morgott egyet, ahogy bensője görcsösen összerándult, és kicsit meggörnyedve átkarolta a hasát. Nem ilyenkor kell ábrándozni.
- Tudod, mit kell mondani egy nőnek, hogy elolvadjon. - Jelent meg elérzékenyült mosoly az ajkain, a rózsaszirmok halvány vöröse végigfutott arcán, miközben lesütötte boldogságtól ragyogó szemeit.
- Ha én varázslatos vagyok... akkor te magad vagy a mágia, ami belém költözött. Egyenesen a szívembe, hogy elfoglalja azt. - Suttogta vissza a szerelmes szavakat.
- Álompár, huh? - Futotta végig a cikket, és a képeket is. - Gondolom Mia azért nem volt ennyire elragadtatva tőlük... - Sóhajtott. Most adta először tanújelét annak, hogy tud bármit is Sasha apja, és Mia közötti viszonyról. Felpillantott.
- Múltkor említett valami olyasmit, hogy túl jól ismeri a fajtád, és hogy bizony az alma gyakran nem esik messze a fájától. Nem volt nehéz összerakni. - Vont vállat.

- Nem mondtam, hogy nem tetszik. - Rázta meg a fejét. - Csak mondhatni felesleges. - Mert hát... sokkal olcsóbban megússzák, ha könyveket vesznek. Jó, jó kevesebb helyet foglal, és kevesebb rajta a funkció, de... a modern kütyüket csak a laborban szerette igazán. Ott jó szolgálatot tesznek.
- De köszönöm. - Az alapvető illendőséget azért nem felejtette el. Az ajándékot illik megköszönni.
- Éppen ezért kéne jobban vigyáznod rá. - Bólintott. Ha egyszer elfogy, mihez fog kezdeni? Állás, munka... addig rendben, hogy ott az apja is, de... ő legalábbis azt tanulta, hogy legyen önálló, tartsa el magát, mert nem lesz mindig ott valaki, hogy kihúzza a pácból.
A mámoros csók után ismét ébresztőként hat a meglepetés. Most akkor mégis? Olyan... ingázóak ebben a kérdésben. Mindkettejükben ott a vágy, a természetes ösztön, a közös utódra, ugyanakkor... a társadalmi elvárások, a körülmények, a szokások... Annyira... annyira... annyira szeretné, ha már most megfoganhatna... Elgondolkozva rágcsálta alsó ajkát. Sóhajtott, és fürkészve pillantott a sötét lélektükrök mélyére.
- Azt kell eldöntenünk, hogy megfelelünk a társadalmi elvárásoknak, és szokásoknak, hallgatunk másokra, vagy pedig... hallgatunk a testünkre... az ösztöneinkre, az érzéseinkre. És azt csinálunk, amit csak akarunk. - Nem volt kérdés, nem várt választ, de ha kapott, akkor bólintott egyet. Mosolyogva folytatta.
- Én először egy kisfiút szeretnék. - Súgta gyengéden, homlokát a férfi állának döntve.
- De a leendő nagyszülőkkel ráérünk akkor közölni, ha már biztosan jön a baba. - Sokkolva lesznek... igen, egészen biztosan sokkolni fogják őket. Mind az... ötöt.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Pént. Jún. 27, 2014 11:08 am

- Negatív - ingatom a fejemet a kijelentésre. - Nem ezt mondtam. Azt mondtam, hogy akkor lehet azt mondani valakire, hogy aktív szexuális életet él, ha van benn partnere, különben a szexuális élete passzívnak minősül - az már más kérdés, hogy a szex terén milyen szerepet tölt be, mert egy aktív is lehet éppen passzív, ha nincs senkije.
- Baj van? - nézek rá aggódva, hiszen nem tudom, hogy mi megy végbe benne. Óvatosan megsimogatom a karját, arra gondolva, hogy mennyire örülök, hogy nem születtem nőnek... vagyis inkább arra próbálok gondolni, hogy mennyire sajnálom, hogy nem vagyok képes rajta segíteni. - Nagyon fáj? - kérdezem meg óvatosan, mintha nem látnám rajta, hogy így van.
- Nem volt elragadtatva? - vonom fel a szemöldökömet. Nem igazán értem, hogy mire gondol ez alatt. - Úgy tudom, hogy hárman legjobb barátok voltak - mondom, azt, amiről én eddig tudtam, hiszen nekem fogalmam sincs a múltról. Nekem senki se mesélt arról, hogy valamikor régen ezt a két családot össze akarták hozni.
- Hm? Ilyet mondott? - elhúzom a számat. Rendben, az apám nem a hűség mintapéldánya, de ennek nem azaz oka, hogy nem bír megmaradni egy nő mellett. De nagyon is meg bír maradni egy nő mellett, csak szüksége van néha egy kis kikapcsolódásra. Legalábbis úgy hírlik, én pedig sose feszegettem a témát nála.
- És úgy gondolod, hogy tényleg hasonlítok az apámra az elmondások és a saját tapasztalatod alapján? - azért mégis kíváncsivá tett. Egészen más neveltetésben részesültem az életem egy jelentős szakaszában, és még a férfi-mintát se apámról vettem. Pedig...


- De az egész könyvesboltot csak így tudod magaddal vinni - mosolyodok el. - Egyébként van az egyik programban egy házhoz-rendelős funkció, és már betápláltam a lehetséges címek mindegyikét - magyarázom neki, és még mondanék valamit, de megakad a tekintetem az arcán. Most döbbenek rá, hogy teljesen megőrültem. Lényegében bármit képes vagyok megtenni, ha úgy gondolom, hogy az Maxime-nek jót tehet.
- Évek óta csak vigyázok rá - lényegében. Sose költöttem annyit, mint mostanában, de úgy gondolom, hogy megéri. Ezek mind apróságok. És még ott van a lakás üresen, amit jó lenne lassan eladni, ha nem akarunk beköltözni. Vagy legalább kiadni valakinek. Vagy legalább összeszedni, és eldobozolni anyám cuccait. Igen,... itt lenne már az ideje.
- Ezt kell eldöntenünk.? - nézek rá hosszan, figyelem, ahogy bólint. Gondolkodni vagy sem? Mi lenne a helyes? Mit kellene tenni? Egyszerűen legyünk őrültek, és ugorjunk fejest valamibe, amiről fogalmunk sincs?
- Én csak azt, hogy egészséges legyen - súgom vissza, belecsókolva a hajába. Belélegzem az illatát, egészen megrészegülök tőle, de legalábbis mámoros állapotba kerülök.
- Nem akarod, hogy beleszóljanak ebbe a döntésre? - húzódok távolabb, hogy rá nézhessek, majd lassan még távolabb, hogy elinduljak a szoba irányába, elvégre ideje lenne felöltöznöm. Ha utána jön a szobába, akkor mielőtt neki esnék a szekrénynek, odalépek hozzá és megcsókolom.
- Hálás vagyok a szerencsés véletlennek, hogy találkozhattunk - mondhatnám azt is, hogy Istennek vagyok érte hálás, de nem akarom ezzel kiakasztani. De lehet-e ez más, mint a sors keze? Mintha az égiek is egymásnak szántak volna minket, hogy helyre tegyenek egy generációval ezelőtt elkövetett hibát, hogy összehozzák a családjainkat, ahogy azt dédapáink is már vágyták.
- Amióta találkoztunk, rá se bírok nézni más nőre - suttogom a füléhez hajolva. Mert ez az igazság. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a kis mosolyt, ott a gyengélkedőben. A tekintetét. Most már úgy látom a helyzetet, hogy csak féltem attól, hogy ha újra találkoznánk, akkor lenne közöttünk valami. És én hosszú ideje irtóztam már attól, hogy az érzéseimnek irányítást engedjek. Inkább jártam olyan csajokkal, akik csak tetszettek. Ha bárkinek is igazi esélye lett volna nálam, at amennyire csak lehetett távol tartottam. És az exem... hogy vissza akartam neki vágni? Az csak ürügy volt, hogy kicselezhessem saját magamat.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   Szomb. Jún. 28, 2014 3:30 am


- Nincs semmi baj. Volt már rosszabb is. - Válaszolta elmosolyodva. Nem szeretett ilyenkor drámázni, és nem hisztizett jobban, mint a legtöbb csaj. Ilyenkor talán inkább szeretett még jobban elvonulni a világtól. Egy kellemes olvasmánnyal magára zárni az ajtót. Persze ezt most nem teheti meg, hiszen... nincs egyedül.
- Nos... amit én tudok... abban a történetben szerepel bizony árulás is. Talán másik férfiról van szó, nem az apádról. - Rázta meg a fejét sóhajtva.
- Azt tudom, hogy Mia sokáig jegyben járt... bár nem a saját akaratából, azért kedvelte a férfit. Talán szerette is. De a férfi más nőt választott. Mia úgy érezte elárulták... ezért nem bízik meg a férfiakban úgy igazán. - Megvonta a vállát. Ezek egy olyan történet apró morzsái voltak, amit ő sosem hallott egybe. Talán csak a képzelete fűzte össze az információkat.
- Nem, Sasha. Szerintem egyáltalán nem vagy az apád, vagy bármi más, aminek Mia gondol. - Adott apró puszit az édes ajkakra.

- Úgy vélem ez a mi döntésünk. Nem másoké. - Válaszolta igen komolyan. Egy gyerek... egy új család létrejötte azt is jelenti, hogy az addig elsőnek vett szülők a második helyre kerülnek. Nem mindenki veszi ezt jó néven, de a legtöbben egy idő után beletörődnek. Az unoka láttán pedig a legtöbben már el is felejtik, hogy gondjuk volt az egésszel.
- Teljesen elveszed a józan eszem. - Suttogta vallomással felelve a vallomásra. Ujjbegyével gyengéden cirógatta a markáns állat. - Már nem tudok parancsolni az érzéseimnek, ha a közeledben vagyok. - Mélyen a sötét szemekbe nézett.
- Ismeretlen betű lettél az ismert képletekben, és éppen ezért... félek tőled. De ugyanakkor vonzasz, mint éjjeli lepkét a táncoló láng. Hogy a vesztembe rohanok-e, nem érdekel. A feleséged akarok lenni. A gyermekeid anyja. A párod... egy életen át. - Hogy valós-e ez? Hogy elmúlik-e a szenvedély, a szerelem? Három év... általában ennyit jósolnak a tudósok ezeknek az érzéseknek. Ugyanakkor... amit tud, nem egyezik azzal, amit remél. Mély levegőt véve élvezte még egy percig a férfi illatát.
- Menj, öltözz fel, különben még a vizsgádra se érünk oda, nem hogy az autószalonba. - Lépett lassan távolabb.


[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Mia O'Donelly sasfészke   

Vissza az elejére Go down
 

Mia O'Donelly sasfészke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Lakások/Házak-