HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Ms. Thorburn & Mr. McCain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Vas. Május 18, 2014 7:26 am

Ez a második alkalom, hogy Max és én, pusztán a véletlennek köszönhetően kávézni megyünk. Az első alkalommal hagytam magamat lebeszélni a motorról, de most hajthatatlan voltam. Fel akartam ültetni a gépemre, és én is fenn akartam rajta ülni. Érezni akartam az arcomba csapó szelet, ezért is volt rajta a bukósisakom. Még nem vagyok eléggé felkészült ahhoz, hogy több bukósisak legyen nálam. Meg elég menőnek tartom azt, hogy odaadhatom a csajoknak a sajátomat, mintha én nem félnék semmitől. Na, nem mintha félnék bármitől is! Túl fiatal vagyok ahhoz, hogy belegondoljak az ijesztő dolgokba, és túl szórakoztatónak találom ahhoz az adrenalint, hogy félelmet váltson ki belőlem. A horrorfilmeken is inkább csak röhögni szoktam.

Leállok a járda mellett, majd intek a lánynak, hogy szálljon le a motorról, ameddig én megtartom. Ugyan a csajnak nincsen komoly súlya, de azért mégse szeretném fél éven át tartani a motort. Szóval, ha nem reagál azonnal, akkor oda szólok neki, hogy szálljon le. Leugrok én is, és egy fél méterrel tovább tolom, mielőtt letámasztanám. A kerékbilincset előveszem, a sisakom elteszem.

- Jó, hogy összefutottunk a büfében - mosolygok rá a lányra, majd mutatom neki az utat az ajtó felé. Bár az ő kedvenc kávézójához jöttünk, szóval csak tudnia kell azt, merre az arra.
- Na, milyen volt? - érdeklődöm meg, miközben megfogom a kilincset, hogy kinyissam előtte az ajtót. Egyszerű rutin, amit, ha csapatban vagyok, nem szoktam használni, de ha kettesben maradok egy lánnyal, akkor jön magától. Most persze azt várom, hogy azt mondja, hogy nagyon csúcs mögöttem ülni a motoron, és hogy élvezte, meg hogy jól vezetek. A csajok általában ezt szokták mondani. Az a csaj is ezt mondta régen, aki miatt most elhívtam... aki ott állt mögötte a büfében, és akinek meg akartam mutatni, hogy még egy Szigmás is jobb nála, és jó hogy dobtam... ezért mentem oda Maxhoz... hogy azt mondjam neki, hogy "jó volt együtt kávézni, és már kerestem az alkalmat, hogy újra elhívhassam". Ami persze nem volt teljesen igaz. Tuti nem százas a csaj, de legalább van annyi esze, hogy ne keverje össze a farkakat a kilincsekkel, mint az a r.banc,... de inkább gondolni se gondolok rá, hanem Max-t beterelem a tett színhelyére. Bár még fogalmam sincs, hogy miről fogunk beszélgetni... igaz az előző találkozó alapján... nekem ezen nem is kell gondolkoznom, majd a csaj beszél mindenféle hülyeséget magától. Én meg majd jót mosolygok közben.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Vas. Május 18, 2014 8:22 am


Nem úszta meg, pedig küzdött a kétkerekes szörnyeteg ellen. Kapaszkodhatott egész úton és valóban úgy érezte, mintha az életéért kellene szorítania. Nem igazán kedvelte az andrenalint, általában csak összezavarta a gondolatait. A motor hátsó része pedig kifejezetten kényelmetlen, mintha csak arra találták volna ki, hogy a második utasnak szorosan az elsőhöz kelljen bújnia. Csajozós jármű, minden ízében.

Szüksége van a segítő kézre, ment leszállás után a térdei remegnek, olyan erővel szorította a motort. Legutóbb akkor érezte ilyen kocsonyának őket, mikor lóra ült, és harminc perc ügetés után már nem tudott kiegyenesedett lábakkal járni. Na az volt az utolsó napja is abban a sportban, pedig azt remélte az állatok legalább maradásra bírják.
A levett sisakot a srácnak nyújtotta. Miért is jött egyáltalán kávézni vele? Persze, nincs jobb dolga, és ráfért egy kávé. Csak azt nem igazán értette a másik miért hívta egyáltalán. Beletúrt rakoncátlan tincseibe.
Ő nem vette észre a mellette állót, és mivel gondolatolvasónak sem született, így nem is tudta, hogy a csaj éppen Sasha exe. A közöttük vibráló feszült levegő és az utánuk küldött hitetlenkedő, féltékeny pillantások is hidegen hagyták.

- Ami az illeti, borzalmas. Vezetni biztosan sokkal jobb, de az, hogy hátul szinte az életedért kell kapaszkodnod... még legalább az ülés része kényelmes lenne. - Sóhajtott. Őszinte ember volt mindig is, erre is nevelték a szülei. - Vagy a sisakban beépített zenelejátszó lenne. - Hm... az úgy tényleg nem lenne rossz. Egy kedves mosollyal és egy intéssel üdvözölte a pincéreket és a baristákat, akik már jól ismerték ezen a kedves helyen. A pincérlány biccentett, tudta, hogy nem kell sietnie, majd a vendég hívja, ha kitalálta, mit rendel, ám az újdonsült kísérő láttán felszaladt a szemöldöke. Max nem igazán szokott mással érkezni ez a férfi pedig már másodjára kíséri. Nos, amíg nem az ő dolga...
- Azért meglepett, hogy odajöttél. A harapások után nem gondoltam, hogy ismét összefutunk. - Kereste meg kedvenc asztalát és kényelmes fotelét. Ezt az eldugott sarkot szerencsére kevesen kedvelték, mindenki inkább a nagy, tágas térben ült le. Persze megint egyáltalán nem vette észre, hogy szavai kétértelműséget sugallhatnak.
- Ennyire ízlett a kávé? - Nos, ha valamire nem talált magyarázatot, egyszerűen megkérdezte, így tanulhat a legegyszerűbben, nem?
- Gondolom nem azért hívtál el, hogy közöld, mégiscsak veszettséget kaptál...



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Vas. Május 18, 2014 9:48 am

- Azért annyira gyorsan nem vezettem, hogy az életedért kelljen kapaszkodnod - vigyorodok el. Még sose hallottam ilyen választ. A csajok általában bírni szokták, ha felülhetnek mögém, és utána órákon át képesek arról beszélni, hogy mennyire jól tudok vezetni. Kivéve persze, ha teszek arról, hogy ne adhassanak ki felesleges hangokat.
- Szóval berezeltél - hagyom annyiban. Mert inkább ezt tartom valóságnak, mint azt, hogy bénán vezetnék, ennyi gyakorlat után.
- Sisakba beépített zene? - felnevetettem. Nem volt hülyeség az, amire a csaj gondolt, és létezett is. Ám az egyáltalán nem előnyös, ha a vezető motorozás közben zenét hallgat. Márpedig a csajon az én bukósisakom volt. Ha zenét akarnék hallgatni, akkor koncertre mennék, és nem motorral kávézni. Bár ki tudja... talán egyszer még arra is sor kerül?
- Ha nem paráznál annyira, nem is lenne kényelmetlen - próbálkozott, bár nem igazán értette, hogy miért szeretné megvédeni az ő kis drágaságát. Csak hozzá kell szokni, hogy ez egyszerűen egy másik ülésmód.
- Hello - biccentett oda ő is a pincérlánynak, és megengedett felé egy mosolyt is. Miért is ne? A szigmás csaj nem úgy néz ki, mint akinek bármi köze is lesz valaha a szexhez, szóval... miért ne? Talán a pincér csajjal összejön valami.
- Harapások? - vonta fel a szemöldökét, amint a lány felé lesett. - Nem emlékszem, hogy harapdáltuk volna egymást - tett úgy, mint aki éppen erőlteti a memóriáját, hátha eszébe jut, hogy mit is felejtett el.
- Nem rossz itt a kávé, - vont vállat, majd bedobott egy horgot a vízbe, hátha még sincs minden veszve:
- De ha csak kávézni akartam volna, egyedül jövök - kacsintott. Vajon mekkora az esélye annak, hogy sikerül pályára állniuk a csajjal, ha eddig nem vett fel semmi ilyesmit?
- Ha veszettséget kaptam volna, akkor ott helyben beléd harapok,... nem? - néztem a lányra, és... nos, a nagy büdös helyzet, hogy valóban fogalmam sincs arról, hogy a veszettségnek milyen lépcsői vannak. Vajon mennyi idő után kezd el az ember nyáladzani és harapdálni?
- Egyébként megvannak még a szőrpamacsok, vagy már felboncoltátok őket? - próbált keresni valami közös témát, miközben felcsapta az itallapot. Mit is válasszon? Talán egy epres kávét? Esetleg egy málnásat? Nem, ezek olyan csajos választások lennének. Ha majd ilyet akar inni, akkor iszik egyedül. Legyen inkább egy karakteres csilis kávé. Igen, az lesz a legjobb.
- Én egy csiliset fogok kérni. És Te? - pillantott a lányra kíváncsian. - Megengeded, hogy meghívjalak? - Akkor ez már randi, vagy megint csak kávézgatnak? Még mindig ambivalens érzései voltak ezzel kapcsolatban.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Vas. Május 18, 2014 10:46 am


- Nem is azt mondtam, hogy gyorsan vezettél. De ezek a motorok egyszerűen ilyen érzést adnak. Mikor ültél utoljára a hátsó ülésen? - Hiszen egészen biztos volt abban, hogy egészen más annak, aki vezeti a motort, és egészen más, ha a hátsó részen kell szenvednie.
- Ha berezeltem volna nem akarnálak arra kérni, hogy vezethessem. - Miért is mondta ezt? Nem akar egyáltalán felülni arra a csattogó szörnyre! De már kimondta, visszavonni pedig nem szerette a szavát.
- Ha én harapdáltalak volna, akkor jogosan kaptad volna a tetanuszt. - Ismét felvonta a szemöldökét, mert azért ez már az ő szűrőjén is átesett. Szóval a férfi egyértelműen szexuális céllal hívta meg ismét. Bár ez jellemző az emberi udvarlási rítusokra, hogy a felek többször találkoznak randiznak, mielőtt még sor kerülne a szexuális aktusra. Hány alkalom is kéne? Három? Ezt már vehetné a másodiknak? De talán mégiscsak jobb, ha vár még a következtetésekkel.
- Az emberi szájban sok a baktérium, ami elfertőzi a sebet. Érdekes, hogy ugyanez viszont segít a párválasztásban. Állítólag, ha édesnek érzed valaki csókját, akkor kémiailag és genetikailag tökéletesen passzoltok. - Témánál vannak, bár nem olyan puhatolódzóan, mint bárki más tenné, de... legalább a témához ragaszkodni tud.
- Nem rossz? A városban itt főzik a legjobbat! És a legkülönlegesebbeket. - Azért is választotta ezt a kávézót, na meg itt beengedték az állatokkal is.
- Ha veszett lennél, már halott lennél. - Szögezte le, miközben kényelmesen elhelyezkedett és kinyitotta az itallapot. Ha ez randi akkor... kezével hátradobta haját, mintha zavarná az olvasásban, pedig csak... így jobb rálátást adott a nyakára. Azért ellesett anyjától pár trükköt, még ha alapból nem is használt semmi hasonlót.
- És olyan hamar nem következik be az idegrendszeri leépülés. - Pillantott fel és elmosolyodott. - Ez nem egy zombicsináló vírus.
- A patkányokat már felboncoltuk, a vadászgörényeim ma otthon pihennek. Úgyhogy nem kell ma injekciótól tartanod. - Úgy tűnt még mindig élvezettel gondol vissza arra a látványra.
- Én... azt hiszem ma a baristára bízom magam. Igen kreatívak tudnak lenni, ha szabad kezet kapnak. - Letette az itallapot az asztalra és habzott.
- Persze, meghívhatsz. - Bólintott. - Bár figyelembe véve, hogy a csili kiváló afrodiziákum, egyre érdekesebbé válik ez a kis találkozás. - Nem erénye a türelem, pedig nem egyszer mondták már, hogy gyakorolnia kéne.
- Nézd én szeretem az őszinteséget, és az egyenességet. Feltételezem nem a tudományos kiselőadásaim sarkalltak egy következő találkára.



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Vas. Május 18, 2014 11:47 am

- Hátsó ülésen? - kérdeztem vissza. - Még sose ültem a házsó ülésen. Nem vagyok én buzi - azt meg már pláne nem tudta volna magáról elképzelni, hogy egy csajt ölelgessen hátulról. Az neki túl sok lett volna. Akkor már inkább utazzanak két motoron...
- Ohó! Lassabban, lassabban a testtel! - ingattam meg a fejemet, a lány mellett lépkedve a lépcsőn. - Azt, hogy egy ilyen kifinomult gépet vezess, mint az enyém, ki kell érdemelni - és nyomatékosítottam a tekintetemmel, hogy ezt tényleg így is gondolom. Nem ettem meszet, hogy holmi kotnyeles libák kezébe adjam a motoromat. Még a srácoknak se szoktam odaadni.
- Igen? És miért? Talán terjesztesz valamit? - vontam én is fel a szemöldökömet. Nem igazán esett le, hogy neki már leesett a célozgatásom... azt hittem... azt hittem, hogy nem fog horogra akadni. És tévedtem volna?
- Ez érdekesen hangzik - jegyeztem meg, miközben hagytam, hogy kiválassza a helyet, ahol majd ülni fogunk. Mivel pedig a karos széket nem kell húzogatni, ezért úgy tűnt, további előzékenységre nem lesz szükség. Leültem a maradék helyek egyikére, majd az asztal fölé hajolva kérdeztem:
- Szóval egy csókból lehet tudni, hogy lesz-e jövője egy kapcsolatnak? - csak, hogy a témánál maradjunk. Ha már megfogtuk az isten lábát, nem szabad elereszteni, még akkor se, ha kapálózni kezd.
- Kár, pedig milyen izgalmas lenne - vigyorodok el szórakozottan, majd fel is veszek hozzá egy idióta zombipózt. Még mindig a hullám csúcsán leledzenek a zombis filmek, annyi van belőlük, hogy akár Szajnát lehetne belőlük rekeszteni.
- Máris megkönnyebbültem - teszem a mellkasomra a kezemet. Pedig egyáltalán nem emiatt kérdeztem. Talán megsértettem volna ezzel a kérdéssel? Na, mindegy... úgyis mindenki úgy gondolja, hogy bukó vagyok. Egyel több vagy kevesebb! Mit számít? Intek a pincérnőnek, hogy jöhet felvenni a rendelést, mert úgy látszik, hogy mindenki tudja már, hogy mit akar.
- Afrodiziákum? Hogy mik vannak! - teszem a meglepetettet. Már ettem pár alkalommal csilit, és egyszer se volt rám olyan hatással, hogy még a csatlakozóba is beledugtam volna, csak hogy jó legyen.
- Neked vannak tudományos kiselőadásaid is? - kérdezek vissza meglepetten. Hiába, már menthetetlenül bunkónak leszek titulálva. Csak nem tudom abbahagyni a szívatást.
- Furcsa lány vagy - nézek rá egy ideig tanácstalanul. Biztos, hogy nem fertőző? Mi van, ha elkapom tőle ezt a furcsaságot, és én is elfelejtek emberi nyelven beszélni?
- Akkor, ha jól értem, most szeretnéd velem megbeszélni, hogy miért hívtalak el még egy találkozóra? - nézek rá gyanakvó tekintettel. Ez a lány tényleg hihetetlen! Hirtelen nem is tudom, hogy mit mondjak neki. Hogy csak azért hívtam el, hogy féltékennyé tegyem az exemet, illetve, hogy visszaszerezzem a becsületemet a haverok szemében? Vagy hazudjak neki valamit, vagy...? Egy ideig még nézek rá hitetlenkedve, majd feladom.
- Nekem nem megterhelő a szokásos körök lejárása - vonom meg a vállamat. - Neked igen? - intek felé a tenyeremmel, mintha azt akarnám mutatni, hogy nincs semmi rejtegetni valóm. És nincs is? - De ha neked igen, akkor csak azt döntsd el, hogy hozzám vagy hozzád - vigyorodok el, és nagyon reménykedem benne, hogy nem akarja most rögtön, elvégre már megrendeltük a kávéinkat. Annyira nem is vagyok felajzva, ahhoz ennél határozottan több kell, mint egy kis hajdobálás.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Hétf. Május 19, 2014 2:37 am


- Buzi? - Felvonta a szemöldökét. Mi a fene van ezekkel a macsó hímekkel meg az önérzetükkel? - Érdekes asszociáció. Szóval úgy érzed sérülne a domináns nemi identitásod, ha egyszer egy motor hátsó ülésére kényszerülnél? - Egy pszichológusnak biztos jó boncolgatási témát szolgáltatna, ám ő inkább csak rándított egyet a vállán. - Ha nem tudod milyen, akkor ne állítsd azt, hogy csak azért mondom, hogy rossz, mert berezeltem. - Hiszen ha nincs tapasztalata, mégis miből alkot véleményt? A csajok beszámolója alapján, akik valószínűleg csak azért makogják el, milyen élvezetes, hogy az ágyába kerülhessenek? ő nem ilyen.
- Hm? És mivel lehet kiérdemelni ezt a kegyet? - Kérdezte, bár remélte, hogy nem ágybeli teljesítménnyel. Mondjuk amennyire félti a motorját, nem valószínű, hogy egy jó kis hancúrért megkockáztatná az összetörését.
- Mondhatni egy csókból feltárul a jövő. - hajolt ő is előre, összefűzött kezein megtámasztva az állát. Egy pillanatra, de csak egy egészen kis pillanatra olyan emberi nőnek hatott. - Már ha nem bonyolítanánk mindenféle kultúrális és érzelmi baromsággal a kapcsolatokat. - Dőlt hátra és hamar visszavedlett önmagává. - Egy csók megmondja, mennyire jól passzolunk genetikailag, mennyire életerős utódokat tudunk létrehozni, de ezen felül... - Megrázta a fejét. - Nem az határozza meg, hogy egy pár együtt marad-e, hogy megfelelően édes-e a csók. pedig úgy könnyebb lenne. - Vállat vont. A mai modern társadalmakban már annyira túlbonyolítják ezeket a dolgokat. A házasság, a kötelezettségek, az ostoba fogadalmak. Ha csak a kémiára hallgatnának... nos valószínűleg akkor az ilyen macsó Alpha srácok gyerekeivel lenne terhes a fél suli, miközben a szende, visszahúzódó Thétásokkal járnának. Mert evolúciósan így éri meg.
- Egy zombi apokalipszis? - Megrázta a fejét. - Eddig még egy jó magyarázatot se láttam az ilyen filmekben. Talán a Z világháború, igen, az egész reális volt, bár azért ott is nem kevés túlzás volt. Mi értelme egy ilyen önpusztító vírusnak? Pláne hirtelen felbukkanva, és nincs olyan mutáció az emberekben, ami csak hordozóvá tenné őket? Hülyeség. Még a pestisnek is volta természetes ellenállói. - Nah igen, ezért nem szokott már filmeket nézni. Ha mégis ki akar kapcsolni elővesz egy jó könyvet, ott legalább nem a hibákat keresi.
- A csili, a csoki, a mandula... meglepődnél mennyi minden használható ajzószernek... a megfelelő mennyiségben. Persze általában elég csak egy aprócska löket, ha a hajlandóság már megvan.
- Mit hozhatok? - Lépett oda a pincérlány negédes mosolyával.
- Egy Barista Specialt szeretnék. - Vágta rá a lány, mire az bólintott.
- Az a mai napon egy csilis-gyömbéres forró csokoládé, eperhabbal, csokoládé és mandulareszelékkel. - Ismerte már a vevőt, hogy úgyis felteszi a kérdést, hogy mégis mit takar a naponta változó ajánlat.
- És neked? - Fordult a sráchoz majd gyorsan lefirkantotta a rendelését. - Hamarosan hozom. - Biccentett és végül magára hagyta a párocskát. Max egy cseppet zavarba jött a napi menü hallatán, lévén majdhogynem ugyanezeket sorolta fel, alig egy perccel korábban, mint kiváló ajzószereket. Hát neki nem egyből ki is fog jutni ezek szerint.
- Azt ne mondd, hogy nem vetted még észre... - Kérdezte óvatosan, hiszen nem tudta, hogy megint csapdába sétál-e.
- Ezt már többen is említették, igen. - Bólintott és kényelmesen hátradőlt. Elgondolkozva mérte végig a fiút. Mégis mit kéne vele kezdenie? Vagy egyáltalán akar-e a másik kezdeni vele valamit? Hiszen már az első találkozásuk után is sejthette, hogy nem egy átlagos, könnyen a fejét elvesztő lányba botlott bele. Vagyis hogy ő botlott Sasha-ba.
- Igen, szeretném tudni, hogy mi az, amit esetleg elvársz tőlem. Hogy kezelhetlek barátként, vagy esetleg döntenem kell arról, hogy beengedlek-e az ágyamban. - Mert ha rosszul értelmezi a jeleket bizony mindketten felsülhetnek. Jó ezt előre tisztázni, számára mindenképpen.
- Hm... Nem árthat, ha gyakoroljuk azokat a kötelező köröket. - Neki, aki még nem csinált ilyesmit, főként. Néha ismeretlen terepre is tévedni kell, aztán ki tudja, még valami jó is kisülhet belőle. Úgy mérte végig a férfit, mint aki azt latolgatja, érdemes-e egyáltalán foglalkoznia vele, de a srác ránézésre nyereménynek számított és a jelek szerint esze is van. Szociológiát nem tanulhat minden hülye.
- Aztán majd eldöntjük, ha kicsit belemelegedtünk, hogy melyikünk hálója lenne a kellemesebb helyszín. - Bár saját kis szobája volt a Sigma házban, talán nem szívesen vinné fel a tesztoszteronbombát. Még a végén meglátják őket együtt. Vagy becsábít egy-két vállalkozóbb szellemű csajszit is.
- Nem is értem, egy magadfajta menő srác hogy kerül szociológiára. Bár a devianciát és a manipulációt említetted. Köszi. - Pillantott fel a felszolgálólányra, aki mint kísértet jelent meg, hogy lerakja eléjük a művészien elkészített kávé és csokicsodát, illetve egy-egy pohár kellemesen hűvös szénsavmentes vizet.
- Annak általában oka van, ha az embert egy konkrét téma érdekli. Én például azért mentem viselkedéstudományok irányába, mert érdekelt az emberi természet. Nem igazán értettem soha, mi motiválja az embereket, szóval úgy éreztem az ösztönös alapoktól érdemes elkezdeni a felfedezést.



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Hétf. Május 19, 2014 11:01 am

- Úgy gondolom, hogy csak a meleg férfiak ülnek a motoron hátra - bólintok. - Vagy azok, akik nem tudnak vezetni - teszem hozzá, mert ez az opció is életbe léphet, abban az esetben, ha nem rólam van szó. - Meg... hogy néz már ki az, amikor két férfi ül egymás mögött a motoron, édesen összeölelkezve? Biztos nem arra gondolnék, - ha ilyet látnék, bár még sose tapasztaltam ilyet - hogy mennyire jó fej a srác, hogy elviszi a haverját teszem azt a csajához - fejtegetem tovább a témát, bár úgy érzem, hogy teljesen felesleges. Csak nem felírt a nevem mellé még egy mínusz pontot a csaj? Azt már ki se fejtem, hogy nincs semmi bajom a melegekkel, csak, hát na.. Mégis..
- Magamból indulok ki. Hetero férfiként nem ülnék egy férfi mögé a motoron. - Rendben, talán egy kicsit úgy érzem, hogy sérülne a mások fölött gyakorolt hatalom mámoros érzése, és az egóm bebújna a szőnyeg alá, amiért ilyesmire fanyalodok.
- Azt ne mondd, hogy nem féltél, mikor majdnem összeestél, mikor leszálltál a motorról - vigyorodok el. Mondtam neki, hogy nem fogok gyorsan menni. Nem is értem, hogy mitől parázott ennyire be. Közben a lépcsőnél, mivel az út lefelé visz, ezért pár lépéssel kilépek, hogy ha esetleg véletlenül megint megpróbálná összetörni magát, akkor elkapjam.
- Kitartással - válaszolom röviden és tömören, sokkal gyorsabban, mint hogy végig gondolnám. Ami azt illeti, még soha senkinek a kezébe nem adtam a kormányt, és eddig bele se gondoltam ebbe az eshetőségbe. Mégis mi lehet azaz ok, amiért rá merném valakire bízni...? - Ahhoz, hogy egy ilyen eszmei értékkel rendelkező tárgyat valakinek kölcsönadjak, bíznom kell benne - fejtem ki, most hogy jobban belemélyedtem a témába. Egész jó dolog ez a gondolkozás. Lehet, hogy gyakrabban fogom csinálni... Elvigyorodok. - De nem hiszem, hogy elég erős lennél ahhoz, hogy elbírd ezt a gépet. Ha ki szeretnéd próbálni a kétkerekű járműveket, akkor inkább egy ötven köbcentissel próbálkozz - javasolom. Bár gyanítom, hogy katasztrofális következményei lennének. Ha olyan szerencsétlenül fog vezetni, mint ahogy sétálni szokott...
- Milyen misztikus! - tetszik, hogy egy pillanatig egész emberinek látszik a csaj. Most már megnyugodtam, hogy nem egy T1000-sel van szerencsém olaj fröccsöt inni. Ezek szerint mégis csak emberből van.
- Vagyis nem vagy híve a szerelemnek. Jól értem? - követem tekintetemmel azt a jellegzetes mozdulatot, ahogy egy ember hátradől a székén, és kihúzza magát, amivel magasabbra kerülnek a keblei. Rendben,... talán.
- Látom, túl mereven állsz a témához - húzom el a számat. - Inkább abba gondolj bele, hogy mit jelent, mint jelkép, a zombi. Illetve, hogy vajon miért vonzódik a társadalmunk olyan hihetetlen mód az ilyen filmekhez? Ez sokkal érdekesebb, mint az, hogy egy vírussal vagy bármilyen más magyarázattal létre lehet-e hozni egy ilyen jól szaporodó létformát - talán egy kicsit jobban belelovalom magamat a témába, mint kellene, de engem igen is érdekel...ahogy a tömegmanipuláció is. Egyszer valaki azt írta egy az 1990-es években megjelent zombis filmről, hogy az amerikai társadalom kritikája horror köntösbe öltöztetve. Bár utóbb inkább egy vígjátékra emlékeztetett. És elég béna film volt.
- Egy pillanat, előveszem a jegyzetfüzetemet - teszek úgy, mint aki éppen keresgéli a kis könyvét, ahová felírhatná a fontos információkat, majd egy kis zsebben kotorászás után újra elvigyorodok. Hát persze, hogy csak szívattam! - Nyugi, nem élek ilyenekkel - hagyom, hogy folytassa, ha már belekezdett, de már megfogalmazódott bennem egy kérdés, melyre a válasz jobban érdekel, mint az esetleges magyarázatai:
- És allergiás vagy ezek közül bármelyikre is? - sokat sejtető mosoly ül ki ravasz ajkaimra. Tudom, hogy hosszú távon nehéz túljárni egy szigmás csaj eszén, ezért mindig az érzelmeire kell apellálni, illetve arra, hogy ne legyen ideje hosszú ideig gondolkozni. Szociális téren szinte mindegyik visszamaradott. Persze itt is akadnak kivételek, de Maxime nem az.
- Jóóól hangzik - vigyorodok el, és csaknem elfüttyentem magam. - Ám én csupán egy csilis kávét szeretnék... de mehet bele még egy kis gyömbér is... minél csípősebb annál jobb - mosolygok a pincérnőre, és éppen csak rá nem kacsintok. Azért ennyire még én is visszafoghatom magam. Elvégre nem tudhatom, hogy a két csaj milyen viszonyban van egymással, és nem szeretek két pad közül az asztalra esni.
- Nem igazán - ingatom a fejemet. - Még egyik órádon se volt szerencsém részt venni - persze, ha nem erre gondol, az más tészta, de nem esik le nekem, hogy mi jár az okos fejében. Nem vagyok én gondolatolvasó!
- Mielőtt elkezdenél valakit valahogyan kezelni, már döntesz arról, hogy - próbálok az ő nyelvén fogalmazni - potenciális partner lesz-e belőle, vagy száműzöd a barát-zónába - ami nem sikerül tökéletesen, mert nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán fel tudja fogni a barát-zóna jelentését, és negatív mélységeit. A legrosszabb, ami velem történhet, ha egy nő beskatulyáz haversrácnak. Akkor biztos magamba kellene, hogy szálljak, ha csak egyszer is történik ilyesmi.
- Egyébként ez érdekes... - nézegetem tovább az itallapot, de nem arra gondolok, amit ott látok, hanem a lány szavaira, ahogy megfogalmazta. - Mindig tudni akarod előre, hogy valaki mit vár el tőled? Mi van, ha az illetőnek nincsenek elvárásai? - Néha szórakoztató nem eldönteni előre, hogy mit akarunk, néha megkönnyebbülés belemenni a vakvilágba mindenféle gondolkozás nélkül, mikor az életünk szinte minden pillanatát szabályozzuk... hogy mikor megyünk a mosdóba, hogy mikor kelünk fel, hogy mikor esünk be az órára, hogy mikor megyünk a haverokkal bulizni... minden olyan szabályozott. Talán éppen egy kis szabálytalanságra vágytam, ezért vagyok most itt? Jelenleg ez tűnik a legreálisabb magyarázatnak.
- Úgy nézel rám, mint aki azt hiszi, hogy mindent előre eldönthet - mosolyodok el szórakozottan. Igazából egészen zavarba jöttem attól, hogy így méricskélni kezdett. Általában nincsen problémám az önbizalmammal, de most úgy érzem, hogy nem ártana némi tuning. - Pedig éppen az imént mondtad el, hogy minden a kémián múlik - ül ki szinte már a gúnyosság határát súroló vigyor az arcomra.
- Bizonyos kutatások szerint a találkozás első tíz percében eldől, hogy milyen jövője lesz két személynek - jegyzem meg, majd belegondolok a mi első tíz percünkbe. Az egyik szemöldökömet akaratlanul felvonom. Úgy érzem, hogy semmit se lehet leszűrni az első találkozásunkból. Hacsak nem azt, hogy Maxime kezdeményező, ha zavarba jön.
- Rendben - biccentek a kijelentésére, bár az arcomra fagy a mosoly. Egy ilyen egyértelmű kérdésre, mint amilyet ő tett, nem ezt a választ vártam. Azt hittem, hogy a kávét már valakinél isszuk meg.
- Nekem mindegy - vonom meg a vállam, mintha tényleg mindegy lenne, hogy hová megyünk. Ha az egyikünkhöz megyünk, azok fognak pletykálni, ha a másikunkhoz, akkor meg azok. A szigmások, lehet, hogy kiközösítik Maxime-t, ha felvisz magához, nekem viszont a srácok csak gratulálni fognak az új numerához. - Talán jobb lenne, hogy majd hozzám mennénk - javasolom, mert ha a Szigmásoknak nincsen alátámasztva valami, akkor nem is érdekli igazán őket.
- Ez érdekes - ingatom a fejemet. - Abból indultál ki, hogy az arcok közé tartozom, nem abból, hogy szociológusnak készülök. Hagyod, hogy befolyásoljon az iskolai élet. Pedig kiindulhattál volna abból is, hogy: Milyen különös, hogy egy szociológus hallgató éppen az Alpha házban akar élni... - csillan meg a szemem. - Vagy nem is annyira különös, hogy egy szociológiát hallgató az Alpha házban van? - mosolyodok el. A válasz ott rejlik a kérdésben, legalábbis próbálom így előadni a dolgot. Sokkal jobb, mint azt mondani, hogy olyan kőgazdag vagyok, hogy nem is volt lehetőségem máshová menni... vagy azt, hogy ha ez még nem lenne elég, akkor az anyám volt az iskola egyik vendég előadója, akinek még a képe is kinn van a falon. Sőt! Nem egy tablóképen szerepel az arcképe. Vagy, hogy valamikor az apám is az Alpha házban volt, mert menő akart lenni. Hirtelen meggondolásból felkelek a karosszékből, amit eddig birtokba vettem, és át ülök a lány mellé annyira közel, amennyire egy különálló szék engedi.
- Hm - megtámaszkodtam az alkarommal a háttámlán. - Megengedsz valami egészen hagyományosat? - kérdezem, majd kinyúlok a kávémért, hogy közelebb húzzam az asztalom. - Veheted akár tesztnek is - egyenesedek fel újra. - Felkészültél? - vonom fel a szemöldökömet.
- Elbűvölő szemeid vannak - szólalok meg némi felkészülést követően. Ez általában bejön a csajoknak, vagy legalábbis valamilyen hatást szokott rájuk gyakorolni. - Igen, azt hiszem, ezért akartam veled újra találkozni - teszem hozzá, vigyázva arra, hogy nehogy elpislogjam a dolgot. Elvégre a csaj valami összemelegedésről beszélt.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela



A hozzászólást Sasha Jung McCain összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Május 20, 2014 10:05 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Kedd Május 20, 2014 9:30 am


- Szóval mindig csak a szemednek hiszel? Érdekes. - Jegyezte meg talán egy kicsit lenézőbb hangsúllyal, mint szerette volna.
- Én szeretek elgondolkozni azon, mi állhat az egyes események hátterében. És ki tudja, talán azt a srácot éppen a kórházba viszi a barátja, ahol a barátnőjét ápolják egy baleset után. Mindennek van oka, hiszen az élet okok és okozatok kötelékéből áll. - Ez minden tudomány alapja. Keresd az okot, hogy megértsd az okozatot. Talán nem meglepő, hogy ebben hisz.
- Az más! Az izmaim nincsenek felkészülve erre a fajta erőkifejtésre, hiszen igen ritkán ül az ember abban a pozitúrában, és combbal se nagyon szoktak szorítani semmit. - Na jó, talán tényleg félt egy kicsit, nem szereti ezeket a benzinütemű szörnyeket.
- Ha lóra ülsz, akkor is hasonló történik, amíg nem kerülsz edzésbe, hiszen egyszerűen meg kell szokni azt a fajta izommozgást. - Magyarázta tovább, bár talán feleslegesen.
- Ah, inkább meghagyom a motorozást neked. - Vont vállat. Nem törte magát, hogy megszerezze magának a vezetés jogát. Minek is, Úgysem találkoznak majd sokat, nem? Ha egyszer engednek a hormonok csábításának, utána ismét nem sok közük lesz egymáshoz. A hímek szeretik a magukat kellető nőstényeket, egy kis küzdelem sosem árt. Nem mintha olyan könnyen megkapható lenne, sőt... a legtöbben elbizonytalanodtak az út legelső tíz percében... Vajon ő képes lesz-e végigjárni az egyes lépcsőket?
- Ebben semmi misztikus sincs. A misztikum az ember kreálmánya. A jövő a döntéseké, géneké. Valójában semmi rejtély sincs benne. Ha két ember összeillik, az meg van írva, bennük. A sejtjeik legmélyén, ott lapul az ösztönös tudat legsötétebb részeiben. - Hiszen végső soron minden ugyanazokra az okokra vezethető vissza. Túlélni, szaporodni... sajnálatos, de ilyen az élet.
- A szerelem dopamin, szerotonin, adrenalin és még pár kisebb jelátvivő együttes hatása. A statisztikák alapján ez az érzés az első pár hónap után, de legkorábban az első év után csökken, ahogy egyre inkább csökken a kémiai anyagok mennyisége. Mi marad utána? Ez a kérdés! Mi tartja össze a több éve házas embereket, az évtizedekig tartó házasságok alapja a kölcsönös tisztelet és ragaszkodás. Nem a szerelem. - Sóhajtott. Nem is mert a szüleinél édesebb szerelmespárt, de pontosan ez az, amit tanítottak neki. Kedvesség, gyengédség, szeretet és tisztelet egymás iránt. Elfogadás és ragaszkodás.
- A szerelem létezik, de a fontosságát elnagyolják. - Fejezte be az okfejtést.
- Az embereknek téma kell. A halál, a halálból való visszatérés gondolata már az ősidők óta foglalkoztatja őket. A zombis filmek a rosszul elsült feltámadások és az adrenalin forrása. Az emberek azt hiszik, ha ismerik a félelmeiket, jobban fel tudnak készülni rájuk. De valljuk be, ha beütne egy zombi apokalipszis... - Lassan megcsóválta a fejét. - Bár legalább a természet regenerálódhatna a pusztításunk után. - Lenne jó oldala, ezt el kell ismernie. Csak azt a sok elveszett tudást sajnálná. Vagy éppen nem sajnálna semmit, inkább maga is agyvelőre áhítozna a többi élőhalott között.
- A tesztoszteron mennyiségedből ítélve, nincs is szükséged rá. - Vigyorodott el Max, miközben úgy tett, mint aki egy cseppet beleszippant a levegőbe, hogy jobban érezhesse a férfi parfümjének illatát. Valószínűleg ciki is lenne egy ilyen alfahímnek bevallania, ha ajzószerekre lenne szüksége a teljesítéshez. - De vigyázz, a túl magas dózis impotenciát okoz, vagyis éppen ellenkező hatást vált ki, mint szeretnéd.
- Nem. Szerencsére egyikre se vagyok allergiás. - De miért is lenne lényeges? Neki sincs szüksége ilyesmikre ahhoz, hogy vonzónak találjon másokat. Talán csak az intellektusa jobb önkontrollt biztosít. Éppen ezért nem is iszik bulikon. Kicsit fél elveszíteni ezt a kontrollt. Mégis mi történne? A feszültségét le tudja vezetni, nincs szüksége ehhez másokra, de... nos inkább nem engedi ki az ördögöt a ketrecből.
- Szeretem, ha a helyükön vannak a dolgok. Főként mivel tisztában vagyok a... kommunikációs hiányosságaimmal. - Vagy legalábbis részben tisztában van azzal, hogy egyáltalán nem képes megérteni az embereket.
- Olyan nincs, hogy nincsenek elvárások. - Rázta meg a fejét. Az emberek rád néznek, és rögtön alkotnak valami címkét, ami alapján elraknak a saját kis világukban egy helyre, ahonnan tudni fogják, mi az, amire számíthatnak tőled.
- Az első tíz perc? - Akaratlanul is felhúzta ő is a szemöldökét. Abból tényleg nem sok mindenre lehet következtetni, hacsak arra nem, hogy a srác néha meglephető egy kis határozottsággal. És olyankor inkább követi az utasításokat.
- Én még a második tíz percünket se mondanám meghatározónak. - Ismét egy sejtelmes vigyor, de csak azért, hogy Sasha találgathasson. Nagyjából akkor lehettek a gyengélkedőn. A nővérkénél. Letolt nadrággal...
- Ha a lakótársad nem bánja... - Ez egy apró puhatolózás a részéről, hiszen nem mindenki kap külön szobát a házak épületében. Neki szerencsére olyan lakótársa van, aki évente kétszer leledzik a szobájában. Az év első és utolsó napján. Így lényegében egyedül lakik.
- Inkább csak próbálok felkészülni az eshetőségre, hogy esetleg közelebb kerülünk egymáshoz. - Nem azért méregette, hogy mire számíthat tőle, hiszen egyetlen dologra számított, na jó , kettőre, ha rosszul sülne el a dolog. Gyönyör, vagy csalódás. Középút nem nagyon van. És ami azt illeti... Nagyon remélte, hogy a férfinak nem csupán a szája jár, mint sok hozzá hasonlónak, hanem nyújtani is képes az ágyban. Nem szeretné az első élményét egy kudarchoz kötni. Még a végén leszbikus lesz, mint a szülei.
- Szóval előbb voltál szociológus, mint menő? - fogalmazta át a kérdést. - Egyébként, mint minden tudós, a legegyszerűbb, és éppen ezért legvalószínűbb feltételezésből indulok ki. Vérbeli Alpha taggá válni nehéz, annak ösztönösen, belülről kell jönnie, tanulni nem igazán lehet. A szociológiát ezzel szemben lehet.
- Tessék csak. - Adott engedélyt, és őz szemei érdeklődve csillantak fel. Szeretett tanulni ez nem vitás, és az ilyesféle interakciók, nos egészen új terepnek számítottak. Meg se rezzent attól, hogy Sasha közelebb ült hozzá, a személyes terén is kontrollt gyakorolt.
Hatás az volt. Egy kis halvány pír, némi zavarodottság az addig tiszta és határozott szemekben.
- Szóval azért akartál velem ismét találkozni... - Kereste a számára érthető részeket - Mert elbűvölőnek találod az amúgy floridai lakosság majd kilencvenöt százalékával megeggyező írisz színezetemet? - Na jó, ez egész elvárható válasz tőle, hiszen ha zavarba jön... márpedig kellően váratlanul érte a vallomás ahhoz, hogy zavarba jöjjön, szóval ilyenkor mindig megpróbálta racionalizálni a tényeket.
- Most én próbálnék ki valamit... - Mondta, és egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy felkészülhessen. Végül felpillantott, ujjait a közeli karfán nyugvó testesebb és erősebb kézhátra csúsztatta és a fül közelébe hajolt.
- Te egy rendkívül vonzó, domináns hím egyed vagy, akivel szívesen kerülök közelebbi, fizikai kontaktusba. - Suttogta úgy, mintha azt mondta volna Kívánlak!...



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Kedd Május 20, 2014 10:59 am

- Ne hidd - vette fel egy másodperc erejéig a szemkontaktust a lánnyal, de nem tartotta sokáig fogva. Ez is éppen eléggé nyomatékosító volt, hogy a másik érezze.
- Akárhogy is - ingatta ma fejem mosolyogva. Túl bő téma ez ahhoz, hogy itt a lépcsőn sétálva vigyük végig. - Az nem maszkulin, ha valaki hátul ül a motoron - jelentettem ki, és ebben biztos vagyok, hogy Maxime-nek is egyet kell értenie.
- Hát ez nem túl jó hír - húzom el a számat, aminek a sarkában azért mégis megmarad egy kis huncut mosoly, mely a szememben is fel-felcsillan, hiszen arra gondolok, hogy a jó combok, ha erővel társulnak, az milyen eredményes lehet. - Akkor nem árt, ha mihamarabb elkezdesz gyakorolni - teszem hozzá, szinte már-már sejtelmesen.
- Áh, ebből már nem magyarázod ki magad. Megijedtél. Nem nagy ügy - inkább nem cikizem ezzel tovább, hagyom, hogy elillanjon a téma, ha ő is elfogadja azt, hogy nem kell tovább erősködnie.
- Milyen misztikus - jegyzem meg az elmondás hatására újra, úgy mosolyogva, mintha én lennék a mindent tudó ember. Annyira... szinte már-már naiv, ahogy bizonyítgatni próbálja, hogy márpedig nem az.
- Ugye tudod, hogy ez nem volt válasz a kérdésemre? - nevetek fel. - De nem baj. Ha nem válaszolsz, az is egyfajta válasz - hagyom, hogy elhessenjen ez a téma is. Nem is olyan fontos, hiszen nem tervezünk előre, nem igaz?
- Az jó - biccentek, és nagyon sajnálom, hogy nem vette a lapot, vagy legalábbis elsőre azt hiszem, hogy nem vette a lapot, aztán mi van, ha tudja, hogy mit takar a Barista Special, és éppen azért kérte azt? Talán már ma hajlandó lenne..?
- Biztos szórakoztató lehetsz részegen - vigyorodok el, miközben elképzelem, ahogy a lány a saját szavainak megy keresztbe, mert összekuszálódnak a fejében a gondolatok. A gátlások megszűnéséről már nem is beszélve. Ha legközelebb találkozok vele, akkor már nem lesz pálya a kávézó. Elviszem valahova piálni, ráveszem, hogy igyon, aztán... volt gátlás, nincs gátlás, van szex. Szóval lesz következő alkalom is.
- Rendben. És akkor szerinted én mit várok el tőled? - ez a kérdés engem is érdekelt, hiszen magam se tudtam, hogy mit várok el egy Szigmás csajtól. Hogy jó legyen az ágyban? Hm... ha elég kiéhezett... A gondolattól alig bírom visszafogni a vigyoromat. Kényszeredetten megigazítom a nadrágom ülepét, így ültömben, mintha kényelmetlen lenne.
- Azt mondod, hogy a második tíz percet se találod meghatározónak, pedig az első húsz percre emlékszel? Mi ez, ha nem meghatározó? - vontam fel a szemöldökömet. Hát nem éppen azért lesz valami meghatározó, mert az ember emlékszik rá? Bár még mindig nem tudom, hogy mit kellene kiolvasnom az eseményekből.
- Nincs lakótársam - válaszolom egyszerűen. - De ha lenne, akkor is tudná, hogy hol a helye - mikor éppen egy csajt visz fel valaki, olyankor csak ritkán szoktak zavarni... amikor buli, ha zavarják közben őket.
- Nem... vagyis - megvakargattam a fejem búbját. Jó lenne nem belecsavarodni ebbe a témába. - Én mindig önálló voltam, és valószínűleg ez segített abban, hogy menő legyek, de nem voltam mindig az Alpha ház tagja - vállat vontam. - Először a Kappához vettek fel - vigyorodtam el.
- Hát nem különös, hogy annak ellenére, hogy Florida lakosságának 95% hasonló szemekkel rendelkezik, és nekem pont ezek a szemek tetszenek? - vonta fel a szemöldökét, miközben éhes tekintettel figyelte az arc halványvörösbe öltözött színezetét.
- Üm - nyeltem a felszaporodó nyálamat. Nehezemre esett kulturált választ megfogalmazni, kellett hozzá egy kevés koncentráció. A kezem megszabadítottam az ujjak börtönéből, hogy végig cirógathassak a lány alkarján.
- Hát, a kávéra már biztos nem lesz szükségem - szólaltam meg reszelős hangon, és mosolyodtam el Amitől most inkább kisfiúsnak hatott lágy vonású arca, sokkal inkább annak, mint "menőnek". Megköszörülte a torkát, hogy elnyomja hirtelen keletkezett rekedtségét, majd újra a lányra nézett, kereste a korábban már szépnek titulált szemeit.
- Szórakoztató az intellektusod - szólalok meg, most hogy végre összekapartam pár kallódó gondolatot, majd távolabb húzódva tőle beletúrtam szurok szín tincseimbe, és vigyorogni kezdtem. Soha az életben eddig el nem tudtam képzelni azt, hogy valaha egy Szigmás csajjal így fogok ülni, ilyen távolságban, azon rágódva, hogy hogyan imádkozzam le róla most rögtön a bugyiját. Ingattam a fejemet.
- Ne haragudj, - vigyorgok, mint valami hülye, és közben szokásomtól eltérően zavarban vagyok. - Megpróbálok olyan őszinte lenni, mint, amilyen te voltál hozzám... - veszek egy mély lélegzetet. A levegőben kávé, eper, mandula és parfüm szaga keveredik egymással. Megnyalom az ajkamat. - Le akarlak fektetni - fogalmaztam meg szépen azt, ami a fejemben járt. Éppen csak azt nem tettem hozzá, hogy most rögtön.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Csüt. Május 22, 2014 12:40 am


- Csak a tapasztalat adhat egyértelmű választ, nem igaz? - Vonta fel szemöldökét. Persze, hogy nem adott egyértelmű választ, mert statisztikailag a rejtélyesség mindig is többet nyom a latban. Ha úgy fogja fel ezeket, mint valami játékot... nem is játékot, harcot! Amiben a tudását, a statisztikát fegyverként használhatja akkor... talán van némi esély a boldog végre.
- Szórakoztató? - Elgondolkodott. Ami azt illeti próbált olyan emléket találni, amiből arra következtethetne, hogy milyen érszegen, de...
- Ami azt illeti még sosem volt olyan magas a véralkoholszintem, hogy részegnek lehessen nevezni. Szóval fogalmam sincs milyen lehetek abban az állapotban. - Vont vállat. Nem olyan könnyű rábeszélni őt arra, hogy igyon. Mi abban a jó egyáltalán, ha az ember elveszti az irányítást a teste és az agya felett? Furcsán, hülyén viselkedik, össze-vissza beszél... nem az nem az ő világa...
- Elég egyértelmű, hogy mit vársz el tőlem. Mint minden fiatal hím. Hogy ágyba vihess. Én legalábbis ezt gondolom, hiszen ez lenne a természetes. - Egy numera, valószínűleg ennyi lenne a srác számára. Egy újabb strigula a naptárában. Csak azt kell eldöntenie, hogy zavarná-e, ha tényleg csak ennyi lenne? Nem az a ragaszkodós nebáncsvirág típus, szóval nem törne össze egy ilyen kalandtól, képes lenne elfogadni, hogy csak ennyi volt. Legalábbis ezt hitte magáról. De a tapasztalat... nos mindig csak a tapasztalat a biztos.
- Az én memóriámmal nem meglepő, hogy emlékszem a találkozásunk első húsz percére. De egyébként is, ritkán látni egy ilyen menő csávót parázni a tűtől... - Nem, annyira nem tetszett saját maga számára se amit mondott, úgyhogy inkább nem is próbálkozik többet ezzel a fajta beszédstílussal. Mégis miért beszélnek manapság így az emberek? Szörnyű...
- Kappa? Hm... szóval más is úgy gondolja, hogy a Sasha sokkal inkább női név? - Nem annyira meglepő, őt gyakran először férfiként képzelik el, szintén a neve miatt, pedig ott bujkál az a kis árulkodó "e" betű a végén.
- De... nagyon érdekes. - Azt nem tette hozzá, hogy valószínűleg minden második pasi ezzel védekezne, de... nos a terv és a döntés megszületett... már csak valahogy... el kell érnie, hogy ne üldözze el a srácot idő előtt.
- Hm... érdekes. - Kicsit talán úgy érezte ezúttal ő került fölénybe, de... a férfiak tényleg ilyen könnyedén felizgathatóak? - Úgy tűnik mindegy, mit mond az ember egészen addig, míg a megfelelő hangsúlyt használja. - Le kellett hunynia egy pillanatra a szemeit, talán hogy átadja magát a gerincét bejáró kellemes érzésnek. A karján felálltak az apró, pihés szőrszálak, a libabőr egész testét bejárta a cirógató ujjak hatására.
- Te vagy az első, aki így látja. A legtöbben visítva menekülnek... vagy röhögve. - Bár őt ezzel sosem bántották meg, hiszen... saját alsóbbrendűségüket bizonyították vele. Örült, hogy végre akadt valaki, aki túljutott a nagyobb akadályokon is.
- Ami azt illeti, meglepő, de... - felpillantott, a vörös rózsák mintha tanyát ütöttek volna arcán, mert még mindig pír borította. - Nem váratlan fejlemény. - Őszinteségért őszinteség jár, nem?
- De az kicsit nekem is meglepő, hogy... én pedig le akarok feküdni veled. - Szóval kettejük kívánsága, és elvárásai egyáltalán nem ütköznek, ami kiváló, ám...
- Azt azért hozzá kell tennem, hogy kicsit többet kell dolgoznod ahhoz, hogy a megfelelő hangulatba kerüljek. - Végülis nem akart csak az eszével lefeküdni valakivel, sőt... kivételesen el akarta veszíteni az eszét arra az időre amíg a teste jól érzi magát. A kávéjáért nyúlt, a forró pohár érintése kicsit megnyugtatta felborzolt idegeit. Talán még valamit el kéne árulnia magáról, de az valahogy nem akaródzott... Mintha kicsit szégyellné is a dolgot, pedig nincs mit rajta szégyellni.



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Csüt. Május 22, 2014 6:56 am

- Nos, akkor itt lenne az ideje, hogy kipróbáld. Még mielőtt kimaradsz valamiből - megvakargatom az államat, úgy téve, mint, aki elgondolkodik, majd pár másodpercnyi távolba tekintő mélázás után újra az ajkaimra veszem a szavak fonalát:
- Talán tudok szorítani egy kis időt a naptáramban, egy ilyen élménynek - kezdem először határozottan, majd válik egyre vigyorgóvá a mondanivalóm. Elvégre tényleg úgy képzelem el, hogy szórakoztató lesz, ha egyszer lerészegedik.
- Valóban? - felvonom a szemöldökömet. Ez a lány ennyire kapós lenne a srácok körében? Ki tudja, talán titokban már végig ment rajta mindenki? Csak én pottyantam eddig ki a jóból. Lehet, hogy pont egy szexmániás szigmás csajba botlottam bele, mint ahogy elsőre elképzeltem? Pedig... Gondolatban megvonom a vállamat. Lényegtelen, ha meg lehet dugni, nem igaz? - Ha jól értem, akkor úgy gondolod, hogy minden ifjú erejét fitogtatni vágyó hím csak azzal a céllal akarhat a közeledbe kerülni, hogy párosodhasson veled? - újra felvonom a szemöldökömet. Próbálok a lány szavaival élni, vagy legalábbis olyanokkal, amiket úgy gondolom, hogy ő is használna. Talán így könnyebben megértjük egymást.
- És ha csak azt akarom, hogy írd meg helyettem a leckém? Hm? - ez persze elég középiskolásan hangzik. Nem mintha ott mások írták volna meg a házi feladataimat... azok vagy készek voltak, vagy nem... azért nem törtem magam, hogy úgy tűnjön, mintha csináltak volna valamit. Minek titkoljam el, ha rosszat cselekszem? Hisz Isten szeme mindent lát! Emberi hatalomtól pedig félnivalóm nincsen.
- Nem paráztam a tűtől - jelentem ki kategorikusan, teljes mértékben visszautasítva, amit mondott. Azon már fenn se akadok, hogy neki milyen legendásan jó memóriája lehet, mert nem jut el a tudatomig. Valami nagyon furcsa oknál fogva nem szeretem, ha a gyengeségeimre felhívják a figyelmemet. Egyébként se félek a tűtől, csak egyszerűen szar érzés, ha az izmodba döfnek valamit.
- Úgy néztem ki, mint, aki fél? - ahogy elhagyja a kérdés a számat, idegesen összeszorítom a fogaimat, a bőröm megfeszül az arcomon. Kellemetlenül érint, hogy gyávának talált. Úgy érzem, hogy az önérzetem sérült. Eddig úgy gondoltam magamról, hogy kemény vagyok, erre kiderül, hogy beszari kisegérnek néznek? Bosszúsan kifújom a levegőt, és újra a lányra pillantok, mivel eddig tekintetem valahol egészen máshol járt.
- Igen, - biccentek - de én szeretem a nevemet - zárom egy vállrándítással. Megmutatja, hogy milyen sokfélék a gyökereim, annak ellenére, hogy kísértetiesen hasonlítok az apámra. Anyámat lazán letagadhatnám, de visszagondolva a temetésre: sose tennék ilyet. Azt hiszem, hogy büszke lehetek arra, hogy nem én kezdtem el anyám után kajtatni, hanem ő keresett meg engem, még ha a lelkiismeretét is akarta ezzel a tettével helyre tenni.
- Én is éppen erre gondoltam - mosolyodok el, és úgy tűnik, hogy nem hazudok. Nekem is eszembe ötlött, két szexuális utalástól túlfűtött gondolat között, hogy lám-lám! milyen egyszerűen is működnek a kapcsolatok. - Az ember jelentősebb mértékben olvas a metakommunikációs információkból - ez már az én szakterületem volt, még akkor is ha akadt benne egy kevés fizika, kémia és biológia - mint a szavakból. Gondolom, ennek azaz oka, hogy a beszéd az evolúció során csak később alakult ki - ám ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Az internet, a távolsági kapcsolatok világában, vajon lesz-e a jövőben helye még a szavakon kívül másnak? Vajon az eljövendő generációk meg fogják-e érteni azokat a jeleket, amiket mi még aktívan használunk?
- Ha sok a hülye, kevesebb a vetélytárs - vigyorodok el. Oké-oké, a csaj nem százas, az hót ziher, de azért nem annyira bonyolult, hogy ne lehessen rajta kiigazodni. Általában szeretem az egyszerű, nehezen megszerezhető csibéket, inkább, de most kivételt teszek. Ez egyszer?
- Hm. Ez jó hír - a vigyorom csak tovább szélesedik, és egész kicsit merészebben cirógatom a karját, egészen a felkarjáig merészkedek. Ki tudja, ha még tovább mennék, akkor tolakodónak találna, még ha egyezik is a célról a véleményünk.
- Ha feljössz hozzám - válaszolok, és közben elkezdem előhúzni a telefonomat - akkor teszek róla, hogy a megfelelő hangulatba kerülj - zárom egy kacsintással, majd a telefonomra pillantok, hogy megtudjam mennyi az idő. És úgy látom, hogy bőven elég az, ami hátra van az mai napból. A készüléket visszateszem a zsebembe, majd kérdően pillantok rá.
- Vagy még futunk pár kötelező kört előtte? - mosolyodok el. Az arckifejezéséből olvasok, vagy én akarok visszavonulót fújni? Nem mintha attól tartanék, hogy nem teljesítek jól, hiszen... eddig csak egyetlen olyan nő utasított vissza, akit meg akartam magamnak szerezni... Az meg nem számít. Vagy legalábbis próbálom ezt bemagyarázni magamnak minden egyes alkalommal, mikor eszembe jut.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Csüt. Május 22, 2014 8:02 am


- Nem hiszem, hogy az agysejtjeim bomlasztásával bármiről is lemaradnék. - Mert tényleg, miről maradna le? Egyedül nem buli inni, de ha mások is ott vannak... nos nem bízik meg annyira az emberekben, pláne a részeg emberekben, hogy az esetleges következményekkel számoljon.
- Milyen előzékeny. És meg is ígérnéd, hogy akkor Te nem iszol és vigyázol rám? - Érdeklődve várta a választ. Hogy a fiú megbízható-e? Nos azt még nem tudja, de nem tűnik amolyan mindent-összehazudok-csak-megkapjam-a-csajt típusnak. Van benne valami... rejtett kedvesség.
- Úgy gondolod nem rendelkezem olyan kiváló adottságokkal, hogy ezt feltételezhessem? - Húzta ki magát ültében, jól kidomborítva az amúgy lenge póló alatt feszülő idomokat. Tény, hogy elég kellemes testtel áldotta meg a sors, bár szüleit nem ismerte, időnként hálát adott nekik a jó genetikai anyagukért, amit örökölt. Elhízva, szemüvegesen, szeplősen, betegségekkel küzdve egyáltalán nem lenne ennyi önbizalma, mint amit összeszedett neveltetése során.
- Úgy gondolom intelligensebb vagy annál, minthogy mással írasd meg a leckéd. - Mosolyodott el, és igen, ez az ő szájából igencsak dicséretfélének hangzott.
- Úgy néztél ki, mint aki sokkal szívesebben lenne éppen máshol, és csinálna mást. A félelem, és ez az érzés természetes. Senki sem szereti igazán a fájdalmat, vagy ha igen, annak biztosan gondok vannak a receptoraival. - Ajjaj... nem akart ő beletaposni a másik lelkivilágába, csak egyszerűen... talán rossz szavakat használ? Igen, egészen biztosan. Egy életerős hímet nem szabad olyannal traktálni, hogy esetleg félt, pedig...
- A félelmed ellenére, nem futottál el. Ez pedig igen erős jellemről tanúskodik. A valódi erő abban rejlik, ha szembeszállsz azzal, amitől rettegsz. - Ez most olyan nagyon misztikusan hangzott, pedig valójában... ez az élet egyik valós bölcsessége. És tisztelte azokat, akik képesek erre, ahogy jelen pillanatban a másikat is tisztelte.
- Sasha... - mondta ki eltűnődve a nevét. - Jung... ez vezeték, vagy keresztnév? - Meghatározás szempontjából nem mindegy, de mindenesetre igen... vegyes gyökerekre vall, ami persze, ha úgy nézi, kiváló potenciális szaporodópartnerré teszi a férfit.
- Igen, nagyon érdekes. Pedig sok faj kommunikál hangokkal, de még náluk is... a test, rendkívül fontos eleme a kifejező eszköztárnak. - Ha például egy lány riszálja magát, egyértelműen a szexéhes hímeket kívánja maga köré vonzani, míg ha elbújik a sarokban, mint általában ő... nos az a hagyjatok békén nemzetközi jelzése, amit persze még így is jó páran figyelmen kívül hagynak.
- Igen, szerintem is remekül hangzik. - Beleborzongott az érintésbe, már most. Jó, nem gyakran van része ilyesmiben, és az is inkább anyai természetű, de ez... egy kicsit más. Érzi a vonzást. Valamit még tesztelnie kell, mielőtt belevágnának... igen, valamit még egészen biztosan meg kell néznie, mert ha nem tetszik, hát akkor nincs értelme az egész folytatásának.
Félig nyitott pillái alól ő is a telefonra pillantott, és felfelé fordította a tenyerét, hogy a cirógató ujjak alkarjának érzékenyebb részét is elérhessék.
- Jól hangzik. Nem látom akadályát, hogy a kávézás befejeztével nálad kössünk ki. - Bár a motorra nem szívesen ül föl, de hát... áldozatokat mindig hozni kell.
- Még egy köröm van, mielőtt véglegesíteném a döntésem. - Fordította nem csak fejét, de felső testét is az izgatott tesztoszteronbomba felé, szabad kezével pedig megállította a simogató ujjakat. Közelebb hajolt, és kíváncsian várta, hogy Sasha veszi-e a felé küldött jelzést. Még egy másodpercre alsó ajkába is harapott, ahogy az izgalom saját testében is szétáradt.
Ha a férfi vette az adást, és megcsókolta, márpedig nagyon remélte, hogy nem neki kell lépnie, mert azzal megint megtépázhatná kicsit a macsó lelkét, úgy elégedetten dőlt hátra egy felszabadult sóhajjal ajkain.
- Nincs több kérdésem. - Jelentette ki, és elvigyorodva pillantott fel.



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sasha Jung McCain
::say something : 189
::born this way : 2014. May. 06.
Age : 30
::where we belong : Alpha
::one day : "Hm. Um..."
::wayfaring stranger : priest

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Csüt. Május 22, 2014 8:43 am

- Hm - tűnődtem a kérdésre. - Azt nem ígérem meg, hogy nem akadályozom meg, hogy őrültségeket csinálj, de azt megígérhetem, hogy józanon végig aszisztálom - vigyorodtam el a gondolatra. Elvégre csak emlékezni szeretnék arra, hogy mit is tesz a másik! Különben hogyan tudnám később szívatni az így szerzett információkkal?
- Um - rökönyödtem meg egy pillanatra, tekintetem elkalandozása közben, majd felnevettem. Egyszerűen hihetetlennek tűnt, hogy ez a csaj nem jár senkivel, hiszen tisztában van az adottságaival... mondhatni majdnem annyira nárcisztikus, mint én. - Oké-oké! - feltettem a kezeimet, mintha azt akarnám mondani, hogy megadom magam. - Nyertél! - pedig ez nem is valami verseny volt. Dehátmégis! Mit mondjak erre a kérdésre? Hogy: DE! Vagy hogy: nem? Egyrészt van egy elidegenítő stílusa, másrészt viszont... hogy is van az a mondás a kagylóval és az győzelem ízével?
- Jogos - ennél tényleg több eszem volt mindig is. Szóval lehet a megjelenésemből valódi információkat is leolvasni. Nem csak az álarcomét, melyet nap-nap után viselek.
- Nem - ingatom a fejemet. - Nem féltem, csak nem volt kívánatos számomra a szituáció... - fújtam egyet - Megnéznélek hasonló helyzetben, hogyan reagálnál - teszem még hozzá. Arról már nem is beszélve, hogy ő se találta jogosba a farbaszúrást.
- A valódi erő abban rejlik, ha szembeszállsz azzal, amitől rettegsz. - ismételtem meg a szavait, elgondolkodva. Ezt egykor valahogy úgy hallottam az egyik apámtól, hogy nem az a bátor az, aki képes szembe nézni a félelemeivel, és felvállalni a hibáit.
- Mindkettő - válaszoltam. Ilyen egyszerű. Az anyám nem azért adta nekem, hogy legyen valamiféle emlékem a múltamról, az igazi anyám vezetéknevét tette keresztnevemmé.
- Hm - vigyorodtam el a hallottak hatására. Ilyen könnyű még sose volt a dolgom! Semmi mellébeszélés, semmi felesleges kör, semmi ígérgetés, semmi tapadós nyáladzás, hanem bele a dolgok közepébe... mindezt egy olyan lánytól, akit látszólag a racionalitás vezet.
- Még egy teszt - biccentek vajnyi izgalommal a hangomban. Egyáltalán nem félek a tesztektől, így örömmel megyek elébe bárminek. Felkészülési időre sincs szükségem, szinte türelmetlen tekintettel nézek a lányra, aki közelebb hajolva pillái mögé rejti pillantását. Egész zsibbasztó hatást kelt, ahogy átvedlik igazi nővé. Na, miből lesz a cserebogár? És mindez Sasha Jung McCain hatása! Hölgyeim és uraim! Hamarosan egy újabb vonás kerül hódításaim kis könyvébe! Közelebb hajolok, hogy eleget tegyek ennek az agycsappantó kérésnek,... És a telefonom hangos zajjal csiripeli, hogy az egyik Alpha, egy hozzám hasonlóan nagy arc keres. Nincs mindenkinek külön csengőhangja, de van egy bizonyos belső kör... Nem is venném fel a telefont, ha nem rezegne a zsebemben,... ám most ez nem tűnik túl... Elhúzódok.
- Bocsi - egy kissé megemelem a székről a varomat, hogy kiimádkozzam a zsebemből a telefont. Természetesen rossz helyre tettem. Általában nem itt tartom, ugyanis.
- Hallo? - szisztematikusan elfordítom a fejemet, hogy kilépjek a fullasztó közelségből, bár a vonal másik végén felharsogó zaklatott hang is igen kijózanító hatással van rám nézve. Elég pár szó, és már egyértelmű, hogy olyan helyzetről van szó, ami nem tűr halasztást. A homlokomat ráncolom. - Visszahívlak - ígérem, majd leteszem a telefont.
- Ne haragudj - kezdek el felállni. - El kell rohannom - idegesen összeszorítom a fogaimat, éppen, hogy csak nem ropogtatom az államat hozzá, és csikorgatom a fogaimat. Kicsit tartok attól, hogy kihagyok egy lehetőséget, de muszáj mennem.
- Én... - habozok, aztán egy másodperc alatt összeszedem magamat. - Behajtom az ígéretet - próbálom vigyorba fordítani az érzést, amit a kihagyott mai napi numerám kelt. Érdekes, most nem is aggódok annyira a haveromért, mint mikor hallottam a hangját.
- Szia - még egy zavart mosolyt követően elindulok a pult irányába, közben elővadászom a pénztárcámat, hogy a "csapos" lánynak jókora borravalót mellékelve kifizessem a cechet. Aztán már a lépcső felé haladva veszem fel újra a telefont, hogy tárcsázzak.

* * *

- Mi történt? - túrok a hajamba idegesen, miközben a zsebeimben a motor kulcsát kutatom.
- Elindultál? - kérdez vissza a Jay.
- Aha - hátrapillantok az ajtó felé. Végre meg van a kulcs, ezért végre elővehetem a csomagtartóból a bukósisakomat.
- Na, az jó - mondja, és a háttérből nem éppen olyan zajok hangzanak fel, amilyenre számítottam.
- Nos? - torpanok meg egy pillanatra a bukóval a kezemben.
- Gondoltuk, segítünk lerázni a szigmás csajt - hallom lelki füleimmel a heves vállvonogatást, és azt a lelkesedést, amit a csapatösszetartás jelent számára. - Nagyon rád akaszkodott - teszi még hozzá, az amúgy szerinte nyilvánvalót.
- Ó, hogy mekkora gyökér vagy - válaszolom, mire a háttérből hangos hahotázás hangzik fel. Ezek megszívattak! Leteszem a telefont, és a zsebembe csúsztatom.
- Basszus, ezt a szopást! - morgom a bukósisakra nézve, miközben az ujjaim kifehérednek a szorítástól. Így elk.rni az estémet! Tipikus. Hangos sóhajjal ülök fel a motoromra. Nem akarok hülyét csinálni magamból, ezért inkább nem megyek vissza.


[You must be registered and logged in to see this image.]

”For to be free is not merely to cast off one's chains, but to live in a way that respects and enhances the freedom of others.” by Mandela

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Maximiliane Thorburn
::say something : 187
::born this way : 2014. May. 07.
Age : 25
::where we belong : Szigma
::one day : Vajon tudja-e a veréb, hogy mit érez a gólya?
::wayfaring stranger : Patiently hoping for a Degree (PhD)

Sigma


TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   Csüt. Május 22, 2014 9:42 am


- Azért pár őrültségtől megkímélhetsz. De ha megígéred, kénytelen leszek elhinni neked, hogy be is tartod. - Bólintott, és úgy vette, mintha máris szóbeli megállapodást kötöttek volna. Nem volt ellenvetése az új tapasztalatok ellen, de ez egy olyan dolog, amiben mindenképpen segítségre szorul.

- Nekem nincs problémám a tűvel. - Ingatta meg a fejét. - És a motorodra is felszálltam, nem? - Vigyorodott el. Nos igen, ezek a járművek talán éppen az ő legyőzendő sárkányai
- Hm. Nevekben sajnos annyira nem vagyok otthon, de mindenesetre így érdekes. Vannak, akik úgy tartják a nevünk is meghatározó a személyiségünk tekintetében. - Szinte érezhető volt, mennyire nem hisz ebben, de azért szeretett utánajárni, és elemezni ilyen misztikus dolgokat is. Általában azért, hogy megtalálja a hibáikat és a hiányosságaikat.
A rosszalló pillantás azért kijár az áruló telefonnak, de mit van mit tenni? Nem kezd el ezért hisztériázni, hiszen nem az ő stílusa. inkább kicsit megpróbálva lehűteni magát hátradől, majd kávéjáért nyúl, és bele is kortyol. Csak fél füllel, inkább akaratlanul hallgatja a rövid beszélgetést. Nem szeret felesleges kocka lenni a gépezetben.
- Semmi gond. Akkor majd legközelebb összefutunk. Tudod, hol találsz. - Válaszolt abszolút nyugodtan, mint akit nem zavar, hogy megzavarták. És talán így is van. Ez nem egy elszalasztott alkalom, csupán több idő a felkészülésre. Pár dolognak érdemes lesz utána néznie, még ha nem is lesz folytatása.
- Szia. - Ad a mosoly mellé útravalóul még egy mosolyt.

- Nocsak, nem szoktál másokat elhozni ide... - Lépett kicsit bizalmasabb viszonyba az el sem fogyasztott kávéért érkező pincérlány.
- Nem, és ez később sem válik szokásommá Anna. - Csóválta meg a fejét Max.
- Pedig az több vevőt jelentene nekünk... - Kuncogott a másik.
- És zajosabb környezetet nekem. - Sóhajtott, majd kedvesen felpillantott. - Megadnám a számát, ha meglenne...
- Jaj nem, dehogy! A világért se rondítanék bele mások kapcsolatába! - Szabadkozott a lány.
- Ugyan, egyértelmű a szapora szívverésedből, az arcodra kiülő pírról, hogy tetszik neked. Egyébként se a pasim. - Támasztotta meg fejét talán kicsit unottan, ám szemei huncutul csillogtak. Azért hatással maradt rá ez a kis apró játszadozás a fiúval.
- Ha minden azt jelenti, hogy tetszik nekem... akkor nézz csak magadra... - Vágott vissza egy győzedelmes mosollyal a pincérlány, mire Max ajkairól leolvadt a mosoly. Zavarba jött a gondolattól is, bár ha jobban belegondol... Tényleg tetszik neki a srác. Tetszik, hogy kibírja mellette tíz percnél tovább, hogy néha olyan frappánsan tud válaszolni. És persze egy genetikai aranybánya is. A fenébe is, csak el ne veszítse a fejét...



[You must be registered and logged in to see this image.]

"It has been said that man is a rational animal. All my life I have been searching for evidence which could support this."
by Bertrand Russell

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Ms. Thorburn & Mr. McCain   

Vissza az elejére Go down
 

Ms. Thorburn & Mr. McCain

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Éttermek/Kávézók-