HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity   Szer. Máj. 14, 2014 4:20 am



Földszint:






Emelet:




+ 2 vendégszoba

Udvar:
Vissza az elejére Go down


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Re: Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity   Szer. Máj. 14, 2014 10:58 pm


Palm Bay? Az meg hol a fenében van? A címét megszerezni nem is volt valami nehéz, azt hittem, kicsit többet kell majd vele bajlódnom, de csak a megfelelő ismerőst kellett megkérnem rá, hogy kicsit nézelődjön utána neki. Természetesen nem mondtam el, hogy ki az, azt se, hogy mire készülök, csak hogy minden információ kell arról az emberről. még csak az kéne nekem, hogy nyomozgassanak utánam. Scottól elvettem annyi pénzt, amennyit csak nem szégyelltem - nekem aztán vastag bőr van a képemen, ennyit elárulhatok -, így ki tudtam még fizetni a tartozásaimat, nehogy nekem valaki a nyomomba eredjen valami hülyeség miatt, éppen most készülök eltűnni... Szóval lezártam minden régi ügyem, még csak búcsúlevelet sem hagytam anyámnak, csak elintéztem az utam Floridába és nekivágtam a világnak. Nem volt rövid út, de végül megérkeztem. Igaz, rohadtul egyedül voltam, senkit nem ismertem, s a terep is nagyon idegennek hatott, de talpraesett kislány vagyok én... Szóval kérdezősködtem, bedobtam a kedves "vagyok és ártatlan" mosolyom, mellé némi szempilla rebegtetést és máris elértem, hogy egy úriember - aki szívesebben nézte blúzom ívelt kivágását, mint a szemeimet -, nem csak útbaigazított, de el is vigyen egy darabig. Letett a kért utca egyik sarkánál, majd rám mosolygott.
- Sokáig maradsz, kislány? Megadhatnád a számod! - mondta, s még egyszer alaposan végigmért, s nem fukarkodott a vigyorral, miközben feszülős csőfarmeremet pásztázta tekintetével, amikor kiszálltam az autójából, majd jó alaposan belenézett a dekoltázsomba, mikor a táskámért nyúltam.
- Bocsi, de a pasimat jöttem meglátogatni és... Túl jóképű vagy ahhoz, hogy úgy járj, mint a múltkori kedves srác, akivel összeismerkedtem... - mondtam neki megjátszva a kissé buta libát, majd még be is haraptam ajkaimat, hogy elhiggye, én nagyon szívesen rácuppannék, de a barátommal nem érdemes szórakozni. - Sietek is, nehogy meglássa, honnan szálltam ki... Köszönöm a fuvart, tartozom valamivel? - kérdeztem behajolva az ajtón, hadd legeltesse még a szemét. Én ezzel nem leszek kevesebb, sőt, csak megmarad a pénzem.
- Részemről az öröm, hogy megismerhettelek... - mondta, még alaposan meglesve, majd kiszáradt ajkait megnyalogatva inkább felnézett szemeimbe én pedig mosolyogva megköszöntem, majd becsuktam kocsija ajtaját. Ennyit a taxiról, én bizony nem fizetek... Először gondoltam rá, hogy majd Amossal kifizettetem, de mi van, ha nincsen itthon, addig nem vár a sofőr... Mindegy, ez így jó volt, egy kis kirakati bábú szerepben tetszelgést elviselek...
Vállamra csaptam a táskám, kissé megigazítottam a pólóm, meg a hajam, azért mégis csak első találkozás, meg minden... Megnéztem még egyszer a felírt házszámot, majd sétálni kezdtem, lesve a környező házakat. Kellemes környék, tetszik. Végül meg is érkeztem. Ejjha, nem rossz. Pedig anyám elmondásai alapján csóróbbnak és kevésbé ízlésesnek gondoltam volna. Mindegy, anyám sokszor máshogy látja a világot, mint amilyen valójában... Eltettem a papírt, amin a cím szerepelt, majd az ajtóhoz sétáltam és becsöngettem. Vártam, majd csöngettem újra, végül meghallottam odabent a mocorgást. A gyomromban is elindult valami... valami furcsa bizsergés... Azért ez mégis csak egy furcsa pillanat, még akkor is, ha csak a tervem egy része, hogy most itt vagyok. Rendeztem vonásaim és felvettem az érdektelen, "átlagos" maszkom, nehogy a végén azt higgye, hogy ugrándozó, csengőszót kacagó csillámpóni vagyok... Pfúj... Végül kinyílt az ajtó, s ott volt ő. Egy másodpercig még nem tudtam megszólalni, csak néztem, majd összeszedtem magam és teljesen átlagosan szólaltam meg.
- Amos Goodwin? - kérdeztem rá, mintha nem tudnám pontosan, de mégis hogy máshogy kezdhettem volna... - A nevem Jillian Hawthorne és... a lányod vagyok. - csaptam bele a közepébe, meg sem várva, hogy felfogja a helyzetet. Majd csak álltam és néztem, várva, hogy milyen reakciót váltok ki belőle. Üdv az új életedben, drága Apám!

Vissza az elejére Go down


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Re: Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity   Csüt. Máj. 15, 2014 4:38 am

Az egyik szürke kanapén terpesztek. Igazából még alkalmam sem volt nagyon felébrednem. Az előző esti sörözgetés kicsit hosszúra nyúlt. Hajnali háromkor jutott eszembe, miután már a pultos lány szólt, hogy záróra, ideje lenne haza is mennem. Egészen addig nem volt semmi gond. Nem is ittam sokat, de mégis ahogy odahaza az a melankólikus csönd fogadott, rám jött az álmosság.
Még most is abban feszítek, amire levetkőztem. Egy sötétkék bőlére eresztett pamutnadrág, hozzá pedig egyszerű fehér póló. Csak lazán. És lustán. És borostásan. Amint felébredtem, úgy döntöttem nem vagyok ma hajlandó semmit sem csinálni. Fogtam a reggelizőpelyhes dobozomat, meg a távirányítót és azzal a lendülettel dőltem le a kanapéra. Párna a fejem alá, és indulhatott is a mese. Szépen nézhetek ki most, mint egy tipikus agglegény. Mert sajnos annak számítok. Hiába, valamit valamiért. Kalandvágy és becsvágy valahogy nem fért össze azzal, hogy családot alapítsak. Jól vagyok én így is. Legfeljebb majd beszerzek valami kis ölebet. Azt vihetem akárhova magammal.
Hosszú, egyhangú de pihentetően lusta napra számítok. Ahhoz képest már másfél órával az után, hogy ledőltem, csengetnek. De mint ha csak üldöznék az illetőt kint. Először csak az ajtó felé pillantok, majd vissza a tévére. Kiabálnám, hogy nem vagyok itthon, és nézném tovább a tévét, de megint csöngetnek. Sóhajtok egyet, annak tudatában hogy kénytelen leszek megszakítani a lustálkodást. Felülök a kanapén, úgy ahogy elrendezem a hajam, majd leteszem a dobozt a kanapé lábához és feltápászkodok. Mint ha csak ólomsúlyokat cipelnék a lábamban, úgy vonszolom el magam az ajtóhoz. Majd kinyitom. Noha nekem reggeli, délelőtties hangulatom van, valójában délután van. Szemügyre veszem épp csak a leányzót. Megint valami szórólappal jönnek? Mindig van valami véleménygyűjtés. De nem, nincs a kezében semmi, csak egy táska... Várjunk csak, mit keres nála egy táska és mit keres itt nálam? Nem kell azonban szóra bírni, megteszi ő maga is. Bólogatok, ahogy a nevem meghallom, miközben épp tenyerem aljával megdörgölöm a szemem. A kijelentésére azonban lefagyok. Tényleg megdermedek egy pillanatra. A lányt figyelem, mint ha keresni kezdenék benne vonásokat. De magamból kiindulva nem sokra jutok. De a neve ismerősen cseng. Még szép, hogy ismerősen cseng.
- Várjunk csak... itt valami tévedés lehet. - bököm ki meghökkenve. Még annak ellenére is, hogy leesik a dolog, kinek a lánya. Nem tartom valószínűnek, hogy ez igaz lenne, hisz számtalanszor voltam még azóta nála. Legutóbb tizenegy éve. De ő annál jóval több.
- Anyád kirakott?
Vissza az elejére Go down


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Re: Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity   Csüt. Máj. 15, 2014 6:26 am


Csak álltam, rezzenéstelen arccal és vártam, hogy felfogja a dolgot. Hát nem ment neki valami gyorsan. Az arcán mindenféle érzelem, de főleg az értetlenség futkosott. Csak álltam, elkezdtem körmömet pattogtatni és vártam, hogy végre reagáljon valamit. Jah, mondjuk hitetlenkedjen, vagy ilyesmi.
- És ezt itt az utcán fogjuk megtárgyalni? - kérdeztem tőle, kicsit felnézve rá, majd eddigi körömpattogtatásom abbahagytam, s hátracsaptam a hajam a vállam mögé. - Figyelj, nagyon hízelgő, hogy ezt képzeled rólam! - nevetve kezdtem bele a következő mondatának megválaszolásába. - Ennyire balhésnak nézek ki, hogy ki kellett, hogy csapjanak otthonról? - tettem fel neki a kérdést továbbra is nevetve, majd pár pillanat múlva rendeztem a vonásaim, s úgy szólaltam meg, kissé szempilla rebegtetve. - Nem néznéd ki belőlem, hogy meg akartam ismerni, az én egyetlen biofateromat? Hát, nem hallottad még, hogy egy kislány első szerelme az apja? Úgy éreztem, lassan nekem is meg kell ismernem életem első igazi szerelmét! - mondtam, de nem bírtam tovább az ártatlan kislány szemeket és hangot, így ismételten elnevettem magam, majd már nem is vettem vissza a "komoly" hangnemet, mert hát minek. - Tudod, fura egy fazon vagy te. Nem volt még ilyenben részem, de valahogy nem úgy képzelném egy apa-lánya első találkozást, hogy "ez valami tévedés", meg "anyád kirakott?" - elmélyítve utánoztam a hangját, majd kissé megforgattam a szemeimet, s sóhajtottam egyet. - Amúgy... bemehetek, vaaagy... Menjek haza? Ma még biztosan megy vissza gép... - szólaltam meg kissé lemondóan, majd meg is igazítottam vállamon a táskapántját, hogy nyomatékosítsam, hogy akkor indulok is vissza. Esküszöm, színésznek kellene mennem... Tök jól állna nekem a mesterséges világítás, meg egy szélgép...

Vissza az elejére Go down


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Re: Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity   Pént. Máj. 16, 2014 2:35 pm


Különös egy nap. Ha csak nem átverés ez az egész, akkor ez a dátum teljes fordulattal átállítja az életemet. Úgy terveztem pedig, hogy egy tök átlagos napot munka nélkül lustálkodással fogok eltölteni. Tévedtem abban a mértékben, hogy azt hittem átlagos is marad. Olyan nem minden nap történik meg, hogy beállít egy kamasz lány valakihez és közli, hogy a lánya. Oké, az hülyeség, ha azt mondom, hogy minden helyen jól jöttem ki. Balesetek márpedig vannak.
Az a baj, hogy amit állít, azt el kell ismerjem, hogy igaz. Valóban ismerek egy Amanda Hawthorne nevezetű nőt, még a múltamból, nagyon régről. Tizennyolc évvel ezelőtt ismertem meg a gyakorlati időszakom folyamán. Aztán már csak ritkán járkáltam vissza hozzá. De esküszöm, hogy nem emlékszek kislányra, sem más gyerekre. De ahogy csak rá nézek, ő jut eszembe róla. A haja, a szemei... Fogalmam sincs, mit higgyek el. De egyben igaza van, ezt nem itt kint kellene megbeszélnünk. Oldalt lépek, hogy bejöjjön, majd körülnézek még egyszer az utcában és becsukom magam után az ajtót.
Besétálva aztán a kanapéhoz sétálok, a távirányítóért nyúlok és lenémítom a tévét. Aztán felé fordulok. Mit mondhatnék neki? Kicsit most idegennek érzem magam a saját házamban. Jó, még én sem szoktam meg annyira, mint kellene, de ez mellékes. Új ház, új megszokás. De az jobban érdekel, hogy ő mégis honnét került így elő.
- De ha nem kirakott, akkor most miért vagy itt? - teszem fel végül azt a kérdést, ami már pár perce foglalkoztat. Nem tudom, igazából a kamaszok lelkivilága tőlem távol áll. Lehet magától találta ki, hogy megnéz engem? Vagy csak megmondta neki az anyja, hogy jöjjön ide?
- Mondd, most vagy már tizennyolc igaz? - kérdezem végül kis habozással, de végül aztán csak felteszek egy egyszerű kérdést neki.
- Kérsz inni, vagy enni?

Ha tényleg minden eleve el van rendelve, akkor minek élünk? Az élet legyen tele meglepetésekkel!

Vissza az elejére Go down


Sponsored content



TémanyitásTéma: Re: Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity   

Vissza az elejére Go down
 

Goodwin House - on the outskirt of the city, where the see's blue is infinity

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Primeval: New City
» Filmek
» House Peregrin (Nagy ház)
» The city that never sleeps
» Mashava City

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Lakások/házak-