HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Hollis önkéntes Kálámbói

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Nina Florentine
::say something : 12
::born this way : 2014. May. 11.
Age : 28
::where we belong : Florentine Villa
::one day : Szeresd annyira az álmaidat, hogy bennük élj.
::wayfaring stranger : Festészetet, vizuális kommunikációt, művészetpszichológiát és művészetfilozófiát tanítok a Hollison

Teacher


TémanyitásTéma: Hollis önkéntes Kálámbói   Hétf. Máj. 12, 2014 4:12 am

A grandiózus könyvtár az egyetem impozáns épületének keleti szárnyában kapott helyet a földszinten. Minden nap, még szombaton is nyitva van este 8-ig. Ma sokáig bent voltam az irodámban, úgyhogy majdnem zárás előtt értem be.
A nehéz, fényesre polírozott asztaloknál egy-két diák bújta a könyveit szorgalmasan. Kihasználták a nyitva tartás utolsó perceit is. Hangtalan léptekkel sétáltam el mellettük, hogy a könyvtár egy távolabbi pontján a művészet-pszichológiai előadásomhoz keressek némi anyagot.
A könyvespolcok aztán jótékonyan eltakartak hátul.
Időközben ez a néhány olvasó is elszivárgott. Hallottam a cipőik tompa koppanását, ahogy távoznak. Aztán totális csend telepedett a teremre. Kísérteties volt. Kikukkantottam a könyvespolc mögül, hogy lecsekkoljam, rajtam kívül még van itt más is, nem ám bezárnak, aztán magyarázkodhatok az éjjel ügyeletes biztonságiőrnek, aki óránként rója a köröket az épületben.
Már csak egy srác pötyögött a számítógépnél. Megnyugodtam, hogy még van némi időm kiásni valami hasznosat magamnak, s ezzel visszatértem a könyvekhez.
- Lássuk csak… - húztam végig a mutatóujjam hegyét a vaskos könyveken, ahogy a szemem végigfutott a címeken.
Váratlanul dulakodás tompa zaja törte meg a csendet. Hallottam, ahogy a fiú száját elhagyja egy felháborodott „Hé!!!”, ami nyomban el is fúlt, majd mintha a széke is arrébb tolódott volna.
Odarobogtam a könyvespolcok végéhez, és kikandikáltam, vajon mi történik.
Három sikolymaszkos fickó vette körül a srácot, akinek időközben az egyik befogta a száját, és felállította a helyéről.
~ Mintha a gimiben lennék… ~ sóhajtottam. Azt gondoltam ez valami beavatás már megint, a nagykutyák szívatnak egy zöldfülű újoncot, akit kipécéztek maguknak, de aztán az egyik maszkos alak kezében megcsillant egy kés.
- A haverod már vár rád. Nyugi, bombabiztos helyen van, hehehe. – hajolt a füléhez az, amelyik befogta a száját. – Csak semmi heveskedés, öreg. Szépen velünk jössz. – dörmögte a maszk alól, mire szerencsétlen rémült srác csak vadul bólogatott az ujjai alatt.
A kés nem a hagyományos beavatások része. A láttán gyorsabban kezdett verni a szívem, ahogy ráeszméltem, ez az egész maszkabálosdi már közel sem tréfa. A könyvtáros is pont most tűnt el. Remek, sehol senki. Csak én, meg három felfegyverzett rendbontó.
Az agyam lázasan zakatolt, hogy mi tévő legyek. Ha előugrom, vagy elszaladnak, vagy jól megvernek, és az utóbbival nem segítek senkin. Ráadásul úgy tűnik, van egy „túszuk” is, akit valahol fogva tartanak.


"Mindened megvan a varázslathoz, hogy láthatóvá tedd a láthatatlant.
Amikor alkotsz, azt tehetsz a világgal, amit csak akarsz. Ilyen nagy hatalmú mágus vagy." Nina
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

J. Bree Carter
::say something : 6
::born this way : 2014. May. 03.
Age : 31

Teacher


TémanyitásTéma: Re: Hollis önkéntes Kálámbói   Hétf. Máj. 12, 2014 5:32 am

Nina & Bree


[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem tudtam pontosan, hogy a könyvtár mikor zár, de már elég későre járt ahhoz, hogy úgy találjam. Amennyire tudtam szedtem a lábaimat, kezembe szorongatva egy könyvet, amit jellemzően az utolsó pillanatban jutott szembe visszavinni. Az ajtóhoz közeledve, egyre nagyobb volt a gyanúm, hogy elkéstem. Lenyomtam a kilincset és megkönnyebbült sóhajjal belöktem magam előtt az ajtót. Nem kóvályogtam ott órákig, legalább is nem akartam, de sehol sem találtam a könyvtárost. Márpedig a lelkemre kötötték, hogy neki kell leadnom a könyvet, hogy el tudja dokumentálni, hogy nem loptam el, nem adtam el, nem dobtam ki, hanem visszahoztam. A hely szépsége minden alkalommal megragadja a tekintetem. Modern és elegáns, mégis valamiféle antik jelleget mutat. Mormolásra lettem figyelmes, ahogy a köröket róttam a polcok között. Minél közelebb értem a annál tisztábban hallottam a csevejt.
- Ez most komoly?! - gondolkodtam hangosan, és amint megláttam a kést akarva-akaratlanul igyekeztem beleolvadni a környezetembe. Nem akartam, hogy felfigyeljenek rám. Hirtelen ezer és egy gondolat cikázott a fejemben arról, hogy mi folyik itt. De tényleg, ez most komoly?! Három filmbeillő figura egy társukat terrorizálják. Hallottam az újak beavatási rituáléjáról, de nem hiszem, hogy az iskolai szabályzat tolerálja az ilyen túlzásokat. Igaz senki sem sérült meg, így valamennyivel kevesebb pánik uralkodott el rajtam. Most közbe kéne lépnem, vagy hagyni hadd tegyék a dolgukat?!
Azt hiszi az ember, hogy miután megéli, az egyetemi éveiket már nem érheti őt meglepetések. Nos.. sajnálattal közlöm, hogy ez nem így van. A hülyeség határtalan, ahogy a retardáltság is. A lefogott srác arcát teljesen eltorzított a rémület, és mintha egy könnycsepp is csillogott volna szeme sarkában. Szegény! Nem is tudom, hogy egy akció vagy egy horrorfilmbe illene jobban ez a helyzet. A szemem sarkából mozgást észleltem a könyvek sűrűjében. Hezitálás nélkül indultam meg felé, azzal a bizonyossággal, hogy nem lehet más csak a könyvtáros. Megint tévedtem.. Nina volt az, aki szintén földbegyökerezett lábbal figyelte az eseményeket.
Nem akartam a háta mögé osonni, hogy ráhozzam a szívbajt, ezért alig hallhatóan megvakargattam az egyik könyv gerincét, hogy magamra vonjam a figyelmét. Elértem a célom, nem sikított fel ijedtében, így közelebb léptem hozzá, hogy magyarázatot kapjak erről az egészről. Ki tudja, mióta van itt.. bizonyára többe tud a dologról, mint én.
- Szia. Mit csinálnak ők? Legális ez egyáltalán? - suttogtam összeráncolt szemöldökkel, miközben fél szemem rajtuk tartottam, nehogy valami olyat tegyenek, amit nem lenne szabad. A bátyám rendőr, eltanultam tőle pár mozdulatot, de remélem, nem kell alkalmaznom.


Everything happens for a reason!
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Nina Florentine
::say something : 12
::born this way : 2014. May. 11.
Age : 28
::where we belong : Florentine Villa
::one day : Szeresd annyira az álmaidat, hogy bennük élj.
::wayfaring stranger : Festészetet, vizuális kommunikációt, művészetpszichológiát és művészetfilozófiát tanítok a Hollison

Teacher


TémanyitásTéma: Re: Hollis önkéntes Kálámbói   Hétf. Máj. 12, 2014 6:23 am

Azon tűnődtem, ez vajon szivatás, vagy véresen komoly gengszterkedés? A foglyul ejtett srác riadalma nagyon is valósnak tűnt még ilyen messziről is. a másik három meg nem tűnt valami barátságosnak, főleg hogy késsel fenyegetőztek.
A szöszmötölés neszére a hang irányába kaptam a tekintetem. Bree láttán hatalmas kő esett le a szívemről, legalább már nem voltam egyedül.
Visszahúzódtam a könyvespolc mögé, nehogy a sikolymaszkos fazonok észrevegyenek. Ezek egyáltalán ide járnak? Remélem nem. Csúnyán megcsorbítaná az egyetem hírnevét.
- Fogalmam sincs mi folyik itt, de nem tűnik legálisnak. – feleltem a kollegina kérdésére.
A lehetőségek és azok kombinációi csak úgy cikáztak az elmémben. Ha rájuk törünk, valaki még megsérülhet. Ha nem tudjuk őket leszerelni, meglóghatnak, és akkor azt sem fogjuk megtudni, hogy hol a fiú haverja, akit már elfogtak.
- Mit csináljunk? – tudakoltam Breetől halkan suttogva.
De ekkor valami megzavarta a három fickó nyugalmát.
- Halljátok? Jön valaki. – mormogott az egyik.
- Jah. Tuti a könyvtáros banyája. Be kellett volna zárni a budiba. – heherészett tompán az, amelyik a foglyot szorongatta hátulról. Ő tűnt a nagyfőnöknek.
- Húzzunk! – így a késes.
- Te velünk jössz! – rántotta magával a srácot az akció értelmi szerzője, és egy nagyot taszított rajta. – Szedd a lábad! Eszedbe ne jusson meglépni, különben kinyírjuk a haverod! Érted? – sziszegte gonoszdin.
Annyi eszük azért volt, hogy ne a főbejárat felé tereljék. Nem bízták a véletlenre. Lehet, hogy sokkal kevesebben tartózkodtak az egyetemen ilyenkor, mint nappal, de nem kockáztatták meg a lebukást.
A fiú meg eléggé tartott tőlük ahhoz, hogy megkíséreljen kereket oldani.
Hosszú, sietős léptekkel távoztak a teremből. A könyvtáros már nem érte őket ott.
Breere néztem. Eljött a pillanat. Utánuk kell, hogy fussunk.
- Kövessük őket! - javasoltam, és meglódultam abba az irányba, amerre eltűntek.
Ha Bree is megiramodott, akkor a könyveket rámoló néni biztosan hátrafordult, hogy mit szaladgálunk mi ott ketten.


"Mindened megvan a varázslathoz, hogy láthatóvá tedd a láthatatlant.
Amikor alkotsz, azt tehetsz a világgal, amit csak akarsz. Ilyen nagy hatalmú mágus vagy." Nina
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

J. Bree Carter
::say something : 6
::born this way : 2014. May. 03.
Age : 31

Teacher


TémanyitásTéma: Re: Hollis önkéntes Kálámbói   Kedd. Máj. 13, 2014 1:45 am

Nina & Bree


[You must be registered and logged in to see this image.]
Mint láttam ő sem értett semmit, ugyan olyan zavarodott volt mint én. A maszk, ami arcukat takarta nemcsak személyazonosságukat rejtette, hanem a korukat is. Talán a vékonyabb hangjukból lehetett arra következtetni, hogy nem felnőttek, de már ebben sem voltam biztos. Nina kijelentését heves bólogatással kísértem, egyértelművé téve, hogy egyre gondolunk. Viszont nem hiszem, hogy én vagyok a megfelelő ember arra, hogy előálljon a nap ötletével. Szívem szerit harci kiáltást kántálva rontanék nekik, és próbálnám leszerelni őket, de ezt azért mégsem tehetem. Ha kiderül, hogy az egyetem tanulói, azért tartanom kéne a hátam.
Egy kevésbé nyers és agresszív ötlettel rukkoltam volna elő rövid gondolkodás után, de hirtelen felgyorsultak az események. Hirtelen nagyon sietős lett a dolguk. A kezemben lévő könyvet izgalmamban szinte rongyosra szorongattam, de úgy voltam vele, hogy egyszerre csak egy problémával foglalkozzak.
- Gyerünk! - bátorítottam magam is és Ninát is, majd gyorsan és a lehető legészrevétlenebbül utánuk eredtünk. Dobogásunkat visszhangoztam a folyosó, így mielőtt mi magunk buktattuk volna le magunkat megragadtam Nina karját és berántottam az egyik beugróba, és hegyeztem a füleim.
- Ti is is hallottátok? - szólalt meg az egyik gyanakodva, ami csak még jobban arra sarkallta őket, hogy igyekezzenek. Bár az elrabolt srác terhükre volt és lassította őket, még is gyorsan elértek a főbejáratig. Míg az egyikük kitárta az ajtót, a másik kettő kivonszolta a tehetetlen diákot.
- Beszéltek egy harmadik személyről is, nem? Ha tudni akarjuk, hogy hol van, nem léphetünk közbe. Csak követnünk kell őket, hogy elvezessenek hozzá. - állapítottam meg a nyilvánvalót.
Lehet, hogy mostanában túl sok akciófilmet néztem, de egész ésszerűnek hangzott így, kimondva is. Ahogy becsukták maguk mögött az ajtót, megadtam a jelet, és már rohantunk is utánuk. Halkan lenyomtam a kilincset és résnyire kinyitottam az ajtót, majd előreengedve Ninát, és is követtem.
Körülnéztem, de már senkit nem láttam. Ilyen nincs! Hacsak nem a Roxfortban vagyunk, nem tűnhettek el ilyen gyorsan, nyomtalanul. Egészen eddig azt hittem, hogy egy rajztanár és egy tánctanár még meglephetik a nagyérdeműt, de arra nem számítottam, hogy ilyen gyorsan nyomukat veszítsük. Ez a valódi művészet.
- Látod őket? - meredtem még mindig a távolba, hátha feltűnik az alakjuk.


Everything happens for a reason!
[You must be registered and logged in to see this image.]  [You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Nina Florentine
::say something : 12
::born this way : 2014. May. 11.
Age : 28
::where we belong : Florentine Villa
::one day : Szeresd annyira az álmaidat, hogy bennük élj.
::wayfaring stranger : Festészetet, vizuális kommunikációt, művészetpszichológiát és művészetfilozófiát tanítok a Hollison

Teacher


TémanyitásTéma: Re: Hollis önkéntes Kálámbói   Kedd. Máj. 13, 2014 8:04 pm

Breevel utánuk futottunk. A vászoncipőm gumis talpa nem csapott ugyan hatalmas zajt, mégis volt egy sajátos, tompa koppanása, ahogy szaladtam benne.
Mikor a kollegina a karomnál fogva berántott a kis beugróba, meglepődtem. Elég jó lendületben voltam épp.
A zajokra gyanakodni kezdtek az „emberrablók”, és ez gyorsabb tempóra, nagyobb óvatosságra sarkallta őket. Breevel a beugró falához lapulva füleltünk. Levegőt sem mertem venni. Aztán ahogy ismét elindultak, mi is ezt tettük. Jóval előttünk jártak. Még így, az áldozattal a nyakukon is gyorsabban haladtak. Mire a főbejárathoz értünk, felszívódtak az éjszakában. Mintha egy feketelyuk nyelte volna el őket.
Épp nyitottam volna a szám, hogy válaszoljak Bree kérdésére, amikor az egyetem előtti országúton feltűnő sebességgel száguldott el egy metálszürke Toyota Scion.
- Szerintem ők azok. Gyere, még utolérhetjük őket! – hadartam, bár, a sötétített szélvédőn nem láttam át. Leloholtam a lépcsőn. Egyenesen a parkolóba rohantam a kocsimhoz, ami egy tűzpiros Chevrolet Cruze volt.
Bepattantam a volán mögé, és megvártam, míg Bree beugrik mellém. Aztán kifordultam a helyemről, és padlógázzal indultam abba az az irányba, amerre a jómadarak hajtottak.
A fényszórót szánt szándékkal nem kapcsoltam be. Nem akartam felhívni magunkra a figyelmet semmiféle fényreklámmal. Amint feltűnt a másik kocsi előttünk, szisztematikusan lassítottam. Tisztes távolságban próbáltam maradni, nehogy észrevegyék, valaki követi őket. Kifelé hajtottak a városból.
Innen hunyorogva sem láttam a rendszámukat.
- Nem kéne szólni a rendőrségnek? – tudakoltam a kolleginától. Tanácstalan voltam. Az mégiscsak ciki lenne, ha csak egy eszelős diákcsínyről van szó, mi meg belepiszkítunk, ráadásul feleslegesen riasztjuk a hivatalos bűnelhárítókat.
A diákoknak kellemetlen, a tanári karnak szintén, a rendőrség meg rajtunk röhög. Szép kilátások.


"Mindened megvan a varázslathoz, hogy láthatóvá tedd a láthatatlant.
Amikor alkotsz, azt tehetsz a világgal, amit csak akarsz. Ilyen nagy hatalmú mágus vagy." Nina
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTéma: Re: Hollis önkéntes Kálámbói   

Vissza az elejére Go down
 

Hollis önkéntes Kálámbói

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Földszint-