HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Milo Lincoln Rochester ▼

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Milo L. Rochester
::say something : 2
::born this way : 2014. May. 05.
Age : 30

Civil


TémanyitásTéma: Milo Lincoln Rochester ▼    Hétf. Máj. 05, 2014 6:04 am

Milo Lincoln Rochester

On the keyboard of love, always keep one finger on the escape key.


Teljes név: Milo Lincoln Rochester
Becenév: -
Születési hely és idő: UK Manchester 1987. április 12.
Play by: Jamie "fuckin' sexy" Dornan
Csoport: Civil
Érdeklődési kör: Sport, könyvek, színház, nők, utazás, modellkedés
Kapcsolat a családdal: Apám Bartolomeow Rochester egyszerű munkásember, aki életének felét egy gyárban töltötte, hogy előteremtse népes családjának a megélhetést biztosító pénzmennyiséget. Nem volt könnyű dolga, mert 8 éhes szájat kellett betömnie. Sosem panaszkodott és most, hogy kicsit jobb sora lett, hálát ad.
Anyám Esther Rochester (született Jensen) világ életében elégedett volt az életével. Nem volt gazdag, de nem is szegény. Kislány korában népes családról álmodott és ez meg is adatott neki.
Hét testvérem van, köztük én harmadikként jöttem a világra. Van két bátyám, Billy és Levi, velük mindig is megértettem magam, noha van köztünk néhány év korkülönbség. Aztán jöttem én, majd négy öcsém, név szerint: Zachary, Tristan, Brandon és Kevin. Mind sikeres emberek lettek, szerencsére mindegyikük az ország teljesen ellentétes pontján élek. Szerencsére…
Egy valakiről még nem beszéltem. A család szeme fénye, az egyetlen lány, aki megbabonázta az összes fiút. Constance most töltötte a tizennyolcat, első éves a Hollis egyetem irodalom szakán. Ódákat tudnék zengeni róla, de ki ne tudna Connie-ról. Bájos, elragadó, megnyerő és jószívű. Miatta vagyok most Florida-ban. Elkél a segítség neki.


Ez vagyok én: Sosem voltam olyan fiú, aki kérkedik bármivel is, ezért egyenesen gyűlölöm az olyan ficsúrokat, akiket a szüleik pénzelnek és fogalmuk sincs arról, hogyan dolgozzanak meg valamiért. Apám jelleme egész életemen végig kísér, neki köszönhetem, hogy ma az vagyok, aki vagyok. Már fiatalon megdolgoztam azért, amit szerettem volna. Tizenéves suhancként boltban dolgoztam, újságot hordtam ki és akkor sem szállt fejembe a hírnév, amikor végzős gimnazistaként felfedezett magának a Burberry. Megkaptam mindent, amit csak akartam, egyetlen csettintésre, mégis megmaradtam az, aki voltam. Nem szórtam két kézzel a pénzt, nem kérkedtem a sikereimmel. Segítettem a szüleimet. Sosem mutogattam márkás ruháimat, nem is szerettem mindet, hisz volt, ami távol állt az ízlésemtől. Van olyan darab, ami még mindig a szekrényemben lóg. A kényelmes ruhákat szeretem, semmi csillogás, semmi harsányság. Általában hallgatok mások véleményére, bár a húgom, Connie ízlésvilága közel sincs az enyémhez. Mostanában azért egyre inkább megfogadom a tanácsait.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Májló - 25 - sok - höööh


story of my life

-Benned megbízik Milo. – Erősködött anyám egy vasárnap délután. Nagyjából egy órája igyekszik meggyőzni arról, hogy utazzak Amerikába a húgommal. Biztos benne, hogy Constance nem boldogulna egyedül. Szerinte túl naiv és fiatal ahhoz, hogy egymaga megéljen Floridában. Hiába beszélhetek neki, képtelen beletörődni abba, hogy az egyetlen kislánya más országban akarja szárnyait próbálgatni. Mélyen, valahol a lelkem mélyén én sem engedném el, tekintve születését és annak körülményeit, kétszer meggondoltam, hogy bíztassam abban, hagyja csak el az esőáztatta Angliát és menjen a napsütötte Floridába.
Connie mindig is a maga ura volt, nézzük csak a tényt, hogy hét bátyja van. Abból hat nem igazán foglalkozott vele sosem, noha tudom, hogy bármelyikük az autó elé ugrana, ha a húgukról lenne szó. Én voltam az egyetlen, akiben barátra lelt. Nem szégyellem bevallani, olykor bizony babáztam is vele. Nem tudtam neki sosem ellenállni és most is nehezemre esik.
-Nem tudom anya. Nagylány, tud magára vigyázni.  – Próbálok valami mosoly féleséget magamra erőszakolni, valami nyugtató mosoly szerűséget, amitől a légzése talán csillapodik és nem dagad majd úgy a homlokán az ér.
-Ne mond ezt te is. Mintha csak apádat hallanám.  – Fakad ki és könnyes lesz a szeme. Apám mindig is könnyen kezelte a helyzetet, noha teljes mértékben elkényeztette egyetlen lányát. – Nagylány, tud magára vigyázni.  – Utánozta meglehetősen hitelesen apámat és apám további koppintása köhögésbe fojtott nevetésem miatt félbeszakadt.
-De ez az igazság. Felnőtt, már nem gyerek, bár néha még úgy gondolkodik. Kapnia kell az élettől néhány pofont, hogy megértse, nem rózsaszín cukormáz minden.   – Kegyetlenül hangzik, de igaz. Connie néha még bizony tényleg úgy viselkedik, mint egy naiv fruska, de szerencsére a taníttatásomnak, az esze a helyén van.  - Különben sem utazhatsz vele. – E felelőtlen kijelentés hallatán anyám szeme felcsillant, szeméből a könnyek felszáradtak, szinte hallottam agyának minden egyes rezdülését, tervét és gondolatát az elkövetkezendő évekre. Meg kell óvnom a húgomat anyánktól és az egyetlen lehetőség az, ha beadom a derekam, itt hagyom Angliát és elmegyek vele az ismeretlenbe. Feladom jól kereső munkámat, hogy a húgommal töltsem a következő legalább három évet. Ollé…
-Elutazom… elmegyek vele anya, csak ne kombinálj. – Nézek a plafonra, megvakarom borostás állam és homlokomat ráncolva felbaktatok az emeltre. Hallom még a fordulóban, hogy boldogan újságolja apánknak a hírt, aki persze zsörtölődve fogadja és kezdetét veszi a hosszú ideje házasok közti vitázás, ami néhány pillanat múlva már nem is arról szól, ami miatt kirobbant a háború.
Megállok Connie szobája előtt. Végignézek az ajtón, amit hajdanán Zach és én tettünk rendben. Rózsaszínű, természetesen a nevét is ráfestettük, ami most letakarva kandikál ki az egyik leghíresebb fiúbanda képe mögül. Gyűlölöm ezt az öt nyálas suhancot, de a brit tinilányok odáig vannak értük.
Kopogok kettő rövidet, majd egy hosszút és benyitok. A szobája még mindig ugyan úgy néz ki, mint kislánykorában, csupán annyi különbséggel, hogy a babákat most poszterekre cserélte.
Mindenhol ruhák, a hatalmas bőrönd teletömködve mindenféle kramanccal, Connie pedig a kupac közepén ül és elanyátlanodva néz rám hatalmas kék szemeivel.
-Na nehogy már bőgni fogsz nekem… pont te, aki annyira várta, hogy végre megpattanjon innen. – Vigyorgok rá hitetlenül, majd besétálok a háborús övezetbe és leülök mellé. - Van egy szar hírem… én is veled megyek. – Ettől kicsit felderül, de látszik rajta, hogy valami nyomja a lelkét.
-Na mi van, mi bajod? Jó édesanyád már így is szívbajos, semmit ne mondj neki, csak kamuzz. – Adom életem talán leghülyébb jó tanácsát, amikor kibukik belőle sérelme.
-Szerinted ismerik a One Direction-t az amcsik? – Néz rám kerek szemekkel, belőlem pedig kitörik a világtörténelem legszebb és leghosszabb káromkodás sorozata.
Hát így indultunk útnak ketten. Constance és én az ismeretlen felé. Nem mondom, hogy jól indult minden, mert ami kettőnk közt volt, az mára már eltűnt, de még mindig az én kicsi, egyetlen húgom.
Fél év után végre elmondhatom, hogy olyan munkám van, amit szeretek. Mindig is foglalkoztatott a pénzügy világa, irodában ülni annyira nem szeretek, de a modellkedés, amivel megkeresem a zsebpénzt, annál inkább nekem való. Kezdenek megismerni a divat mogulok, sínen van az életem és azt hiszem, ezzel Constance élete is. Már csak egy dolog hiányzik az életemből… rábízom a fantáziádra mi.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Amabell Lewis
::say something : 293
::born this way : 2014. Apr. 12.
Age : 24
::where we belong : a Hollis egyetem Sigma házában megtalálsz ; )
::one day : I hate everything about you... why do i love you?
::wayfaring stranger : ζ ○ sweet disaster ○ ζ

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Milo Lincoln Rochester ▼    Csüt. Máj. 08, 2014 9:16 am

Elfogadva!

Szia Milo! Very Happy Engedd meg, hogy elsőként üdvözöljelek az oldalon, Floridában és az egyetemistáktól hemzsegő Palm Bay-ben Very Happy Szerintem egyre jobban fog tetszeni neked a hely, mert félév alatt tuti nem ismerted még ki elég alaposan Razz Minden esetre, őrülten édi tőled, hogy eljöttél a húgoddal és szerintem jó döntés volt : ) De majd meglátod ^^ Foglald le a cuki pofid és irány a játéktér Smile
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Milo Lincoln Rochester ▼

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Civilek életrajza-