HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 DELACROIX, lawliet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Lawliet M. Delacroix
::say something : 3
::born this way : 2014. Apr. 27.
Age : 23
::where we belong : a takaróm alatt... vagy a tiéd alatt ★
::one day : love me, kiss me, kill me, thrill me ★
::wayfaring stranger : your sweetest sin ★

Theta


TémanyitásTéma: DELACROIX, lawliet   Csüt. Máj. 01, 2014 8:45 am

Lawliet Martin Delacroix

why does something so wrong feel so right?


Teljes név:  Lawliet Martin Hendrick-Daniels Delacroix
Becenév: L, „hé, te!”
Születési hely és idő: 1993. december  17., Manchester, Anglia
Play by: Xavier Dolan
Csoport: theta
Érdeklődési kör: Egyszerre érdekli minden és a semmi, mint a legtöbb hozzá hasonló, elvont művészt. Nagyrészt csak a festészet és az írás iránt érdeklődik, nincs képben a divatos sorozatokkal vagy a politikával kapcsolatban, nem olvas újságokat. Az idejének nagy részét valamilyen könyvvel tölti – kedvencei a krimik és a horrorok, de a fantasy-t sem veti meg, ha éppen az kelti fel a figyelmét. Egy időben a zenéléssel is próbálkozott, de mára már csak néha ül a zongora mellé, inkább csak azért, hogy önmagát szórakoztassa, mint hogy másokat. Szabad idejének nagy részét mégis a rajzolás tölti ki, a filozofálás az élet nagy dolgain, a cigarettázás és a bámulás a semmibe… Mert mindeddig még nem talált senki olyat, aki megérdemelné, hogy a kedvéért félredobja ezt a rutint.
Kapcsolat a családdal: A családja… Na, ez egy kitűnő történet. Egészen nyolc éves koráig csodás családot alkottak az apjával, anyjával és 12 perccel idősebb testvérével, aztán Elizabeth Hendrick-Daniels megcsalta Jack Daniels-t (nem, itt most nem az alkoholról van szó) és tádá! Szétesett a házasságuk. Aztán az apja meg a bátyja eltűntek, mint vasorrú bába a mágneses viharban, ő meg maradt az anyjával, aki négy kerek évvel később egy randiportálon át rálelt élete második nagy szerelmére, Jean-Pierre Delacroix-ra, akihez az első adandó alkalommal hozzá is ment… És el tudjátok hinni, hogy hozzá hűséges tudott maradni? Már teljes nyolc éve alkotnak „boldog” családot – Elizabeth, a fhranszia zsigoló, a nyolc éves, idegesítő kis takonypóc Ellie és szerencsétlen Lawliet, aki sajnos a háttérbe lett utasítva a húga által. Talán ezért is nem lep meg senkit, hogy a családjával nem éppen a legjobb a kapcsolata, és csak akkor tölti velük az idejét, ha muszáj. Ünnepek, születésnapok, ha nincs hova mennie. Mégis, titokban reméli, hogy valamikor talán még újra láthatja a testvérét, akitől annak idején elszakították.  

Ez vagyok én: 167 centiméternyi művészi hajlam, csend és nikotinfüggés. Keveset beszél, legtöbbször csak akkor, ha kérdezik, és általában egyedül van, nem keresi senki társaságát. Nem mintha nem lennének barátai – mert vannak, nagyon sokan is – de jobban érzi magát egy-egy könyv vagy a skiccfüzete társaságában. Bár kifejezetten társasági embernek mondja magát, csak ritkán fordul meg egy-egy házibulin vagy nagyobb társaságokban, mert onnan kinézik. Ösztöndíjjal került be az egyetemre, amire évekig dolgozott, és nem akarja ezt veszni hagyni valamilyen ostoba parti miatt; egyetlen káros szenvedélye a cigaretta, amire még tizennégy éves korában szokott rá, és amit azóta sem tudott letenni. Kitartó, határozott, és ha kell, holtakon át is, de eléri a céljait – ugyanakkor forrófejű, könnyen fel lehet bosszantani, és ha valaki bántja, annak képes pokollá tenni az életét. Humora elég cinikus, kevesen értik meg, de őt ez nem zavarja – mindig is intelligensebbnek tartotta magát az átlagnál, ezért is kicsit lenéz mindenkit, egészen addig, amíg jobban meg nem ismeri az adott személyt és meg nem bizonyosodik arról, hogy érdemes belefektetni valamennyi munkát egy tartós kapcsolat felépítéséhez. Legalábbis ami a barátságokat illeti. A párkapcsolatokat igyekszik elkerülni, méghozzá két okból is – egy, hogy nem képes áldozatokat hozni bárki kedvéért is, kettő meg, hogy Florida nem arról híres, hogy minden második férfi szabad lenne és homoszexuális. Nos… Igen. Kell ennél többet hozzáfűzni? Éppen ezért inkább meghúzódik az árnyékban, kihasználva, hogy nem egy feltűnő jelenség, külsőre sem. Apró termetű, kifejezetten sovány és fájdalmasan átlagos a göndör, barna hajával és csokoládébarna szemeivel, amiket legtöbbször eltakarnak az arcába hulló, kócos hajtincsek. Igaz, általában még a kapucnija is takarja az arcát, és azt eredményezi, hogy úton-útfélen nekimegy valakinek és egy csomó szitkot zsebel be… Már ha észreveszik. Beleolvad a tömegbe a feketén fekete ruháival, kopott farmereivel és pár számmal nagyobb pulóvereivel, a kopott tornacipőivel és a néha viselt stréberekre jellemző szemüvegével, bár ez utóbbi inkább csak díszként van rajta. Már ha egyáltalán rajta van.

[You must be registered and logged in to see this image.]
MORIARTY – YOUR SEX IS ON FIRE – KRISTOFF

story of my life
A szobám egy merő káosz volt. Mindenhol üres festékes tubusok és ecsetek voltak szétdobálva, vörös és kék foltos ruhák, festékfoltok a padlón és egy elég nonfiguratív motívum a vásznon, amire egyáltalán nem voltam büszke. Tudtam, mit várnak el tőlem – mindig, amikor rendelésre csináltam valamit, részletesen kikérdeztem a klienst, mit szeretne kapni tőlem, és legtöbbször ezt sikerült is kivitelezni… De úgy tűnik, az expresszionizmus valami olyan volt, amit már képtelen voltam kivitelezni. Ezúttal szabad kezet kaptam; Lady Thorton azt mondta, eresszem szabadon a fantáziám és az érzéseimet, és fessek neki valamit, ami igazi lesz, nem olyan mű és erőltetett, mint a többi festmény, amit lehet kapni a piacon. És én tényleg valami gyönyörűt akartam – virágokat, csodás tájképeket, japán gésákat, valami, ami megragadná a figyelmet és foglyul ejtené a szíveket… De képtelen voltam.
Morogva dobtam le magam az ágyra és az arcom elé húztam az egyik párnát, ami a kezem ügyébe került; ha rajtam múlt volna, haza sem jövök a vakációig, de a saját szobám négy falán belül mindig könnyebben jött az ihlet, és Lady Thorton tényleg olyan személy volt, akinek szerettem festeni, de ezúttal mégsem ment. Mintha a lelkem művészi része elsorvadt volna, és hiába a technikai tudás, az ügyesség, az ötlet, amikor minden ecsetvonással csak rosszabb lett az összkép.
Igazából gyűlöltem itthon lenni. A földszinten üvöltött a francia mulatós zene, amit Jean-Pierre annyira imád, a szomszéd szobában Ellie éppen az énekhangját gyakorolta (amit érdemes megjegyezni, hogy nincs neki ilyen), anyám pedig reggel óta a kertben volt és tulipánokat ültetett. Látszatra idilli családkép, de a csillogó, vörös héj alatt ez az alma el volt rothadva és bűzlött, mint a pár hetes, romladozó holttest. Na, nem mintha tudnám, hogy az hogyan bűzlik – a műszakomra a hullaházban csak pár hétig jártam be, amíg egy nap egy szörnyű állapotban nem lévő testet hoztak be; pár napig utána minden alkalommal, amikor ez az esemény eszembe jutott, képes voltam órákra bezárkózni a fürdőszobába, hogy újra üdvözölhessem a reggelimet, a vécékagyló fölött görnyedve. És most ugyanez a hányinger kerülgetett, ahogy a családom látszólag idilli képét próbáltam külső szemlélőként szemügyre venni.  
Az ötlet, hogy összepakoljam a dolgaimat, amiket elhoztam a kollégiumból, hirtelen jött; csak bedobáltam mindent a táskámba, majd hangos ajtócsapódás kíséretében távoztam, azzal a vággyal, hogy minél távolabb kerüljek ettől a helytől. Az utam visszavitt az iskolába, azon belül is a műterembe, ami ilyenkor már zárva volt – én is csak teljesen titokban rendelkeztem hozzá kulccsal, amit még a tanáromtól kaptam, miután kikönyörögtem tőle. Mindketten tudtuk, hogy semmit sem fogok tönkretenni, ráadásul valahol kellett festenem, ehhez pedig sem otthon, sem a kollégiumi szobámban nem voltak meg a megfelelő körülmények.
A kulcs halkan kattant a zárban, majd beosontam az ajtón a kellemes félhomályba, a festőállványok és asztalok közé, majd elfoglaltam a saját kis helyemet, a terem túlsó végében, ahol senki sem zavart. Remegő kezekkel tettem fel a vásznat az állványra, próbálva magam elé képzelni a modellt, aki pár napja itt volt: a kócos, szőke haját, a karcsú testét, a tetoválásokat a hátán, amiket a legapróbb részleteiben akartam megörökíteni a vásznon… De túl gyönyörű volt, és szerencsétlenségemre heteroszexuális és foglalt. Ilyen már az én szerencsém, nem igaz? Ezért is fogok magányosan meghalni, vagy esetleg hetvenkét macska társaságában. Na, de most lapozzunk.
Fekete és zöld, piros és kék, sárga, lila és rózsaszín, könnyedén vonom a csíkokat a fehér háttérre, nonfiguratív virágokat festve így, és talán ezért is nem veszem észre, hogy valaki rajtam kívül még tartózkodik idebent, megtalálta a búvóhelyem, a kis királyságom, ahol eddig én voltam az egyedüli uralkodó, a festővászon egyedüli a szeretője… Csak mikor leborított valamit, akkor kaptam fel a fejem, hogy farkasszemet nézzek az eddigi legcsábítóbb szempárral, amit láttam életem huszonegy éve alatt. Nem tudom, mi ütött belém, hogy megszólítottam – általában nem kezdeményezek beszélgetést, sőt, semmit se, mert ha valaki igényt tart a társaságomra, akkor úgyis megkeres magától, de… Akkor elvesztem egy pillanatra. Szinte könyörögtem neki, hogy legyen a modellem, és amikor beleegyezett, egy pillanatra a felhők közé emelkedtem, fekete angyalszárnyakon, hogy utána fájdalmasan zuhanjak vissza a földre, elképzelve, hogy utána már sosem látom többé. Lehet, hogy csak kitaláltam őt magamnak, hogy ne érezzem magam annyira egyedül?
De valamiért olyan ismerős volt. Az a pillantás, az a kócos hajkorona, az a félszeg mosoly. Minden. Ő maga, bár biztos voltam abban, hogy nem láttam őt korábban. Ismeretlen ismerős, aki a semmiből tűnt fel az életemben, és akit megörökítettem azon a festményen, ami másnap már Lady Thorton birtokában volt.
Ismeritek azt az érzést, amikor valakit csak egyszer láttok, de egy életre beleégnek az emlékezetetekbe? Nem? Hát, én igen. És azóta mániákusan keresem ugyanazt a kócos hajkoronát a tömegben, reménykedve, hogy egy nap még ugyanúgy rám talál, mint azon a délutánon, és megismerhetem majd, jobban, sokkal jobban, mint aznap. És igen. Annyi mindent tudok már róla, és mégis olyan idegen. Olyan régi és új, édesen keserű… Kicsit kezdek belezavarodni a dolgokba. Mindenbe. De azt tudom, hogy Őt akarom. És meg fogom kapni. Talán. Egyszer.




[You must be registered and logged in to see this image.]
ellopod, letöröm a kezed <3
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 26
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTéma: Re: DELACROIX, lawliet   Csüt. Máj. 01, 2014 9:19 pm

Elfogadva!

Végre egy elvont művész, egy olyan ízig vérig Thetás. Nagy hasznára fogsz válni a háznak úgy érzem.
Menj és merülj bele a festmények csodás világába, nem találtam semmit amibe bele köthetnék - akármennyire is szerettem volna :DD - szóval jó játékot.

ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Well you only need the light when it's burning low, only miss the sun, when it starts to snow...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

DELACROIX, lawliet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Theta tagok életrajza-