HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Ambrose Kaydon Holbrook

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Ambrose Holbrook
::say something : 5
::born this way : 2014. Apr. 27.
Age : 24
::where we belong : ϟ Palm bay
::one day : ϟ Love fades. Mine has.
::wayfaring stranger : ϟ I'm the prodigal son

Alpha


TémanyitásTéma: Ambrose Kaydon Holbrook   Vas. Ápr. 27, 2014 9:20 am

Ambrose Kaydon Holbrook

Akiről álmodom, nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem.


Teljes név: Ambrose Kaydon Holbrook
Becenév: Kay
Születési hely és idő: Palm bay, 1993. 04. 15
Play by: RJ King
Csoport: alpha
Érdeklődési kör: kosárlabda, vívás, lányok és fiúk, mitológiák, idegen nyelvek.
Kapcsolat a családdal: Apa: Sosem tartozott a kedvenceim közé, érthető, hogyha megtehetem akkor inkább elkerülöm őt és nem beszélek vele. Amúgy sincs közös témánk, mert őt lefoglalja a cége körüli teendői. De jobb ha távol van tőlem, nem érti a vicceimet. Túl komoly.
Anya: Problémamentes, egészen addig amíg nem kezd el a holmijaim között turkálni. Rendmániás, ennél fogva elvárja, hogy én is az legyek ha otthon vagyok és nem az egyetemen. Persze mindent összevetve szeret, mert hát engem egyszerűen képtelenség volna utálni.

Ez vagyok én: Jellem:
Dumagép. Egy percre sem lehet leállítani a beszélgetéssel ha ő úgy nem akarja azt. Imád beszélni és másoknak felesleges információkat közölni amivel senki sem lesz okosabb vagy butább. Lényegében őt még a tanárok sem tudnák elhallgattatni ha nem adnának neki valami elfoglaltságot ami ideig óráig lefoglalja őt.
Örök mókamester. Beszédességéből eredendően igényli a figyelmet, ezért mindent megtesz azért, hogy mások rá figyeljenek és ő a középpontba kerüljön. Kiapadhatatlan igénye van mindarra, hogy társaságban legyen és figyeljék őt. Mindent megtesz csak azért, hogy mások észre vegyék őt, ezért sokszor humorizál.
Élénk és mozgékony. Ez mások számára csak enyhe kifejezés, mert ő nem pusztán élénk és mozgékony, hanem szó szerint izgalmas és pezsgő élete van. Mindig kapható egy beszélgetésre, noha érdeklődése gyakran felszínesnek bizonyul. Bárkivel könnyen teremt kapcsolatot legyen az kisgyerek vagy felnőtt, esetleg idős. Ez részben azért lehetséges, mert bármikor szívesen kezdeményez beszélgetéseket a saját jó kedvűségével, emellett nagyon kíváncsi teremtés, így minden érdekli.
Kíváncsi. Nos nem mindennel lehet megfogni a fantáziáját, a nyers, száraz tényekkel nem lehet megfogni a fantáziáját. Őt inkább az események, pletykák, sztorik és az emberek érdeklik. A legjobb az ha mindezt mindenki minél színesebb és viccesebb körítéssel tálalja neki.
Hanyag. Tény, hogy nehezen megy neki a „száraz tantárgyak” tanulása, viszont ezekből bármikor szabadon kibeszélje magát, ha egy kis esély adódik a beszélésre. Minderre csak azért szorul rá, mert egyszerűen képtelen az órákon logikus jegyzeteket készíteni. Inkább rajzolgat, levelezik vagy sms-t ír a pad alatt vagy be sem megy az órára, mert van ennél sokkal érdekesebb tennivalója is amivel elüthetné az időt. Ha ezek után valamilyen csoda folytán mégis jegyzetekhez jut – lehengerlő beszéddel, jó kapcsolatain keresztül – akkor azt rendszerint összekavarja vagy elveszíti.
Rokonszenves. Az ő érzései nem csupán egy ember felé irányulnak, hanem egyszerre több személy felé. Ettől másokkal még inkább megkedvelteti magát, mert elég egy káprázatos mosoly, könnyed megjelenés és máris nyert ügye van. Pont ennek a rokonszenvességnek köszönhető az, hogy komolytalansága miatt egyszerűen képtelenség haragudni rá. Amivel tökéletesen tisztában van és ki is használ.

Kinézet: Általában véve szeret minél változatosabban öltözni, hogy ezzel is felhívhassa magára mások figyelmét. Szereti az élénk árnyalatú felsőket és nadrágokat. Ez az amit évszaknak megfelelően kever is. Szőke haját kedvének megfelelően hátra, oldalra fésüli, attól függ milyen napra ébredt fel. Sosem ápolatlan, mindig figyel arra, hogy a haja az tökéletesen álljon lehetőleg minden percben. Ha rá néznek szeretné ha mások azt látnák mennyire igényes a külseje és tesz azért, hogy vonzó legyen. Barna szembogarai szintén utalnak arra, hogy mennyire játékoskedvű és életvidám, mint azt jellemében is észrevehettük. Vigyáz arra, hogy szemei jól kipihentek legyenek és még véletlenül se látszódjon meg rajtuk mennyire fáradt éppen. Formájukat tekintve a szemei kissé oválisak, mandulavágásúak, ami érzelmességét és idealista beállítottságát mutatja. Ajkai szélesek és kissé teltek, amelyről gyakran elhihetjük azt a mondást, hogy az ilyen ajkakkal rendelkező emberek hízelkedő és pajzán természettel vannak felruházva, akárcsak ő. Háta egyenes, mindig kihúzza magát még akkor is ha bajba került, utálja ha mások meggörnyedve látják őt és azt feltételezik róla, hogy valami bánata van, pont ezt megelőzve cselekszik. Elmondása szerint ő teljesen elégedett a külsejével, nincs szégyellni és rejtegetni valója. Bár ha megkérdezik tőle milyen magas és mennyit nyom alatta a mérleg vállat von s, válasz nélkül hagyja a kérdezőt. Ez az amit sosem szeretett mások orrára kötni, így erről úgy gondolja, hogy senkinek sem kell tudnia, mert a magánügye. Természetesen nem gyenge, vannak neki izmai, de inkább a beszédével kérkedik, mintsem az erejével.

[You must be registered and logged in to see this image.]
R. - 19 - 4 év - Van


story of my life

– Félsz? – kérdeztem halkan Sophie-tól, látva mennyire összekuporodott a kanapén a Légió című film nézése közben. Mondjuk nekem nem volt bajom vele, de amikor az öreg nénike azzal a sok léggyel megjelent az én hajam is égek állt. Nem arról van szó, hogy féltem, hanem éppen ellenkezőleg undorodtam az egésztől. Sophie azonban erősködött, hogy nézzük meg, mert a barátai azt mondták érdemes megnézni, de mivel egyedül nem akarta választott egy olyan időszakot amikor a szülei nincsenek otthon és nyugodtan tehet azt amit csak akar. Én ilyenkor biztos valamilyen bulit rendeznék a haverokkal, ő mégis a Légió körül forgott. Azt mondta imádja a film borítóját és meg akarja nézni, mert angyalok vannak benne és biztos jó lesz. Hát itt az eredménye, a film jó csak túl sok benne a furcsa viselkedésű angyal.
– Én? Én nem félek! – suttogta bár az ember fia, ha nagyon okos és egy kicsikét használja a fejét akkor tudja, hogy a nők harmincöt százaléka ilyenkor azt várja, hogy a férfiak azt mondják:
– Biztos, hogy nem félsz Sophie? – sejtelmesen megbámultam, igen az ilyen percekben mindig mindenkit sikerül a kelleténél jobban megnéznem és észrevennem, hogy mennyire aranyos. Ja aranyos és azt várja, hogy valaki legalább egy éjszakára törődjön vele. Mondjuk azon, hogy elérjem a célomat még dolgoznom kéne, a kérdés az hogyan és hol kezdjem. Sophie nehéz eset, elégé nehezen vallja be magának, hogy gyenge és igenis szüksége van valaki védőkarjaira. Gondterhelten felsóhajtott majd egy picivel közelebb ült hozzám. Természetesen félt, ez most már nem kétséges. Én legbelül a lelkem legsötétebb részében már a terveket készítgettem, hogy a nap elkövetkező részében mit fogok mondani és tenni.
– Na jó. Egy kicsikét talán megráz az amit látok. – a szemeimbe nézett és úgy folytatta tovább
–Ugye van elég hely a karjaidban?
Az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket egy lány szájából mindig előszeretettel hallgattam meg, most szintén. Bár Sophie igazán okos volt, tudta mit mikor és hogyan kell tennie. Egyszerű nemességgel fogott egy párnát és az ölembe helyezte azt a fejét meg arra a párnára hajtotta. Persze, hogy meglepett az amit tett, én ölelésre gondoltam nem pedig nyugodtan-alhatsz-az-ölemben-re, de ugyebár ez is jobb volt mint a semmi.
– Most már jobb? – érdeklődtem, csak azért mert átvágta a számításaimat, most agyalhatok valami máson. Az elcsábításban talán verhetetlen lennék, de a tanulásban száz százalék, hogy nem. Egy dolog az, hogy csak az órákon figyelek oda – ha odafigyelek - és abból élek meg, a nem tanulásom meg egy másik téma. Nekem most az is elég, ha mindenből nehézkesen, de átmegyek. A matematikával sajnos más a helyzet, azzal mindig szenvednem kellett, mert ugyebár ott van az a sok képlet amit tudni kell kívülről és használni is a gyakorlatban. No nálam a gyakorlat megvan, csak a tudás, az elméleti rész hiányzik. Mondjuk én nem szándékszom matematika tanárrá válni, így azt hiszem számomra pont elegendő ha meg tudom számolni a zsebpénzem. Ezen a gondolaton el tudtam volna nevetgélni ha egyedül vagyok, de sajna nem voltam egyedül, amit azt hiszem nem bántam. Elvégre mindenkinek szüksége van egy kis társaságra vagy nem? Sophie-nak szintén, én meg pont kéznél voltam, esetleg ő nekem, ez most már én sem tudom eldönteni, a lényeg, hogy itt voltunk egymásnak.
– Egy picivel jobb. – amikor a választ adta felnézett rám, de ahogy észre vette, hogy a film helyett őt figyelem azonnal elfordult és bámulni kezdte azt a… azt az angyalos izét.
– Mondd miért vagy te ilyen… ilyen idegesítően aranyos a lányokkal? – határozottan jó kérdés volt, rengeteg válaszom lett volna rá, de én inkább csak hallgattam és hagytam, hogy azt higgye semmit sem hallottam a kérdéséből, mert én vele ellentétben a filmet néztem. Ez azonban nem volt így, lehet a legvégén sikerül az elejétől a végéig megnézni, de untam és kész. Már a The End feliratot vártam, hogy végre valami mást tehessünk vagy éppenséggel egyből haza mehessek és unatkozhassak.
– Föld hívja Ambrose-t! Ugye élsz még és hallod amit mondok? – annyira vicces volt észlelni, hogy igenis figyel rám és azt szeretné ha én szintén így tennék. Akarva akaratlanul, de sikerült lenézném rá, egyszóval arról meggyőzni: itt vagyok, csak most kivételesen nem beszélek.
– Ugye nincs semmi bajod Ambrose ? – felült és nézni kezdett azokkal a nagy barna szemeivel. Egy pillanatig valóban jól esett a túlzott közelsége, de amikor fészkelődni kezdett és a szó minden jelentésében nem érezte jól magát a helyén valamit muszáj volt tennem. A párnát nem vághattam a földhöz csak úgy, valami nagyon nyomos okkal kellett volna ilyesmit tennem, de nem voltam ideges és az erőmet sem szerettem volna fitogtatni. Egyszerű nemességgel az ölembe ültettem Sophie-t, ha ellenezte volna ezt akkor már biztosan felpofozott volna, de semmi ilyet sem tett még szerencsémre.
– Öhm szerinted, ha nem lennék egészséges hagynák, hogy kosarazzak? – egyszerre kezdtünk el nevetni, bár én hamarabb elhallgattam mint kellett volna és csak azt néztem ahogyan önfeledt nevetgél. Szerintem ilyenkor mindig mindenkit ki lehetne használni, hiszen ha nevetünk nem figyelünk semmire és annyira védtelenek vagyunk, az ellenségeink könnyen foglyul ejthetnek minket. Mondjuk az, hogy megengedtem a karjaimnak az önálló életet az teljesen más tál tészta, nem én tehetek arról ha ‘véletlenül’ közelebb húzták Sophie-t hozzám. Tudtam mit akartam tenni, bár neki fogalma sem volt arról, hogy mit enged meg nekem és ez… ez határozottan tetszett. Lehet, ő is ugyanúgy rajongott értem mint bárki más. Az ujjaim köré csavartam a hajtincseit és néztem ahogyan engem bámul semmit sem értve abból amit teszek. De egy szimpla hajcsavarásból mit nem lehet megérteni? Annyira fáradt lenne? Hm bárcsak tudnám vagy legalább sejthetném mi jár most a fejében. A sajátomban tudom mi lakozik, már a megvalósítását tervezem és az akarat kellőképpen megvan bennem.
– Ezzel szoktad lenyugtatni a lányokat horrorfilm nézés után? – kérdezte újfent a szemeimbe nézve.
– Á nem. Kíváncsi vagy, hogy valójában mivel nyugtatok le valakit? – kíváncsian még közelebb ült hozzám és várt. Mit ne mondjak? Annyira mókás volt látni őt ilyen helyzetben is, eddig tökéletesen meg voltam győződve arról, hogy nehéz eset lesz, de úgy látszik hatásos volt a tegnapi ‘szép beszédem’ amivel őt dicsértem.
– Hunyd le a szemed! – utasítottam őt, bár csak nem akart engedelmeskedni és még azért is visszakérdezett, hogy fokozza az én boldog hangulatom.
– Miért? – összeborzolta a hajamat, amit igazából sosem szerettem, de neki ezt most kivételesen elnéztem. Amúgy amit majd tenni fogok nekem már úgy sem lehet elnézni, szóval… ezt most igazán megtehetem.
– Mert csak úgy működik, ha meg nem csukod le a szemed nem mutatom meg. – hihetetlen mód engedelmeskedett, ami egyet jelentett számomra azzal, hogy igenis kíváncsi teremtés, ha rólam van szó és a cselekedeteimről. Kapva kaptam az alkalmon tehát, nem vártam meg míg kíváncsian felnyitja az egyik szemét és úgy várja a következményeket. Én, mint aki sosem lenne ilyenkor észnél felsóhajtva közelebb hajoltam az ajkaihoz. Őszintén Ambrose Holbrook megcsókolta volna őt, ha a lány húga be nem szalad és el nem rontsa az egészet. Persze nekem még időben sikerült elhajolnom tőle, hogy semmit se vegyen észre abból mit tettem volna, ha a kis húga nem jön be.





[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 26
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTéma: Re: Ambrose Kaydon Holbrook   Pént. Máj. 02, 2014 4:04 am

Elfogadva!

Óh végre egy igazi férfi aki az Alpha házat képviseli. Régen vártam már egy ilyen karakterre, és te most meghoztad nekünk. Ezer hála érte. Bánj azért óvatosan a tökéletes férfival, össze ne törd jó pár lány szívét.

ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Well you only need the light when it's burning low, only miss the sun, when it starts to snow...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Ambrose Kaydon Holbrook

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Alpha tagok életrajza-