HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Gitta & Ivy közös lakrésze

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szer. Ápr. 23, 2014 5:12 am

▲ ▲ ▲


[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szer. Ápr. 23, 2014 5:36 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Ha az ember unatkozik, akkor haladéktalanul tenni kell ellene valamit. Ugye milyen remek dologra jöttem rá? Annyiszor, de annyiszor mondták már nekem, hogy az unalom nagy úr és rávesz megannyi marhaságra vagy éppen csak a halált hozza el mégsem hittem nekik. Mostanáig. Kezdem megismerni ezt a felettébb rossz érzést, egyenesen utálom ezt a semmilyen helyzetet. Ha a hátamra fordulok akkor a lábam áll ki, ha hasra akkor a nyakam, ha pedig állok akkor azt hamar megunom.
Még egy könyv sem köti le a figyelmemet. Szent Juharszirup hát mitévő legyek? Tanuljak meg kötélen táncolni, esetleg tegyem a lábamat a nyakamba vagy csak haldokoljak?
Kelletlenül kelek ki az ágyamból egészen az íróasztalomig, amiken halomba állnak a megkezdett novellák. Valamikor azokat is be kéne fejezni, de míg csak kéne, és nem kell addig nem igen fogok velük foglalkozni.
Az ötlet mely villámként hasít belém felvillanyozza a hangulatomat, és alig két másodperc átgondolás után -nagyon sokat filóztam rajta, igen – gyorstárcsán benyomom a 4-es számot és már hívja is. Cadent, vagy L 1.0-t ki hogyan emlegeti.
- Szia L. Tudom, hogy későn szólok, hogy gyerekes a kérésem de nem lenne kedved megnézni egy filmet? Van pattim, valami egészségtelen rágcsám is és egy üres szoba. - hadarom a készülékbe, meg sem várva azt, hogy kinyögjön egy ’óh’-t.
Ez van, ha bepörgök vagy csodálatosan sz*r ötlet jut eszembe mellyel nem csak magamat, hanem a körülöttem lévő személyeket is próbára teszem. Elvégre képes leszek én egy helyben ülni kb. két órán keresztül és egy fura, de annál nagyobb sikerekkel rendelkező filmet megnézni? Hát jól vagyok én?
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Jaj, ez tényleg ilyen szánalmasan hangzott, mint ahogy én hallottam vagy sokkal rosszabb volt? – kérdezem nevetne miközben elkezdek összerámolni az íróasztalomon. Csak a helyzet az, hogy nem hogy rendet nem teszek rajta, hanem nagyobb kupit idézek elő. Ez ma nem az én napom. De tényleg nem. Már csak az hiányozna, ha sikeresen kettétörném az ágyat – két másodperc alatt átmegyek Hulkba majd vissza – vagy betörnék és kirabolnék egy bankot. Szép jövőt hoz mindkettő, nehéz választani.
- Rendben, szia. Ja és köszönöm! – teszem le végül a telefont és csak mosolygok magam elé.
Most vagy annyira jó fej, hogy képes a csütörtök estéjét rááldozni egy szerencsétlenre, akinek nincs jobb dolga vagy neki sincs érdekesebb, mérvadóbb terve a mai napra ezért inkább úgy véli szenved velem. Bárhogy is legyen ezer köszönet meg hála sőt üldözze is álmában a nagylelkűsége.
Nagyot sóhajtva teszem el a BlackBerrymet a zsebembe majd nagy lendülettel esek neki a szoba átvarázsolásának. Elvégre kupiba, szanaszét heverő ruhák közé nem engedhetek akárkit.
Félóra kemény koncentrációt igénylő takarítás után – igazából minden egy terv alapján lett eltűntetve: be a szennyesládába mindent. – elégedetten dőlök hátra és várom kedves megmentőmet.
Hál’ Istennek nem kell sokáig várnom rá, hamarosan kopogtatnak az ajtón.
- Ciao Caden, come stai?


Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 458 Δ  Note: hát... utálok kezdőt írni! ><



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szer. Ápr. 23, 2014 7:34 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]

A csütörtök esték a kedvenceim. Hogy isten igazából miért, azt most nem nagyon tudnám elmondani. Igazából mindig az a kedvenc estém, ami éppen van. Igen, ilyen hatalmas pozitívummal áldott meg a sors. Hiába nincs sör az asztalon, meg nő az ágyban, meg 6D-s CANON márkájú kamera az asztalon, valami kurva jó tele objektívvel, vagy méregdrága halszemmel, ettől még legyen hétfő, kedd, szerda, vagy bármelyik nap este, nekem az a kedvenc estém. Már csak azért is vagyok így ezzel, mert mindig tartom magamat ahhoz a mondásomhoz, hogy bármi, bármikor megtörténhet. Az más dolog, hogy sokszor találom magamat nyakig a szarban, mert a sors félreértelmezi a "bármi"-t a mondatban, és valami rettentően szar helyzetbe kever, csak hogy elrontsa a legjobb estémet. Az más dolog, nem számít, engem akkor sem lehet kizökkenteni a napi rutinomból: Nekem az este az mindig épp a legjobb. És ez azt hiszem így van rendjén.
Gőzöm nincs róla, hogy Layton merre veri a nyálát az éjszakában csütörtök este, még azt is kinézném belőle, hogy valami közeledő zárthelyire magol - ami egyébként nem közelíthet annyira, hisz akkor tudnom kéne róla. Bár ki tudja. Igazából tök mindegy mennyi időt adnak egy házi megírására, vagy egy zh felkészülésére. Tök mindegy. Ha kapok ötven évet, hogy megtanuljak egy oldalnyi anyagot, akkor is utolsó este próbálnám megjegyezni, felragasztott szemhéjakkal, hogy be ne aludjak. Mert az emberek ilyenek. Szeretik az utolsó pillanatra halogatni a fontos dolgaikat, majd arra fogják, hogy nem volt elég idejük, de közben magukban tudják, hogy ez nem igaz, és azt kívánják bár lenne több idejük felkészülni, miközben magukban egyébként azt is tudnák, hogyha több idő lenne, akkor sem csinálnának semmit. Ez az emberi természet. És én ember vagyok, többnyire emberi természettel.
A mai legjobb estém azzal telik, hogy alsógatyában ücsörgök az íróasztalom előtt, és az objektíveim lencséjét tisztogatom egy arra való puha rongydarabbal. Jól eső érzéssel tölt el a tisztaság... Khm, mármint ha a médiás cuccaimmal kapcsolatosak. Egyébként már mozog valamelyik nemrégiben hátrahagyott alsógatya a földön, és a zoknijaim egy része is a sarokban megállnak, kellemetlen szagot kiadva magukból, de az ráér. A szobatakarítás mindig ráér. Amíg nincs nő, addig nincs ok a tiszta szobára. Maximum, hogy ne költözzenek csótányok az ember szobájába, de a csótányok úgyis megdöglenének itt, és szarok arra a teóriára, miszerint a csótányok még az atomrobbanást is túlélik. Már csak azért is szarok rá, mert Layton és az én közös szobám mindig rosszabb egy atomrobbanásnál. Akkor csak még inkább, ha verekedés után minden széttörik körülöttünk. Ez a szoba a végtelen űr megtestesítője, Lay-el pedig meteorok vagyunk, melyek néha összeütköznek.
A lencsetörölgetésből, meg a sok kütyü gondos elrendezgetéséből telefonom idegesítő pittyegése robbant ki. Gyorsan utána nyúlok, és miután leolvasom a képernyőről a kedves hölgyemény nevét, mosolyogva a fülemhez emelem a készüléket.
Épp beleszólnék, hogy "Halló", de a vékony lányhang megelőz, és olyan gyorsan pörög a nyelve, hogy kell egy fél perc, mire leesik miről beszél. Elvigyorodok, és úgy felelek neki a telefonba.
- Te meg én, csütörtök este, egy üres szobában? - kérdezek vissza. - Erre egy férfi sem mondana nemet te nő. De ha ez még nem győzne meg eléggé, akkor az egészségtelen rágcsa gondolata mindenképpen indulásra késztet. És rosszabb volt - vihogok vissza, majd gyorsan hozzáteszem. - De pont ezzel nyerted meg magadnak azt a remek lehetőséget, hogy velem tölthesd az estét. Mert ugyebár sorban állnak a nők az ajtóm előtt, meg egy szőkeség éppen az ágyamon ücsörög, és a melltartócsatjával küzd, de neked nem kell kiállnod a sort. Úgyhogy nemsokára ott leszek. A nőt meg hagyom, hadd szenvedjen egyedül a csattal. Azokkal nekem úgyis mindig meggyűlt a bajom - mondok egy elég hosszasan kifejtett igent, majd miután lerakja a telefont neki is állok az öltözködésnek.
A szekrényem elé botorkálok, és kiveszem az első ruhadarabot, ami a kezem ügyébe kerül. Ez egy szerencsés sötétkék rövid ujjú ing, amit nyomban magamra húzok, majd miután az ágyamra dobott farmert is felrángatom a boxeremre, meg belelépek egy pár cipőbe, már ott sem vagyok. A szobaajtó felé vezető úton magamhoz veszem a telefonomat, a szobakulcsomat, meg két üveg sört és doboz cigarettát, aztán miután bezárom magam után az ajtót, már-már kisfiús izgatottsággal viharzok le a lépcsőn, ki a házból, hogy kezdetét vegye az esti túrám a Sigma házig. A lámpák a legtöbb helyen fel vannak kapcsolva, ami némileg megnyugtat, mert jó tudni, hogy nem zavarom fel a fél házat az álmából. Nem mintha olyan egetverően késői órák lennének, csak hát... Na, Sigma ház. Sosem volt bajom az itteni lányokkal, sőt, átlagban több normális egyeddel, illetve határozottan jobb nővel találkozok, mint a másikban. Csak hát mit tudjam én, hogy a jobb kislányok mikor térnek nyugovóra.
Jól ismerem már az utat Ivy szobájáig. Elég hármat kopognom, és a házi tündér máris ott ácsorog az ajtóban. Elvigyorodok, és a kezébe nyomom a két sört.
- Je suis très bien ma belle, merci. Et toi? - kérdezek vissza az általam ismert nyelven, miközben beszökkenek mellé a szobába. - Az utolsó pillanatban raktál rendet, igaz? - vigyorgok rá, miközben körülnézek, majd nagyot zuhanok a puha ágyára, és kényelmesen elterülök.






Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Csüt. Ápr. 24, 2014 4:31 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Az emberek többsége olyan dolgokkal üti el a csütörtök estéit, mint például a tanulás vagy egy kocsmában való bandázás. Erre én mit csinálok? Hát mit? Inkább filmnézésre adom a fejem ráadásként nem is egyedül teszem mindezt, hanem társaságot is keresek ezen tevékenységem mellé.
Ha egyedül kéne filmet néznem, akkor tényleg beütne nálam a halál, és az igazán vicces lenne. Már látom magam előtt a következő napok újságainak szalagcímét: „Egyetemista diák halt bele az unalomba” vagy „Nem volt mit csináljon, ezért feldobta a talpát”. Nem vicces mégis ezt látom elképzelhetőnek, és ha most valaki azt mondja nincs humorérzékem nyugodt szívvel biztosíthatom róla, hogy igaza van.
A szüleim sajnos nem adtak át ilyen remek képességeket melyekkel megtudnám nevettetni a körülöttem lévő embereket, de igazából nem is szeretném. Jól van ez így, annyi humorom pedig nekem is akad, hogy a szüleim agyára menjek vele. Kinek kell ennél több? Nekem ugyan nem.
Ha őszinte szeretnék lenni, márpedig az őszinte embert hamarabb elüti egy autó, mint a hazugot ez csak úgy mellékesen megsúgott információ, akkor azt kell mondanom már régóta tervezem, hogy gyilkosságot követek el. Mert ha Caden bele is megy a filmnézésbe a kosztümös, britt akcentussal megspékelt történet az agyára fog menni. Ha csak nem gondolkodik előre és hoz ő is valami filmet. Majd kiderül.
- Pár szobanövénnyel, őket kifelejtettem a sorolásból elnézést. – halál komoly hangon mondom, miközben a sarokban álló két növényszerű dologra pillantok. Hányszor is kéne meglocsolni? Hupsz… - Mondtad már neki, hogy próbálja meg elől kikapcsolni? Mivel vannak ezek az elől bekapcsolós melltartók, hátha rajta is olyan van… - adok egy ötlet, miközben remekül szórakozom a kitalált történetén.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha igazából csücsülne nála egy szőkeség, akkor 1.) nem lenne ilyen nyugodt, 2.) nem lenne ekkora csönd a szobában (a nők szája nem mindig szokott beállni) és 3.) nem mondana le a hancúrozásról. Egyetlen férfi sem.
De én csak örülök annak, hogy mégis engem választott, ha ott volt az a nő vagy nem, nem igazán érdekel.
Még mielőtt ideérne, megpróbálok valami elfogadható körülményt teremteni a filmnézéshez.
A szanaszét hagyott ruhákat, akarom mondani dobált, azokat a szennyes kosár mélyére rejtem el, az üres dobozokat a folyosó végén lévő gyűjtőkukába. Még az ágyamat is rendesen, kicentizve, egy gyűrődést sem hagyva rajta csinálom meg, hogy a drága vendégnek még csak kifogása se lehessen ellene.
Előhalászok pár műanyag tálat, amibe beleönthetem az egészségtelennél egészségtelenebb mű dolgokat, készítek ki poharat és minden tökéletesen áll mire megérkezik. Három kopogás és már mosolyt csal az arcomra a jelenléte. Egyből az ajtó elé pattanok, gyorsan megigazítom magamon a ruhámat és már ki is nyitom az ajtót, hogy olasz szavakkal köszöntsem. Válasza megmosolyogtat, francia ember veszett el benne, jóó mélyen.
- Grazie, bene. – mosolyodom el, majd beljebb húzódva engedem be. – Ennyire látszik vagy ennyire ismersz már? – kérdezem tőle nevetve, becsukva az ajtót, majd mellé ülök az ágyon. Felhúzom a lábamat és érdeklődve pillantok rá.
- A szőkeséged nem bánja, hogy elraboltak valami béna filmre? Mondtam volna azt, hogy szívesen látom őt is de nem igen vagyok kíváncsi az ágytornátokra. – vonok vállat végig tartva vele a szemkontaktust. Elnevetem magam. Nem tudok sokáig komolyan meredni magam elé, nem hogy más szemébe úgy tekintsek!
- Apropó választottam filmet. Egy igazi klasszikust, remélem te is élvezni fogod. – gonosz ember vagyok, soha senkinek nem mondtam azt, hogy angyalka lennék. Várom miként fog reagálni, biztos vagyok abban, hogy nem fogja engedni.

Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 553 Δ  Note: nézzünk szépen filmet :3



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Csüt. Ápr. 24, 2014 8:08 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem is emlékszem már, hogyan lettünk jóban Ivy-val. Annyira emlékszem, hogy Laytonnal éppen volt egy háború mentes napunk - mert nekünk még olyanunk is szokott lenni, ha éppen mindketten jó formában vagyunk - és együtt mentünk valahová az egyetem területén. Akkor láttuk meg ezt a csodanőt itt előttem, és gyorsan lestoppoltam, mielőtt még Layton észrevenné. Persze ő azt állította, hogy ő már tegnap lestoppolta őt, szóval felejtsem el, hogy valaha is bepróbálkozhatok nála, én pedig mondtam, hogy ennyi erővel én meg tegnapelőtt lestoppoltam. Mindig is ilyen gyerekesek voltunk. Ketten együtt meg aztán kitettünk egy egész oviscsoportot. Persze sosem gondoltuk és gondoljuk komolyan az ilyen vitákat, de néha jó összekapni olyan dolgokon, mint a nők. Néha... hadd ne emlegessek egy balul elsült példát, amelyre még most is emlékeztet az állam alatt lévő sebhely. Az a heg azóta sem akart eltűnni, és ha tizenhat éves korom óta képtelen rá, akkor nem hiszem, hogy huszonegy éves koromban hirtelen ötlettől fogva eltűnne. Valahol büszke vagyok arra a sebre, míg máskor csak eszembe juttatja azt a mérhetetlen haragot, és utálatot, amit egymás iránt éreztünk az ikertestvéremmel. Azt mondják, hogy az ikrek megérzik egymás fájdalmát. Hiszek benne, mert akkor mindkettőnknek kurvára fájt, és ő érezte az enyémet a sajátja mellé, én meg az övét az enyém mellé. Menő.
Visszatekerek gondolatmenetem elejére, és eszembe jut, hogy akkor Ivy csak egy lány volt számunkra, aki különöse kitűnt a tömegből. Nem tudjuk miért. Nem tudom miért. De azóta, hogy egyszer megismerkedtünk csak egyre közelebbi barátok lettünk. Sosem történt köztünk semmi több barátságnál, és azt hiszem ez így van rendjén. Még sosem éreztem így azelőtt egy lány iránt se. Mármint ilyen kimondatlan szeretettel, ami miatt meg tudnám zabálni ezt a csajt. Kár, hogy szar a memóriám. Eleinte a nevét is nehézkesen jegyeztem meg, és nem azért mert bonyolult volna. Én a John Smith nevű emberek nevét is elfelejtem, pedig minden második rohadt embert így hívnak!A névmemóriám rosszabb, mint bármelyik más memóriám, de mégsem emlékszem, hogy pontosan mikor is lettünk jóban. Az viszont rémlik, hogy megismerkedésünknek köze volt egy zh dolgozat megoldásaihoz, egy öngyújtóhoz, és egy fél üveg sörhöz.
- Nyugi, makulátlan munkát végeztél. Csak tudom milyen vagy - vigyorodok el. Tényleg nem látni semmi jelét annak, hogy Ivy az érkezésem előtti pár percben teremtett itt rendet. Mindig is ügyes lánynak tartottam, a sumákolást meg tőlem tanulta.
- Ja, igen, a szőke csaj - jut eszembe telefonon való beszélgetésünk, és felhorkanok. Sosem tudtam értelmesen nevetni. - Igazad volt a melltartójával kapcsolatban. De mondtam neki, hogy ne fáradjon vele, fontosabb dolgom akadt nála. Tudod, én már csak ilyen szíveket törögető Damon Salvatore csávó vagyok - vihogok. - És amúgy meg ki ne bánná, hogy nem töltheti velem az estét?! - vigyorodok el tettetett meglepettséggel.
Ekkor eszembe juttatja a filmnézést is, és mikor megszólal, megint rá kell jönnöm mennyire megismertem ezt a lányt. Így legyen ötösöm a lottón.
- Meg a nagy lópömpölőt nézünk mi klasszikus filmet - nevetek és rázom ellenkezve a fejemet. - Nem médiaórán vagyunk. Ott elviselem a fekete-fehér bohóckodó filmeket, néhányról még meg is állapítom, hogy mestermű, de ezek a szemek nem véletlenül látnak színesben - mutatok a szemüveg mögött rejtőző szempárra. El is felejtettem, hogy rajtam van. Néha már fel sem tűnik, hogy lencsét vagy szemüveget használok éppen. - Valami mait nézünk asszony, vagy előveszünk egy anime pornót, hogy egy életre elmenjen a kedved a filmnézéstől - ugratom, és a mutatóujjammal hason bökdösöm.





nézzünk ma belle.:3 <3 :DDDDD



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Pént. Ápr. 25, 2014 7:42 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Fogalmam sincs mikor és hogyan ismertem meg a mellettem ülő fiút vagy a testvérét. Bárki is kérdezné, kényszerítene a visszaemlékezésre nem jönne össze a dolog. Lehet jobb nem is tudni miként kerültünk össze mi hárman, ja és persze Jen is hozzánk tartozik sok másik fontos ember mellett.
Mondjuk az én esetembe azaz igazság, hogy csak kevés embert engedek közel magamhoz és ezekbe bele tartozik a három barátom, a szobatársam és még pár igen rendes ember az óráimról. Nincsen az életembe sok ember, de akik benne vannak azok igazán fontosak a számomra.
Ha jól emlékszem azon a bizonyos estén épp valami kifogást keresve tereltem el magamat a bezárkózástól és inkább a sétálást választottam éjjeli elfoglaltságnak, s most pár hónappal később nagyon is örülök ennek a döntésemnek. Valahogy sosem találtam a helyemet a különböző intézményekbe járó fiatalok között, mindig kitűntem, mindig más voltam és ez valahol tetszett viszont néha késztetést éreztem a beolvadásra. Mégis büszkeséggel tölt el, hogy nem hagytam a kísértésnek, megmaradtam ilyen tüzesnek, aki simán veszekedik a szüleivel és tesz ellenük mindent csak, hogy felforrjon az agyvizük.
Az egész barátot keresek akcióban az a legviccesebb, hogy megnyertem úgymond a főnyereményt. A Stowe testvérek imádni valóak, viccesek és remekül ellehet rajtuk szórakozni, míg Jen aranyos, csajos így nem felejtem el ezt az oldalamat. A szobatársam, Gitta, pedig az aranyközépút. Ez nekem fontos és hálás vagyok nekik, főleg Cadennek.
Azt hiszem mindegyik közül vele van a legszorosabb kapcsolatom kialakítva s, ha eddig emberek azt hitték férfi és nő között nincs barátság akkor tévedtek. Legalábbis szerintem Ő nem tudna rám úgy tekinteni, és szerintem én sem tudnék.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Akkor megnyugodtam, azt hittem kezdek slampossá válni. – nevetek fel. Ez az elméletem már akkor megbukott mikor birtokba vettem a szoba ezen felét. Valahogy sosem ment a tartsuk rendbe a szobánkat, mert bármikor, bárki bejöhet hozzánk dolog. Sajnálom, én ilyen szétszórt emberbe vagyok és szerintem Caden is ilyen, nem tagadhatja, pasiból van. – Tudod az elmúlt hónapokban rengeteg időt töltöttem egy fiúval, aki annyi mindenre megtanított. – igen, pontosan Őrá gondolok.
Nem kell kimondanom, biztosan venni fogja a lapot, hiszen L-ről beszélünk.
- Ohó, ez most az új technikád? Vámpírnaplók szereplőinek jellemet felvéve csábítod el a vérszívók iránt rajongó hölgyeket? Csak szólok, én az Ősieket szeretem, nálam a kis Salvatore nem nyerő. – osztom meg ezt a roppant fontos és igaznak tűnő gondolatot. Egyáltalán nem kedvelem ezt a sorozatot, de hát jobb híján ezt nézem. – Lányok százainak dőltek romokba az álmai mikor hozzám jöttél DVD-t nézni… traumát okoztam nekik. – mutatóujjammal letörlök egy képzeletbeli könnycseppet a jobb szemem sarkából, majd elmosolyodva dőlők hátra az ágyamon, amin kicsit szűkösen férünk el. Nem csodálom, Caden hatalmas egója mellett csoda, hogy marad nekem hely… Csak vicceltem!
Végül bedobom az aduászomat, a kosztümös filmes poént egyszerűen nem hagyhattam ki. Az arca, az a nemtetszés a filmajánlatom felé minden pénzt megért. El is nevettem magam miatta, a csütörtök estém hivatalosan is király lett!
- Pedig az olyan nagyon jók. Nem is értem miért nem szereted őket! Van benne minden, ami kell. – mondom lelkesen, miközben nem így gondolom. Nem is szeretem a filmeket, kezdjük ott. Ettől eltekintve van egy-két kedvencem, és szívesen is nézek jó társasággal DVD-t. – Neee, csak azt ne. A halálomat szeretnéd? – kérdezem boci szemekkel nézve fel rá, próbálva elhárítani a támadását, sikertelenül.
Hangosan nevettem fel, a hasam és az a tájék mindig kényes terület volt és nem csak azért, mert nő vagyok és azt alapból nem szeretjük, hanem mert csiklandós vagyok. Ilyen az én szerencsém.
- De akkor, mit szeretnél nézni? Bosszúállók, Sötét lovag vagy valami ehhez hasonló…?


Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: elfelejtettem Embarassed Δ  Note: na mire esik a választásod? :3



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Hétf. Ápr. 28, 2014 10:14 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]

Slampossá. Ezen flenevetek.
- Ivy, Ivy, ha te slampossá válsz, az azt jelenti, hogy kihalt az emberiség, és csak te maradtál - csóválom meg a fejemet és elvigyorodok. Ivy sosem volt átlagos. Vagyis ő azt hiszi, hogy az, sőt a legtöbben azt hiszik talán, hogy az, de valójában nagyon is különleges. Ivy nem csak szép, nem csak olyan nő, amilyet a férfiak szeretnének. Ő A nő akit a férfiak szeretnének. Sokan nem tudják, hogy mi igazából csak arra vágyunk, hogy a nő felfogja, hogy ha együtt járunk, akkor az azt jelenti, hogy együtt járunk. Felesleges a féltékenykedés, a fenyegetőzés. Illetve az az utálatos dolog is bezavar néha, amikor a csaj azt a célt tűzi ki maga elé, hogy papucsot farag a párjából. Néha beválik, de néha nem, és olyankor meg megy a sírás-rívás. De Ivy pont az a lány, aki nem süllyedne a féltékenykedés, meg cselszövögetés szintjére, mert olyan mint én, csak női kiadásban. Vagy legalábbis hasonló, mert azért normálisabb.
- Igazán derék legény lehet - vigyorodok el a felismerésre, majd kisfiúsan elmosolyodok. - És továbbra is tanítalak kis padawanom - borzolom össze a haját a feje búbján, mintha vagy ötven évvel felette járnék. Soha nem tudnám megmagyarázni miért tudok ilyen közvetlen lenni vele. Sok mindenkivel jól kijövök, de Ivy annyira más. Mindig megmosolyogtat a lüke.
Összevonom a szemöldökömet, miközben valami Ősöket emleget, meg Salvatoréket, majd felhorkantok és legyintek egyet.
- Oly mindegy. Cullen, Salvatore, vagy ilyen Ős bizbasz... egyre megy. A csillámvámpírok uralják a Földet lassan, minden lány a fényben csillogó mellbimbókra bukik lassan - sóhajtok fel lemondóan. - Kivéve persze az én követőimet. Muhahaha - nevetek fel ördögien, majd az ingemért nyúlok, amit fel is húzok a nyakamig, hogy megvillantsam felsőtestemet, és menőzzek egy sort a kockákkal. - Kár, hogy a lányok igazából komolyan csak az ilyen bájgúnár egyedeket találják be. Kicsit szomorú - mondom valamivel komolyabban, és a hajamba túrok, hogy visszaigazítsam a megszokott égnek állós formájába. - Bahh, de úgyis mindegy. Tudod Ivy arra jöttem rá, hogy valahogyan engem nem találnak be a nők - grimaszolok egyet, és gondterhelten felsóhajtok. - Persze itt vagy nekem te, ma belle - kacsintok. - Meg ott van Jen is. Úgy imádlak titeket. De idegesít, hogy a többi lány olyan sablonos meg pasivadász, hogy csak szívtörőket keresnek maguknak. Furcsák az emberek. Mindig azt szeretjük, aki nem szeret viszont, és az szeret minket, akit mi nem. Lényegében azokat bántjuk akik minket szeretnek, és azokat szeretjük, akik minket is bántanak. Sosem fogom megérteni - vonok vállat és komoran elmosolyodok.
Aztán hamar visszatérek a fontosabb témára. Film. Na igen, sosem voltam teljesen hadilábon a régebbi klasszikusokkal, csak az a baj, hogy annyit tömték már a fejemet kötelező megnézendő filmekkel média szakon, még az internátusban is, hogy mára már feláll a szőr a hátamon tőlük.
- Sosem bántanálak Ivy lányka - nevetek fel. - A hentai együtt küld minket a halálba - fogom meg a kezét, mint aki komolyan gondolja, aztán elnevetem magamat. - De nyugi, csak akkor kell velem halnod, ha nem nézünk valami értelmes filmet - nyugtatom meg biztatóan, csak hogy mindenképpen elmenjen a kedve a klasszikus filmek gondolatától is.
- Nézzünk Bosszúállókat - csillan fel a szemem a hirtelen ötletre. - Scarlett Johansson mindig is előkelő helyet foglalt el a nőkről szóló listámon - ujjongok, és Ivyra sandítok. - Sör, pati, rágcsa, és a legjobb nő a világon. Ejj, azt hiszem ma szerencsenapom van - mosolyodok el kisfiúsan, aztán fekvő állapotomban a mellettem eldőlt Ivy-ra pillantok. - Na nyomasd azt a Scarlettet - dörzsölöm össze a tenyeremet, mint aki mindjárt nekikezd egy jó adag brassóinak.





fostos lett kicsiiiit, kifárasztott a mai naap.Sad <3



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Kedd. Ápr. 29, 2014 8:15 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Nem értem mi ezen olyan nevetséges. Én is válhatok simán igénytelenné, hirtelen, semmi ok nélkül. Na jó, erre kevés esély van, de akkor is…
- Nem vagyok csótány, ha mindenki meghal akkor én is megyek utánatok. Ki fog az agyamra menni, ha ti nem lesztek? – kétségbeesett hanggal kérdezek vissza, mintha ez bármikor bekövetkezhetne.
Mindig próbáltam olyan személyként viselkedni, akit az emberiség elfogad. De idővel be kellett látnom, hogy nem fogok tudni úgy lenni, mint egy normális ember. Engem nem csak az átlagos, lányos dolgok érdekelnek, hanem annál sokkal többre terjed ki a figyelmem, a vágyaim is. Nekem nem kell hatszázhúsz pár márkás cipő, helyette barátokat és élményeket szeretnék gyűjteni. Nekem az Ő jelenlétük adja meg a tökéletes élet titkát. Caden pedig hatalmas helyet foglal el a szívemben, az összes barátom közül hozzá állok a legközelebb. Vele érzem azt, hogy igazán megért és sok hasonlóságot vélek felfedezni kettőnk között.
- Biztosíthatlak a rátermettségéről. – bólogatok hevesen a beszélgetés alatt közben mosolygok magunkon. – Igazán megtisztelő mester. Naaa, ne mááár. húzom el a számat mikor keze a hajamhoz téved és elkezdi összeborzolni.
Nem vagyok allergiás arra, ha valaki szétroncsolja a gondatlanul bekötött hajamat, de most nem hagyhattam szó nélkül. Még a végén elbízná magát és azt hinné neki mindent szabad, pedig ez nincs így. Jobb, ha tudja kivel kezdett ki.
Caden vs. Ivy… hm… egy tök jó videó játék címe!
Mikor csillámpírokról kezdünk el beszélni hangosan nevetek fel. Imádom ezt a témát kiparodizálni.
- A Cullen tampont szürcsölő kismacska, a Salvatore testvérek macska egér harcot játszanak egy lányért míg az Ősiek… szuperszexik. – elővéve a legkiválóbb színészi tehetségemet adom elő a rajongó énemet, majd helyeslően bólintok. – Már megfertőződtek a lányok… A te követőid? A facebookosokról beszélsz? – féloldalas mosollyal nézek fel r, a következő mozdulatsorára viszont muszáj elnevetnem magam.
Komolyan néha nem tudom eldönteni ki a gyerekesebb kettőnk közül.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez a tipikus nekem ekkora hasam van neked mekkora játék, amit az óviban csinálnak a kis kölykök előszeretettel a nekem kukim van neked mid van? játék után. – Takard már el magad! Kivered a szememet a fehérségeddel. – napellenzőként használom a kezemet, pedig kettőnk közül én vagyok a fakóbb.
De kimondta azt, hogy nem szabad enni a legjobb haverod idegeit? Én pedig imádom piszkálni Cadent, ezért sem állom meg a beszólás lehetőségét.
- Ez egyáltalán nem igaz. Vannak nők akiket érdekled, az már más tészta, hogy te nem akarsz tőlük semmit… - meghúzom a vállamat és magam alá húzom a lábamat. Neki legalább volt eddig pár párkapcsolata. Nekem eddig semmim nem volt, szóval 1-0 az ő javára.
- Én nem vagyok elég neked? Szeretlek én az összes nő helyett. – vigyorgok rá széttárva a karomat olyan ilyen az élet stílusban. – Mi is imádunk titeket, veletek jövünk ki a legjobban az egész suliból. A lányok végül rá fognak jönni arra, hogy mit kell keresni valójában az életben. Ne is törődj velük, majd felnőnek. legyintek ezzel magunk mögé söpörve ezt a témát.
Néha úgy érzem én nem vagyok vérbeli lány, mert még nem ért csalódás, szerelmi cuccos, se semmi. Talán bennem van a hiba, talán csak analfabéta vagyok a szerelemhez.
A film fontos szerepet tölt be a ma esténkbe, szívesen néznék valami régi filmet amin lehet nevetni, de Caden elveti az ötletemet – akarom mondani kikacagja, kifütyüli-.
- Nem tudom, hogy egyesek miként bírják végignézni. – engedem, hogy megfogja a kezem és csak ingatom a fejem. – Akkor inkább nézzünk valami jót, tudod még megszeretném írni a novelláimat irodalomra. – nevetek fel, majd eszembe jut és gyors hozzáteszem. – Bár jobb lenne veled meghalni a hentai miatt, mintsem a kiakadt irodalomtanár kezei között.
- Akkor Bosszúállók legyen. – értek egyet, majd felpattanva megyek a DVD tartóhoz, hogy kihasználjam az említett filmet. – Biztos Scarlett is örül a nyáladzásodnak. Megtiszteltetésnek veszi. – grimaszolok hátra neki, miközben beteszem a lejátszóba. – Én speciel Mark Ruffalóért vagyok oda, na meg Downeyért… azt hiszem nem élem túl a filmet meghalás nélkül… - osztom meg csak úgy mellékesen a gondolataimat a két kedvencemről.


Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: he-he-he-he-noΔ  Note: mark ruffalooo imádoooooooom, de téged jobban :3



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Csüt. Máj. 01, 2014 3:12 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]


Ha mi nem lennénk... Ezen gyakran elgondolkozok. Nem azt mondom, hogy Layton és én vagyok a világ messiásai, de sokszor feltűnik, hogy mások számára milyen fontosak is lettünk az évek során. Ez pedig jó érzéssel tölt el. Régebben csak egymásnak voltunk ott. Fura volt életünk elég fontosnak beszámítható éveit abban a tudatban tölteni, hogy senkinek sem kellünk, senki sem érez irántunk szeretetet. Amikor hat-hét éves korunkban internátusba kerültünk, akkor már voltunk elég érettek ahhoz, hogy ezt felfogjuk. Nem voltunk vakok. észrevettük, hogy apa nincs ott mellettünk, hogy soha nem is volt, és azt is észrevettük, hogy drága pénzdetektor anyánk egyszer csak szó nélkül otthagyott minket. Ezek után nyilván kevesebb reménnyel álltunk hozzá az élethez, mint azelőtt, pedig már akkor is gyakran tanakodtunk róla, hogy vajon nekünk miért nincs apukánk, mint a többi gyereknek az oviban, hogy mit rontottunk el, ami miatt elhagyott minket. Voltak akik azt mondták nekünk az oviban, hogy nincs is apukánk, hogy anya csak örökbefogadott minket, vagy az utcán talált... Fura, mit ki nem találnak a kisgyerekek, hogy egymást bántsák. Akkoriban néha azzal mentünk haza anyához, hogy nem-e vagyunk egész véletlenül földönkívüliek, akik csak odacsapódtak egy nőhöz. Anya akkoriban szeretetteljesen nézett ránk... Bár lehet, hogy csak a pénzt szerette annyira, ami miattunk folyt az ölébe ismeretlen apánk jóvoltából. Azt hiszem sosem fogom megtudni. Visszatérve Ivy-ra, jó érzés tudni, hogy valakinek fontos vagyok. Mi lenne vele nélkülem? Butaság ezen gondolkozni, inkább az szokott eszembe jutni, hogy velem mi lenne nélküle. És ez megint az a nyálas szöveg, amit annyiszor elsírnak egymásnak a jó barátok meg a testvérek... De Ivy tényleg baromira fontos nekem. És ha valaki megbántaná, én magam tépném ki a szívét. Ha valaki meg elvenné tőlem, akkor szintén. Ivy olyasvalaki akihez ragaszkodok. Akihez ragaszkodni akarok. Jen is hasonló, de ő máshogy. Ő inkább olyan nekem, mintha a kishúgom lenne, és akarva akaratlanul és aggódok érte. Ivy nem kishúg. Ivy... nos nem is tudom, ő az én Ivy-m.
Őrült módjára felhahotázok, amikor a lány nemtetszését fejezi ki haja összeborzolására. Csak még jobban rákezdek a borzolásra, hogy egészen úgy nézzen ki mint egy oroszlán.
- Jaj de cuki kis oroszlán lettél - simizem meg a buksiját, és puszit küldök, mintha egy pitiző kismacskával ülnék szemben. Azt ne is említsem, hogy Ivy milyen mókás arcokat tud vágni néha.
- Hogyne, meg twitter, meg myscpace, meg anyámtudja milyen retek oldalak vannak még, de ugyebár én mindenhol egy szupersztárként tündökölök - bólogatok, úgy hogy majd belehalnak az agysejtjeim a rázkódásba, miközben felnevetek Ivy mondatán.
- Valld be, hogy csak félsz, hogy beleszeretsz ezekbe a kockákba , meg ezeknek a tulajdonosába - vágok önelégült fejet, miközben visszahúzom az ingemet a hasamra, aztán hozzáteszem. - De nyugi, egyszer majd játszunk rajtuk egy barátságos sakkjátszmát - vigyorodok el, és a pocimat kezdem el simogatni a tenyeremmel, mintha legalábbis elfogyasztottam volna egy tál csirkét, és most egy falat kaja se férne belém többé. E mellé olyan vicsorgós száj párosul, hogyha még nem égettem ki a retináját, akkor 200 wattos vigyorom mindenképpen bepótolja ezt az elmaradást.
- Ivy - felvonom a szemöldökömet, meglepetten pislogok. - Na mesélj csak, mit tudsz amit én nem. Gondolom ez valami csajos dolog, biztos péntekenként összeülnek a sigmás csajok, és kibeszélitek a pasikat, meg hogy kinek ki jön be. Szóvaaaal, lökjed az információt, kiéleztem a füleimet - emelgetem a szemöldökömet, miközben odahajolok, hogy a fülembe súghassa azt.Ez kicsit olyan mint az oviban, de hát vannak dolgok amiket még a nők sem nőnek ki, nem?
- Igazából van igazság abban amit mondasz. De engem hagyjanak is békén, nem szükséges felnőniük. Itt vagy nekem te - mosolyodok el őszintén, és megszakítva a köztünk lévő pár centimétert, érte nyúlok, és jó erősen magamhoz ölelem. - Vigyázz, mert a végén szétroppantalak te nő - motyogom, és tényleg erősen kapaszkodok belé, de azért figyelek, hogy ki ne nyomjam belőle a szuszt. Aztán hamar rájövök, hogy nem vagyok már óvodás, hiába érzem magamat sokszor azon a szinten, és hiába tudom, hogy gyakran tényleg azon a szinten vagyok, úgyhogy elengedem a lányt, aztán ismét hátravetem magamat az ágyon, két tenyeremet lazán a tarkóm alá helyezve.
A keze puha, és kicsi, pont olyan mint amilyen a lányokhoz illik. Miközben beszél felemelem azt, és a két kezemben tartom, aztán játszadozok az ujjaival, meg dobálom egyik kezemből a másikba, mintha valami játékszer volna. Az irodalmi munkáinak említésére felkapom a fejemet, és reménykedően rápillantok.
- Miközben a filmet beindítod beleolvashatok egy-kettőbe? - kérdezem ragyogó arccal, miközben a kezem megáll, és nem babrál tovább az ujjaival, inkább könyörgően megszorítom azokat. - Mindig is érdekelt, hogy milyeneket írsz - teszem hozzá reménykedően.
Szabadjára engedem kezét, mikor felpattan a DVD lejátszóhoz, én pedig inkább a két sör után kezdek kutakodni, melyeket hoztam. Hamar meg is találom őket az ágy egyik lábánál, és odanyúlok mindkettőért, hogy felrakjam magam mellé az ágyra. Az egyiket kibontom, és jókorát kortyolok belőle, majd biccentek Ivy-nak. - Ó, ha nekem egy Scarlett-féle nőm lehetne. De tudod nála te sokkal jobb vagy, és te az enyém vagy pici lány - vigyorgok rá, aztán vállat vonok. - Én meg persze mérföldekkel megelőzöm azt a két kis puhapöcsöt - legyintek büszke fejjel, majd ismét kortyolok egyet az üveg sörből. Aztán felpattanok, és az ölembe rakom a rágcsát is, amit jóízűen elkezdek fogyasztani. - Nyugi asszony, hagyok neked is - vigyorgok, majd ráharapok az első szem popcornra.





<33333



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Csüt. Máj. 01, 2014 9:43 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]A barátaim nagyon különleges helyet foglalna el a mellkasomban lévő kis zörgő dobozban. Rengeteg időt töltök velük, legszívesebben sose válnék ki tőlük, nem hagynám ott őket, de meg kell tenni. Sajnos kötelezettségeink is vannak az egyetemmel szemben hiába próbálok kibújni alóluk. Ha nem tennék eleget ezeknek a kritériumoknak akkor minden felborulna, nem tölthetném a szabadidőmet velük, a szüleim nyernének és az ő álmukat kéne követnem. Ezt pedig egyáltalán nem szeretném, azt jelentené kudarcot vallottam a saját életem alakításában. Pedig nincs nekem kedvem úgy táncolni mint ahogy ők fütyülnek, nem bírnám elviselni azt az életet, amit ők élnek. Nem tudok sokáig egyhelyben ülni, nem tudok órákig beszélgetni értelmetlen dolgokról és nem vagyok hajlandó emberek fejét leordítani azért, mert kiöntötték a kávét. Ez nem én vagyok, a szüleim tökéletes ellentéte vagyok, amiért rendesen ki is vannak akadva. Néha eszembe jut az, hogy lehet örökbe fogadtak vagy anya összefeküdt a postással/ kertésszel/ szakáccsal, azzal, akivel és így lettem én. Egy totálisan őrült személyiséggel megáldott hölgy, aki tesz magasról a szülei véleményére, előszeretettel megy a saját feje után és próbál olyan szürke lenni, amennyire tud de ez nem jön össze.
Áh, mindegy, bármi történik biztos vagyok abban, hogy a barátaim mellettem állnak. Annak is igazán örülök, hogy nem fogják hagyni azt, hogy egyedül menjünk Jennivel fesztiválozni. Minden vágyam volt eljutni egyszer a Coachellára, s most lássunk csodát sikerülni is fog. Egy remek társasággal fogok ráadásul összecuccolni. Ott lesz a mindig aranyos, imádni való Jellal, Jenni, aki a legaranyosabb, legjobb barátnőm és Caden… aki… akit… egyszerűen szeretek. Teljes szívemből.
Két személy van még ezen a társaságon kívül, akik különleges helyet érdemelnek a szívemben. Az egyik a húgom, akiért bármit megtennék a másik pedig Gitta, akivel remekül elvagyok. Nála jobb szobatársat nem is kérhetne az ember.
Visszatérve Cadenre csak annyit tudnék még hozzáfűzni a kapcsolatomhoz vele, hogy feltétel nélkül megbízok benne és talán ő az egyetlen, aki eltudná érni, hogy beleugorjak egy kútba. Fogalmam sincs miért van ez így, szeretném tudni, de nem akarok ásni, ahhoz túl lusta vagyok. Majd kiderül, egyszer vagy sose…
Hangos morgással fejezem ki nemtetszésemet mikor teljesen összeborzolja az amúgy is borzos loboncomat.
- A cuki kis oroszlánok harapnak a legjobban. – villantom meg teljes fogsoromat majd, hogy hitelesebb legyen összecsattogtatom őket. – Szeretnél egy ajándékot a karodra tőlem? – csillannak fel a szemeim közelebb araszolva hozzá.
Kifejezetten bírom Caden társaságát, mindig megnevetett és örülök annak, hogy nem egyedül kell meghalnom az unalomtól.
- Az instagramot ki ne hagyd. Ha tudnád mennyi lesi fotó készül rólad, amit előszeretettel osztanak meg ott… több ezer lány háttérképe vagy te! Még az enyém is. – pókerarccal mondom végig, még én is elhiszem, sőt el is gondolkodom azon, hogy mi a telefonom háttere. Nem jut eszembe.
[You must be registered and logged in to see this image.]
- Nem vagy normális Stowe, miből veszed, hogy a kockákra gerjedek? – kérdőn pillantok fel rá, még egyszer megfigyelve a kirakott portékát, majd elnevetem magam. – Ugye tudod, hogy semmi esélyed nincs ellenem? A kocka-sakk koronázatlan királynőjével beszélsz. – nevetve ingatom tovább nézve az előttem fekvő nagy óvodást. Komolyan néha nem tudom, hogy tényleg ennyire kicsinek képzeli magát vagy csak tetteti? Bárhogy is legyen nekem tökéletesen megfelel.
Napellenzőnek használva a kezemet nézek vissza a vigyorgó Cadenre, aki hamarosan jöhet nekem egy szemműtéttel, ha továbbra is vakítóan mosolyog.
- Sajnálom, de ezek szigorúan bizalmas információk. Nem hatalmaztak fel, nem mondhatom el főleg nem az érintett személynek. ÁÁ, nem csak a sigmás csajokat találod meg a Caden Stowe rajongói klub ülésein, meglepne mennyien vannak. Én pedig irányítom őket. – elégedett vigyorral nézek fel a kezemről, és várom, hogy leessen neki ez a dolog mivel járhat. Ha én vezetem a képzeletbeli csoportot akkor ez azt jelenti, hogy privát képekkel, információkkal tudok szolgálni az elvetemült lányoknak, akik bármit megtennének, ha Caden rájuk nézne…
- Örülök, hogy én is megfelelő vagyok. Minden lány álma egy ilyen vallomás. – szorosan bújok hozzá beszívva az illatát. Mindig szeretem megfigyelni a szeretteim illatát, az övé pedig különösen tetszik. – Nem vagy te olyan erős, ahhoz még rengeteget kéne gyúrjál. – húzom az agyát egy laza mozdulattal pedig összeborzolom a haját, hiszen kölcsönkenyér visszajár. Ez így van rendjén.
Az egyik legjobb tulajdonsága Cadennek az, hogy minden helyzetben képes mosolyt csalni egy lány arcára. A másik pedig az, hogy igazán szerethető egyénisége van ezért sem hihetetlen az, hogy minden lány a kegyeibe akar férkőzni. Fogalmam sincs nekem miként sikerült elérnem ezt a kiváltságos helyet az életében, ennél jobb helye csak a barátnőjének lehet. Biztosan remekül fog bánni vele, a tenyerében hordozza majd…
Mikor a kezemmel kezd el játszadozni szótlanul figyelem, és élvezem az érintését. Szeretem, ha a kezeimmel játszanak, ha összeakasztják az ujjainkat, vagy ha csak fogják. Caden keze pedig meglepően remek érintéssel rendelkezik.
- Kizárt dolog. Nem engedem elolvasni a hülyeségeimet. Mindegyik lapos… - ajkamba harapok, majd lesütve kezdem el tanulmányozni a felemás zoknimat. Az egyik csíkos míg a másik csillagos. Ugye milyen ötletes? – Nem szeretnéd elolvasni, nem jók, ne pazarold rájuk az időt.
Tényleg nem jók, legalábbis szerintem simán kukába valóak lennének, nem vagyok velük elégedettek. Pedig tényleg próbálkozom, de úgy elég nehéz szerelmi sztorit írni, ha a való életben analfabéta vagyok ehhez a dologhoz.
- Hm… sör, Bosszúállók és Te. Kell ennél több egy lány elvarázsolásához? A legközelebbi ülésen elmondom miféle dolgokat művelsz egy lányért, hadd olvadjanak még jobban tőled. – betéve a filmet gyorsan, nekifutásból vetődök be mellé az ágyba, ügyelve arra, hogy semmit ne borítsak fel még Cadent sem. – Reméltem is, szörnyű ember lennél, ha megennéd a pattimat. Na, de rágj csendesebben… itt van Ruffalo.


Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 898 Δ  Note: Caden Stowe Hivatalos Rajongói Oldala <3



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Pént. Máj. 02, 2014 1:45 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]
Felnevetek újabb bolond megszólalására, és kinyújtom a karomat, miközben becsukom a szememet és összepréselem ajkaimat, mintha felkészülnék a fájdalomra.
- Na gyerünk oroszlán, harapj csak, élezd a fogaid - poénkodok, és az orra alá dugom a karomat, hogy harapjon csak ha szeretne.
Ivy valójában vicces és humoros. Bármennyire is próbál nem annak tűnni, sőt bármennyire is sikerül neki nem annak tűnni, valójában én tudom, hogy vicces. Ő az a lány, aki nem a világ legnagyobb poénjait mondja be, de ha elkezdesz vele hülyéskedni, akkor érteni fogja a poént, és tovább fűzi a hülyeséget. Mindig lecsapja a magas labdákat, ha arra van szükség. Nem is tudom miért hiszi azt, hogy annyira béna poénjai lennének, illetve azt sem értem, hogy mások miért nem veszik észre a benne lakozó Humor Heroldot. Mondjuk lehet, hogy különleges képesség kell hozzá, hogy felfedezzük ezt benne, vagy épp hogy kihozzuk belőle. Mindenesetre, nekem Ivy vicces, és mindenesetre én azok közé tartozom, aki sírásig tudja röhögni magát rajta, a hülyeségein, de még a komoly és elbaltázott dolgain is.
Ez most is beigazolódik. Mikor megemlíti az instagrammot, csak még inkább vihognom kell. Imádom az ironikus vicceket, és szeretek azzal viccelődni, hogy mennyire hidegen hagynak minket ezek a mai divatoldalak, ahová minden kretén korunkbeli, de még a fele ennyi idősek is kiposztolják a szarságaikat. "Mi jár a fejedben?" kérdi a facebook, és a sok gyökér villámsebesen mg is válaszolja, mintha annyira rohadtul érdekelne minket, hogy valaki beszólt nekik az utcán, vagy hogy éppen hol isszák magukat érszegre, és bújnak össze egy ismeretlen állattal, akire másnap már nem is emlékeznek. Ejj, a mai fiatalság, tiétek a jövő! Vicces lesz ha majd lemennek a boltba nagy korukban, és a Követők számával lehet fizetni, meg azzal hogy mennyi Like-ot kapott a profilképük. Az a baj, hogy ha találkozok egy ilyen emberrel, akkor az még nekem szar, mert én érzem, hogy az IQ-m fokozatosan csökken a velük lefolytatott beszélgetések során. Nekik meg már amúgy sincs hova csökkenni. Azzal a tudással amivel ők rendelkeznek már elmehetnek sültkrumplinak a McDonalds-ba. Karrier.
- Ó igen, én uralom a világot - ütögetem a mellkasomat, akárcsak valamiféle gorilla, és próbálok én is olyan komoly arccal nézni, mint ivy, de úgy tűnik ez neki valami speciális képessége, mert én nem csak hogy saját szánalmas próbálkozásomon elnevetem magamat, de azon is besírok, hogy ő milyen halálosan komolyan képes végigmondani ilyen képtelen dolgokat. Sosem voltam a menők menője, és valahogy egyébként nem is hiányzik. Persze mindig megvolt bennem a feltűnési viszketegség, de igazán sosem voltam a legmenőbb pasi a suliban. Mindig megvolt a magam baráti köre... És azt hiszem ez így egészséges.
- Nem véletlenül koronázatlan. Én nem csak sakk-mester vagyok, de még kockáim is vannak. Amikre tudom, hogy gerjedsz nem kell itt a mellébeszélés - vigyorgok, aztán megpöckölöm Ivy orrát.
Igazából valamilyen szinten nem tudom eldönteni, hogy Ivy komolyan beszél, vagy csak viccel. Persze azt sejtem, hogy nem szerveződött a hátam mögött egy rajongói fan-klubb - mondjuk azért el tudnám viselni -, és hogy annak nem ő a fő csapatkapitánya, de az elgondolkoztat, hogy vajon tényleg vannak-e olyan lányok, akik szívük szerint velem szűrnék össze a levet. Pont velem. Persze a gimiben is megtapasztaltam, hogy nem vagyok a legrondább, és a legirritálóbb kölyök a földkerekségen, de mindig volt nálam híresebb, viccesebb, népszerűbb, kedvesebb, helyesebb, izmosabb, aranyosabb, szexibb meg mindenebb pasi. Sosem voltam az az adonisz, aki bárkit meg tudott magának szerezni. És az a durva, hogy soha nem is akartam az lenni. Egyszer voltam talán szerelmes, de még abban sem vagyok biztos, mert túl sok minden folyt közben a háttérben, és túl sok minden fájt ahhoz, hogy felfedezzem benne azokat a dolgokat, amelyek kellemesek voltak. Persze azért nem volt rossz érzés, hogy egy lány csak és kizárólag velem szeretett volna lenni, és én szintúgy. Azóta ha volt három-négy barátnőm, akkor már sokat mondok, de ők sem voltak olyan igaziak. Mindig is az aranyosakat szerettem, és általában ezek az aranyosak szakítottak velem, mert rájöttek, hogy inkább a haverjuk vagyok, mint a pasijuk. Az a baj, hogy én inkább a hűséges kiskutya vagyok, mint a szőke herceg fehér lovon. Vagyis gondolom ez a probléma, de én sosem fogok hajat festeni, meg paripát venni, szóval gondolom akkor örökre egyedül maradok, vagy mi. Nem mintha különösebben izgatna, sosem voltam az a "keresem az igazit" típus. Mindig is az a "mi van, most akkor járnom kéne vele?" típus voltam... Már ha ilyen létezik. Bár az is lehet, hogy csak miattam létezik, és én vagyok az egyetlen aki ehhez így áll hozzá.
- Sosem cserélnélek le, valami buta fruskára - bizonygatom, miközben ölelem, aztán felhorkantok a gyúrós megjegyzésére.
Tényleg mindig is érdekeltek Ivy irományai. Meg persze nem csak az övéi. Hanem akkor már a további írós emberkék novellái, meg sztorijai, akik ide járnak az egyetemre. Bár igen, bevallom, Ivy-é azért jobban érdekel, hisz őt mégis csak ismerem, és szeretem, ilyen ember dolgairól pedig szívesebben tudunk, mint olyanokéról, akiket csak futólag ismerünk, és akiknek amúgy sem tudom megjegyezni a nevét.
- Ivy, baszki, ne is mondj ilyen baromságokat. Nem véletlenül szeretsz írni, és nem is véletlenül írsz. Ha nem tudnál, nem csinálnád. Én sem vagyok balett-táncosnő, mert nem tudok balettezni, meg nő sem vagyok. Te sem vagy sorozatgyilkos elvetemült aki az utcákat járja, mert nem tudsz ölni, meg ha tudsz is, nem akarsz. Ennyi. Ez ilyen egyszerű. A kiskacsa sem próbál meg ugatni, inkább hápog, mert ahhoz ért. Szóval egyet muszáj lesz megmutatnod, legalább akkor a film után, vagy megsértődök egy életre, és tudod milyen gyerekes vagyok - mosolygok gyerekesen, aztán kinyújtom a nyelvemet rá játékosan.
Felnevetek mikor Ivy mellém vetődik az ágyon, és gyorsan lefogom a tálakat, meg a söröket, nehogy valamelyiket sikeresen felborítsa. De ügyes lány ő, még nélkülem is megoldotta volna az érkezést.
- Elnézést hölgyem, igyekszem - motyogom vissza neki a képernyőt bámulva, és olyan hatalmas erővel elkezdek csámcsogni, hogy egy szavát nem értem Ruffalo-nak.





<33333



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Pént. Máj. 02, 2014 8:08 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Ki állította azt, hogy normális vagyok? Soha ilyet nem mondtam senkinek még csak véletlenségből sem, s aki egészen idáig azt hitte nálam minden kerék a helyén van nagyot tévedett… ez nincs így, sőt!
- Ha sírni fogsz, mint egy kislány akkor kapsz még egyet, jó? – összedörzsölöm a két fogsoromat élezésképp, majd az elém tolt karba harapok bele gyengéden.
Pár pillanatig mélyesztem veszélyes agyaraimat Caden végtagjába, kicsit meg is szívom majd elengedem.
- Na, milyen volt? – kérdezem miután megtöröltem a számat és visszaültem rendesen mellé. Azt hiszem sikerült bemutatnom neki, hogy tényleg nem vagyok normális. Szóval, ha eddig bizakodott abban, hogy az lennék akkor most teljesen leromboltam a képzeleteit. Valamikor el kell tűntetni az odaképzelt oázisokat egy sivatagban, nem igaz?
Ezeket a dolgokat is így szoktam eloszlatni körülöttem és ilyenkor jövök rá arra, hogy nem igazán vagyok szürke. Pedig próbálok annak tűnni, hiszen ki akar a figyelem középpontjába kerülni? ÉN bizony nagyon nem, Caden szeret bohóckodni, az emberekkel megtalálni a közös hangot így, ha ő nem is akarna akkor is sikerül neki.
Ő tipikusan az a fiú, akiről már minden lány halott, esetleg tetszik is nekik valamilyen szinten, de elérhetetlen, mert a fiúnak különleges ízlése van. Azt mondja sosem volt a menők menője, de ezzel a lazasággal szerintem simán kiérdemelje a címet. Abban viszont nagyon bízom, hogy a hölgy, aki megnyeri a szívét nagyon fog rá vigyázni, mert Caden tuti a tenyerén fogja hordozni. Tökéletes párja lesz, de ha a csaj megbántja, akkor velem fog meggyűlni a baja, mert abban a szent pillanatban fogok nekimenni és megtépni.
Viccelődni vele pedig a világ legeslegjobb dolga, felszabadult lehet az ember mellette és tényleg azon veszi észre magát, hogy teljesen felengedett az illető. Én is így voltam már első perctől kezdve, ezért is imádunk egymással viccelődni. Túl jók vagyunk ahhoz, hogy komolyan vegyük az életet, ezt a facebook generációt meg minden ilyen szociális bizbazt.
- Mert még nem volt alkalmam a nagy szájhőssel játszani, majd utána átnyújtják hivatalosan is. Persze-persze, pont a te kockáidra? Miért is? – kérdőn pillantok rá, imádva a színészi tehetségemet.
Ha lenne ilyen klubb ezer százalék az esélye annak, hogy több mint a fél kampusz tagja lenne, és áhítattal várnák a találkozókat az információ jutás érdekében. A lányok sajnos elvetemültek ilyen téren, de tényleg, képesek vagyunk ilyeneket létrehozni csak, hogy csoportosan lehessen egy helyen csorgatni valaki után a nyálunkat, és ez még legális is lenne.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Én pedig előszeretettel vennék részt rajtuk már csak azért is, mert iszonyúan szórakoztat valaki rajongása a legjobb barátom iránt. Én is rajongom érte, bár nem ugyanabból az okból kifolyólag. Én a teljes személyéért rajongok, ők pedig csak a kinézet után mennek, azért lényeges különbség van a kettő közt csak úgy megemlítem. Olyan vicces ezekbe belegondolni, nem? Hogy szerethet valaki ennyire egy másik személyt? És ez a szeretem, mint még soha senkit érzés mikor kezd előjönni? Ez nem függhet kortól, mert akkor nekem is el kellene öntsön ilyen érzések százai, de semmi. Szerintem tényleg analfabéta vagyok a szerelemhez, nem nekem való.
- Reméltem is, igazán megbántódtam volna, ha nem így lenne. – hevesen bólogatok még mindig szorosan bújva hozzá.
Fogalmam sincs miért de jól esik, ha hozzábújhatok valakihez, aki magához ölel jó erősen. Beszívhatom az illatát, beszélgetünk és csak úgy jó ott lenni. Nem tudom mi ez a kényszer arra, hogy valakit megszagolgassak talán azért teszem, mert így könnyebb létrehoznom a szereplőket a novelláimba. Mert mindent megfigyelek, megnézek, megszagolok… Azt hiszem félig kutya lehetek, mert ilyen hülyeséget még sosem gondoltam.
- Dehogynem, véletlen műve az egész dolog. Az pedig, hogy nem vagyok sorozatgyilkos az téves állítás, csak olyan remekül végzem a munkám, hogy eddig még senki sem jött rá arra ki is az valójában.sóhajtva túrok bele a hajamba, egyáltalán nem tetszik nekem merre megy ki a játék. – Tényleg elszeretnéd olvasni az irományaimat? Nem a legjobbak, ezt a témát pedig igazán nem tudom megragadni… - vállat vonok, majd útközben teszek egy kerülőt az asztalomig és elveszek két random oldalt.
A DVD betevése után matematikai pontossággal vetem be magam mellé, és már kezdődik is a film.
- Cadeeeeen!! NE legyél már ennyire izéééé… Mark és Robert pont most beszélgetnek. nézek rá szúrós szemekkel, ajkaimon viszont vigyor játszadozik, tehát nem veszem komolyan a dolgokat.
Hirtelen viszont elveszem előle a popcornt és felnevetek.
- Megszereztem muhahaaaa - kacagok hangosan távol tartva Cadentől a popcornt, ebből még hatalmas harc lehet érte.

Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 722 Δ  Note: csata lesz, csata lesz <33



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szomb. Máj. 03, 2014 8:01 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]
Elvigyorodok, és hagyom hogy Ivy lágyan beleharapjon a kezembe. Mikor megteszi felvinnyogok, mint akinek annyira nagyon fáj, aztán jajjogva visszahúzom a kezemet.
- Nem síroook - teszem hozzá színpadi alakításomhoz, majd elkezdem a szemeimet legyezni, mintha a könnyeimet próbálnám visszatartani. Nem mintha ez amúgy is lehetséges lenne, mert szemüveg van rajtam, de ez most édes mindegy.
- Hogy milyen volt? Őszintén? - ismét 200 wattos fogsort villantok neki, majd hosszan hümmögök és gondolkozom mire féloldalas mosoly költözik ajkaimra. - Elég szexi - kacsintok, és felhorkanok, miközben az apró harapásnyomot vizsgálgatom. Csak azért is szeretek ilyet játszani Ivy-val. Hiába nem volt köztünk soha semmi több barátságnál, és hiába tudom hogy ez igazából amolyan kimondatlan tabu téma nálunk... Nos nem is tudom, ő a legjobb barátom. Vagy barátnőm, vagy mifeném. Sosem gondoltam volna, hogy lesz valaha egy olyan lány, aki iránt úgy tudok érezni mint Ivy iránt, és igen, vannak pillanataim amikor azon is eltűnődök, hogy vajon szerelmes vagyok-e belé. Néha Jen említi, néha Layton, néha mások, de nekem eleinte eszembe sem jutott ez az opció. Ezért is könyveltem el faszságnak a feltételezést, mert ha valakibe szerelmes vagy, azt mégis csak észreveszed, nem? Meg érzel is valamit iránta. Ivy-val viszont minden olyan hihetetlenül egyszerű, minden szava érthető, minden kívánsága elérhető, nem várja el hogy csillagokat hozzak le neki az égről, és nem kívánja, hogy vegyem feleségül. Hülyéskedésen kívül soha nem flörtölünk egymással, és nem teszünk félreérthető megjegyzéseket, amitől a másik a falra mászik. Mondom, hülyéskedésen kívül. Az Ivy és köztem lévő kötelék olyannyira egyszerű és könnyed, hogy a cipőkötést is bonyolultabbnak találom. És igen, képes vagyok bekötni a cipőmet. Azonban amennyire egyszerű, annyira lehetne bonyolult is. Lehetnénk zavarodottak, meg mit tudom én hogyan basszák el mások a legjobb barátságaikat... Lényeg, hogy Ivy-val mi sosem bonyolítottuk a dolgokat. Ivy-val mindketten olyan végtelenül egyszerűek voltunk, hogy eszünkbe sem jutott a bonyolítás. De azért hülyéskedésen belül mindig előjön a perverz énem, meg a fantáziálásom. Hiszen ő az én kis Ivy-m.
- Hogy miért pont az én kockáimra? - tettetett sértődöttség és meglepettség közti állapotban pislogok rá ezerrel. - Nos pont ez az - mutatok rá. - A kockákra alapból gerjedsz, pont ahogy értem is alapból odavagy. Most akkor tedd a kettőt össze, és jöhet az orgazmus asszony - rötyögök vigyorogva.
Persze az én színészi tehetségem messze lemarad a lányétól, de mindenesetre nem adom fel, és én is próbálok éppen olyan komolyan beszélni, mint ő. Na nem mintha ez összejönne. Én akkor is vigyorgok, vagy mosolygok a szám sarkában, ha nem színészetből, hanem halál komolyan beszélek. Szóval így meg aztán végképp nem megy, ez benne van a véremben vagy mi. Genetika... Igen, ezt szokták mondani a dagi emberek is.
- Bérgyilkos mi? - vigyorgok rá. - Ha olyan jó lennél, akkor még nekem sem mondanád el most, te hülye - kopogtatom meg a homlokát, mintha megérdeklődném, hogy van-e valaki odabent. - Bár, megértem, ha előlem nem tudsz eltitkolni semmit, mert annyira imádsz - vicsorítok, és mint egy kisfiú hozzábújok, az arcomat a nyakába temetve. - Tényleg szeretném - bizonygatom, miközben hátrébb húzódok, hogy láthassa őszinte arckifejezésemet. - Mi a téma? Hátha tudok segíteni - kérdem és szelíden rámosolygok.
A film elkezdődik, ahogy Ivy is megérkezik mellém az ágyra, és valahogy úgy érzem, hogy mi ketten képtelenek leszünk végignézni együtt egy filmet. Vagy ha végig is nézzük, körülbelül öt mondatot fogunk érteni belőle. Ő ötöt, meg én másik ötöt. Végül is az úgy csapatmunkával már tíz.
Felnevetek Ivy reakciójától, aztán egyszer csak érzékelem, hogy már a levegőt fogom ott, ahol addig egy tál popcornt szorongattam.
- Hé! Ez nem ér, az közös! - háborodok fel, de közben mosoly csücsül a számon. Hogy is ne mosolyoghatnék Ivy mellett. Fogom magam, lerakom a földre a sört, mert azt nem szabad hogy elpazaroljuk, és könnyen kiborulhat, aztán összedörzsölöm a tenyeremet. - Tudod ma belle, szerelemben és háborúban mindent lehet - kacsintok, és amíg eltűnődik ezen a mondaton, máris lendülök, hogy átnyúljak rajta a popcornért. Végül is sikeresen lefogom a nőt, két csuklójára csavarodnak ujjaim, és úgy fogom az ágyhoz, hogy kiszolgáltatottan feküdjön előttem. Kaján vigyor fut át a képemen, és a pillanat egész idilli lehetne, meg cuki, meg talán valami perverz emberke még romantikusnak is betudhatná, de nem sokáig szemezek az alattam fekvő lánnyal, mert meghallom Scarlett Johansson hangját, és gyorsan a tévére szegeződik a pillantásom.
- Na most csöndet asszony - motyogom vigyorogva, és az egyik csuklóját elengedve a kiborult popkornos tál után nyúlok, hogy egy adag kukoricát nyomjak a lány szájába. Mindeközben megcsodálhatom Scarlett formás kis popsiját is.





muhahahahahaaa meghaaalsz *-* <3



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Vas. Máj. 04, 2014 1:03 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Miután sikeresen nyomott hagytam Caden kezén cicásan üldögélek a hátsómon, ami igazából annyit tesz, hogy elkezdem nyalogatni a jobb kézfejemet, mint aki jól végezte dolgát. A nem létező farkamat is csóválom hozzá, csak azt nem látja senki pedig milyen szép színes!!
- Ne is, elkenődik a sminked. – nézek fel rá vigyorogva a színészi alakításától pedig a nevetés kerülget.
Ha olyan jó szívű lennék, mint ahogy egyesek képzelik rólam odadörgölőznék hozzá vidításképp, de szerintem ez a tettem még nagyobb nevetést váltana ki. Hevesen bólogatva várom válaszát, tényleg kíváncsi vagyok milyen az első oroszlánharapásom. Ha nem volt fájdalmas akkor csiszolnom kell még a technikámon.
- Khm… hogy mondtad? Azt hiszem nem hallottam rendesen, pedig cicahallásom van. – kezemet a fülemhez téve alakítok belőle tölcsért, hogy még jobban hallhassam a szavait.
Pedig tisztán kivettem az előbb is mit osztott meg velem, de olyan jó hallani, ha az embert valaki szexinek találja. Valahogy ad egy kis plusz löketet, önbizalmat, ami valljuk be igen hasznos a mai fiatalok körébe. Nekem is elég kevés van belőle, ezért jól esnek ezek az apró megjegyzések.
Soha nem volt még szerelmem, soha nem estem még szerelembe, soha nem rajongtam még senkiért ezért akkor sem tudnám megmondani mi az a szerelem, ha előttem futkosna egy száll törölközőben miközben régi Oasis dalokat énekel. Nem venném észre, mert valahogy az én szemem/ szívem / agyam átsiklik az ilyen dolgok felett, inkább másra törekszik és próbálja nem kitenni a szegény lelkemet ilyen behatásoknak.
Cadennel való kapcsolatom az más tészta. Ő olyan ember, akivel érdemes jóba lenni, mert bármikor számíthatok rá. Felvidít, ha padlón vagyok vagy csak úgy alapból beszínezi a napjaimat. Lehet vele hülyéskedni, és nem zavarja, ha mondjuk kócosan áll a hajam, nincs rajtam két kiló smink, hanem természetesen üldögélek mellette. Szerintem az embernek mindenhogy el kell fogadja a másikat, akkor is ha nem néz ki szalonképesen egy adott nap.
Nekem is vannak olyan perceim mikor felveszek egy régi, rongyosra használt felső + nadrág kombinációt, kiengedem a hajam és csak úgy elvagyok.
Mondjuk azt el kell mondanom, hogy ha Cadennel van programom igyekszem jól kinézni, mert a lányok, akik minden percét szívesen követik figyelemmel eléggé kiélesedett fogakkal rendelkeznek és igen erősen beléd tudnak harapni, ha nem vagy a toppon.
- Kíváncsi vagyok, de tényleg. – érdeklődő pillantásokkal ajándékozom meg kedves barátomat várva a válaszát. – Nem vagy normális Caden. Gerjedek a kockákra, de hogy rád is? Elfelejtetted kivel beszélsz… - nevetem el magam fejrázás közben.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez a legjobb barátság. Mikor nevetni tudunk egymás hülyeségein, szívhatjuk a másik vérét haragudás nélkül és ez szerintem tökéletes. Jobb, mint minden hülyeségen felkapni a vizet, érdekesebb ez, mint minden második beszélgetést veszekedéssé alakítani.
Meg így nem is vagyunk sablonosak. Neki megvannak a kedvenc dolgai, nekem a sajátjaim, de mikor együtt vagyunk akkor azt nézzük, ami képzeletbeli Venn Diagram közepén helyezkedik el.
- Azért mondtam el, hogy a filmnézés után meglegyen az első áldozatom az estére. – árulom el a hihetetlenül igaz tervemet, majd vigyorogva hozzáteszem. – De előtte megkeresem a googlen, hogy tűntessek el egy hullát. Még kezdő vagyok. – lemondóan sóhajtok, majd a karjába boxolok. – Imádlak, igazad van, teljes szívemből. – nevetek rajta, de mikor a novelláimról kezd el érdeklődni lefagy az arcomról a mosoly.
Nem szeretek róluk beszélni, sajnos pocséknak érzem őket, és ezen még Caden sem tud változtatni.
- A hülye szerelem, párkapcsolat, ilyenek. – hadarom el gyorsan hátha hamarabb befejezzük ezt a témát.
Imádom a Bosszúállókat, a Vasembert, Hulkot, és mindenkit, aki ebben a filmben szerepel ezért is szeretném minden egyes hangját meghallani, bár félő, hogy a mellettem ülő férfi nem fogja engedni ez nekem. De ha ő így, akkor én is, tehát az egészből egy hatalmas civakodás, esetleg verekedés lesz. De barátságos körülmények között, nem vérre menő, csupán lefogom a kezed, megharapom a vállad dolog. Szokásos filmnézés.
- Volt, míg nem etted olyan hangosan, hogy semmit sem hallottam Markból… - kiskutya szemekkel tekintek vissza rá, miközben próbálom jó messzire tartani tőle a sós kukoricánkat.
- Háború? Hol látsz te itt háborút? – nevetek fel, de hamar bennem akad a szó mert pár másodperc leforgása alatt már teljesen máshogy van a felállás.
Caden hamar leszerelt, elvesztettem a csatát, de még a világháború csak ezután fog jönni. Összeszorított szemekkel nézek rá és valami vibrálást veszek észre a levegőben, mikor megjelenik a hőn áhított vöröske.
Bosszút forralva hallgatok egy kevés ideig, míg ő nyál csorgatva figyeli a képernyőt melyen Scarlett billegeti magát össze-vissza.
- Babyyy you light up my world like nobody else, The way that you flip your hair gets me overwhelmed, but when you smile at the ground it ain’t hard to tell… - énekelem hangosan ugyanabból a célból, amiért ő ette hangosan a pattit majd folytatom. – You don’t know, oh oh, You don’t know you’re beautiful!!!! – olyan hangosan kántálom ezt a pár sort, amit tudok ebből a dalból, hogy még a pohárban lévő víz is mozogni kezd. Nem szeretem az 1D-t, de ezzel a számmal tökéletesen kilehet készíteni a fiúkat. Hahahaaaaaa.
- Muhahhaaaaaaa.

Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 813 Δ  Note: hahaaa, fogadd szerenádomat, szeretettel <3



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Hétf. Máj. 05, 2014 5:43 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]
Na persze, nem elég egyszer mondani, Ivy lánykának rossz a hallása. Belemegyek a játékba, legyen ha ő akarja, de ő fogja a rövidebbet húzni. A magasba szökik a szemöldököm, és ártatlan mosollyal hajolok a füléhez, hogy jobban hallja szavaimat. Vagyis azt az egyetlen szót.
- Szexiiii - nyújtom is el hosszan, hogy biztosan felfogja mit mondok, na nem mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy amúgy is pontosan tudja. Aztán mikor kellően idegesítően hosszúra hagytam már a szó végét, nyelvem hegyével megérintem Ivy fülcimpáját, majd felnevetek miközben nyelvem visszakerül a számba. - Hehe - rötyögök, aztán visszadőlök a hátamra, mint aki jól végezte dolgát.
Úgy döntök magamban, hogy egyszer forgatni fogok egy filmet Ivy-val. Az elmúlt hónapokban nem munkálkodtam semmilyen forgatókönyvön, vagy storyboard-on. Néha-néha magamhoz vettem a 60D-met, és végigjártam vele a folyosót, ismerős és ismeretlen arcokat felvéve. Mármint szó szerint arcokat. Mindenkinek a pofájába toltam a kamerát, mondjuk volt hogy megoldottam annyival, hogy zoom-objektívet használtam, és akkor messziről is könnyen ráközelíthettem az arcokra. De ha meguntam, hogy mindenki belesétált a képbe, akkor tényleg feldugtam az orrukba is az objektív végét. Szóval tök jó, most van pár megvágatlan nyersanyagom az iskola néhány száz arcáról a gépemen, és hogy mi a francomat akarok vele kezdeni, azt nem tudom. De azért jó volt kamerával a kezemben járkálni, olyan rég csináltam kisfilmet. Az utolsó amit készítettem az Alyssa Grey főszereplésével készült, és máig is imádom visszanézni, ahogy az összes munkámat. Nem azért, mert annyira hihetetlenül letaglózóan zseniálisak lennének - bár be kell vallani kurvára azok -, de jó érzéssel tölt el, ha egy kész munkámat megnézhetem, esetleg észreveszem benne a hibáimat, vagy örömmel nyugtázom, hogy tökéletes lett. Sosem voltam az az ember, aki annyira kergetné az álmait. Már csak azért sem, mert sosem voltak álmaim, amiket kergethettem volna. Ha voltak is, hagytam őket elszállni. Kiskoromban űrhajós szerettem volna lenni, később autóversenyző, aztán meg búvár. De mindegyiket csak úgy mondtam, mert mindenki más is ilyesmiket mondott. Tényleg az szerettem volna lenni valamilyen szinten, de sosem volt olyasvalami, amit meg is akartam volna valósítani. Ez tudom, hogy rossz tulajdonságom. De nem zavar különösebben. Van egy-két álmom, ami nem is álomnak nevezhető, hanem munkának, és ezek mind olyanok, melyeket megvalósítok. Ilyenek a filmjeim. Apró álmok, mindegyik megvalósítható volt, és egyikért sem kellett annyit szenvednem. Nyugodtan, békében, kedvem szerint dolgoztam rajtuk, úgy, ahogy nekem tetszett. Nekem valójában ez az egyetlen nagy álmom. Hogy legyen sok kicsi, és azokban örömet leljek. Jó... ez most gecinyálasan hangzott, de nem mindegy, úgysem hallja senki amit gondolok.
- Akkor... Akkor igazából köztünk semmi nincsen? - vágok meglepett fejet. A szívemhez kapok, és jó erősen megmarkolom az ingemet felette. - Tudod... Most összetörted a szívemet Ivy Thornton... - kezdek bele a színészkedésbe, de valami megragadja a figyelmemet. - Thornton... - ismétlem meg a vezetéknevét, és a szemeim összeszűkülnek. - Thor-nton... Thor... b@zdmeg Ivy, te csalod Thort Hulkkal - mutatok rá vádlóan, aztán megcsóválom a fejemet. - Miattad fog szétesni a Bosszúállók csapata te nő - szipogok szomorkásan, majd elmorzsolva egy képzeletbeli könnycseppet rápillantok. - És még az én szívemet is összetöröd. Minden szuperhőssel ezt teszed, igaz?! - fogom a szívemet, mint akinek nagyon fáj odabent, és valójában tényleg fáj odabent, csak kicsivel lejjebb, valahol a rekeszizmom környékén, a kockáimnál, amelyekre Ivy annyira nagyon gerjed. A nevetést viszont magamban tartom, most már csak azért is, akkor is ha felgyülemlik odabent aztán majd egyszerre törik ki, és fakaszt sírásra. Mindig ez van ha Ivy-val összekerülünk. A vége sírás, vergődés, és belehalás a nevetésbe. Ezért szeretem annyira, és ezért nem fogom soha odaadni senkinek. Próbálják meg elvenni, és eltöröm a kezeiket.
- Én is imádlak Ivy lány - nyomok egy puszit az arcára, miközben azon nevetgélek, amit imádási vallomása előtt mondott.
Nem is értem Ivy-t. Hogy utálhatja az irományait, hogyha annyira szeret írni? Vagy ha nem szeret annyira írni, akkor miért ír mégis? Komolyabb dologra terelődik a téma, de nem bánom, ha komolynak kell lennem ahhoz, hogy Ivy-nak legyen legalább annyi önbizalma, mint egy meztelencsigának. Egy döglött példánynak. Aztán amikor kimondja, hogy mi is a téma, megértem mi a probléma. Ivy-val nem szoktunk sokat beszélgetni az ilyen dolgokról. Persze ha van barátnőm, akkor mesélek neki, meg bemutatom őt, igyekszem megoldani, hogy jóban legyenek és sok helyre menjünk együtt, de már vagy fél éve nincs is kiről mesélnem. Ő pedig nem mesél nekem, mert nincs miről. És még ha soha nem is mondaná ki, tudom hogy mennyire utálja ez.t Nem mintha annyira pöcsre vágyna, vagy hasonlók, Ivy nem olyan lány. Egyszerűen csak olyan lány, aki igényli a szeretetet, de soha nem fogja ezt kimondani. Pedig tudom, nagyon is jól tudom. De mit tehetnék, nem fogok neki keríteni barátot, mert ha megtenném, akkor utána szét is verhetném annak a gyereknek a pofáját. Túl jól ismerem a pasikat, lévén hogy én is az vagyok, és tudom, hogy Ivy sokkal jobbat érdemel mindegyikünknél.
- Majd én segítek neked! - döntöm el végül. Nem vágok hülye fejet, mint általában, tök komolyan gondolom. - Ha akarod akkor... - kezdek bele, aztán elharapom a mondatot, és lesütöm a szememet. - Hát nem tudom, ha akarod, akkor... Elmondom milyen, vagy... Vagy nemt'om - vonok vállat, és újra felpillantok rá. - Bármiben kell segítség, csak szólj. De mindenképpen mosolyogj - mondom neki határozottan, mintha valami parancsot adnék ki, és a két kezemmel az arcáért nyúlok, hogy felgörbítsem ajkai két sarkát. Tényleg azt akarom, hogy segíthessek neki. Nem akarom, hogy szomorú legyen az én Ivy-m.
A hangulat hamar visszatér az eredeti formájába.
Scarlett egy jó nő, de tényleg, úgy igazán, gondolom miközben a képernyőre tapadnak szemeim. Éppen csilingelő hangját hallgatom, amikor valami teljesen más csapja meg a fülemet. Ez a valaki pedig Ivy.
- Ne-n-ne-ne-nene-ne-ne-neeee - dadogom, hadarom, és ismételgetem egy és ugyanazt a szót, miközben próbálom nem levenni a szememet a képernyőről, de úgy tűnik ezt most füstbe ment terv marad csupán, mert kénytelen vagyok elszakadni Scarlettől, és az alattam fekvő Ivy-ra pislogni. - Ez nem ér, én nem 1D-vel irtottam az agysejtjeidet, hanem csak hangosan rágtam a popkornt - ellenkezek, és befogom mindkét fülemet, szabadjára engedve Ivy kezeit. - Ivy, ha tovább énekelsz más módszerekhez fogok folyamodni, hogy elhallgattassalak - fenyegetem meg kisfiús vigyorral az arcomon.





muhahahahahaaa Razz<33



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Hétf. Máj. 05, 2014 6:56 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Következő életembe szeretnék macska lenni és nem csak azért, mert szuper kecses lennék, lóbálhatnám a farkamat és simogatnának az emberek, nem, nem csak ezért, hanem a másik oka az igen egyszerű: a macskáknak kilenc életük van, mindent elhasználnám csupa jó dolgokra. Tuti összekarmolnám egyszer a gazdám legdrágább ruháját…
- Meauuu – dorombolom neki mikor közelebb jön és a fülembe suttogja a mondandóját. Ajkamba harapva nézek magam elé, de mikor megnyalja a fülcimpámat elfelejtek levegőt venni is. Megrázva a fejemet próbálom eltűntetni az arcomra kiült pírt, majd bájosan vigyorgok rá. – Nagyon vicces Stowe gyermek. – rázom a fejemet, de igazából nagyon is mókásnak találom ezt a dolgot.
Meg amúgy mindent, ami hozzáköt Cadenhez. Vele minden olyan egyszerű bár néha a fene se tudja mi, hogy működik nálunk. Vannak dolgok melyeket nem lehet megmagyarázni, akadnak olyanok, amiket nem akarunk megmagyarázni és vannak lusták is. Ha kéne választanom magamnak egy kategóriát, amibe belesorolom magamat, akkor az a lusták nemzetközi szövetsége lenne. Egyszerűen imádom lógatni a lábamat, nem csinálni semmit ezért is lennék tökéletes a macska szerepre következő életembe. Remélem, ez már elég ok arra, hogy a reinkarnálódásom után ne fiú legyek, hanem cica.
Mindig is csodáltam a körülöttem lévő embereket, Jennit, Jellalt, Caden, Gittát, Sabinát. Mindegyik tehetséges valamiben, mindenki szeret csinálni valamit és ezt ráadásul jól is csinálják. Remek sportolók, zenészek, orvosnövendékek.
Cadentől kevés filmet láttam és nem azért, mert nem néztem volna meg, hanem egyszerűen mindig elmarad ez a na most megnézem a filmjeidet drága. Mindig eszi a fejemet azzal, hogy filmet akar rólam csinálni. De minek?! Én ezt nem tudom felfogni, ki szeretne nézni filmet egy szürke lányról? Senki! Ezt most megmondom neki előre… Mondjuk, ha meganimálna, esetleg egy bénasággal teli napomat videózná le – mikor reggelente nekimegyek az ajtófélfának és ráborulok a szennyes kosárra -, akkor bizony nagy sikert arathatna vele.
Ha már alkotásokról van szó azaz igazság, hogy én már írtam a barátaimról és nem csak a neten futó blogomra. Igen, nekem még ilyenre is jut időm, innen látszik mennyire meghatározó személyisége vagyok a partiknak. Visszatérve a kis történetemre: igen, már felhasználtam a drága barátaimat az írásban a tudtuk nélkül. Illetlen lett volna? Lehetséges, de úgysem fogják megtudni ráadásul csupa jót írtam róluk, mert csak azt lehet, szóval senkinek nem lenne baja ebből a kitalált történetből melyben mindnyájan szuperhősök vagyunk. Én is benne vagyok, természetesen.
Volt a drága Pókemberünk, egy Varázslónk, egy Szépséges Tündérkirálylány vagy valami hasonló és én… a kőszobor! Fontos feladatom volt, én tartottam a mosatlan ruhákat. Na, jó, nem de vicces lett volna…
- Jól mondod, sajnálom, de ez nem menne kettőnk közt… - lekonyult alsó ajkakkal, könnyes szemmel nézek végig az előttem teljesen összetört szívű fiúra, közben fohászkodom a fentiekhez, hogy adjanak annyi lelki erőt, hogy ne most nevessem el magam. Ez túl értékes pillanat, nem szabad elrontani egy buta nevetőgörccsel. – Nem akartam Ca… - belém fagy a szó és kérdőn pillantok rá. Mire elmondja mire jött rá már a nevetés kerülget.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Hallottam már szép poénokat a nevemmel kapcsolatban, de ez az eddigi legjobb. – Pssz!!! Ne mondd el, még a végén rájön Thor és megTHORol. – könnyeimet törölgetve pillantgatok felfelé, a nevetőgörcs hamarosan úrrá lesz rajtam. – Nem fog, titokban kell tartani ezt az egészet… nem szabad elmondanod! – hatalmas pillákkal nézek fel rá, várom a támogatását. – Igen, mindegyikkel. Veled az élen… - ajkamba harapok, majd a leg angyalibb mosollyal az arcomon, megspékelve boci szemekkel nézek rá. – Nem akartalak összetörni.
Fejezem be komoly, rezzenéstelen arccal s pár percig tényleg tudom is tartani ezt a testbeszédet, de utána hirtelen elönt a boldogság. El se hiszem mikről poénkodtunk az előbb. Hulk, Bosszúállók… mondom én, hogy Caden tökéletes. Vele aztán mindent ellehet játszani, az összetört szívű szuperhőstől kezdve egészen a tanácsot adó professzorig.
Kacsintok rá vigyorogva mikor puszit nyom a számra, s hogy még hitelesebb legyen a rajongásom iránta a puszi helyére téve kezemet játszom az olvadós tinilány szerepét, akit megpuszilt a példaképe.
- Soha többé nem mosom le az arcomat! – elvékonyított, hisztérikusan rajongó hangon ejtettem ki ezeket a szavakat az ajkaim közt.
De a következő témák nem igazán a kedvemre valóak. Utálok erről beszélni hiszen kényelmetlenül érint ez az egész szerelem, párkapcsolat dolog. Mindig pozitívan álltam a mások kapcsolataihoz, Cadent is támogattam mikor azzal a lánnyal járt, meg úgy mindenkit, de velem ez sose fog összejönni. Nekem nem való a szerelem, meg lehet nem is tudnám rendesen kezelni. Sokkal jobb ez így, független, szabad nő vagyok, aki azt csinál, amit akar és akivel szeretné. Nem kell bocsánatot kérnem, amiért a barátaimmal sok időt töltök, nem kell szabadkoznom amiatt, hogy szinte minden második sztorimhoz kapcsolódik Caden. Legalább nem kell magyaráznom a páromnak azt, hogy köztünk nincs több csak barátság. Ez így van jól, én az örök szingli a többiek viszont lehetnek párkapcsolatban. Szeretném, ha boldogok lennének.
- Hogyan segítenél nekem? – szkeptikusan rázom a fejem, ez úgyse jönne össze. Negatív vagyok? Hogy a fenébe ne lennék, mikor ilyen egyszerű témáról nem tudok regélni. Pedig ez a legkönnyebb! – Kíváncsi vagyok milyen az, ha elmondják… de tényleg. Mikor érnél rá? – komolyan kérdezem majd hálából puszit adok az arcára. – Kössz C.  
Azt mondta szerelembe és háborúba mindent szabad. Biztos így gondolta ezt a mindent? Mert szerintem most nagyon is szeretné visszaszívni az előbb kimondottakat. Szerintem senki nem számított arra, hogy egy fiú alatt feküdve – nem olyan helyzetben – egy 1D dallal fogom felhívni magamra a figyelmet. Pedig de! Rossz velem szembeszállni, viszont Caden reakciója minden pénzt megért. S bár azt mondják szófogadó kislány vagyok, meg rendes, okos, ügyes, sötöbö, sötöbö… a legfontosabb tulajdonságomat kihagyták: iszonyúan ördögi vagyok.
- Szerelemben és háborúban mindent szabad…  - muhaha nevetéssel állom a tekintetét, Scarlett gyönyörűséges hangját elnyomva ezzel. Azt hiszem megőrültem egy csöppet. De, hogy még jobb legyen és ne érezze magát győztesnek megint rázendítek:
- Are we an item? Girl quit playin, we’re just friends, what are you sayin’? Said there’s another as you look right in my eyes. My firts love, broke my heart for the first time… - hamisan és jóó hangosan énekelem, szerintem még odalent is hallják, de a refrénnél már hullámzik a testem a nevetéstől. – And I was lik Baby, baby, baby nooo, like Baby, baby, baby oooooh…. I though you’d always be mineee!!! Babyy, baby, baby ooooooooooooooooh!!! – Justin Biebert lepipálva éneklem a slágerét.



Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 1026 Δ  Note: justin bieber forog a sírjában, ja nem, még él o.o



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szer. Máj. 07, 2014 10:01 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is imádtam a szóvicceket. Ennél már csak a neves vicceket jobban, főleg ha én magam találom ki őket. Nem vagyok valami baráti viszonyban a nevekkel, mert akarva akaratlanul is kicsusszannak az emlékezetemből, és nem tudom megjegyezni az emberek nevét. Ez valami rossz szokásom, vagy valami betegségem, vagy szellemileg visszamaradottságom, vagy fingom nincs micsodám, de mindenesetre egy zavaró tényező, ami eléggé megnehezíti az ismerkedést. Már csak azért is, mert ahhoz hogy megismerj valakit, meg kell tudnod a nevét. Nos igen, valakitől gáz ötször megkérdezni a nevét két órán belül... Igazából már az is gáz, ha elsőre képtelen vagy megjegyezni, de ha negyedszerre is kiszökik az elmédből, akkor a személy kezdheti azt hinni, hogy nem érdekel téged, vagy hogy csak udvariasságból próbál veled kommunikálni. Ami egyébként nálam nem igaz. Ha valakitől negyedszerre is megkérdezem, hogy hogy is hívják, az nem azt jelenti, hogy annyira magasról fosok rá, hogy képtelen vagyok megjegyezni a nevét - sőt, meg sem erőltetem magam nagyon, hogy megtegyem - hanem inkább azt jelenti, hogy megakarom jegyezni a nevét, és érdeklődök iránta. Ez megint olyan Caden-ös dolog, amit nem értenek, akik nem ismernek. Visszatérve Ivy nevéhez, könnyeimet törölgetve kapálózok és fulladozok a nevetésben, mint valami retardált fóka aki félrenyelt egy halat. A különbség csupán annyi, hogy nekem nincsen uszonyom... A fókának van uszonya? Most nem jut eszembe hirtelen, hogy hogy néz ki egy fóka. Basszus.
Megállás nélkül nevetek, nem tudom visszavenni azt a komoly arckifejezést, melyet kitörésem előtt öltöttem. Most hogy megindult a röhögőgörcs egyenes az út előre a fulladás irányába. Ivy-val ezért tökéletes a barátságunk. Mert ha külön-külön vagyunk akkor is kurva jó arcok vagyunk, de együtt meg aztán világváltó képességgel rendelkezünk. Ez teszi a köztünk lévő barátságot a világ legjobbjává.
- Mosd csak nyugodtan. Neked annyi jár amennyit csak akarsz - kacsintok egyet vigyorogva, majd mutatóujjammal megvakarom a fejem búbját, mintha nagyon elgondolkoznék valamin... Vagy mintha tetves lennék, de igazából sokkal inkább az első opció látszatát próbálom kelteni. - Bár ki tudja, lehet bevezetem a cserekereskedelmet... Egy üveg sörért kapsz mondjuk öt vagy tíz puszit. Kezdjünk tízről, aztán majd emelkedik az ár - magyarázom miután ismét kapok levegőt a belőlem kitörő röhögőgörcs elmúltával, és büszkén kihúzom magamat, mintha tényleg annyira sokat érnék.
Aztán kényesebb témára terelődik a szó. Szerelem... Nem is tudom, én mindig analfabéta voltam hozzá. Mármint barátnőm volt, meg persze, értem én, hogy milyen amikor valakit szeretsz, de... Én sosem éreztem semmi különöset egy lány iránt sem. Talán Hana iránt, de valamiért abban is kételkedem. Talán őt is csak azért érzem másnak, mert ő volt az elsők között is az első. Egyébként meg... Mindig is hülye voltam az egészhez. Az, hogy volt barátnőm nem jelenti azt, hogy tudnék bármit is az egészről. Persze estem már bele lányba, persze tetszett már valaki, és persze kezdeményeztem már én, mégis csak férfi vagyok, nem ülhetek folyton a sarokban, várva a szőke tündérkirálylányra fehér vízilovon. Viszont hiába volt már pár barátnőm, mégsem tudom milyen is lehet ez az "örökkön-örökké, házasodjunk össze és tenyésszünk ivadékokat"-szerelem. Én is mindig komolyan gondolom, ha valakivel összejövök, mert nem vagyok olyasvalaki, aki használ egy lányt, aztán eldob, csak valahogy nálam a komolyan gondolás megáll azon a szinten, hogy együtt vagyunk, jól érezzük magunkat, és ennyi. Sosem tudnám elképzelni, hogy én megkérem egy lány kezét, arról ne is beszéljünk hogy gyerekek... Mondjuk gondolom egy pasi sem álmodozik ilyenekről, de én... Nem is tudom valahogy viszolygok az egésztől. Lehet ezért fulladt minden kapcsolatom a barátnőimben kialakuló megalomániába, hogy csak azért is velük foglalkozzak, és adjak fel értük mindent, vagy a folytonos féltékenységi viszketegségbe. Mert ugyebár ha a pasi nem akar a nap 24 órájában melletted szobrozni, akkor az mindjárt azt jelenti, hogy nem szeret vagy megcsal, esetleg egyszerre mindkettő.
- Bármikor ráérek Ivy lány - mosolyodok el öröme látványától, meg a kapott puszitól, aztán vállat vonok. - Mondjuk tényleg nem vagyok az a Rómeó, szóval sokkal én sem tudok szolgálni - grimaszolok, és elgondolkozok rajta, hogy bánom-e én ezt. Laytonnal baromi sokszor rötyögünk azon a szobánkban esténként, mikor mondjuk sörözős, cigizős estét tartunk pepperónis pizzával, hogy a lányok azért érdeklődnek sokszor csak irántunk, mert nincs senkink. És igazából barátnő nélkül kevésbé vagyunk megkötve. Nem mintha meg akarnánk fektetni mindent ami él és mozog, vagy ilyenek, de... A szabadság érzete akkor is fontos. Hiába csinálnám ugyanazt egy börtöncellán kívül, mint egy börtöncellán belül, kívül mégiscsak tágasabb nem?
Ha van amit jobban utálok az 1D kornyikától, akkor az minden bizonnyal Justin Bieber. Szerintem ez a pasiknál valami berögzült utálat, képtelen vagyok kibírni a nyáladzásukat. Mindig azt mondják, hogy csak a féltékenység beszél belőlünk - ami részben igaz, mert én is elviselném a fél világ rajongását ezer örömmel -, pedig valójában csak gáznak tartjuk a zenét. Nem kell nekünk nyáltenger tinglitangli, csak megpuhítaná a kőkemény szívünket, és érzékeny picsogósokká válnánk. A lányok csak hallgassák egész nyugodtan, mert amúgy semmi bajom az egésszel, de én akkor is elmebajt kapok ezektől a földönkívüli pattogó nyálképektől. Brr.
- Ájvíííí - nyújtom el a neve végét jó hosszan, miközben ő alattam énekelget teli torokból. Ivy-nak nincs rossz hangja egyébként... De most nem éppen a szépségre, hanem az idegesítésemre törekszik, ami neki mindig sikerül, mert pontosan tudja, hogy mik hatnak rám rosszul. - Jól van, én figyelmeztettelek - próbálom valamivel túlkiabálni az üvöltözését, aztán elvigyorodok. - Én megmondtam, hogy ha nem maradsz csöndbe más módszert alkalmazok. Hogy hallgattass el egy nőt... - erőltetek magamra komoly arckifejezést, csak hogy ne legyen akkora terebélyes vigyor a pofámon, majd az alattam továbbra is kiáltozó lánykára nézek.
Miközben elkezdek lehajolni hozzá, és már félúton tartok, addig komolyan mondom, hogy átfut az agyamon, hogy megcsókolom. Csak poénból persze, hisz barátok vagyunk. De aztán eszembe jut az a sok letisztázatlan dolog, a sok kényes téma a barátságunkban, és hogy nem lehetek olyan hülye, hogy elrontsam ezt. Ivy a legjobb barátom. Ha valaha is bármi történne közöttünk, akkor az megváltoztatna mindent. Ivy és én... Mi ketten így vagyunk Ivy és Caden. Persze, ha valaha mégis lenne köztünk valami, akkor is mi maradnánk, de nem ugyanúgy. Valami más lenne. Az egész más lenne. Én pedig gyűlölöm a változást. Ivy és köztem olyan tökéletes barátság alakult ki, hogyha a határt túllépném, akkor azzal az egészet kidobnám a szemétbe. Emellett az is eszembe jut, hogy mi nem csak Ivy és Caden vagyunk, akik mindig félreérthető módon szívatják egymást, hanem része vagyunk egy négyes csapatnak. Layton, Jen, Ivy, és én. Egy románc olyan könnyen szétzúzná az egészet... Vagy két románc is akár, bár nem tudom, hogy Layton és Jen egyébként pontosan milyenek is egymás számára. Mindenesetre Ivy a legjobb barátom. És Ivy-nak mindig a legjobb barátomnak kell maradnia. Mindig az enyémnek kell lennie. Ez borzasztó önző felfogás, de nem akarom, hogy bárki másé legyen. ugyanakkor tudom, hogyha egyszer mégis összejönne köztünk valami... Akkor az olyan más lenne. Mármint ő meg én... Sokak szerint összeillünk, és ezzel nem is lenne probléma. De tudom, hogy hiányozna a mostani állapotunk. Ivy és én is olyan remekül érezzük magunkat jelenleg. Neki biztos lesz barátja - akiből kiverem a szart is -, nekem pedig lesz még barátnőm. És ez így van jól, ennek így kell lennie. Szóval úgy istenigazából ezt most csak azért magyaráztam el, hogy tudjam: Ez az ok, amiért nem csókkal hallgattatom el az alattam kornyikáló nőstényoroszlánt.
Persze ettől még a kísérlet folytatódik, egyik kezemmel Ivy arcához nyúlok, miközben addig-addig közeledik az arcom az övéhez, amíg végül már képtelen vagyok közelebb férkőzni hozzá. Még sosem láttam ilyen közelről a szemeit, és sosem éreztem a számon és az arcomon a leheletét. Mert nem is tudom, még sosem voltunk a csók közelében sem, ami azt illeti.
- Gondoltam, hogy erre majd elhallgat a kisasszony - húzom vigyorra a számat, ami körülbelül egy centiméterre lehet az övétől. Aztán egy pár másodperc után úgy döntök nem kísérletezek ezzel inkább tovább. Elhúzódok tőle, és felsóhajtok. - Ivy, asszony, most nézd meg mi történt - mutatok a tv-képernyőre... Scarlett Johansson éppen kifele sétál a képből. Gyászolva pillantok utána.





bocsiii kicsit ratyi, mert kb négy órát aludtam, ésésés... szóval bocsii Rolling Eyes<3



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Pént. Máj. 09, 2014 3:01 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Szerintem egyesek úgy tekintenek rám, mint a lány, akihez nem kell szólni mert úgysem válaszol vissza. Az évfolyam árnyéka, az akit nem igen látsz közeledni senki felé. Oké, ez részben igaz, mert csak olyan emberek felé közeledem, akik megérdemlik és nem csak annyi az agykapacitásuk, hogy cső, kő kóla? Nem azt mondom, hogy Shakespear-i szövegeket nyomjanak le nekem, nem, nem kell hiszen én sem beszélek fennkölten meg nem is igazán bírom, de azért jó valakivel vitázni, meg hasonlók.
De az tényleg igaz, hogy megválogatom a barátaimat. Nehezen barátkozom és nem azért, mert elítélnék valakit, hanem én nehezítem meg a saját dolgomat. Mert magamat kéne adnom, de annyira félek az elutasítástól, hogy próbálom kiszínezni magamat. Ez ilyen hülyeség, ami még a gimiből maradt meg nekem és azóta sem képes elmúlni!
Megszoktam az elnyomott lány szerepét, aki csak arra jó, hogy megkérdezzék tőle honnan vette ezt vagy azt a felsőjét. Én hülye pedig elmondom, mert miért ne? Nem csak enyém ez a ruha, bárki felveheti tőlem, nem fogom letépni róla, ha ugyanaz van rajta.
Az elmúlt hónapok viszont arra adnak következtetést, hogy természetesnek lenni és úgy viselkedni a világon a legjobb dolog. Így szereztem be magam mellé remek barátokat és mivel eddig nem igen volt legjobb barátom, most már azzal is büszkélkedhetek. Mondjuk sosem gondoltam a fiú-lány közti barátságra, de mióta az életembe került Caden minden megváltozott. De tényleg! Már nem foglalkozok a szüleim kikészítésével, igaz még most sem veszem fel a telefont, de hát ez van, a húgom, nos… Ő meg éli a kis életét, nem traktálom az én dolgaimmal.
Egyszer biztos befogom nekik mutatni a legkedvesebb barátaimat, de főleg Cadent, mert kíváncsi vagyok a véleményére a családomról. Vajon fejvesztve menekül, vagy ott hal szörnyet? Nagyon érdekel a reakciója.
Minden olyan vicces lesz, ha Ő is itt van mellettem. Sose játszottam volna el egy macska szerepét, de még erre is sikerült rávennie. A színészi képességeim is az eget súrolják, pont mint a Cadentől kapott egóm.
- Úhúúú, ez megtiszteltetés Caden! Ha megtudják a barátnőim milyen szép dolgokat mondasz nekem… - dramatizálom tovább a helyzetet, a szememet kezdve legyezni ezzel megállítva a nem létező könnyek kicsordulását. Remekül megy nekem a rajongói szerep, egyszer jelentkezem statisztának. – A mennyiség pedig csökken, igaz? Nekem azt mondtad ingyen is adsz, tartsd a szavad vagy nem reklámozom a cégedet! – a mézes-mázos hangnemem eltűnik, hirtelen váltok át komoly, menedzselős hangra.
Ha a közelembe lenne a telefonom még azt is a fülemhez emelném ezzel hitelesebbé téve az egész imidzsemet.
Fene tudja miért akar mindenki összejönni valakivel, miért szeretné az élete nagy részét ugyanazzal az emberrel tölteni. Nem tudom, talán csak nekem ilyen rossz a felfogásom, hogy pasi nélkül is ugyanolyan egész életet élhetünk, mert akik fontosak számunkra itt vannak. Lehet belőlem a szerelem hiánya beszél, bármi megtörténhet én semmit nem vonok kétségbe. Még a Mikulás létezését sem, de az már más tészta.
Kiskoromban persze én is álmodoztam a szőke lovagról, aki fehér lovon jön el értem és ellovagolunk a hatalmas kastélyába, de mára már semmi nem maradt ebből az álomból. Szertefoszlott mikor megismertem milyenek is igazából a fiúk. Rossz tapasztalat, gúnyolások hada hagyta el a szájukat, amik mind az én irányomba szálltak, mert nem voltam olyan, mint a többi lány.
Nem hordtam rózsaszínt, nem vihogtam, nem istenítettem őket, csak úgy elvoltam velük, mellettük.
Nem zárom ki az életemből a szerelmet, majd ha megérkezik akkor itt lesz, és elfogadom a sorsomat, de addig jól vagyok így is.
Valahogy pasi nélkül is pörög az élet, hiszen itt van nekem Caden, aki többet ér ezer pasinál is.
Vele nagyon könnyű mindent és igazából félnék elrontani a köztünk lévő harmóniát. Nem élném túl azt, ha elveszíteném Őt.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Ez most bizony nyálasan hangzott, tudom én nagyon jól, de ez az igazság. Ő az én Cadenem, én pedig az Ő Ájvíja vagyok.
- Te Pókember vagy, az sokkal jobb, mint Rómeó. Ő már túl mainstream. – mosolyodom el és örülök, amiért felajánlotta a segítségét.
Szoros barátságban állunk mi négyen egymással, meg úgy külön-külön is remek a kapcsolatunk, de valahogy Caden az én szívem csücske, vele beszélek meg majdnem mindent. Jennivel remekül kilehet vesézni a pasis dolgokat és ez így van rendjén. Gyakran még a Stowe tesókról is szó esik, őket is szeretjük picit átbeszélni, bogarászni, elemezni. Sose mondtunk róluk rosszat, mindig csak dicsértük nehogy megsajduljon az érzékeny lelkük.
Nos, a tervem remekül halad, kezdem elérni azt, amit kiterveltem és ennek Caden nem igazán örül. Miután egy nyálas 1D számot énekeltem, ami nem igen volt hatásos, mert megint visszanézett a képernyőre… ezért bosszúból rázendítettem a mindenki által utált Bieber slágerre, a Babyre. Fogalmam sincs mennyire lehettem gáz, mennyire küldtek most el melegebb éghajlatra a körülöttem lévő emberek, de nem érdekel! Ez most az én csütörtök estém, ahol feltett szándékom lett Caden kikészítése.
- Iiiiigeeeen? – állok meg pár másodpercre, majd tovább dalolom a rosszabbnál- rosszabb dalokat. Egyik pocsékabb, mint a másik. Önszántamból soha nem hallgatnék ilyet, de mivel rengetegszer hallgatom a Hits Radiot, ezért ilyeneket is ismerek.
Még a végén megsajnálom Őt, de próbálok arra gondolni miként passzolt le az előbb Scarlett Johansonért. Nem volt szép tőle, a bosszú pedig éltet! – Mit fogsz használni Caden? Bevetted a bajuszos trükködet, esetleg mással próbálkozol…? – kihívóan tekintgetek fel rá.
Meglepődök, ereimben megfagy a vér és még levegőt venni is elfelejtek, mikor megindul felém. Az arca egyre közelebb van az enyémhez, a pulzusom az egekbe szökik és hirtelen azt se tudom merre vagyok. Átfut az agyamon a csók esélye és kicsit meg is ijedek tőle. Mi történik, ha megcsókol? Minden ugyanolyan lenne, mint régen vagy megváltozna? Utálom a változást, nem akarom azt, hogy körülöttem lévő dolgok másként nézzenek vissza rám. Csak legyen minden úgy, ahogy eddig… vagy ne, vagy de, nem tudom. Félek a barátságunk odalenne, ha hirtelen kialakulna valami más, de az is igaz, hogy máshogy is alakulhat ez a dolog… olyan zavaró ez az egész bizonytalanság!
Ha összejönnénk, akkor már mi lennénk nem pedig Caden és Ivy, hanem valami mások lennénk. Bár az is benne van a pakliban, hogy mi lennénk az a pár, akit mindenki irigyel. Fene tudja mi lenne.
A szívverésem még jobban felgyorsult mikor egy centimét sem volt köztünk. Tényleg azt hittem, hogy megtörténik az a dolog, de nem és valamiért egyszerre voltam csalódott és megkönnyebbült.
- Ez nem volt szép Caden! Nagyon nem! rázom a fejemet rosszállóan, majd elnevetem magam hiszen győztem. – Látod? Ez van, ha az asszonyt lepattintod egy özvegyért. – morgok keresztbe font karral, de mikor meghallom Downey és Ruffalo hangját egyből odakapom a fejemet.
- Hulk és Stark! Imádooom. – csillogó szemekkel nézem a képernyőt a pattit pedig nevetve húzom vissza magamhoz. - Jól vagy? Ne vigyelek el egy pszichológushoz? – kérdezem le sem véve a szememet a képernyőről, viszont aggódom Caden lelki állapotáért. Az elmúlt percekben rengeteg sokk érte: 1D, Bieber…


Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 1116 Δ  Note: ha maradandó gondot okoztam sajnálom, puszi :3 <3



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szer. Máj. 14, 2014 8:03 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]

Ismét gyerekes nevetgélésbe kezdek. Alapvetően nem lenne semmi gyerekes benne, ha nem rötyögnék, pattognék, rázogatnám a fejemet balra-jobbra, meg hasonlók, miközben nevetek. De nekem még a nevetésem is körülbelül olyan mint valami háromévesnek. Mondjuk legalább őszinte... Na nem mintha a pici Ivy mellett tudnék hamisan nevetgélni.
- Kineveznek a fanklubbom élére... - mutatok rá, majd mintha meglepődnék elgondolkozok. - Vajon feljebb tudnak helyezni az amúgy is legmagasabb rangnál? Ez elég paradoxonnak tűnik, nem? - vakargatom meg mutatóujjammal a fejem búbját, miközben azon gondolkozom, hogy feljebb lehet-e valaki emelni az amúgy is legmagasabb helyről. Mármint ha lehetséges feljebb emelni, akkor az azt jelenti, hogy nem az volt a legmagasabb. Ha viszont feljebb emeljük, és utána már nem lehet, akkor hova emelnék? Vagy... Mi vaaaan...? Szilvapálinka. Na igen, az azért lehetne.
Magasba lendülnek kezeim, és megadóan felsóhajtok.
- Na jól van, nem szegülhetek szembe az én khaleesi-m akaratával - hajolok meg előtte, a hangom olyan, akár Ser Lighton Caden Stowe-nak lenne, a Stowe házból, ki első e néven, a hollis-iak, a palm bay-iak, és az Alphák királyának, a Birodalom Védelmezőjének. Bár még csak az első részét olvastam a remekműnek, tudom, hogy Ivy is szereti a Trónok harcát. Mondjuk azt ki nem szereti, ugyebár. - Reklámozd csak a Stowe céget, úgyis szükségünk van támogatókra Lay-el - vigyorgok, aztán újabb gondolatok rohamoznak meg. - Minden egyes évvel közelebb kerülünk a nagybetűs élethez - döbbenek rá ismét, és olyan sóhaj szakad fel a tüdőmből, mintha ezer éve bezárták volna oda az oxigént. - Sokat gondolkoztam már rajta, hogy mi lesz utána. Mármint mi lesz ezután? Úgy értem ezután - kérdezem komolyabbra véve a hangnemet, és körbemutatok. Látszólag csak egy szobában ülünk, egymás mellett, élvezve egy csütörtök esténket, ami valószínűleg magányosan telne egymás nélkül mindkettőnk számára. De valójában része vagyunk valaminek, valami olyasminek, ami pillanatok alatt kifut majd a lábunk alól, miközben mi egyre inkább belebonyolodunk majd a felnőttek életébe. Nem akarok felnőni. Sosem akartam, és most sem akarok. Valahol a lelkem mélyén, Laytonnal az oldalamon, már rég felnőttem. Nálunk sosem lesz meg az az igazi "kirepülés a fészekből" érzés, hisz nincsen fészkünk. Olyanok vagyunk mint a kakukkmadár fiókái, akiket becsempésztek egy másik madár fészkébe, és sorsunkra hagytak. Ami azt illeti... Mi magunk vagyunk a kakukk madár kicsinyei. Vagy legalábbis én így érzem. De ennek ellenére mégis olyan érzés, mintha gyerekek maradtunk volna. Mit ér a gyerek szülő nélkül... Mintha nem is lenne igazi kisgyerek. De mindez már nem számít, mert felnőttünk. Apa pedig az apánk. Anyáról nem nyilatkozom, mert nem akarok olyasvalaki lenni akinek jogosan kurváznák le az anyját. De apa az apánk. Sosem szerettem, sőt, mindig is annyira rühelltem, és üvöltve püföltem volna, mint anyát. Egyikük sem érdemelne szép bánásmódot. De sokkal inkább érzem közelebb magamhoz, mint anyát. Anyáról akkor hallottunk utoljára, amikor hétéves korunkban lelépett tovább tágítani magát odalent. Igazából egyáltalán nem is akarok hallani felőle. Eleinte sírtunk, hiányzott, és ha most jobban belegondolok, semmi hiányolni való nem volt benne. Apa egyetlen hibája az volt, hogy rosszul csinálta a dolgokat... Vagyis hát inkább anyát csinálta túl jól, amiből két ivadéka is született. Ő nem akart minket, és ezt azonnal anyánk tudtára is adta. Semmi becsülendő nincs abban az emberben. Vagy legalábbis nem volna, ha azóta nem küldene minden hónapban pénzt Laytonnak és nekem is. Bőségesen mennyiségben. Apa kétségkívül kurvagazdag, és körülbelül ennyi információm van róla, de ez éppen elég ahhoz, hogy ne akarjam a halálba küldeni. Félreértés ne essék, nem azért nem akarom, mert kell a pénz, bár kell a pénz. Azért nem, mert legalább annyi van benne, hogy amíg el nem tudjuk magunkat rendesen tartani Lay-el, addig küldi a pénzét, mintha gyerektartással tartozna nekünk. És apánál bőkezűbb adakozónk nemigen van. Ha Lay és én kijártuk az egyetemet, apa végleg eltűnik majd ismerőseink sorából. Többé nem küld majd pénzt, többé nem lesz tudomásunk a létezéséről. Ha meghal, nem fogjuk tudni. Félek tőle, hogy tényleg eljön a pillanat, amikor ez az egyetlen egy vékony szál is elszakad, ami még apához köt minket. Sosem szerettem... Csak kevésbé utáltam. De ez a leheletnyi kis ragaszkodásom akkor is ott van. Ő az apám, és bármennyire is utálni akarom, bármennyire is megvetem, félek, hogy elenged minket, és többé nem törődik majd velünk. Amikor elmúltam hét éves, és apa intézte el nekünk, hogy az internátusba kerültünk... Nos, mikor erre rájöttem, volt bennem egy icipici remény. Mintha egy gyertyaláng lenne a végtelen sötétben. Azt gondoltam, ha apa gondoskodott arról, hogy az internátusba kerüljünk, ha gondoskodott évekig arról, hogy legyen pénzünk, akkor talán igazából nem is vagyunk púpok a hátán. Azon gondolkoztam, hogy apát talán nem látjuk, de ő lát minket. Angyalnak képzeltem őt, egy őrangyalnak, aki védelmez minket, és sosem mutatja meg az arcát. Azt képzeltem, hogy valójában csak azért nem lehet mellettünk, mert nincs ideje, és azt képzeltem hogy igazából nagyon szeretne velünk lenni. Néha körbenéztem, és azon tűnődtem, hogy talán a gardróbból figyel engem. Amikor ötös dolgozatot kaptam körbenéztem, hátha figyel valamelyik ablakból. De ahogy teltek múltak az évek, egyre kevésbé hittem ebben. Rá kellett döbbennem, be kellett vallanom, hogy apa végleg eltűnik majd előlünk, amint kijárjuk az egyetemet. Örökké, végérvényesen, nyom nélkül törlődik az életünkből, akárcsak anya. És bármennyire is utálom, még ha kevésbé is mint anyát, bármennyire is rühellem... A tudat, hogy elszakad majd tőlünk, és többé nem lesz őrangyalunk az ember aki leszar minket... Az érzéseim miatt ilyenkor kisfiúnak érzem magamat, mert pont mint hétévesen, a mellkasomnál most is szörnyen fáj. Hasogat.
De csak megrázom a fejemet, enyhén, hogy nehogy könnyek szökjenek a szemembe. A szemem szúr, érzem, hogy a pánikroham kerülget, de Ivy-ra pillantok, és eszembe jut, hogy most vele kell foglalkoznom, nem pedig azzal, hogy mi lesz később. Hogy mi lesz ha egyedül maradok majd. Gondterhelt arckifejezésemet gyorsan eltüntetem egy gyermekded mosollyal.
Ivy az én Ivy-m. És erre minden alkalommal emlékeztetnem kell magamat. Igazából mindig csak egy okot mondok, hogy miért lehetetlen, hogy Ivy és én valaha is... Szóval mindig egy okot hozok fel, pedig valójában számos okom van rá. Az egyik, amelyet mindig mondogatok, hogy Ivy és én nem veszíthetjük el a barátságunkat. Ivy a legjobb barátom, és minduntalan emlékeztetnem kell erre magamat. Túlzottan, túlzottan szeretem őt ahhoz, hogy eldobjam a köztünk lévő barátságot a szerelemért. Ez egy eléggé fő ok indokaim repertoárjában. Talán a legfőbb. Nem tudom, hogy milyen lenne, ha Ivy és én nem csak barátok lennénk. Talán jó lenne, talán nem. De egy biztos: nem lenne ugyanolyan. És ez hiányozna. Gyűlölöm a változást, épp annyira mint a lábszagú sajtospizzát - nem is érzed a finom négy sajt ízét, csak a bűzt - és talán Ivy és én továbbra is olyan barmok lennénk egymás mellett, mint most, de mindenesetre képtelen vagyok elképzelni, hogy milyen lenne, ha összekulcsolt kezekkel járnánk, egymást csókolgatnánk, és ráadásul még romantikus pillanataink is lennének. Ivy, én, és a romantika. Ha ez a három egyszer összekerül, akkor lesújt a Földre a világvége, és a bolygó magja felrobban alattunk. De vannak még okok, indokok, ürügyek, hívja mindenki őket úgy, ahogy csak akarja. Ezek közül a második legfontosabb, amit egyébként sosem mondnanék ki, az az, hogy félek tőle. Nem csak Ivy-tól félek, és nem csak az Ivy-val való kapcsolatomtól, inkább attól, hogy mi lenne a vége. Ismerem magamat. Pontosan tudom, hogy hiába tudok bánni egy nővel, a kapcsolataim mind véget érnek maximum három vagy négy hónap után. Azért, mert nem vagyok párkapcsolatba való. Ennek szintén több oka van: egy, hidegen hagy a dolog, és mind a médiát, a barátaimat, de még a cigizést és a bulizást is előrébb helyezem a nyalifalinál, így soha nincs értelmes párkapcsolatba illő pillanat az életemben, akkor sem, ha van valakim. Kettő, fogalmam sincs, mit kéne tennem, hogy az asszonyka ne gondolja, hogy megcsalom, más nőkkel flörtölgetek, vagy bármi. én szociális típus vagyok, és vannak lány barátaim, és mint már említettem a barátság fontosabb szóval... Ja, sikerül mindig kihoznom a féltékeny hárpiát a nőmből, ami megint nem pozitívum, pedig valójában tényleg semmi rosszat nem takarnak cselekedeteim. Három, szar a memóriám, és minden időpont kiszalad a fejemből, szülinap, hónapforduló, évforduló - már ha addig kibírják mellettem - és névnap is. Egyetlen szülinapot vagyok képes megjegyezni, és az is Layton-é... na és vajon miért épp az övét??? Négy, akaratlanul is túl őszinte vagyok, nem tudok nyáladzani, és képes vagyok cuki dolgokat mondani, mert alapjáraton udvarias és cuki vagyok, de... Fingom nincs, ezek a nők mindig mindenre berágnak! És akkor itt jön a képbe Ivy. Megesküdtem, hogy ha bárki bántja ezt a csodalányt, akkor kitépem az artériáját, és tudom, hogy Layton segít benne. De ha egész véletlenül én bántom Ivy-t, akkor vajon Layton elég lesz ahhoz, hogy kitépje az artériámat? Ez egy igen nagy probléma. Röviden: Ivy a lány, akit meg akarok védeni minden rossztól. És én is egy vagyok azok közül, akiktől meg kell védenem...
Bazdmeg, ez eléggé Edward Kulás, de mindegy. A lényeg, hogy pontosan tudom, hogy Ivy-nak fos lenne velem. Pont. Ponty. Keszeg... Némó.
- Brühühühüüü, ez olyan csúnya volt tőled Caden - vinnyogok magas hangon, mintha legalábbis lány lennék, és a szemem alatt dörzsölgetem a kezemmel, mintha folynának a könnyeim. Aztán elvigyorodok. - Itt nincsenek szabályok, és én amúgy is piszkosan játszok - nyújtom ki a nyelvemet, és gonoszul felnevetek.
Ivy kérdésére felhorkanok.
- Ezt még visszakapod asszony. Egy harcot talán megnyertél, de a háborúban elvérzel - böködöm meg a sörösüvegem szájával, mintha valami karddal szurkálnám a karját, aztán nagyot kortyolok, és jót sóhajtok, mikor a hideg keserű folyadék lefolyik a torkomon. - Stark... - vakarom meg a kobakomat. - Te hallod bazdmeg már nem tudlak követni. Egyszer Thor vagy, aztán Hulk mániás, aztán most meg jössz itt a Starkokkal Deresből. "Közeleg a tél" - ütögetem meg mellkasomat, majd felpattanok az ágyról, és beállok a tévéképernyő elé. Felé tartom a tenyeremet, és elmosolyodok. Majd egyszer csak dalra fakadok.
- Minket vár a viláááááág, bársony egeken riiiingat, téged hívlak, te szép hercegnő, halld a szív szaváááááát - fogom meg a kezét, és felhúzom az ágyról, hogy jól megpörgessem, és rendkívüli éneki tehetségemet fitogtatva botladozzak a táncparketten, valami bécsi és angol keringőt keverve, mert csak homályosan emlékszem a szalagavatómra.







bocsi hogy csak most Sad<3



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Csüt. Máj. 15, 2014 6:56 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Ha Caden nevet, akkor nem lehet komolynak maradni mellette olyan aranyosan rángatózik. Mások gyerekesnek tartanák az ilyen fajta viselkedést, de nekem kifejezetten tetszik ez az egész olyan Kédönös. Ez olyan, mint mikor mókust lát az ember, nincs olyan, hogy nem kezdünk el rajtuk mosolyogni. Egyszerűen cukik és kedves barátom is az.
- Megtiszteltetés lenne, de így is a legmagasabb posztot töltöm be. Én vagyok az egész dolognak a feje, mindig azt mondtad a „csúcson kell kezdeni”. – idézem férfiassá téve hangomat, bár be kell vallani ez nem igen sikerül. Nem vagyok jó Caden imitátor, talán még a macskanyávogásom sem volt hiteles pedig próbálkoztam, igen, törtem magam érte!
A színészi karrier már kilőve, pedig mit nem adtam volna egy közös szerepért Mark Ruffaloval vagy a csodálatos Robert Downey Jr-rel. Lelki szemeim előtt már tisztán körvonalazódott a hármas sztorink tartalma. Egy lány, két menő férfi és egy levél. Oscart is kapnánk a filmért, rengeteg pénzt kaszálnánk vele engem pedig eljegyezne valamelyikük.
- Ne is, mert ha megteszed kénytelen leszek megpirítani a sárkányaimmal! Azt pedig nem szeretnéd… - kihúzom magam, felszegett állal tekintek le a szolgálómra, aki vicces módon hajlong előttem. Kétségtelen, hogy mindketten hatalmas Trónok Harca rajongók vagyunk, ez pedig egy olyan dolog, ami rendesen összeköt minket. Így legalább van kivel várjam a következő részeket az évadokból, van kivel utáljam Joffreyt és a többieket. Nem maradok egyedül a mániámmal. – Megteszek minden tőlem telhetőt my Lord. – diplomatikusan hajtok fejet a felség előtt, s kicsit meglep a hirtelen jött hangulatváltozás. Tény, hogy vészesen fogy az időnk, hamarosan kilépünk a nagybetűs életbe… de én mégis próbálok nem erre gondolni! – Fogalmam sincs mi lesz ezután, az biztos, hogy hamarosan már nem ebben a szobában fogunk ülni csütörtök esténként. Hanem valami hatalmas tengerparti házban fogjuk riszálni a hátsónkat a Madagaszkár jól ismert dalára. – próbálom viccesre fogni a dolgokat, hátha sikerülne jobb kedve derítenem a hirtelen gondolataiba mélyedő fiút. Ha elkezdenék énekelni vagy valami hasonló vajon mi lenne az ajándékom? Fejbe verés esetleg egy büdös cipő az orrom alá? Fogalmam sincs, de még ezt is elviselném, ha ezzel újból mosolyogna.
Mindig elterelem a mihez kezdek ha befejezem az egyetemet féle gondolataimat, nem akarok ilyen dolgokon töprengeni idő előtt. Tudom nagyon jól, hogy már a nagybetűs élet kapujában állok és lassan átlépek egy másik világba, de megmondom félek ettől.
Itt minden olyan békés, nem kell a számlákkal, bevásárlással, munkával foglalkoznom azon sem kell aggódnom mikor kapcsolják ki a fejem fölött a villanyt, vagy mikor megy tönkre a vízhálózat. Nem, ilyenek meg sem fordulnak a fejemben, helyette többször jutnak eszembe a még meg nem írt novelláim, a be nem adott fotóim amiket még a héten el kell küldenem a Profnak mielőtt megmérgelődne és megvágna.
Az pedig már másik tészta, hogy én semmi féleképp nem tudom elképzelni magamat egy irodában gürizni, kávét csinálni vagy jó pofizni az ügyfelekkel, mert nem ilyen vagyok, szeretem a társaságot és tudok csapatban dolgozni nem arról van szó, csak egyszerűen megőrülnék, ha minden nap ugyanazokat az embereket kéne leszidnom ugyanazért a dologért, megőrülnék ettől a sablonos dologtól.
[You must be registered and logged in to see this image.]
A szüleim persze örülnének, ha a nyomdokaikba lépnék, átvenném a céget vagy ha nem is én de a férjem, aki reményeik szerint egy igazán jól nevelt férfi, illedelmes, és nem mellesleg gazdag. Nos, a pénz engem nagyon nem érdekel! Ha tehetném még azt is eldobnám, amit a szüleim a tandíj felett adnak. Sőt egy ideig azon gondolkodtam, hogy az egyetem után beállok hajléktalannak vagy valami hasonlónak, ihletet merítve ezzel az első best seller könyvemhez. Szép remények, aminek az lesz a vége, hogy a szüleim cégénél fogok e-maileket küldeni apám nevében… Megmondták, hogy nincs tehetségem az íráshoz, a számba rágták és hiszek nekik.
Utálok ezeken a jövőbeli dolgokon gondolkodni, mert igazából sose tudhatjuk mit hoz a sors, aki szereti megviccelni az embereket. Az is lehet, hogy hirtelen felindulásból feltalálok valami új részecskét, fizikai mennyiséget, matematika tételt vagy csak simán elnyerem a béke Nobel díjat, mert virágokat ültettem az országutak mentére.
Akkor még ott van az a puszta tény is, hogy az ember szerelembe eshet, megtalálhatja élete párját és ehhez hasonló dolgok. Én nem hiszem, hogy képes lennék járni valakivel. Szétszórt vagyok, imádok a barátaimmal lenni így nem tudnék csak azzal a bizonyos személlyel időt tölteni. És akkor ott lenne még Caden is. Ő az én legjobb barátom, technikailag a jobbik felem és a partnerem mindenbe. Az agyunk egy rugóra jár, mindketten iszonyúan elviselhetetlen humorral vagyunk megáldva, nem szeretünk osztozkodni és szörnyű velünk filmet nézni, mert mindent el poénkodunk. Sokan mondják, hogy összeillünk, hogy már rég együtt kéne lennünk de valamiért nem hiszek nekik, vagy csak nem merem beleképzelni a barátságunkba a szerelmet. Mert oké, könnyű szerelembe esni de ha vége szakad akkor mihez kezdünk? Elveszítjük egymást, nem lesz kivel megbeszélni és bennem speciel hatalmas űrt hagyna ez az egész. Félek attól is, hogy csalódást okoznék Cadennek, pedig Ő aztán nem érdemli meg. Nem miattam, ezért inkább maradjunk a baráti résznél, attól eltekintve, hogy iszonyúan szeretem. Boldognak akarom tudni még akkor is ha a boldogság nem mellettem érné el, inkább leszek a barátja, de legalább ez a kapcsolat maradjon meg köztünk. Meg ott van a két másik legjobb barátom, Jenni és Jellal, akik szintén szoros kapcsolatot ápolnak Cadennel. Ki ki mellé állna? Szétszakadna a banda? Az egyszer biztos… kiráz a hideg, ha ilyenekre gondolok!
- Ez nem vicces Stowe baba! – kiáltok fel rázkódó vállakkal, ahogyan lányt alakít az egyszerűen nagyszerű. Vicces, de mégis élethű tökéletes színész lenne belőle. – Lehet, hogy piszkosan játszol de nem tudod kivel kezdtél ki. – ördögi vigyorral bólogatok hevesen, és már tervezem magamban a következő támadást. Nem fog hamar megszabadulni tőlem.
- Férj uram kösd fel a gatyád, mert leverem rólad és akkor megcsókolhatod lábam nyomát. – megint nevetni támad kedvem, ez pedig nem ér! Miért kell mindig én legyek az a párnaszerű lény, akit megböködnek valamivel? Állandóan megcsikiz a végén pedig bepisilek… - Nem tehetek róla… én már csak ilyen kelendő vagyok, ha nem vigyázol lecsapnak a kezedről pókember. – nyelvet öltök majd szemeimmel a képernyőre tapadok, ahol már megint a két kedvencem beszélget. Csodálatos emberek! Imádom, de akkor olyan történik amire nem számítottam…
- Cadeeeen!!! Meeeeeeeeeeeeeeenj onnan!!! – sipákolom majd elmosolyodok és az elém nyújtott kézért nyúlok, hogy felpattanva keringőzzek vele. – Nem tudok táncolni. – súgom meg mellékesen, mosolyogva rá és a béna keringős zenét dúdolva lépkedek.



Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 1036 Δ  Note: semmi baj drága  luvja  <3



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szomb. Máj. 17, 2014 10:23 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]

A csúcson kell kezdeni. Ivy néha olyan, mintha a tanítványom lenne. Persze nem olyan értelemben, mintha egy óvodás lenne, akit minden komoly dologba bele kell szoktatnom. Inkább mintha megtanítanám, hogyan engedje szabadjára a gyerekességét. Néhány aranyköpést elcsen tőlem, és én mindig annyira, de annyira örülök, mikor visszahallom, hogy valamelyik tanácsom szerint cselekedett, és sikerrel járt az éppen aktuális ügyben. Ez visszafelé is igaz. Én is mindig tőle kérek tanácsokat, és neki öntöm ki a lelkemet, mert tudom, hogy ő majd pohárba tölti, és nem engedi le a lefolyóba. Ivy kezében biztonságban érzem a titkaimat. Biztonságban érzem magamat. Ivy az én kishercegnőm, és én vagyok a sárkánya, aki egy várban őrzi. Csak annak fogom odaadni, aki megküzd velem, és győzedelmeskedik felettem.
- Ó, én sokkal jobb vagyok nálad Jalan atthirar anni - ejtem ki a dothraki szavakat a számon, majd huncut féloldalas mosoly fut át az arcomon. - Sárkányok nélkül is mindig megpirítalak - pislogok rá ugyanolyan komisz arcot vágva, mintha ötéves volnék, és éppen rossz fát tettem volna a tűzre. A kezemmel gyengéden az arcához nyúlok, és végigsimítok a puha arcbőrön. - Kíváncsi vagyok, legközelebb mikor pirulsz el - nyújtom ki a nyelvemet, és várom, hogy megint pirossá változzon, mintha vörös rózsák nyílnának az arcán, majd gonoszul felvihogok, és hátravetem magamat az ágyon, mint aki most nyert meg egy csatát. Mondjuk Ivy ellen mindig megnyerem a csatákat. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy ő meg épp az ellenkezőjéről van halálosan meggyőződve. De ez már csak így járja nálunk. Csak mert  ő sem veszíthet ellenem, és én sem ellene, ez mindkettőnk szabálykönyvébe hatalmas gyöngy betűkkel van belevésve. Komolyan mondom, ha egyszer nem szívatnánk egymást, hanem egyesítenénk az erőnket, akkor az emberek istenként tisztelnének bennünket, és fejet hajtanának a lábaink előtt. Nem mintha erre vágynék. Istennek lenni biztosan fárasztó, én meg kilenc óra alvás után is hullának érzem magamat. Minimum 10 óra kell, MINIMUM 10!
Ivy inkább tereli a komolyabb témát, én pedig felnevetek reakciójára. Hálás vagyok neki, hogy nem olyan mint én, azaz nem lombozza le a hangulatot egy pillanat alatt. Bár én sem direkt csinálom, csak alkalmakként szökik ki belőlem, de észre sem veszem és a másodperc törtrésze alatt sikerül elvennem az emberek életkedvét. Ami azért fura, mert egyébként életvidám ember vagyok, aki tudja, hogy minden ajándék ezen a rohadt Földön amit csak kap az ember életében. Legyen az fájdalmas, legyen az szép, az ajándék az ajándék, és nem szabad nézni a fogát. Ennek ellenére viszont képes vagyok a világon a leg életkedvelszívóbb, és leg magába fordulóbb srácává válni. Vagy ha nem is a "leg"-é, mert Layton is hasonló, akkor a dobogó második helyét biztosan elfoglalom, szorosan az aranyérem alatt ácsorogva.
- Remélem, hogy így lesz - nevetek jóízűen a fejemet rázva. - Mmm... Nem is. Én és Layton leülünk egy kanapéra, pár üveg sörrel, egy doboz cigarettával, és nézzük, ahogy te meg Jenny rázzátok. Úgy sem táncolsz nekem sohaaaa - húzom el az utolsó szó végét, és lebiggyesztem ajkaimat, karjaimat összefonom a mellkasom előtt, miközben olyan picire összehúzom magamat, mint egy kisbaba. Egy sértődött kisbaba.
Szép álom. Mármint nem csak az, ha Madagaszkáron egy menő házban táncolna Ivy meg Jenny, nekem és Laytonnak, a Madagaszkárra pár év múlva... Hanem már eleve az szép álom, hogy mi négyen úgy összekovácsolódunk itt és most, hogy mostantól elválaszthatatlanok leszünk. Ivy és Jenny olyan közel állnak már hozzám. Úgy érzem ez a négyes csapat igazi barátságokat rejteget számunkra, és sosem bocsátanám meg magamnak, vagy bármelyikünknek, hogyha lemondanánk erről. Ki tudja, talán évek múlva már csak halvány emlékeim lesznek a két lányról, akiket most annyira imádok, akik most olyan közel állnak hozzám. Illetve, azért ezt kétlem. Szar a memóriám, egy vödör halnak élesebb a rövid és a hosszútávú memóriája egyaránt, mint nekem. De ennek ellenére kétlem, hogy ez a két nőszemély bármiféle módon is törlődhetne az emlékezetemből. Kizárt dolog. Általában nem vagyok biztos a dolgokban, sosem vagyok biztos szinte semmiben, de erre a nyakamat adnám.
Ezek után meg végleg nem fogom őket elfelejteni, mert különben hivatalosan a fejemet vehetik.
Hogyan is tartsuk össze ezt a remek kis csapatot, a fantasztikus négyesünket... Nos, az a helyzet, hogy ki kell lőnünk a szerelmet. Valahol a zsigereimben érzem, hogyha ő olyan lelkileg beteg állat lenne, mint Bella Swan, én meg olyan lelkileg buzeráns mint Edward Cullen, akkor Ivy és én már régen összejöttünk volna. Csak az van, hogy ő nem lelkileg beteg állat, én meg nem vagyok homokos. Se lelkileg, se testileg. Szóval ez a különleges képességük vagy épp hogy defektünk, hogy nem vagyunk olyan marhára egyediek mint minden második bestseller író által megalkotott csaj és pasi karakter, megakadályozza a mi kettőnk szerelmi kapcsolatát. Ebben a világban. Vagyis nem akadályozza meg teljesen... de valahogy sem őt, és sem engemet nem visz rá a lélek, hogy hülyéskedésen kívül is tegyünk valami olyasmit, ami a kettőnk közti fura viszonyra utalgatna.    Úgyhogy eddig a pontig Ivy és én tökéletesek vagyunk együtt. Ő kikészít, én kikészítem őt, halálosan jól szórakozunk egymás kikészítésén, mindig nevetünk, mindig hülyülünk, néha azon gondolkozunk, hogy lehetne-e több vagy nem, majd elkezdünk beszélgetni arról, hogy neki nem lehet az eper a kedvenc gyümölcse, mert az már az enyém. Tudjátok, miért nem írnak rólunk könyvet? Mert sokkal menőbb, ha pár csillámvámpír meg hulahoppkarikázó vérfarkas összejön, és több köteten keresztül ölik egymást, majd ugróiskoláznak kibékülés végett, aztán ahelyett, hogy mind meghalnának, és lenne valami odabaszós vég... Nos ehelyett olyan dolog történik amire senki sem számítana: Az egész kibaszott família halhatatlan lesz, gyerekektől kezdve felnőttekig, és még Oscar, az aranyhal is.
- De igeeeen, vicceees - folytatom tovább női alakításomat herélt hangon vinnyogva. - Na, mert kivel? Az angyalok nem tudnak ártani az ördögöknek, bleee - pöckölöm orron, és kinyújtott nyelvel csóválom a fejemet jobbra-balra.
- Óóóó, hogy már itt tartunk, lehúznád a gatyámat? - vihogok fel, aztán szégyenlősséget játszva elkezdek játszani az ujjaimmal, és ártatlan szemekkel pillantgatok fel rá, mint aki szűz. - De Ájvíííí, én tudod még sosem csináltam olyasmit, úgyhogy ne légy velem olyan vad első alkalommal, jóóó? - vinnyogok magas hangon és forgatom a szememet, mintha kerülném a tekintetét, de nem sokáig bírom eljátszani a nyávogó szűz kismacskát, mert kitör belőlem a vihogás.
Tovább dúdolgatok vele, miközben Ivy-t vezetem. Igazából fingom nincs, hogy kéne vezetnem, mert fingom nincs, hogy kell táncolni. De mindenesetre Ivy megjegyzésénél nagyot horkanok, és rávigyorgok.
- Sose baj, ha nem tudsz táncolni - mondom, és azzal a lendülettel fel is emelem, hogy a két karomban tartsam, és tovább sasszézzak a szoba végébe, meg vissza, miközben Aladdin-t kornyikálok neki. Olyan hangosan üvöltöm, hogy véletlenül se hallja meg a tv-t.
Aztán eszembe jut, hogy Ivy-val körülbelül fél órája vinnyogunk, üvöltünk mint a sakál, és énekelgetünk. Meg az is eszembe jut, hogy amúgy csütörtök este van. Remélem nem zavarunk senkit... Más sem hiányzik, mint hogy lánybunyót kelljen bámulnom, amiért képtelenek aludni vagy tanulni csütörtök este. De nem zavartatom magamat, tovább énekelgetek, Ivy-t táncoltatva, akinek a lába még csak nem is éri a földet.




 smooch  smooch  smooch  heart  heart 



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Vas. Máj. 18, 2014 2:21 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Caden az én személyes tanítom, elsőszámú segítőm és a legjobb barátom. Rengeteg tanácsot kérek tőle s majdnem minden alkalommal megfogadom őket majd mosolyogva mesélem el a sikereimet. Az pedig csak boldogsággal tölt el, hogy ő is ugyanígy áll hozzá az én ötleteimhez, javaslataimhoz.
Azt is be kell vallanom, hogy nem mindig újságolom el neki a szitut ezzel megakadályozva azt, hogy még nagyobb legyen az arca. Így is túl sok önbizalma van, amiből adhatna nekem is mert az senkinek nem árt, akinek pedig olyan sok van, mint neki lehetne jólelkű és adományozhatna szerencsétlennek javára is. Én tárt karokkal várnám az adományát az egyszer biztos, akkor nem lennék ilyen tutyimutyi, hanem szépen mindenkivel leállnék dumálni. Az egyik rossz tulajdonságom az, hogy nem vagyok annyira nyitott… pedig próbálok!
- Ez nem teljesen igaz Shekh ma shieraki anni, nem csak te tudsz dothrakiul. – ha már villog, akkor én is ezt teszem hiszen mindketten hatalmas Trónok harca rajongók vagyunk. Nem is csodálom, hogy ilyen nyelven szólunk egymáshoz. Ezek vagyunk mi. – Kedves khalom szerintem neked nincsenek sárkányaidat, amikkel megpiríthatsz… - rázom a fejem lehunyt szemmel, amolyan már megint túl menő lettél Caden drága, amikor is megérzem puha kezeinek érintését arcomon. Utálom mikor igazat kell neki adni, pedig ebben a helyzetben is rendesen kiérdemelte. Érintése miatt pirossá változik az arcom, a színem hasonlít a hajam színére és ezzel szerintem mindent elárultam.
- Lighton Caden Stowe! Ez aljas húzás volt, ezzel hadat üzentél Királyvárnak. – összehúzott, szúrós szemmel nézek az előttem vigyorogva ülő férfira. Fogalma sincs mibe vágta a fejszéjét mikor elpirított! Kapni fog még a kis fejére, magam fogom gondoskodni arról, hogy megfizessen a bűntettéért.
Ha azt hiszi megnyerte a mostani csatát akkor nagyot téved, sőt még annál is nagyobbat, mert akkor nem tudja kivel van dolga. Tudhatná már nem adom fel olyan könnyen, mindig mindent nekem kell megnyernem, ez alól semmi sem kivétel. Amit viszont bírok magunkban az a hozzáállásunk mindenhez. Ugyanúgy viszonyulunk a dolgokhoz, a legjobbat akarjuk a legkevesebb erőfeszítéssel és úgy, hogy mindenki elismerjen minket. Na meg imádjuk egymás agyát szétszedni, a köztünk lévő háború pedig sosem fog véget érni, ha egyet befejezünk egyből kezdünk újat. Ez így van rendjén, nem lapos a barátságunk, hanem sokszínű és egyedi. Sok fiú-lány barátságot szokott látni az ember, aminek mindig ugyanaz a vége: az egyik fél többet érez, összejönnek, ha szerencsések világ életükben együtt maradnak, ha pedig nem kedvez nekik a sors, akkor szétmennek és a barátságnak annyi. De mi profik vagyunk, s ezekkel a dolgokkal melyekkel megszínezzük a kapcsolatunkat elkerüljük a szerelem felvetődését.
Azt pedig meg sem kéne említenem mennyire lusták vagyunk, mindketten, még egy poharat is nehezünkre esik elmosni nem hogy párkapcsolattal foglalkozni. Ez így van jól.
- Azt hiszed attól mert férfiak vagytok nem kell táncolnotok? – egyből felszalad a szemöldököm, arcomon viszont vidám mosoly húzódik. – Nem, nem. Ti is ugyanúgy ropni fogjátok velünk a hula táncot, amit előtte megtanulunk a youtube-ról. – hevesen bólogatok, lelki szemeim előtt már látom miként táncolunk a monitor előtt megtanulva a csípőnket tekergetni. – Sose kértél! Lehet, ha megkértél volna megteszem… - sokat sejtető mosollyal nézek végig az óvódást játszó társamon.
Mondtam már mennyire bírom a fejét mikor ezt csinálja? Olyan aranyos, mint azok a reklámarcú kiskutyák akiket legszívesebben hazavinnél, befektetnéd magad mellé az ágyba, még fürödni is magaddal vinnéd mert egy percig sem szeretnéd egyedül hagyni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Kevés emberrel ápolok életre szóló kapcsolatot, a szüleim ebből a kategóriából automatikusan kiesnek egyetlen valaki van a családomból, akit ebbe besorolok ez pedig nem más, mint a húgom. Nae – így hívják – teljes ellentétem, őt nem érdekelnek ezek a dolgok melyek engem foglalkoztatnak. Míg én olvasok vagy írok ő addig sms-zik, e-mailt küld vagy ehhez hasonlók. Ő az a lány, akit a szüleim szeretnének a cégben tudni, de neki mást akarnak szánni. Nem értem őket, viszont Naet sem… Amúgy tök vicces belegondolni abba, hogy a szüleink annyira nem vették a fáradságot, hogy valami rendes nevet találjanak nekünk. A húgomnak és nekem is csak egyetlen egy nevünk van, az is három betűből áll. Néha elgondolkodom és arra a következtetésre jutok, hogy az apám annyira részeg volt az anyámat pedig annyira lekötötte a szülés utáni posztolás, telefonálás, hogy ránéztek az ábécére és a legszimpatikusabb három betűt kiválasztva rakták össze a nevünket.
Nae nem szereti a nevét, én megvagyok békélve a sajátommal, a szülőkkel pedig mindketten hadilábon állunk. Szabadok akarunk lenni, mint a madarak, saját ízlésünk, igényünk szerint akarjuk a jövőnket alakítani nem pedig a szüleink akarata szerint. Egy ideig hajléktalan akartam lenni és amikor megkérdezték anya munkatársai mihez szeretnék kezdeni, ha nagy leszek akkor ezt mondtam be, amitől teljesen kiakadtak az anyám pedig szabadkozni kezdett azt mondván, hogy nagy a képzelőerőm és mostanában rengeteg karitatív munkát végeztem a dadával ezért mondok ilyeneket.
Most pedig azon töröm információkkal, tapasztalattal és idegesítő szokássokkal megtelt buksimat, hogy kéne írjak egy könyvet a saját életemről. Miként látom én a világot belefoglalva a kapcsolatomat anyáékkal, a húgommal és a nem utolsó sorban a barátaim is dobogós helyet kapnának. Persze, mindezt állnéven írnám le majd adnám ki, nehogy megtudják kit kell eltenni láb alól ha túl sok hasonlóságot fedeznének fel. Mondjuk én iszonyúan jól szórakoznék az arckifejezésükön, a reakciójukon.
Meg amúgy sem lenne nagy sikere az egész irományomnak hiszen nincsenek benne csillámpírok, meg a farkukat kergető kiscicák, akik összeverekednek a vízből kipattanó gyöngyház színű halott termékenyítésre képes vámpírokkal.
Varázsolni sem tudnak, legalábbis az eltűntem a poharamból a sört két másodperc alatt trükk nem nevezhető annak, tehát nem vagyunk a következő Harry Potter generáció sem. Mondtam már hogy mennyire utálok a dolgokon filózni? Mindegy, sosem leszek egy Stephenie Meyer vagy George R.R. Martin. Az utóbbi a példaképem, az Istenem, a mentorom, mindenem.
Egyre jobban elkap a nevetőgörcs, Caden minél tovább utánozza a női mivoltot, annál erősebbé válik a nevetésem. Biztos áldhatnak minket a folyóson lévő hölgyemények, akiket nem hagyunk végezni a dolgukat.
- Hol látsz te angyalt Caden? Elhagytad a szemüveged… ? – öltök én is nyelvet rá, majd egy jól irányzott mozdulattal leveszem a szemüvegét és felteszem magamra.
- Ez minden vágyam, tudod mióta álmodozom róla? – kezemet szívemhez kapva rajongok a kacsás alsónadrágjáért, amit még ugyan nem láttam de biztos olyan van neki. – Hogy áll a szemüveged? – kérdezem a hajamba túrva, csücsörítve, szokásos lánypózt felvéve. Minden lány így pózol a közösségi hálókon, nem nehéz ugyanígy cselekedni.
- Minden tőlem telhetőt megteszek a fájdalom elkerülésének érdekében. Vigyázok rád… - férfiakat megszégyenítő komolysággal mondom végig ezeket a szavakat. Minden lány ilyet akar hallani a pasijától, de nem tart sokáig két másodperc alatt elnevetem magam.
A következő pillanatban már táncolni kezdünk. Fogalmam sincs miként sikerült eltáncolnom a szalagavatón a keringőt, de ez már nem is fontos. Caden mellett még táncolni is könnyű, az Aladdin zenéjére meg különösen, amit ő énekel. Vigyorogva követem, el is felejtem milyen csodálatos emberek villognak a képernyőn.
- Dehogynem, majd ha rád lépek kiakadsz. – kuncogok, majd a nyakába kapaszkodva élvezem a közös táncunkat.
- Tudod, hogy nem vagyunk normálisak? Komolyan! Elhívlak filmet nézni, és a végén kifognak minket űzni vasvillával. – magyarázom neki vigyorogva, azon gondolkodva mikor jönnek kergetni minket a lakók.



Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 1152 Δ  Note:  randi  hug  luvja  lovely  :LL:  heart  láw  smooch  kiss1  banana 



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Hétf. Máj. 26, 2014 7:13 am



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]

Felhorkanok és diadalittas nevetés rázza meg a testemet. Hogy hadat üzenni? Még szép. De valójában Ivy-nak sosem kéne hadat üzennem, mert mindig is háborúban álltunk. Néha azon tűnődök el, ha évekkel ezelőtt találkozunk, akár az oviban, akkor biztos mindig egymást fojtogattuk volna bele a homokozóba, és megkergettem volna az udvaron, ahogy a fiúk mindig ráijesztenek a lányokra. Bár... ez Ivy-nál kicsit képlékeny. El tudom képzelni, hogy az oviban kettőt belerúgott a fiúkba, vagy egyszerűen lesújtóan rájuk meredt, és ezzel el is volt intézve, és inkább hagyták a fenébe. Miért játssza ez a lány a világ szürkéjét? Amikor eleinte megismertem a valódi énjét, megdöbbentett. Most már az döbbent meg, ha egyszer messziről látom, és éppen gyönyörű ívben szarik a körülötte lévő világra. Mert neki saját világa van, és én a része vagyok, Laytonnal és Jen-nel együtt... Meg hogy is hívják a szobatársát? G betűvel kezdődök. Gina... Ginny... Fingom nincs. Nevek, az idegeimre mentek. Sokkal egyszerűbb lenne, ha minden pasit John-nak és minden nőt mondjuk... Ivy-nak hívnának. Ja, úgy nem sosem lenne problémám ilyen nemű problémám.
- Hadat hát! Én az Észak Királya lerombolom várad falait! Deresért, a Starkokért, a Stowe-okért, és az én egyetlen khaleesimért - hallatok csatakiáltásokat, miközben gorilla módjára püfölöm kidüllesztett melleimet, aztán felnevetek. Na igen. Ha író lehetnék biztos hasonlóan remek művel szolgálnék, de sajnos nem születtem írói vénával. Forgatókönyvet még csak-csak összedobok, de a forgatás az egészen más. A betűk, melyeket egy lapra írok nem adják vissza mindazt, ami a fejemben lefolyik. A filmkészítés azonban más... Ott megmutathatom, hogy milyen a világ az én szememmel. Ott megmutathatom azokat a dolgokat, érzelmeket, pillanatokat, amelyek az én világomban értéknek számítanak. Egy ikertestvér, egy fekete öngyújtó, amit Laytontól kaptam kiskoromban, és amibe bele van vésve mindkét nevem, vagy éppen az előttem ücsörgő lány, esetleg a másik, aki most nincs itt velünk, de simán itt lehetne. Nekem ők az értékeim, nekem őket kell megóvnom.
- Meeeeeeeg? - nyújtom el a szót, és nem is hiszek a fülemnek. Igazából tényleg soha nem jutott eszembe, hogy kérjem meg Ivy-t, hogy táncoljon nekem. De igazából ennek egyszerű oka volt. Lusta voltam megkérdezni olyasmit, mire úgyis tudtam a választ: nem. Vagy esetleg: pöcsfej vagy Caden. Ezért hát soha életemben... Vagyis hát amióta ismerem Ivy-t, eszembe nem jutott feltételezni, hogy ő valah is szívesen táncolna nekem. Jó, most ez kicsit furán hangzik, mert nem sztriptízbárban vagyok - pedig azért ott is egészen szívesen lennék, na nem mintha nem imádnám Ivy szobáját - és nem is balettszínházban - na igen, ott azért kevésbé szívesen lennék. Lehet hogy azért, mert jobban szeretem a meztelen nőket bámulni miközben táncikálnak, mint mondjuk a tütüben lévőket. Nem mintha bármi bajom lenne egyébként a balettel, de kicsit megijeszt, hogy egészségtelenül állnak a lábukon, mintha mindjárt csípőtől lefelé darabokra törnének.
Ivy tényleg egy angyalka. Olyan kis törékeny meg aranyos, az a nő, akit minden férfi halálra ölelgetni, mert olyan édi. Persze valójában tisztában vagyok vele, hogy ő egyáltalán nem akarja ezt a benyomást kelteni, sőt valójában semmi köszönetet nem kapnék, ha lecukiznám. Bár nem tudom mit kapnék...
- Pedig Ivy, te olyan kis cuki vagy, mint valami kisangyal - pöckölöm meg az orrát, mintha egy kiscica lenne, akivel boldogan eljátszogatok éppen. Igazából tényleg egy kiscica, akivel boldogan eljátszogatok.
- Igazából ez a szemüveg, csak nekem és Laytonnak áll jól... - hümmögök, miközben a szemüvegemben pislogó lánykát bámulom, aztán benedvesítem az ajkaimat, mintha hatalmas gondolkozásban volnék, majd felsóhajtok. - Be-"Stoweultál" Ivy, mert neked is jól áll a szemcsink - állapítom meg, és elvigyorodok. Tényleg, ha belegondolok
Ivy és Jen a mi legnagyobb Stowereink. Ők az elsők, de nem az utolsók. A mi zászlóhordozóink, a mi kincsesládáink. Azt hiszem mi vagyunk a leggazdagabbak Laytonnal.
Az asszony válaszára nem is tudok felelni, mert olyan szinten rám tör a röhögés, hogy képtelen vagyok értelmes mondatot kinyögni a torkomon. A hasfalam már-már sajog a rengeteg röhögéstől, ami megállás nélkül rázogat egyik percről a másikra. Aztán mikor azt hinné az ember, hogy vége van a görcsnek, akkor megint rátör, és még jobban elkezd vinnyogni mint egész addig bármikor.
Miközben ügyelek, hogy ne lépjek rá Ivy lábfejére, ami magától is botladozik, nem kell még az én lábam bénasága is az övé mellé, és próbálom felidézni magamban a szalagavatón lejtett keringőtáncunkat, felvihogok.
- Vasvillával? Menő. Alig várom, hogy szexi, okos, sigmás csajok jöjjenek hálóingben, hogy keresztre feszítsenek - csillan meg a szemem, miközben képzelőerőm szebb helyekre repít, és elvigyorodok, miközben kicsit lassítok a lépéseken. - Tényleg Ivy... Játszunk felelsz vagy merszet! És a játék érvényes az egész Sigma ház területére - szögezem le, megállok a tánci-tánciban, és szigorúan villogó szemekkel bámulok le a nálam alacsonyabb lánykára, aki a nyakamba kapaszkodik. Az arcomon egy kaján vigyor terül el.




 sajnálom, hogy csak most Jalan atthirar anni <3<3<3 cry  



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Ivy Thornton
::say something : 77
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 22
::where we belong : ◯ palm Bay
::one day : ◯ what makes things memorable is that they are meaningful, significant, colorful.
::wayfaring stranger : ◯ hummingbird

Sigma


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Szomb. Máj. 31, 2014 8:11 am


Caden & Ivy


[You must be registered and logged in to see this image.]Cadennel lenni és vele tölteni az időt egyszerűen mesés dolog. Annyi mindent csinálok pár óra leforgása alatt, mint más, normális emberek háromheti találkozás során. Egyszerre vagyunk hangosak, ördögiek és háborús kedvünkben. Egyikőnk sem hagyja a másikat szóhoz jutni, belevágunk a másik mondanivalójába szóval, ha egyszer elkezdtünk beszélni mondjuk a rakétákról 2 másodperc múlva már ott tartunk, hogy nem tudom milyen kávézó melletti hely eléggé lepukkant.
Ha kiskoromtól kezdve ismerhettem volna őt, akkor ennél sokkal több közös emlékünk lehetne, Jellal is többet szerepelne az emlékeimbe és ez csak jó lett volna. Szívesen lógtam volna a kicsi Jellal és Cadennel, mondjuk, akkor a nem beszélek senkivel és inkább elbújok a bokorban típusú gyerek voltam. Nem hiába, élem a kis saját világomat.
Nem törődtem semmivel, csak azzal, ami közvetlenül érintett. De lehet máshogy lett volna, ha ezek ketten is ott vannak velem és mondjuk még Jenni is betoppant volna a kis óvodai csoportunkba. Már ott menők lettünk volna, mi négyen lehettünk volna a balhés pelenkás négyes… az agyukra mentünk volna a többieknek. De megériii!! Nekünk legalábbis biztosan!
- De nem engedlek el! Van több ezer makulátlanom, én vagyok a sárkányok anyja… Khalom ne hagyj itt. – könnyeimet visszatartó alakítással játszom el a kétségbeesett szerelmes szerepét, aki nem engedi el az élete párját harcolni.
Sosem próbáltam megérteni azokat, akik színészettel foglalkoznak, de most elgondolkodom azon, hogy miért is vállalják be ezeket a feladatokat. Mert tök jó és vicces eljátszani egy síró asszonyt, vagy egy kétségbeesett férfit vagy bármi mást. Az viszont biztos, hogy én képtelen lennék rá, ilyet nem tudok szóval maradok a novellák írásánál, még az sem megy valami fényesen, mert jelenleg írói válságban szenvedek. Szörnyű.
- Meeeg. De most már nem, mert elárultam magam. Majd máskor táncolok neked fűszoknyában, jó? – kérdezem tőle teljesen komoly arcot vágva.
Még a végén elhiszi azt, hogy van a szekrényemben egy fűszoknya és hozzá illő kókuszmelltartó, amiben majd hula táncot fogok neki lejteni.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vicces is lenne ha azt nézem, mert még sosem huláztam, meg a csípőm is elég bénán néz ki úgyhogy sehogy se lenne jó ez a táncikálás. Inkább azokra hagyom, akik már profin riszálják a hátsójukat picsaszoknyában és 20 centis magassarkúban. Igen, nekik megfelelő munka a tánc, én viszont nagyon béna vagyok bármilyen sporthoz szóval le kell mondanom a tánckarrieremről, pedig mennyire szerettem volna!
- De csak akkor, ha te is táncolsz velem hulát. Na, tetszik az ötlet? – kérdezem tőle közben pedig fogom a hajgumimat és szanaszét álló kontyba kötöm a hajam. Zavart, de most már sokkal jobb. Addig sem takarja el a kilátásomat. Caden tökéletes tájkép.
- Caden szerintem te nem vagy tisztában a cuki fogalmával. – öltök rá nyelvet mikor megpöcköli az orrom és próbálom megnyalni a kezét de nem biztos, hogy sikerül.
Igazából jól esik mikor ilyeneket mond nekem, mondjuk sose mondanám el neki, hogy ilyenkor nagyobbítja az egomat.
A szemüvege után nyúlok, mert én megtehetem ezt, felhúzom és máris más színben látom a világot. Minden olyan Stoweos lett, nem csoda, hogy mindkettőnek van ilyen szemüvege. Ez valami varázslat lehet.
- Mit mondasz? – nézek rá kérdőn felhúzva a szemöldökömet és eltátva a számat, amolyan bitch say what fejet vágva. – Na azért, már kezdtem megijedni, hogy nem vagyok olyan nagy szex, mint ti. – nevetem el magam, majd leveszem a szememről a szemüvegét és megdörzsölöm. Az övé sokkal erősebb, mint amit én használok, kiszárad miatta a szemem.
Stoweulni. Ez egy új szó, s mire végzünk az egyetemmel egy egész szótárnyi lesz belőle.
Alig várom, hogy kint legyünk a nagybetűs életben és négyen birtokba vegyünk mindent. Mi leszünk a föld urai, a két királynő és a két király. Micsoda történetet lehetne ebből kihozni… bár már lerágott csont, nem szeretnék unalmas dolgokról írni.
- Nem hiszem, hogy örülnél neki… hidd el, nem szeretjük ha felkeltenek minket, harapunk olyankor. – összecsattogtatom a fogom előtte, hogy érezze komolyan beszélek.
Képesek vagyunk harapással leszerelni azt, aki megzavarta édes álmainkat.
- Játszunk. De most mondom, hogy semmi olyanra nem tudsz rávenni, ami megalázó vagy valami ilyesmi. Kezdjél te nagy gyerek. – borzolom össze a haját, majd visszamászok az ágyamra és belekortyolok a felbontott sörbe, ami történetesen Cadene. Az enyém jó helyen, eldugva vár arra, hogy megigyam.


Δ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] Δ Words: 6## Δ  Note: bocsi kicsit béna lett, de ennyi telt tőlem, csók <3 spider  



[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


L. Caden Stowe
::say something : 117
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 22
::where we belong : > palm bay
::one day : > i hate being SEXY but somebody has to do it.
::wayfaring stranger : > L 1.0

Alpha


TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Csüt. Jún. 26, 2014 11:54 pm



doing what you like is freedom
liking what you do is happiness



[You must be registered and logged in to see this image.]

Beteges Trónok Harca iránti imádat. Ez is közös Ivyban és bennem, és minden alkalommal, amikor valamilyen témáról beszélgetünk - mondjuk ez esetben inkább gyökérkedünk - újra eszembe jut, hogy ez a lány olyan mint én, csak női kiadásban. Az egyetlen. Persze Jenni meg egy kis tündér, de ő túl tündéri ahhoz, hogy a női változatom legyen. Ezzel szemben ez a kis álszent ördög...
Hatalmas sóhaj szakad ki belőlem, csak a játék kedvéért.
- Legyen. Mindent megteszek egyetlen Khaleesi-mért. De a Bitorló kardjának pengéjét, akkor is a Vastrónomba fogom kovácsoltatni... Érted, Jalan Atthirari Anni - vigyorgok diadalittasan, és Ivy színes tincsét ismét az ujjaim közé veszem, hogy boldogan eljátszogathassak vele.
- Jól van, legyen - egyezek bele, és ujjammal megpöckölöm az orrát.
Úgy ismerem Ivy-t mint a tenyeremet, mint saját magamat, úgyhogy tudom, hogy a tánc gondolatától is hányingere támad. Persze, ha kell akkor ugrabugrál egy keveset, de sosem készült olimpiai bajnoknak, és eleve azt hiszi, hogy "nincs hozzá alakja". Egyszerre kell mosolyognom, és hisztérikusan bőgnöm, amikor újra és újra rádöbbenek, hogy nincs megelégedve magával. Férfi hiányban szenved. Persze, sosem vallaná be, hogy eszeveszettül szüksége van egy pasira, de én pontosan tudom. Néha azt kívánom bár megadhatnám neki azt, amire szüksége van, de akkor megint eszembe jutnak az okok és magyarázatok, amiért nem vagyunk együtt. Csak annyit tehetek, hogy itt vagyok mellette addig, amíg jön egy fiú, ők ketten halálosan szerelmesek lesznek egymásba, és Ivy végre rádöbben, hogy igenis vannak értékei, csak meg kellett várnia a szőke herceget fehér lovon, aki felismerte benne a kincset. Számomra is kincs, persze, de nem lehetek kapzsi. Én majd itt ülök - igen, biztosan pont itt ülök majd, az ágyán, sörrel a kezemben - és végighallgatom Ivy történeteit, hogy milyen felhőtlenül boldog a barátjával, és néha talán együtt is lógok velük, csak hogy idegesítsem őket, amikor kettesben akarnak maradni. Valamiért szörnyen fáj a gondolat, hogy így lesz, de tudom, hogy bele kell törődnöm. Mert bele akarok törődni, és mert Ivy-nak is érdeke, hogy beletörődjek.
- Hö? - ocsúdok fel kérdésére, és hatalmasat bólintok vigyorral a képemen, mikor leesik mondanivalója. - Hát persze tökfej. Ki nem hagynám - mutatok rá, és nagyot kortyolok a sörömből.
- Hogy ÉN nem vagyok tisztában vele? - horkanok fel. - Ezek szerint nem tudod, hogy a Stowe-féle Értelmező Kéziszótárban a cuki szóhoz az van odaírva magyarázatként, hogy: Ivy és Jen - bólogatok, mint aki világai okosságot mondott.
A nyelvemmel ciccegő hangot hallatok, kicsit jobbra-balra döntögetem a fejemet, majd végül vállat vonok.
- Jó-jó, még éppen vagy olyan szex, mint mi. De tudod, azért mi eléggé nagyon a csúcson vagyunk. Főleg én - vicsorítok rá, és a saját arcomat dögönyözöm, mint ahogy a nagymamák szokták a kisgyerekeknek.
Szórakozottan heherészek azon, ahogy csattogtatja a fogait, és magamban biztos vagyok benne, hogy el tudnám viselni ha Ivy harapdálna. Persze, csak ésszel. Na jó, nem kell, mindenhogy elviselem. Hahaha.
Felvetem a játék ötletét. Na nem mintha Ivy-val nem lenne amúgy is minden együtt töltött perc játéknak betudható, de azért ez most mégiscsak más. Mert ez VÉRRE MEGY. Na jó, vérre talán nem, de méltóságra mindenképpen. Csak a példa kedvéért, engem majdnem egyszer egy életre elítéltek gyáva csirkének, amiért nem akartam megcsinálni valami életveszélyes hülyeséget. Végül megcsináltam, és király volt.
- Jóóólvaaaaan - húzom el a szót, minthogyha óvodás lennék, és éppen beleegyeznék abba, hogy vidámpark helyett állatkertbe menjünk. Nem mintha ilyenbe bármilyen gyerek beleegyezne valaha, de akkor is.
- Na szóóóvaaaal.... Felelsz vagy mersz? - 200 wattos vigyorom, és fel-le emelkedő szemöldökeim mellett egészen úgy nézhetek ki, mint egy Colgate reklám arca..





naaaaa most belehúzok, hogy ne kelljen többé várnod.:3 remélem jót nyaraltál <333 :3 ÉS SAJNÁLOM HERCEGNŐŐŐ



Why should I be afraid of the next day?









I am not sure I will see it.
[You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTéma: Re: Gitta & Ivy közös lakrésze    Today at 9:40 pm

Vissza az elejére Go down
 

Gitta & Ivy közös lakrésze

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a köv. oldalra: : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Sigma Ház :: Első Emelet-