HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Vali && Cami ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Camiella Moulds
::say something : 11
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 22

Kappa


TémanyitásTárgy: Vali && Cami ~    Szer. Ápr. 23, 2014 12:29 am

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tíz perce, pontosan mióta a kezembe kaptam a beadandómat, azóta bámulom meredten, mert szerintem valamit elronthatott a tanár. Igen, biztosan csak összekeverte valakijével az enyémet, és más kapta meg az én jegyemet. Csak ez történhetett, én ilyet nem írhattam. Igaz hogy feküdtem fölötte vagy öt órát, de csak mert belealudtam, és amúgy is, alig van benne saját mondat, vagyis... Szépen átfogalmaztam mindent, amit találtam, amolyan Cami stílusba, de biztos nem azért kaptam rá ilyen jó jegyet.

Tíz perce kaptuk meg, 8 perce vége az órámnak, és én még mindig az előadóban ülök, az összetűzött lapcsomót bámulva, mert én ezt egyszeren képtelen vagyok felfogni. Alapból lassú a felfogásom, és amúgy sem vagyok egy nagy észkamion, de azrt próbálkozom, tényleg, de eddig egy D-nél jobb jegyet sosem sikerült összehozni. Erre szokta mondani apuci, hogy még jó hogy van pénzünk, különben nem tudja mi lenne velem, pedig nem vagyok én olyan esetlen, mint amilyennek hisznek, ha ide nem vettek volna fel, akkor nyitottam volna egy galériát, és hiperszuper gazdag lettem volna. Vagy nem... De ilyen opció nincs, pozitívan gondolkodunk, kedves bogaraim, ha nem hiperszuper gazdag, akkor csak simán szupergazdag, az se olyan rossz...

Megrázom a fejem, jó erősen, felkapom a lapokat, és kiszaladok ateremből. El fogok esni, érzem, a mai nap folyamán tuti hogy hasrabukok, nem kellett volna felkelnem, de meg kell találnom Pötyit, ezért minimum hat gombóc fagyit érdemlek! Vagy még többet!

Továbbra is szaladva kijutok az épületből, nem foglalkozva azzal kit buktatok fel, majd később megkeresem és bocsánatot kérek, vagy majd kiragasztok egy "bocsánat hogy fellöktelek" szórólapot az faliújságra... Már ha az megvan még, régen láttam, lehet hogy kifüggesztették, hogy megváltoztak a jegyadási szabályok, és most már annál jobb jegyet kap valami, minél rosszabb, mert én ezt még mindig nem hiszem el, bármennyire is örülök neki. Most azonnal meg kellkérdeznem Pötyit, hogy ez tényleg igazi-e és követelni fogom a fagyimat, ha tényleg igaz, akkor azért, ha nem igaz akkor meg vígasztalásképp. És az se érdekel, ha épp beszélget valakivel, ő az én bátyám, holmi barátok ne álljanak ilyen fontos események elé...asszem...

Megtorpanok egy pillanatra, míg körbenézek, és pont látom elsuhanni az egyik fa mögött, így hát nyúlszandál fel, és még gyorsabban kezdek szaladni, mint eddig, lobogtatva felé a dolgozatom.

- Pötyiii, Pötyii, vááárj meeeeeeeg! - Kiabálom, és ha hátrafordul - ajánlom neki hogy forduljon hátra, és várjon meg, mert mindjárt kiköpöm a tüdömet - akkor gyorsan elé rohanok, megtorpanva előtte, a térdemre támaszkodva igyekszem nem meghalni. Kell nekem szaladni.

- Na ezt figyeld! Ez... Ez szerinted igazi? Nem akarnak becsapni? - Nyomom a kezébe a beadandót, és hatalmas szemekkel nézek fel rá. Mi a tetűért ilyen magas?
pötyi ♥
[You must be registered and logged in to see this link.]  
kevés
lessz ez még jobb is ♥


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Valentine Moulds
::say something : 14
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 24
::where we belong : Florida
::wayfaring stranger : Vattacukor

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    Szer. Ápr. 23, 2014 1:21 am

Mit szeretek az egyetemben? Hogy én állítom össze az órarendemet, hogy több a szabad időm, hogy független vagyok... Oh, órákig tudnám sorolni. Most épp lyukas órám van, kettő. Ha pedig már ilyen mákom van, azt ki kell használni és a szabad levegőn tölteni. Nem szeretek bezárva lenni, gondolom a kórházban töltött idő miatt. Friss levegő, napfény meg valami zöld. Az egyetemen meg van minden, csak tudni kell, hol keressem. Az meg már mellékes, hogy a levegőt pont én rontom el azzal, hogy rágyújtok. Bár előtte még körülnézek, hogy hány ismerős van a környéken. Caminak még órája van, és annak ellenére is, hogy nem szeret tanulni nem aggódom, nem valószínű, hogy ellógna egy előadást. Szóval nyugodtan leülök egy padra, rágyújtok, aztán előveszem a táskámból az angol-kínai szótárt. Kinyitom valahol a közepén, és elkezdem megtanulni a szavakat. Lehet furcsa szokás, de időnként kifejezetten hasznos, főleg ha le akarom nyűgözni a tanárokat egy nagyon ritka szóval, vagy kifejezéssel. Míg elszívom a cigimet, megtanulok 20 újabb szót, amiből talán kettő olyan, hogy valaha használni fogom, de nem gond. Elteszem a szótárt, aztán nagyot sóhajtok és bemegyek vissza az épületbe fogat mosni. Útközben iszom két deci, zsírszegény tejet. A férfi mosdóba megyek, és többen is furcsán néznek rám, hogy a nap közepén fogat mosok, de nem foglalkozom velük. A cukor miatt amúgy is gyakrabban kell, mert nem szeretném ha elromlanának. Viszont nem maradok tovább a szükségesnél az épületben. Amint letelik a három perc - igen, én valóban ennyi ideig mosom a fogam - már sietek is kifelé. Megszagolom a szürke ingem is, hogy mennyire van füst szagom, de nem igazán érzem. Ez a dohányzás átka, egyszerűen nem veszem észre magamon. Szóval, hogy ne legyen feltűnő, ha esetleg mégis. Keresek pár havert, akik épp dohányoznak, és elbeszélgetek velük néhány kis semmiségről. Így egész gyorsan telik az idő csak az órám csipogása emlékeztet rá, hogy dolgom van. Elköszönök, és igyekszem keresni, egy nyugisabb helyet. Vagyis igyekeznék, de meghallom Cami hangját, és annak ellenére, is, hogy már megint, ÚGY szólít, megállok és megfordulok. Azzal, hogy szúrósan nézzek rá csak addig próbálkozom, amíg meg nem látom, hogy szalad. Közelebb is lépek hozzá, amint megáll lehajolok.
- Jól vagy? - kérdezem aggódva, nem lenne szabad futni az asztmájával. De olyan kis kelekótya. Elveszem, amit a kezembe nyom, és lepillantok rá. C. C!!! Elmosolyodom, de a kérdését hallva, bele is olvasok, meg az értékelő szavakat is megnézem. Ez tényleg C. Remélem kifújta magát, mert ha igen, ha nem, én bizony felkapom, hogy megöleljem, meg nyomjak egy puszit az arcára.
- Nem akarnak becsapni, tényleg ügyes vagy! - mondom, aztán leteszem, mert a végén sikítozni kezd, hogy tériszonyos.  - Gyere, megünnepeljük! Mit szeretnél? - kérdezem vidáman, és belekarolok közben meg elkezdem húzni magammal, mert az ünneplés előtt még vércukor szintet kell mérnünk, azt pedig nyugiban szeretem, de Cami sosem zavar.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Camiella Moulds
::say something : 11
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 22

Kappa


TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    Szer. Ápr. 23, 2014 4:25 am

[You must be registered and logged in to see this link.]
Minek futok? Hülye vagyok! Ez már egészen biztos, asztmám van, én meg rohanok itt, mint akit üldöznek, pedig még a szél se fúj, hogy felkapjon, és elvigyen messzire. Volt már rá példa, akkor kifejezetten nem örültem neki, most viszont áldanám, mert hamarabb odaérnék ahova kellene, és nem akarna kijönni a tüdőm a torkomon keresztül, hogy körbenézzen, nem tévedt-e el a gazdája. Pedig nem tévedt el, itt liheg a bátyja előtt, mint valami kutya.
A kérdésére felemelem a mutatóujjam, és csak szép lassan bólintok, jelezve, hogy igen, mindjárt jól leszek, amint nitro... Izé.. Oxigén jut a tüdőmbe. Asszem.
- Tényleg? Igazi? - El se hiszem. Annyira örülök neki, hogy az se zavar, hogy felkap, boldogan kapaszkodok a nyakába, és szorítom magamhoz, még a tériszonyom se jut eszembe. Ami érdekes módon csak akkor jön elő, ha akaratomon kívül emel fel valaki, ha én ugrok az illető hátára, akkor kicsit sem zavar. De aztán visszakerülök a földre, ráadásul szerintem Pötyi a gondolataimban olvas, mert még meg is akarja ünnepelni.
- Fagyit szeretnék, de minimum nyolc adagnyit. Vagy többet. Attól függ hova megyünk. - Indulok el mellette, csak aztán tűnik fel, hogy hoppá, mi bizony nem a város fele megyünk, hanem be az épületbe, úgyhogy megfogom a kezét, enyhén kicsavarom, megnézem az óráját, semmit nem értek belőle, úgyhogy eleresztem a kezét és megnézem a telefonomon az időt. Azt legalább még ismerem is, ezt a mutatós karikavalamit, na azt nem. Mindig mozog az a hülye vékony benne, hát most mégis honnan tudjam, mennyi az idő, ha mocorog?
De a sejtésem beigazolódik, vércukoróra van, megjegyeztem az összeset fejből, mindent pontosan tudok, hogy Oppának mikor mit kell csinálnia, én vigyázok rá, ez a minimum. Leszedem a vállamról a táskát, és menet közben félig belemászok, remélem nem fogok felbukni, és kiszedem az aljáról a kicsi piros csomagos csokiszeletet.
- Tegnap találtam egy új bobóboltot, és ott találtam ezt, ilyet még nem ettél de... - Kimászok a táskámból és Pötyi felé nyújtom a csokit. - De remélem ízleni fog. Vagyis....igazából vettem belőle egy egész doboznyit, azt hiszem... Nyolcszor három... - Szépen magamban számolgatok a kezemen, továbbra se figyelve az útra. - 40 darab van benne. De nem tudom, ha nem ízlik, majd megeszem én, és veszek neked másikat. - Hadarom, végre máshova is figyelve, nem csak rá, épp időben, hogy kikerüljek egy puklit az úton, és ne essek el.
Megigazítom magamon a táskát, és csendesen pattogok mellette, a vércukor mérésbe sajnos nem tudok segíteni, azon kívül hogy gondosan felírom majd a füzetembe, ami mindig nálam van, hogy anyunak meg tudjam majd mutatni, hogy egészséges, csak a valamije nem termel valamit. Vagy mi.
pötyi ♥
[You must be registered and logged in to see this link.]  
kevés
lesz ez még jobb is ♥


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Valentine Moulds
::say something : 14
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 24
::where we belong : Florida
::wayfaring stranger : Vattacukor

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    Szer. Ápr. 23, 2014 5:38 am

Mosolygok rá, és bólintok, de ha ez nem lenne elég, akkor bizony hozzá is fűzöm.
- Nagyon annak látszik. Egyébként nincs ebben semmi fura. A húgom vagy, és nagyon okos, csak jól titkolod - magyarázom, közben pedig már megyek befelé az épületbe. Közben ő az órám után nyúl, én meg csak nevetek rajta, ahogy rájön, még mindig hagyományos órám van nem, pedig digitális kijelzős. Amúgy nem nehéz ez sem, csak eltereli a figyelmét a másodpercmutató. Gondoltam már rá, hogy veszek neki ey olyat, amiben lepke van a végén, de elvetem mindig a gondolatot, mert félek semmi másra nem figyelne utána.
- Vettem. Fagyi. Nyolc adag. Rendel - válaszolom, és egy kis ideig gondolkozom aztán folytatom - Meglátjuk mennyi a cukrom aztán eldöntöm. Láttam a parton egy fagyist, aki diabetikus fagylaltot is árul. Megnézhetnénk - pillantok le rá kérdőn, hogy ehhez vajon mit szól. Bár nem tudom eljut-e hozzá, amit mondok mert a táskájában kutat, így megállok, hátha úgy könnyebben megtalálja, amire szüksége van. Szükségem van. Mert mint kiderül nekem keres. Elveszem a csokit, amit a bioboltból szerzett, aztán adok neki egy puszit.
- Köszönöm. Majd megkóstolom - mert előbb ugye cukor. Egyébként is most még nem ehetek, és ha már bűnözök, akkor inkább egy gombóc fagyival tenném. De nagyon édes, és hálás vagyok neki, amiért ennyit fáradozik. - Negyven? - felhúzom a szemöldököm. Valamire rosszul emlékszik, mert a nyolcszor három az sehogy sem lesz negyven, de nem tudom jó ötlet-e most matekot magyaráznom neki. Inkább nem megyek bele, talán majd otthon megmutatja, és akkor kiderül valójában hány csoki van benne.
- Nagyon kedves, hogy ilyen önfeláldozó vagy. Ezek szerint te már kóstoltad? - nézek rá kíváncsian, mert egyébként belőle kitelik, hogy szépen mindent letesztel előttem.
A folyosón amin haladunk csendes, és egy kis beugróban van is egy asztal meg pár szék. Odahúzom Camit is és szépen leülök az egyik székre aztán előveszem a vércukorszintmérőt a táskámból. Lefertőtlenítem szépen az ujjaimat, beteszem a papírcsíkot a kis gépbe, aztán Cami elé tartom a tíz ujjam.
- Válassz! - na nem mintha olyan nagyon fontos lenne, nekem mindegy melyiket szúrom meg, vele szemben meg lehet nem szép, hogy erre kérem. Mindenesetre ha választ akkor a választott ujjam szúrom meg, ha meg választok én és megszúrom az ujjam, aztán egy csepp vért a papírcsíkra cseppentek, majd míg várjuk az eredményt szépen beletekerem egy papírzsepibe, hogy ne vérezzek össze semmit sem. Az eredményt, felírom a telefonomba, és mivel teljesen jó az értékem, vidáman pakolok el - miután Cami is leírta a számokat -, dobom ki a szemetet, hogy aztán mehessünk.
- Akkor... jöhet a fagyi? - kérdezem, és ha csak nem jutott eszébe azóta semmi más, akkor meg is indulhatunk a fagyizó felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Camiella Moulds
::say something : 11
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 22

Kappa


TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    Szer. Ápr. 23, 2014 7:01 am

[You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem vagyok okos, de nem baj, mert cuki vagyok, és szeretnek. - Vigyorgok rá, mind a sok fehér fogammal, aztán időt nézek, és hiába, akkor se fogom megérteni a karkarikákat, ha nyolcvanhat és fél éves leszek. Mert egy néni szerint akkor fogok meghalni, valami későágyi zivatarban. Na mindegy.
A lényeg hogy idő van, cukrot kell mérni, egy kiló vagy két kiló, és utána lehet menni fagyizni. Vagyis remélem, mert nagyon nem szeretném, ha én nagyban élvezném a fagyimat, Pötyi meg csak azt a fura csokit enné, amit egyébként nem tudom hogy képes megenni, mert én is meg szoktam enni, vagyis csak nyammogok rajta, de ő meg jóízűen falatozza.
- Az nagyon jó lenne, de csak ha nincs benne egy apró szemecske cukor sem, mert ha van, akkor aztán beterelgetem a rácsokhoz, hogy ki se jön onnan többet! - Felveszem a bosszúálló arcomat, kereken kettő másodpercig, majd megint elmosolyodom, és  már halászom is ki neki a  borzalmas csokit. Amiről az előbb beszéltem. De ez új. És egészen hasonlít az igazi csokira, megkóstoltam, szóval már csak 39 van belőle. Asszem.
- Hát lehet csak 39, nem tudom, tudod hogy nem vagyok jó matekban... - Majd megszámolom, vagy majd átviszem neki az egész dobozt! Az lesz a legegyszerűbb, legalább nem kell nekem, felesleges számolásokba vernem magam.
- Hát... Meg, de csak hogy neked fog-e ízleni, és szerintem borzalmas, de te szereted az ilyeneket, szóval megvettem. - Vakarom meg kicsit a homlokom, mert ez azért mégis csak meggondolatlanság volt. Ugye?
Engedelmesen lehuppanok a székre, és előpakolom a füzetem, egy ragtapaszt, meg a nagy szőrös tollam, és megbirizgálom a végével Oppa arcát. Csak mert tudom hogy utálja. Én meg szeretem vele idegesíteni. Hát nem én vagyok a legjobb tesó a földön?
Ránézek a kezére, és oldalra billentve a fejem szólalok meg.
-Este van már, alkonyul, nyuszi füle lekonyul. Dorombol a kiscica, aludj te is, Katica! - Mondóka, kisgyereknek az jár, én én még kisgyerek vagyok, ráadásul döntésképtelen is, szóval ez a legegyszerűbb módszer. Ráütök a jobb mutatóujjára, és behunyom a szemem ameddig megszúrja magát, mert az nagyon nem szeretem látni. Neki már nem fáj, megszokta, de nekem igen, mert olyan mintha én érezném helyette a fájdalmat, ami nem baj, csak ha nem látom, akkor nem annyira intenzív.
Mikor csöppentett is, szépen magam elé húzom az ujját, leszedem róla a zsepit, ráragasztom a direkt nem szívecskés, hanem oroszlános ragtapaszt, nyomok az ujja hegyére egy puszit, és visszateszem elé.
- Holnap reggelig ne vedd le a tapaszt, veruska van benne, nem fog neked ártani. - Mondom halkan, miközben felírom az eredményt, még egyszer megbirizgálom a tollal, és elpakolok mindent.
- Irány a fagyiii! - Kapom megint a hátamra a táskámat, és megvárom, míg Oppa elindul, csak hogy nekifutásból a hátára ugrohassak.  
pötyi ♥
[You must be registered and logged in to see this link.]  
kevés
lesz ez még jobb is ♥


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Valentine Moulds
::say something : 14
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 24
::where we belong : Florida
::wayfaring stranger : Vattacukor

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    Csüt. Ápr. 24, 2014 8:57 am

- Nem tudsz meggyőzni az ellenkezőjéről - válaszolom, szokás szerint, és ezzel részemről az okos vagy sem téma lezárva. Okos. Csak máshogy mint én vagy Myrcella vagy apa vagy anya. De ez nem jelenti , hogy nem az. Nem is értem, miért én vagyok az egyetlen, aki ezt tökéletesen látja. Egyébként biztos vagyok benne, hogy csak azért ellenkezik, valahányszor azt mondom okos, mert fontosabb neki, hogy cukinak tartsák. Nem mintha nem lehetne a kettő együtt. Na nem baj.
Fagyizni szeretne és nekem már tippem is van hová menjünk, de előbb ellenőrzés van, hiszen ezen múlik minden az életemben. Vagyis, ő még ehetne fagyit akkor is, ha nekem most rossz az eredményem, de igazság szerint, így, hogy szóba hozta én is megkívántam egy gombócot.
- Az ilyesmit szigorúan ellenőrzik, majd megkérjük, hogy mutasson igazolást - válaszolom vidáman. Szeretem, amikor ilyen kis harcias, még ha nem is csak a cukron múlik az egész. A csokiból, amit most hozott sem ehetek ész nélkül, mint ahogy mások tennék, ha csokiról van szó. Szóval ez ennél jóval bonyolultabb, de én örülök, hogy a lényeget érti.
- Oké, majd áthozod megmutatni a dobozt és megnézzük mennyi van benne - kacsintok rá, mert végül is tényleg mindegy hány darab van benne. Mondjuk, akkor nem mindegy, ha negyvenet kifizettettek vele, de csak húsz van benne, szóval majd erre visszatérünk még. De egyelőre nem számít.
Nevetek rajta, mert annyira édes, amikor ilyeneket mond. Borzalmas, szóval nekem majd ízlik. Amikor egész kicsik voltunk ezen mindig felhúztam magam, de azóta rájöttem, hogy felesleges. Nem kell, hogy egyezzen az ízlésünk, na meg... Valószínűleg az igazi édességekhez képest más az íze, de nekem erről vajmi kevés tudásom van. Szerencsére.
- Ez esetben biztos, hogy jó lesz, így nem kell neked megenned ezt a borzalmat - felelem, és összeborzolom a haját. Csak, mert az olyan jó dolog.
Beérünk, és a csendes nyugodt helyet is megtaláljuk. Leülünk, és én is meg ő is előkészítünk, mindent, ami kell. Igaz, azon, hogy nekem mire van szükségem veszekedhetnék vele, de nem foglalkozom vele. A tollas birizgálós húzására is csak egy szúrós pillantást kap, de aztán inkább megkérem, hogy válasszon ujjat. Jól teszem, mert esküszöm sokkal jobb, hogy egy ilyen édes mondókával áll elő, mintha csak úgy megbökném magam.
- Hol tanulod ezeket? - kérdezem, miközben megszúrom az ujjam, ezzel elterelve az ő figyelmét arról, ami történik. Közben cseppentek, és már írom is fel a számokat, a telefonom memóriájába, bár ez zsepibe csavart ujjal nem olyan egyszerű.
Cami megfogja a kezem aztán a már korábban kikészített ragtapasszal leragasztja az ujjam. Mosolyt csal az arcomra vele, bár szerintem teljesen felesleges, a kedvéért a kezemen hagyom, holnapig.
- Igenis doktor néni! De szerintem a puszitól már meg is gyógyult - mondom nagy komolyan, és nem gondolok bele, hogy néznék ki, ha minden szúrás után leragasztanám egy ujjam. A nap végére valószínűleg mind a 10-et ragtapasz borítaná. Vicces is lenne. De nem tudom rendesen végig gondolni, mert megint az arcomat birizgálja a tollával, és ez bosszút - hajborzolást követel. Gyorsan össze is borzolom a haját, aztán elpakolok én is, és el is indulok, elvégre az eredményem jó, fagyizhatunk.
- Ah... - nyögök fel, ahogy rám ugrik, de persze elkapom, és meg is fogom, nehogy leessen - Nem viszlek el a fagyisig ne is álmodj róla!
Szólok hátra neki, bár az igazság az, hogyha szépen kérne elvinném odáig. De remélem azért megkímél.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Camiella Moulds
::say something : 11
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 22

Kappa


TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    Szer. Ápr. 30, 2014 9:38 am

[You must be registered and logged in to see this link.]
-Oké, de ha nem mutat papírt, akkor... Akkor nem tudom mit fogok csinálni, de fájni fog neki. Nem nagyon, csak kicsit... - Naná, mert a légynek se tudnék ártani, de a bátyámért bárkinek nekimegyek. Az más kérdés, hogy meg se érzi, mert kicsi vagyok és könnyű, de próbálkozni lehet, nem?
- Rendben. Annyi biztos, hogy alul van nyolc, és ebből van három sor. Szóval számold ki, és vedd el belőle azt az egyet, amit én beszenvedtem. - hogy ez eddig nem jutott eszembe, megmondom neki, mennyi van, és szépen kiszámolja, nem nekem kell leégetnem magam előtte.
Tényleg nem értem, hogy bírja megenni, olyan fura íze van, mint amiből hiányzik a cukor...lényegében azért mert hiányzik belőle a cukor, és én ehetek cukrot, szóval megszoktam, hogy édesek a dolgok, de ő nem, és nem tehetek semmit, mert ha sok cukrot eszik, akkor felrobban, és meghal, azt meg nem szeretném, szóval hatszor annyira kell figyelnem rá, mint magamra. Nagy levegőt veszek, észre se vettem, hogy míg mindezt magamban elmondtam, nem vettem levegőt, és csak egy pillanatra, de megölelem a karját és megszorítom. Pont mikor összeborzolja a hajam. Gyilkos pillantást vetek rá, és ha elérném, akkor bizony visszaborzolnám, de nem érem el, ezért valami más bosszú kell. Valami, amit ő utál.
Amint leülünk eszembe is jut, és meg is birizgálom, terv sikerül, utálja, szúrósan néz, én nevetek. Mert vicces. Nekem. Neki már kevésbé. Úgyhogy abbahagyom, és inkább mondókával választok, mert úgy könnyebb, és nem nézem, ahogy megszúrja magát. Megszokhattam volna már, mert rengetegszer "segítettem" már neki, de nem tudom, talán mert túlságosan szeretem. Ezzel valamit kezdeni kell.
- Hát... Ha a játszótéren vagyok, és kint vannak a gyerekek is, akkor tőlük hallom, és egyszerűen megjegyzem. - Vonom meg a vállam, miközben felírom a számokat, birizga, gonosz nézés, mert már megint megborzol, így kénytelen vagyok előszedni a fésűm, míg ő elpakol, és megfésülködni. Hosszú haj hátránya, jobban be tud gubancolódni, akkor pedig kész pokol kifésülni, még akkor is hogy ha nagyon óvatos vagyok.
Mikor szép, gubancmentes a hajam, elrakom a fésűm, és Pötyi hátára ugrok. Említettem már mennyire szeretek háton utazni? Az olyan vicces! Előre hajolok hozzá, és elvigyorodom.
- Naaa, kérlek szépen, kaptam egy C-t, szaladtam is miattad, ennyit megérdemlek. - Igyekszem nem kiabálni, nehogy megsüketüljön, és csak hogy lássa mennyire szeretem, hozzádörgölöm az arcom az övéhez, majd kinyújtva a karom mutatom az útirányt.  
pötyi ♥
[You must be registered and logged in to see this link.]  
kevés
lesz ez még jobb is ♥


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Valentine Moulds
::say something : 14
::born this way : 2014. Apr. 22.
Age : 24
::where we belong : Florida
::wayfaring stranger : Vattacukor

Alpha


TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    Szomb. Május 03, 2014 1:26 pm

- Akkor én nem eszek fagyit - közlöm az egyszerű tényt, és egyik karommal lazán átölelem majd nyomok egy puszit a fejére. Szeretem, hogy ilyen kis harcias, de nem halok bele, ha kihagyok egy gombóc fagylaltot. Nem ez lenne az első alkalom, s bár egészen megkívántam, tényleg nem ez lenne a világvége.
-Az csak 17-el kevesebb, mint amit mondtál - kacsintok rá, és bízom benne, hogy egy ekkora tévedést, nem érez nagy hibának. Mert ugye nem az, ha az ember lányát Camiella Mouldsnak hívják. Főleg nem akkor, ha nekem akart kedveskedni. Egy pillanatig sem érdekelt komolyan mennyi csoki van benne. Szerencsés vagyok mert ilyen édes kishúgom van, aki mindig gondol rám. Myrcella nem teszi. Igaz még kicsi, de én akkor is úgy emlékszem, hogy Caminál mindig - tényleg mindig - volt csoki. Már akkor is, amikor még ovis volt.
Lassan eljutunk a megfelelő helyre, közben összeborzolom a haját, és feltételezem ezért birizgál meg a tollával. Bosszú. De persze nem lehet, hogy ő "nyerjen" szóval még kap majd érte, előbb azonban jön a mérés, mert ez (sajnos) fontosabb, mint ez a játék kettőnk között.
- Fantasztikus vagy! - állapítom meg ámulva, mert én biztos nem jegyeznék meg semmi ilyesmit. De persze, megjegyzek helyette olyasmiket, amiket rajtam kívül senki, így valószínű inkább arról van szó, hogy ezek a mondókák nem érdekelnek eléggé.
A cukorszint meg van, a haját összeborzolom majd ha mindent elraktunk mehetünk is. Vagyis csak én megyek, mert ő lemarad, aztán váratlanul a hátamon landol. Elkapom, bár nem olyan egyszerű a dolog, és bízom benne, hogy megkímél, de minden hiába. Tudja, hogy nem tudok neki nemet mondani és ki is használja.
- Ahj... - fordítom oldalra a fejem, hogy kicsit jobban lássam őt, aztán lemondóan sóhajtok - azért kapod a fagyit... a cipelés az minimum C+... - kezdek bele, de közben persze megyünk. - Vicceltem!
Mondom, még gyorsan, a part felé menet. Hamar leérünk, egyrészt, mert bár nem vagyok gyenge, s ő sem kövér, mégsem arra vagyok beállva, hogy negyven kilót cipeljek, szóval szedem a lábam, hogy minél előbb letehessem, na meg, mert tényleg megkívántam azt a bizonyos fagylaltot.
Nem tudom pontosan én sem, melyik stand volt az, de a tábla, most is kint van a járdán, így könnyedén megtalálom. Leteszem Camit - elvégre itt vagyunk - aztán felé fordulok.
- Látod, itt írja, hogy diabetikus fagyi - biccentek a fejemmel a táblára, majd belépek az üzletbe. Vannak páran, akik sorba állnak, így előbb körbe nézek, és Camit is húzom magammal. Az egyik falon meg is pillantom bekeretezve az oklevelet, ami igazolja, hogy ehetek az itt készített fagylaltból.
- Nézd - hívom fel húgom figyelmét a kiírásra - ez az a papír, ami igazolja, hogy ehetek fagyit - mosolygok, és ha Cami is kigyönyörködte magát benne, akkor beállunk a sorba mi is. A diabetikus fagyik külön vannak. Nincs annyiféle, de nekem egy gombóc elég lesz. Cami meg azt eszik, és annyit, amennyit akar. Elvégre C-t kapott. Megérdemli.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Vali && Cami ~    

Vissza az elejére Go down
 

Vali && Cami ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: Külterület-