HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Claire Iris Foster

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Claire Iris Foster   Kedd. Ápr. 22, 2014 9:08 pm

Claire Iris Foster

„Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.”


Teljes név: Claire Iris Foster
Becenév: Claire, Iris
Születési hely és idő: 1983. Július 04. Austin, Texas, USA
Play by: Jessica Alba
Csoport: tanárok
Érdeklődési kör: Szabadidőmben regényt írok, de senki nem olvasta még őket és azt hiszem, nem is fogják. Ez amolyan titkos hobbi.
Kapcsolat a családdal: A szüleim Austinban élnek egy farmon, ahol én is felnőttem. A bátyám és a nővérem szintén ott élnek és mindketten már jócskán a családalapítás küszöbén állnak. Jóban vagyok velük, jó a kapcsolatom mindenkivel, csak ritkán látom őket, de kellett a változtatás, az új környezet. Mindezek ellenére heti egy telefont minimum megejtünk, amikor egy órán át csacsogunk és mindenki elmeséli mi történt vagy mi nem. A bátyám felesége hamarosan a második babát szüli, a nővérem pedig házasodni készül, úgyhogy esküvő lesz hamarosan. Hurrá.

Ez vagyok én: Határozott, makacs, erős és független nő vagyok, akinek nem az a legfontosabb, hogy mások mit gondolnak hanem, hogy azt tegye, amit eltervezett. Épp ezért nem lettem én is tehenészlány, ahogy a testvéreim. Én valami olyat akartam csinálni, ahol a tudást, amire szert tettem, átadhatom. Mindig vidám, mindig mosolygós nő vagyok, akinek mindig van egy jó szava mindenkihez. Ritkán sikerül kiborítani. Ahoz valami nagyon szemét, aljas vagy drámai esemény kell és akkor se verek szét semmit, csak otthon a kis lakásomon taposógépezek kicsit vagy teli torokból ACDC számokat énekelek. Igen, a régi tinédzser kislányból maradt odabent még, így aztán nem áll messze tőlem a bolondozás, a viccelődés.
Tanár nőként is arra törekszem inkább, hogy a diákjaim jó kedvvel üljenek be az órámra és így is menjenek ki. Épp ezért a tananyagot kissé poénkodva, olykor ironizálva adom elő, amikor épp olyasmiről van szó, hogy ne aludjon el senki, amíg beszélek. Általában ki is vívom magamnak a figyelmet és azt hiszem, így egy hét után elmondhatom, hogy kedvelnek.
Szívesen segítek másoknak, ha az erőmből telik rá. Meghallgatom bárki szívfájdalmát és tanácsokat osztogatok, melyek általában tökéletesek. Mindenki más életén tudok segíteni, mindig van egy bölcs megjegyzésem, csak saját magammal nem jutok soha dűlőre.
A romantikus énemet a legutóbbi csalódásom óta elnyomom. Azóta hűvös és merev vagyok a férfiakkal. Inkább lerázom valami hülye poénnal azt, aki közeledni próbál vagy valami jó indokkal passzolom a randit. Egyébként sincs időm pasizni és egy teljesen új városban nem is menne ez egyszerűen.
A romantikát otthon élem ki a szerelmes vígjátékokat bámulva vagy épp a legjobb barátnőmmel telefonálva. Megvitatjuk, milyen is lenne a tökéletes pasi, de mára már mindketten tisztában vagyunk vele, hogy mint olyan, nem létezik. Nők kreálták őket, mert erre vágytak nem azért, mert találkoztak volna eggyel.

A külsőm szolid és nőies. A 173 centimet sűrűn tetézem még egy tíz centis magassarkúval, de persze mindig olyan színűvel, ami passzol a kosztümömhöz. Nem vagyok nagy divat diktátor vagy divat követő, de nem szeretek úgy kinézni, mint egy cirkuszi bohóc. Ha nem is kosztümben vonulok az egyetemre tanítani, akkor szoknya, top és blézer van rajtam. Na persze, ezek sem olyanok, mint egy agg szűz ruhái, mert azzal tisztában vagyok, hogy nem 50 éves vagyok, hanem 25.
A hajam hosszú, barna, vagy épp melírozott. Vagy kontyba fogom, vagy a felét tűzöm fel, vagy kiengedem. Leginkább ez a három lehetőség van, mert fonogatni nincs se tehetségem, se időm. Egyedül otthon copfozom csak úgy fel, amikor levedlek a merev tanár nő szerepből és átöltözök melegítő alsóba meg trikóba.
A másik, amiről meg lehet ismerni, a mosolyom. Mindig mosolygok. Még akkor is, ha épp a folyosón sétálgatva azon zsörtölődök, hogy bele fogok pusztulni a dolgozatok javításába. Ritka az a nap, hogy ne vigyorognék, mert azt vallom, hogy ha én mosolygok a világra, a világ visszamosolyog rám.


M. - 20-on túl – 5 év - : )


story of my life

Nem várt gyerek voltam, ugyanis az anyám túl volt már a 38-on, amikor terhes lett velem. Ennek ellenére megtartottak -a két idősebb testvérem nagy bánatára. A bátyám ekkor már tudta, hogy most megint jön egy kis aljas tündérke, aki agyon lesz szeretgetve, a nővérem pedig, aki addig a legkisebb volt tudta, hogy kiesik majd a legkisebb gyerek szerepből. Mivel a nővérem, Sally 5 évvel volt idősebb nálam, aféle anyáskodó testvér lett, a bátyám pedig annak ellenére, hogy eleinte a pokolba kívánt, később a védelmezőmmé lépett elő. Én voltam a legkisebb tesó, aki nagy barna szemeivel és aranyszőke fürtjeivel mindenkit elvarázsolt.
Az apám két kezi munkás a mai napig. Vezeti a farmot, gondozza a lovakat és a marhákat meg hasonlók. Anya vezeti a vállalkozást, ami részben a marhahúsról szól, részben pedig a virágairól, amiket minden nap ápolgat, emellett a lovakkal beteg gyerekeket gyógyítanak. A törekvés arra, hogy másokon segítsünk, mindig körbe lebegte a családunkat, épp ezért nem egy olyan dolgozó van nálunk, akiknek az élet már reménytelen volt. Van, akit kidobtak a gyárból, mert kiöregedett és egy szál maga volt csak a világban és van, aki veterán, így szintén nem kapott munkát, de a tenni akarás még ott volt a vérében. Szóval, az apám is egy jótét lélek.
A suli fantasztikus volt. Legfőképp azért, mert bár a tesóim nem voltak ott velem, hogy pátyolgassanak, mégis mindenki szeretett. Persze, meg voltak a szokásos csajos versengések, hogy ki a legnépszerűbb az osztályban és ki nem, de én ezekből valahogy mindig kimaradtam. Én voltam az okos lány, aki meghúzódott valahol könyveket bújni és mindenki békén is hagyta, mert talán észre se vették. Ekkor szerettem meg az angol irodalmat, mert amíg a többiek az udvaron játszottak, én már negyedik osztályban Shakespeare szonetteket olvasgattam és elemeztem.
Az írás csak ezután jött, amikor először szerelmes lettem. Ötödikes voltam, a fiú pedig hetedikes. Csodaszép kisfiú volt és emlékszem, fülig vörösödtem, ha rám köszönt. A naplómba kezdtem leírni az érzéseim és, hogy miről álmodozok épp, végül ez olyan durva szokásommá vált, hogy egy könyv két-három hétig volt elég. A napi bejegyzések elhúzódtak, a téma elterelődött és azon kaptam magam, hogy a világ nagy dolgairól filozofálok nyolcadikos létemre.
A szüleim mindig azt mondták, hogy érettebb vagyok a koromnál. 16 évesen engem a durva partik nem érdekeltek, csak a könyvek és az írás. Míg a barátnőim a pasijaikkal lógtak, én otthon ültem a pajtában a szalma tetején és olvastam. A szülinapok, névnapok, karácsonyok mindig el voltak intézve egy-egy könyvvel, mert a családom tudta, hogy másnak úgysem örülnék. Meglehetősen be voltam sülve, ha ezt lehet így mondani.
Görögország mitológiája teljesen elvarázsolt, a régi pogány istenek történetei és a misztikus lények, akikről írnak a könyvek... megbabonáztak. Ezeknek köszönhetően döntöttem úgy, hogy először a család történelmében egyetemre megyek. A szüleimet meglepte, de örültek és büszkék voltak rám. Arrafelé nem volt divat az egyetemre járás. Mindenki a farmerkedésből élt és, csak páran tanultunk tovább.
Aztán jött az első igazi szerelem, a nagy változás, a hit abban, hogy tényleg ő az igazi, és a pofára esés, amikor az első komoly éjszaka után ki lettem dobva. Először szembesültem azzal, hogy a lányregények hősei nem léteznek. Azért olyan tökéletesek a könyvekben, mert mi találjuk ki őket, nem azért, mert volt már rájuk példa.
A csalódás után viszont elpattant bennem valami. Nyitottabb lettem, sűrűbben jártam szórakozni és szívesen pasiztam, de persze megfogadtam, hogy nem leszek szerelmes. Annyira túlzásba vittem végül ezt, hogy az apámnak kellett észhez térítenie és felvilágosítania, hogy az egyetemből így bizony nem lesz semmi. Nem értettem mi történt velem, hogy ennyire megváltoztam, de hála az égnek, visszaterelődtem a célom felé.

A Princetonra mentem és szerencsémre, a szüleimnek volt annyi pénze, hogy nagy részt ki tudják fizetni. A maradékért nekem kellett megdolgozni, így diákmunka gyanánt egy könyvesboltban dolgoztam. Könyvesbolt. Őrületes volt az a csodás illat, ami odabent terjengett. Mintha a mennyországban lettem volna és, mivel sok vevő nem mindig volt, én bújhattam a könyveket. Rengeteget tanultam ebben az időszakban, amíg aztán Cupido újra el nem talált.
Előtte fel se tűnt, hogy a pasi, aki egy pillanat alatt elbódított nagy részt ugyanazokra a szakokra jár, mint én. Richard tökéletes volt. Mint, aki egy lányregényből lépett ki. Okos volt, vicces, udvarias de mégis határozott. Másod évtől már a család is ismerte, külön lakásban laktunk ketten és azt tervezgettük, milyen lesz a nagy betűs élet, ha végzünk az egyetemen. Én tanítani akartam ő pedig jogásznak készült. Aztán hirtelen azon kaptam magam, hogy az életem vett egy 360°-os fordulatot és minden szerte foszlani látszik. Egy véletlennek köszönhetően derült ki, hogy a férfi, akivel már elterveztem a közös jövőnket és már azt is meg tudtam volna mondani, hogy mikor jön az első gyerek, egy kétszínű féreg. Úgy gondolta, hogy én tökéletes feleség lennék. A szülei elfogadtak, szerettek és elég szolid és csinos nő voltam ahoz, hogy egy jogász felesége legyek. Én lettem volna az álca, ő pedig eljárt volna a nőcskéihez titokban. És ezt volt pofája még nekem is vázolni. Fel volt háborodva, hogy nekem ebben mi nem tetszik. Nos, miután közöltem, hogy nem vagyok iszlám vallású és nem hiszek a poligámiában, elintéztem, hogy pár napig fájjon a micsodája és eljöttem.
A barátnőm ment el másnap a cuccaimért, mert én nem akartam látni és még ő is benyomott neki egyet, mert Richard engem ócsárolt, hogy mennyire válogatós vagyok és, hogy nekem semmi se lenne jó.
New Yorkot a hátam mögött kellett hagynom. Hiába, hogy akkor már fél éve az ottani egyetemen tanítottam, nem maradhattam. Így hát átkerültem a Hollis egyetemre, Floridába. A barátnőmmel tartjuk a kapcsolatot, a szüleimmel sokat beszélünk telefonon és vígan éldegélek a tanári lakásomban. A legfőbb cél most az életemben, hogy jó tanár legyen belőlem és bővítsem a tudásom. Szóval, még mindig szívesen olvasok és még mindig nagyon sokat mosolygok annak ellenére, hogy a majdnem vőlegényem egy … irodalom tanár létemre inkább nem is mondok rá semmit.
A testvéreim élete eközben olyan irányokba halad, amerre az enyém még nem most fog. A bátyámnak már van egy öt éves kisfia, akinek a keresztanyja én vagyok, a keresztapja pedig egy egyetemi barátja. Lassan viszont érkezik a kisebbik baba, a nővérem pedig férjhez készül menni. Szóval, igen. Az ő életük pörög, halad, családjuk van és minden olyan, mint a filmekben. Én pedig a vénlány vagyok, aki el van a könyveivel.





A hozzászólást Claire I. Foster összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Máj. 16, 2014 8:49 am-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar

Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 26
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTéma: Re: Claire Iris Foster   Szer. Ápr. 23, 2014 12:48 am

Elfogadva!

Még ha akarnék se tudnék belekötni az előtörténetedbe. Büszke lehetsz magadra amiért a történtek ellenére is ilyen erős és megfontolt nő tudtál maradni. Biztos vagyok benne, hogy eljön majd az igazi aki tényleg értékelni fogja a veled töltött minden egyes percet.

ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Well you only need the light when it's burning low, only miss the sun, when it starts to snow...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Claire Iris Foster

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» St. Claire Hospital
» Davina Claire - készül
» Rebekah Mikaelson - The Girl, Who Loved Too Esily
» Davina Claire
» Jane Foster /Foglalt/

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Tanárok életrajza-