HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 BECKETT, kristoff

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Kristoff L. Beckett
::say something : 2
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 24
::where we belong : florida ♐
::one day : boldogság te kurva, én úgysem foglak megkefélni újra ♐
::wayfaring stranger : burning bridges ♐

Theta


TémanyitásTéma: BECKETT, kristoff   Kedd. Ápr. 22, 2014 12:44 am

Kristoff Leland Beckett

boldogság te kurva, én úgysem foglak megkefélni újra


Teljes név: Kristoff Leland Beckett
Becenév: Kris, mással ne is próbálkozz
Születési hely és idő: 1993. 02. 11., Chicago, Illinois, USA
Play by: Bradley Soileau
Csoport: theta
Érdeklődési kör: Szeretem azt a látszatot kelteni, hogy nem érdekel semmi – és tényleg, általában nem csinálok semmit, nem látsz sosem könyvekkel, skiccfüzettel vagy bármi egyébbel, ami érdeklődési körre utalna. Csak kevesen tudják rólam, hogy igazából novellákat írok, van egy alakulófélben lévő együttesem, és néhanapján még a gitár után is nyúlok… És néha még egy-egy múzeumban is megfordulok. Vagy galériában. Jobb napjain magammal is viszlek. Rosszabb esetben csak elküldelek, hogy nézd meg magad. De egyébként sok minden érdekel – középkori kínzási módszerek, viktoriánus kultúra, állatvédelem, szamurájok, filmművészet… Egyszerűen csak túl lusta vagyok, hogy bárminek is több figyelmet szenteljek, mint az szükséges.
Kapcsolat a családdal: ”Itt a Beckett-rezidencia üzenetrögzítője, jelenleg senki sincs telefonközelben, de hagyj üzenetet a sípszó után és valaki majd visszahív. Bíííííííííp!” Na igen, ha egy ilyet hallasz, inkább tedd le a telefont azonnal, mert kurvára nem fog visszahívni senki. Becsekkolhatsz a rezidenciánkhoz is, bár valószínűleg a házvezetőnő fogja neked kinyitni az ajtót és közli majd, hogy mindenki házon kívül van. Természetesen azt nem fogja elmondani, hogy anyám épp az emeleten teszi szét a lábait a masszőrnek (vagy a kertésznek, vagy a személyi edzőnek, vagy… akárki másnak). Azt sem fogod tőle meghallani, hogy apám már sorban a negyedik éjszakát töltötte házon kívül, a munkájába temetkezve, az irodájának kanapéján. A nővérem… Na, vele nem tartjuk a kapcsolatot, amióta férjhez ment… És hidd el, ha neked is ilyen családod lenne, te sem akarnál közelebbi kapcsolatba kerülni velük. Én is bőven beérem azzal, hogy minden ünnepkor (ld.: születésnapok, évfordulók, karácsony, húsvét, stb.) egy hétvégét otthon töltök, ők pedig kikérdeznek arról, milyen az iskola, van-e barátnőm és mennyibe került a legújabb tetoválásom. Idilli egy család, nem igaz?

Ez vagyok én: 183 centiméternyi szerencsétlenség, fizikai képtelenség érzelmek kifejezésére és racionális gondolkodásra – valahogy így írnám le magam, ha azt röviden kéne tennem. Igaz, a magasságomban nem vagyok biztos, de a lényeg érthető, nem? Na, ugye. És ha már ilyen szépen elkezdtem, akkor menjünk is tovább a külső jellemzésben – kócos, változó hosszúságú haj, eredeti, sötétbarna színében, vagy szőkére festve, ahogy éppen most van; seszínű szemek, cinikus pillantás és cigarettafüst. Nem, egyáltalán nem vagyok függő – sosem esett még meg, hogy háromnál több dobozzal szívjak el egy nap. Hogy őszinte legyek, könnyedén felismerhető vagyok, már ha az utcán keresel és nem egy Bring Me The Horizon koncerten, ahol a fentebbi leírás majdnem minden második emberre ráillik. És tényleg, ott könnyedén beolvadnék a tömegbe a szakadt farmerommal, tornacipőmmel, kockás ingemmel és zenekaros pólómmal… Ugyanakkor ezek a ruhadarabok különccé tesznek az iskolában és több tucatnyi kritikus pillantást irányítanak rám.
Akárhogy is nézzük, inkább elrettentő példaként állítanának bárki elé is, minthogy azt mondják „nézd, róla kell példát venni”! Pedig nem vagyok rossz srác – talán egy kicsivel cinikusabb vagyok, mint az átlag, kicsivel hanyagabb, lustább és nem nyálzok a futballmeccsek gondolatára, mint a férfipopuláció kilencven százaléka… De ettől még nem leszek rossz ember. Sőt, attól sem, hogy semmi kedvem olyanoknak nyalni a hátsó felét, akik a magamfajtákat úgy kezelik, mint a kutyákat. Vagy még rosszabbul. Nem tűröm, ha a gazdag ficsúrok lenéznek valakit azért, mert nincsenek márkás cuccai, vagy nem cserélgeti úgy a nőit, mint ők a zoknijukat. Ja, hogy én is pénzes családból származom? Részletkérdés. A vagyon még nem jogosít fel arra, hogy a világ urának higgyem magam. Talán pont emiatt is keveredek annyi konfliktusba azokkal, akik a világ közepének képzelik magukat – mert hát kell valaki, aki megmutatja nekik, hol a határ. De ettől még nem leszek világmegváltó, nehogy bárki is azt higgye; egyszerűen csak… Csak. Nem tudom. Ilyen vagyok. Szar nekem.

[You must be registered and logged in to see this image.]
MORIARTY – SOSEM ELÉG – TALÁN LESZ

story of my life

Boldogság, te kurva. Te hűtlen, csalfa, ostoba kurva.
Celine feláll az asztal mellől, karcsú, hófehér ujjai megrándulnak, majd tenyere csattan az arcomon, olyan erővel, hogy az még engem is meglep. A bőröm ég, ott, ahol megütött, odasimítom a tenyerem is, mintha ez enyhíthetné ezt a pszeudofájdalmat, és csak nézek, szabályszerűen bámulok a lány után, aki közben elviharzik. Hosszú, szőke haja csak úgy hullámzik utána, olyan, mint egy fénylő, arany fátyol az étterem izzóinak hideg, sápadt fényében. Néhányan még engem néznek – elég csúnyán összekaptunk, mielőtt a francia szépség fogta a kis szőrmekabátját és távozott, magamra hagyva engem ezen a puccos, kristálypoharas, nyakkendős, frakkos pincéres, hülye helyen. Étterem. Kurva drága étterem – olyan árakkal, amikre az egyetemi háztársaimnak nagyjából fél évig kéne dolgoznia, vagy még tovább, és amik nekem meg sem kottyannak, amíg a pénztárcámban a szüleim nehéz munkájával (ha ha ha) megkeresett pénze virít. Ugye, milyen elkényeztetett kis ficsúr vagyok? És most jön az a rész, hogy elkezdesz ítélkezni felettem, szidsz engem, káromkodsz, leköpsz, gyűlölsz és elküldesz a pokol legmélyebb bugyraiba. Készen vagy ezzel? Akkor jó, mehetünk tovább.
Felállok. Egy kisebb dollárköteget teszek az asztalra, a boros pohár talpa alá, majd távozok. Holdkóros mozdulattal simítom el a hajam az arcomból, hirtelen még a szőke színe is elkezd irritálni, pedig délelőtt, amikor festettem, még kurva jó ötletnek tűnt. Talán ha kevésbé lennék férfias (nem mintha most annyira nagyon az lennék), egészen szép nő lehetnék. Darázsderékkal, Pamela Anderson- méretű mellekkel, húsz centis tűsarkúban, mint egy kibaszott sztriptíz táncos. Látjátok, milyen választékosan fejezem ki magam? Amúgy nem. Rohadtul nem tudok kulturált lenni, még ha igyekszem is, és talán ez volt az, ami arra késztetett, hogy egy utolsó seggfej módjára, három nappal a huszonegyedik születésnapom után, Valentin-napkor, a második évfordulónkon beismerjem a (most már ex) barátnőmnek, hogy megcsaltam. Nem akárkivel. A testvérével. A bátyjával.
Nem mondom, hogy Celine-el minden tökéletes volt. De vele boldog voltam – legalábbis azt hittem, egészen addig, amíg bele nem botlottam a lány bátyjába. A húga helyett jött el a házibulira, amit rendeztem, a húga helyett ő volt a társaságom, és a húga helyett ő ébredt mellettem reggel, és hát… Ja. Nem kell kifejtenem, igaz? Három nappal Valentin-nap előtt. Ostobaság volt. Aztán még kétszer. És most otthagytam a húgát. Érte? Talán.
Órák telnek el. A kollégiumi ágyamon heverek és a plafont bámulom. A másik ágyon békésen szuszog a szobatársam – már vagy másfél órája, míg én álmatlanul bámulok a sötétségbe. Vajon milyen lenne az arckifejezése, ha tudná, kivel lakik egy szobában? Így sem igazán kedvel, és vice versa. Nyugodtan kiköltözhet. Bármelyik pillanatban. Még segítek is neki kivinni a cuccait. Látjátok, milyen kedves vagyok? És most, hogy ezen a pillanatnyi gyengeségen is túl vagyunk, hányhatom a szivárványt.
Újabb órák telnek el. A telefonom után nyúlok, és miután visszanyerem a látásom (a telefonom felvillanó kijelzője jó néhány percre megvakított – mindig elfelejtem lejjebb venni a fényerőt éjszakára), kiválasztom és bepötyögöm a megfelelő számot. Kicseng – egyszer, kétszer, ötször, majd valaki felveszi.
- Oui?
- Találkozzunk holnap.
- Je suis désolé, Kristoff. Pár óra múlva indul a gépem. Visszamegyek Franciaországba. Felejtsd el, ami köztünk történt.
Halk kattanás a vonal túlsó végén, majd csönd. A készülék kiesik a kezemből és halk koppanással landol a földön. A szobatársam mozgolódik az ágyában, mormog valamit, majd visszaalszik. A plafont bámulom. Az ablakon túl lassan új napra éled a város, az egyetem, miközben bennem lassan meghal valami. Elszárad, mint egy kurva cserepes növény, amire nem vigyáztam.
Boldogság, te kurva. Te hűtlen, csalfa, áruló kurva.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Sosie Morgenstern
::say something : 87
::born this way : 2013. May. 02.
Age : 25
::where we belong : palm bay
::one day : 'cause i don't wanna lose you now,i'm lookin' right at the other half of me

Kappa


TémanyitásTéma: Re: BECKETT, kristoff   Kedd. Ápr. 22, 2014 12:55 am

Elfogadva!

Aztamindenségit... már az első sorok olvasása után tudtam, hogy valami eszméletlen jó kis történetet fogok olvasni. Tetszik a megfogalmazás, az írásmód, a szavak csűrése, csavarása, még a trágár beszéd is megfogott, néha még kellett is.
Foglald le, amit kell és már tiéd is a pálya. (:

~Sosie

ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

BECKETT, kristoff

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Theta tagok életrajza-