HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Jennifer Collins

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Jennifer Collins
::say something : 34
::born this way : 2014. Apr. 21.
Age : 23
::where we belong : Palm Bay ♡
::wayfaring stranger : Tündérkirálylány ♡

Sigma


TémanyitásTárgy: Jennifer Collins   Hétf. Ápr. 21, 2014 10:00 am

Jennifer Collins

I'll fly like a cannonball


Teljes név: Jennifer Collins
Becenév: Jen, Jenny
Születési hely és idő: Memphis, Tennessee, USA; 1994. március 29.
Play by: Lucy Hale
Csoport: Sigma
Érdeklődési kör: Zene és éneklés
Kapcsolat a családdal: Csonka családban nőttem fel, bár engem ez sosem zavart. Anyával mindig is jó kapcsolatot ápoltam, így mikor bejelentette, hogy hosszú évek szenvedése után elválik az apámtól, boldogan szedtem össze a cuccaimat. Számomra nem is volt kérdés, hogy vele tartok. Apámmal sosem voltunk jó viszonyban, amióta pedig elváltak anyuval, engem se igazán keresett. Testvéreim nincsenek, így a legjobb barátaimat tekintem azoknak. Rájuk is bármikor számíthatok, kitartanak mellettem, támogatnak, náluk jobb testvéreket nem is kívánhatnék. Úgyhogy nem is teszem, ők tökéletesek nekem.
Anyukám egyébként egy női divatmagazin szerkesztője, emellett pedig hobbi szinten könyveket is ír. Mindig is élénk fantáziája volt, már kiskoromban is az általa kitalált meséket mondta el nekem, így én nem Hófehérkén és A kis hableányon nőttem fel, hanem Rokkón a kék krokodilon és Alfonz-on a sárga hajú manón.
Anyu mindig biztatott, hogy kövessem az álmaimat és ne adjam fel a céljaimat. Ezért vagyok a Hollis-on, és ezért járok Zene szakra. Ha ő nem lett volna, talán a zenélés megmaradt volna hobbimnak, és elmentem volna olyan unalmas dolgokat tanulni, mint a jog vagy a közgazdaságtan. De boldog vagyok, hogy rá hallgattam, hiszen neki köszönhetően most azt tanulhatom, ami a szenvedélyem.

Ez vagyok én: Nem mondanám magam túlságosan különlegesnek. Éppen olyan vagyok, mint bármelyik más lány. Viszont kicsi vagyok, ezen általában mindenki viccelődik. Az önműködő ajtó nehezen nyílik ki nekem, viszont ha esni kezd az eső, akkor azt pár ezredmásodperccel később tudom meg. Hosszú barna hajam van, és hatalmas zöld szemeim, mindkettőt anyukámtól örököltem. Vékony vagyok, bármit ehetek, nem látszik meg rajtam, ennek pedig felettébb örülök. Anya már nem, ő inkább irigykedik.
Az öltözékem olykor bohókás, olykor nőies, olykor pedig kifejezetten sportos, ez teljes mértékben attól függ, hogy éppen milyen kedvem van. Szeretem az ékszereket, minden mennyiségben, az pedig nem számít, hogy gyűrűről, nyakláncról, fülbevalóról vagy karkötőről van szó: jöhet! Egyetlen egy különleges ismertetőjegyem van, ez pedig nem más, mint a fejhallgatóm. Ezzel kelek, ezzel fekszek, és elég nagy erőfeszítések árán tudom leszedni magamról egy-egy órán ülve. Tehát, ha máshogy nem is, így biztos megismerhetsz a campus-on. Ha látsz egy alacsony lányt, hosszú hajjal, fejhallgatóval eltipegni melletted és hallod, ahogy dúdolászik, na akkor nyert ügyed van, mert az leszek én. Oda és vissza vagyok a zenéért, előadótól és műfajtól függetlenül. Talán más fontos dolog nincs is az életemben.
Egyébként ha egész nap rohangálni látsz, akkor se riassz senkit, hisz én már csak ilyen hiperaktív vagyok, egyszerűen nem tudok megülni a fenekemen. De ha beszélgetni szeretnél, nyugodtan állíts meg, ígérem nem leszek goromba, hiszen imádok beszélgetni és nevetni, na meg ismerkedni is. Barátságos vagyok, úgyhogy tuti nem foglak melegebb éghajlatra elküldeni, ha véletlenül belém futsz. Állandóan mosolygok, talán csak akkor nem hogyha alszom, de ez érthető. Úgy hiszem, hogy a világ egy fantasztikus hely, teles tele lehetőségekkel és élményekkel, amelyek mind csak ránk várnak. Úgyhogy nem szakítok időt a szomorkodásra. örök optimista vagyok és leszek is. Hogy miért? Mert nem szabad túl komolyan venni az életet, ennyi és kész.

[You must be registered and logged in to see this image.]
Livi - 20 - van egy kevés - multi nincs


story of my life

Sötétség borult a szobára, ahogyan lekapcsoltam a villanyt. Mivel még mindig pörögtem, próbáltam a lehető legerősebben arra koncentrálni, hogy lenyugodjak. De nem ment. Dúdoltam a dalomat, amit holnap talán megmutathatok annak a srácnak, aki az egyetemi partikra szokta szervezni a bandákat. Igaz, nem hiszem, hogy akár már a hétvégén színpadra mernék állni, de ha lenne rá lehetőségem, mégsem hagynám ki. A félelmet le lehet győzni, viszont a lehetőségeink száma igen korlátozott. Úgyhogy már most erősítem magam lelkiekben, noha még semmi sem dőlt el.
Lehunyom a szemeimet, hátha el tudok aludni, de nem sikerül, főleg akkor nem, mikor megszólal a telefonom. Érte nyúlok és megnyitom az üzenetet. "Segítenél?" Ennyi áll csak benne, na meg egy cím. Gondolkodás nélkül felkapcsolom a villanyt, magamra húzom a farmeremet az egyik kedvenc felsőmmel és már indulok is. Ivy pontosan az az ember, akiért még az éjszaka közepén is kikelek az ágyból, pedig mindössze csak párszor beszéltünk. De hát én már csak ilyen vagyok. Szeretek barátkozni, segíteni másoknak, szóval egyáltalán nem neheztelek rá amiatt, hogy "kirángatott" a puha ágyikómból. Mellesleg úgy érzem, vele még jó barátok leszünk, így pedig csak még szívesebben sietek elé.
Pár utcányira az egyik szórakozóhely előtt találom, alig érek oda hozzá, már húzza el a fal mellől az egyik ismerősét. - Tartod? - Kérdezi, én pedig mire válaszolni tudnék rám nehezedik és felém magasodik a fiú. Talán ha nem lenne sötét és a haja se lógna bele a szemébe, még tudnám is, hogy éppen kit ölelgetek a nyílt utcán, de úgy néz ki, ez már az éjszaka rejtélye marad. Mindenesetre bólintok Ivynak, aztán hármasban, összekarolva szépen visszaindulunk a házak irányába. Csupán pár méter, néhány fordulás és már meg is érkezünk az Alpha-sok háza elé.
- Mindjárt jövök, addig maradjatok itt. - Mondom Ivynak, majd átfutok a szomszéd utca elején lévő éjjel nappaliba. Végigfutok az apró üzleten, lekapok a polcról egy ásványvizet, kekszet és csokoládét, a pénzt a pultra dobom és már futok is vissza hozzájuk. Út közben azonban kicsit elkalandozik a figyelmem, ugyanis megpillantom azt a rövid, szőke hajú leányzót, akit múltkor olyan elismerően hallottam beszélni az egyik francia művészről. Bár, őszintén szólva nem tudtam megállapítani, hogy csodálattal beszél róla vagy inkább szarkasztikusan, ugyanis van egy bizonyos stílusa a lánynak, amit nehéz megfejteni. Nem rossz, csak meg kell ismerni, hogy értékelni tudjad... legalábbis gondolom. Belépek hozzá a kávézóba, amit valószínűleg perceken belül zárni szeretne, de mivel nem vágta a képembe az ajtót, magabiztosan odalibbenek a pulthoz. - Bonsoir! - Köszönök mosolyogva, bár ahogy látom rajta nem igazán díjazza az idegen nyelvet. Oké, hát én megpróbáltam. - Kaphatnék egy kicsi, erős fekete kávét? - Mosolygok továbbra is, ő pedig szótlanul kiszolgál. Hát, ez nem éppen úgy alakult, ahogy a fejemben elterveztem, de mindegy, most úgyis sietnem kell. - Merci! - És ebben ki is merült a francia tudásom. Még ha nem is érti, miért ilyen nyelven beszéltem hozzá, attól még talán elkönyveli magában, hogy maga a gesztusom kedves volt.
Teli kezekkel futok vissza az Alpha ház elé, közben dúdolgatom legújabb szerzeményemet és mosolyogva köszönök a helyesebbnél helyesebb srácokra, akikkel összefutok ezen a pár méteren. Leülök a fiú mellé a padra, míg Ivy bemegy valamiért. A srác hirtelen felém fordul, nekem pedig ekkor esik le, hogy kit is cipeltem haza. - Caden! - Vigyorgok rá, ő pedig közelebb hajol, majdnem leesik a padról, de ügyesen elkapva a háttámlát visszahúzza magát.
- Tün-dér-király-lááááány! - Kiabálja, túl affektálja a szót és szentül hiszem, hogy a betűk sorrendjét is felcserélte, csak az agyam helyezte őket a megfelelő sorrendbe és értettem meg, hogy minek is nevezett.
- Hogy érzed magad? - Kíváncsiskodom, közben felé nyújtom az ásványvizes palackot. - Kérsz egy kis vizet? Vagy kávét? Melyiket szeretnéd? - Sorolom a lehetőségeket, de a tekintetén látom, hogy valahol eszméletlenül messze jár.
- Cigit. - Feleli szűkszavúan, hiába ez az egy dolog nem szerepelt opcióként. Mire ezt neki is elmondanám, már nyúl is a zsebébe és veszi elő az utolsó szálat a megkezdett dobozból. Szájához emeli a vékony szálat, az pedig annak rendje és módja szerint inkább öngyilkosságot kísérel meg és kiugrik a kezéből.
- Neee! Az utolsóóó cigim volt! - Dünnyögni kezd, már majdnem le is mászik utána, amikor visszahúzom. Na azt már nem! Nem fogja azt a cigit elszívni, ami centiméterekre fekszik attól a rókázástól, amit maximum fél órája taccsolhatott ki valaki. Közben Ivy visszaér hozzánk, majd együttes erővel próbáljuk jobb kedvre deríteni szegény Cadent, aki még mindig a cigarettáját siratja. De hogy nyugta ne legyen, megjelenik a másik Stowe srác is és rögtön célba veszi őt.
- Na mi van, bro? Ennyi megártott? Ne csináld már, ember! - Jellal hanglejtése poénkodó, mégis szinte érzem, hogy bármikor egymás torkának tudnának esni. De őket nem is látni másképp: vagy veszekednek, vagy hülyülnek. Ennyi, kész, nincs több opció. Valamiért most viszont őszintén bízom abban, hogy egyik sem következik be.
Caden válaszul grimaszolni kezd neki, majd Ivy megunja a dolgot és felcibálja őt a padról. Innen már elintézi egyedül, de én, hogy ne könnyítsem meg a dolgát a kezébe nyomom az ásványvizet és a kekszet is. Ez a kettő dolog ugyanis hihetetlen csodákat művel az emberrel, ha másnapos. A keksz pedig felszívja az alkoholt, bár hatásosabb lett volna ivászat előtt enni párat, mintsem után, de talán így is használ majd valamennyit. Ártani nem fog, abban biztos vagyok.
Elköszönök tőlük és indulnék is, de Jellal leül mellém, ezért úgy döntök maradok még pár percet.
- Elfelezzük a csokit? - Nézek rá bájos tekintettel és mutatom neki a Kinder Bueno-t, amit nemrég vettem a boltban.
- Naná! - Vágja rá rögtön, én pedig szívesen osztozkodom vele, mert baltás gyilkos helyett inkább szimpatikusnak tűnik. És általában jól ítélem meg az embereket, még akkor is, hogyha most látom először.
Kiskoromban mindig mérgelődött anyukám, hogy a legtöbb, utcán szembe jövő emberrel szóba álltam, pedig nem is ismertem őket. És persze én is tudom, hogy ez rossz szokás, mégis, ilyen vagyok és nem tudok megváltozni. Simán felkelek egy olyan csajszi miatt az éjszaka közepén, akivel még csak friss az ismertségünk, hazasegítem az egyik barátját, akit alig láttam és csokit eszek azzal a sráccal, akivel még nem is beszéltem. De hogyan máshogy tudnék barátságokat kötni, ismerkedni, ha nem így? Egész nap rohangálok, mert nem bírok megülni a fenekemen, dúdolom a kedvenc zenéimet, énekelek, gitározok, vigyorgok, mint a vadalma. Ilyen vagyok és kész. És az, hogy ennyi mindent csinálok, hogy ennyi helyen megfordulok csak a javamra válik. Hiszen hogyan másképp tudnék ihletet meríteni a dalaimhoz ha nem egy-egy ilyen eseménydús éjszaka után?



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 26
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTárgy: Re: Jennifer Collins   Pént. Ápr. 25, 2014 11:05 am

Elfogadva!

Óh te drága kislány. Édes vagy mosolygós és bohókás. Minden meg van benned ami egy rossz napból is csodásat varázsolhat. Az ember már akkor mosolyog ha látja, hogy dúdolva valamit libbensz el mellette. Marad mindig ilyen!

xxx Yasmine

ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Well you only need the light when it's burning low, only miss the sun, when it starts to snow...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Jennifer Collins

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Lily Collins
» Jenna Collins
» Jennifer Morrison

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Sigma tagok életrajza-