HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Delphine Furmier

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Delphine Furmier
::say something : 1
::born this way : 2013. Jun. 05.
Age : 33
::where we belong : Palm Bay
::one day : Sometimes the love is not enough.
::wayfaring stranger : Break soul



TémanyitásTéma: Delphine Furmier   Szer. Jún. 05, 2013 9:13 am




[You must be registered and logged in to see this image.]

Delphine Furmier
Néha a szerelem nem elég.


30;tanár;Lana Del Rey;elvált;Delph;


[You must be registered and logged in to see this image.]


Sosem szerettem az lenni aki vagyok. Mintha valójában nem így kellett volna megszületnem, nem ebben a családban kellene élnem és nem kéne így viselkedem ahogyan viselkedem. Nem csak elmondani nehéz az érzelmeim, de megérteni is. Habár belülről magamat sosem ismertem meg igazán, de mindent megtettem azért, hogy mások kiegyensúlyozottnak lássanak. Elegáns ruhák tömkelege lapult a gardróbomban de még így sem voltam boldog, elvégre az egész világom a szüleim körül forgott főképp az anyám körül aki neves divattervező módjára mindent megadott nekem a szereteten kívül így egy idő után az én lelkem sem akarta már, hogy szeressék. Néha néha még felrémlett bennem a szeret tudata de aztán az is elporladt mint az első szerelemtől kapott rózsa, épp olyan voltam én is egy olyan nő aki lassan de biztosan haldoklik, szépnek mondjuk és bizonyára a legtündöklőbb a vázában ám egyszer az is elmúlik. Aztán jön a fellángolás mint egy csepp víz a kiszáradt nedvességért könyörgő növénynek. Így tudnám csak leírni azt az elsöprő szerelmet amit egy zenekar dobosával éltem át. Ő felhőtlen volt és szabad és az én fuldokló lelkem mintha fellélegzett volna mellette. Megkaptam azt a szerelmet amit szerettem volna mindig is és mivel mit sem tudtam még az életről fiatalon és szerelemtől vakon hozzámentem. Nem tanultam tovább és különösebb végzettség nélkül az ember mit sem ér főleg ha a család is kitagad. A szerelem lassan kihűlt és ez volt az ami igazi holtpont volt. Erőt kellett vennem magamon egyetemre mentem majd ide költöztem és kész vagyok arra, hogy olyan emberré érjek aki valóban hasznos nem csak a társadalomnak de önmagamnak is.




Az óra kattogása zajként hatott az üres váróteremben, de a kósza gondolatok eltompították azt. A szürke jelentéktelen kosztümöm egyetlen vasalatlan barázda nélkül simult combomra még így is, hogy ebben a kényelmetlen székben helyezkedtem el. Próbáltam türelmet erőltetni arcomra de még a bolond is látja a pattanásig feszült húrokat. Egyiket sóhajtottam a másik után és a jelentéktelen kosztüm mellé felvett anyám tervezte táskán doboltak ujjaim. Mintha már órák óta itt ülnék ám az idő megállna, a szemben ülő diák ugyan úgy a telefonját nyomogatja újra és újra, ezzel szemben a mellette ülő divatos szőke szépség a sminkjét igazgatná mint akinek bármelyik pillanatban fotózása lenne én pedig itt ülök életem fordulópontján várva a végítéletet. Legutóbb a diploma osztómon aggódtam ennyit mikor nehezemre esett elhinni, hogy valóban sikerült véghez vinnem apám végakaratát aki legutolsó pillanataiban is csak annyit mondott: " Nézz körül Delph itt mi mind jelentéktelenek vagyunk, de te benned meg van az ami itt mindenkiből hiányzik. A realitás és a felhőtlen képzelet." 9 éves voltam és nyitott akár egy üres könyv ami arra vár, hogy teleírják gyönyörű emlékekkel ám e helyett anyám firkálta tele és kiégette lapjait. Néha amikor elgondolkodom azon, hol rontottam el és hogyan jutottam a nagy terveimtől ilyen messzire általában anyámig jutok, de rá kell jönnöm olykor olykor mikor az eszem nem bánat vagy keserűség homályosítja el, hogy ez nem az ő hibája. Az ő életét is épp úgy megtörte a halál és a haláltól okozott fájdalma pedig engem. Könyörtelen körforgás ez amit semmi és senki nem tud megállítani és a legjobb amit tehetünk, hogy forgunk vele együtt akár egy körhinta. Néha a tetején vagyunk és belátunk rajta mindent de néha már a földet súroljuk és csak a felemelkedésért epekedünk. Eddig az én körhintám nem mozgott leginkább csak egy helyben állt valahol lent de most meginogni látszik. Egyetlen döntés meg tudja változtatni életünket és nem kell, hogy a mi döntésünk legyen. Ebben az esetben az én ingatag körhintám is egy döntés rombolja porig vagy hajtja meg miközben egyre azt hajtogatja tik tak tik tak. Az óra megállni látszik mintha várna valamire, mintha minden ami átsuhant ez alatt az idő alatt a benne kakukkolásra váró madárhoz is eljutott volna és most velem együtt vár egy csodára, egy döntésre. Az ajtó kilincse elfordul és egy felhőtlen mosoly keretében kapom meg azt a döntést ami meghajthatja a körhintámat és a zajos kattogás helyett csak ennyi jut el a fülemig. Gratulálok magáé az állás



Zsu;4év;21;nincs;

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Delphine Furmier

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: karakteralkotás :: félkész/kész karakterlapok-