HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 ella khloe hudson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: ella khloe hudson    Szomb. Máj. 25, 2013 1:29 am






Ella Khloe Hudson
‘cause i don’t wanna fall in love,if I ever did that,ithink I’d have a heart attack


29;teacher;natalie dormer;single;ellie;




Az élet kemény és olykor az erősnek tűnő nőket is megtöri, mint amilyen én is vagyok. Próbatételek elé állít, amit vagy könnyen veszel és átvészeled, vagy akadályokkal kirakott macskaköves útra terel. Kaptam az élettől hideget és meleget, mégis megmaradtam ugyan az a személy, aki voltam. Kedves, olykor talán túl jószívű is. Bátor, makacs és kitartó. Ha nem lett volna bennem élni akarás és nem lettem volna elég kitartó, eldobtam volna az életemet. Nem tettem meg, mert az ösztön felülkerekedett a pillanatnyi állapoton. Életem mélypontján elviselhetetlen voltam, ellöktem magamtól mindenkit és nem bírtam ki az emberek között, még a családomat is száműztem az életemből. Dühös voltam a világra, gyűlöltem mindenkit, de legfőképpen Istent. A hitem meggyengült és nem csak benne, magamban is. Nem tudott megmosolyogtatni semmi sem, már nem érdekelt, milyen állapot uralkodik a lakásomban, holott előtte betegesen takarítottam.
Aztán jött egy reménysugár, egy aprócska fény, ami betöltötte a sötét napokat. Munkával és kitartással járt, aminek a termése meghozta a várva várt gyümölcsöt. Ismét láttak mosolyogni, önfeledten nevetni. Visszatért belém a lélek, hála ennek a munkának. Újra emberekkel dolgozom és nem félek, ha esetleg idegenek szóba állnak velem.
Isten elvette tőlem a legfontosabbat az életemben, de adott egy másik lehetőséget, amit megragadtam. Visszaköltözött mindennapjaimba a színek szeretete, az életvidámság, a szüleim szerető, féltő hangja. Merek ismerkedni és nem hátrálok meg a visszautasítástól vagy az akadályoktól. Megyek előre, nem nézek vissza, mert ha megtenném, ismét visszasüllyednék múltam ingoványos mocsarába.




…’cause I may be bad,but I'm perfectly good at it,sex in the air,i don't care…
Felgyorsul a zene, szívem vad tempót űz vele, bódult fejjel nézek le a színpadról a közönségre. Azt várják tőlem, hogy vetkőzzek, de még nem jött el az ideje. Fenekemet a rúdnak vetettem, ráztam csípőmet, miközben az előttem ülő férfi lassan, de biztosan a nadrágjába élvezett. Láttam, ahogy izmai megfeszültek, fogai bitang erővel feszültek egymásnak. Kínzó lassúsággal lépkedtem feléje, extra magas sarkú cipőmben és térdre rogytam előtte, amikor a zene elhalkult. Légzésem szapora volt, alig álltam a lábamon, apró bikini felsőm félrecsúszott, szabad utat engedve fedetlen kebleimre. Nem szaroztam az igazítással, nap mint nap látják. Egyelőre csak az foglalkoztatott, hogy megkapjam a jussomat. Ezért egy újabb körbe mentem bele, andalító zenével, aminek az eredménye busás jatt falatnyi bugyikámba tömködve. Letántorogtam a színpadról, végigsiettem a folyosón és magamra zártam öltözőm ajtaját. Ledobtam a kest az asztalra és kézfejemmel töröltem le az erős sminket. Nyomott hagyott hófehér bőrömön, amit könnyes szemmel dörzsöltem le. Felszisszentem, amikor a csatok fejbőrömbe martak, végigkarcolva arcom néhány részét. A kukába hajítottam a hollófekete parókát és kibontottam hajamat. Tejföl szőke tincsek hullottak vállamra, felfedve az igazi lányt. A lányt, akit Ella-nak hívnak, azonban itt mindenki csak Honey-nak szólít. Az összetört lány, aki nappal az egyetemen oktat idegen nyelveket és nem mellesleg, perfektül beszél hat nyelven. A lány, aki mások hibái miatt bűnhődik.
Mindez csak egy rossz rémálom lenne, ha az életem nem siklott volna ki három évvel ezelőtt. Boldog feleség voltam, igazi családanya típus, aki imád főzni és kedves a szomszédokkal. Akinek halvány lila gőze sem volt arról, szerető férje milyen mélyre süllyedt az alvilágiak mocskos világában. Akire rábízta volna életét. Csak hogy Riley-nak más tervei voltak kettejükkel és itt kezdődtek a bajok. Az éjszakai kimaradások, a női parfümtől bűzlő ruhák és a rúzsfoltos ingek. Nem ejtettek a fejemre, hamar rájöttem mi zajlik a hátam mögött. De mire valóban megtudtam volna az igazságot, késő lett. Riley úgy adott el, akár egy olcsó rongyot. Az egyik nap még a huszonévesek önfeledt életét éltem friss házasként, a másikban egy színpadon tekeregtem félmeztelenül, bedrogozva, gusztustalan férfiak előtt. Próbáltam megszökni, nem is egyszer, de mindig megtaláltak. Azt mondták, ha eljár a szám, megölik a férjem és idővel rám is ez a sors várt volna. Ezért tartottam a számat és jó kislány módjára tűrtem. Elnyomtam magamban minden érzést, reményeim nem voltak, azokat már rég elvesztettem.
Mégis, amikor a legkevésbé számítasz rá, akkor jön a segítség. Szép lassan a mocskos melóból csak egy rossz álom maradt. Nem egy tündérmese, távol áll tőle és nem is egy herceg mentett meg, hanem éppen az, akitől a legkevésbé várnád. A férfi, aki beletaszított ebbe az egészbe, a férfi, aki százhúsz ember előtt ígérte meg, hogy jóban-rosszban hű társam marad. Riley akkor jött, amikor már végleg feladtam és azon gondolkodtam, hogyan dobhatnám el az életemet. Kemény hat évet hagyott rohadni az önmarcangolás és gyűlölet erdejében, kiutat keresve.
Nem tudtam megbocsájtani neki. Annak ellenére sem, hogy majdnem meghalt értem. Az a golyó, ami még most is a karjában van, emlékezteti arra az éjszakára és egy kicsit rám is. Talán ezért igyekszik annyira a közelemben lenni, attól fél, egy nap fegyvert rántok és a fejét veszem célba. Akkor nem fog megremegni a kezem.
A mellettem lévő irodában van. Hallom, ahogy a sarka keményen ütközik az öreg hajópadlóval. Az ajtó nyikorogva kitárul és fel sem pillantva a dolgozatok fölül, azonnal tudom, hogy ő az. Amiken keresztül mentünk, amit át kellett élnem. Nem tudom elfelejteni, hogy valaha életem szerelme volt. Ahhoz még több idő kell… ahogy a megbocsájtáshoz is.



ellie;few years;twenty...;hmm;

Vissza az elejére Go down
 

ella khloe hudson

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: ooc :: archívum :: Előtörténetek-