HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Thayer Becker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Thayer Becker   Szomb. Máj. 18, 2013 9:20 am






Thayer David Becker

Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes.. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták


21;theta;rj king;egyedülálló;Thay;




Ha rám nézel, rögtön a komolytalan szó jut rólam az eszedbe, mert folyton vigyorgom, és nevetek, megpróbállak felvidítani. Az emberek nagytöbbsége még sosem látott engem szomorúnak vagy komolynak, mert folyton van egy képem amit a világnak mutatok, és ez egy elég vidám arc, de van, hogy belül máshogy érzek. Nagyon kevés embernek mutatom meg az „igazi” arcomat, hogy milyen is vagyok igazából. Néha tele vagyok érzésekkel, néha pedig egy érzéketlen tuskó vagyok. Nagy hibám, hogy ha kínos helyzetekbe kerülök, vagy komoly megbeszélésekhez akkor hajlamos vagyok elviccelni a dolgokat. Olyan vagyok aki szeret szabályt szegni, aki egy tollpihével is jól érzi magát, és szinte be nem áll a szája. Néha idegesítő, hogy nagyon sokat beszélek, de általában feloldja az embereket. Ha esetleg befogom a számat, és csöndben vagyok valami bajom van, de kétlem, hogy ezt sok embernek elmondanám. Még valami. Rendmániás vagyok. Nem szeretem a szétszórtságot, éppen ezért általában összeszedett vagyok.
Szőkésbarna hajam van és barnás-zöldes szemem. A lányok odavannak érte. A mosolyom igazi colgate reklámba illik. A kedvenc ruhadarabjaim farmer és a póló egy igazán jó converse cipővel. Nem tartom magamat hiúnak, nem állok sokat a tükör előtt. Az évek során sosem hagytam el annyira magamat, hogy elhízzak, bár nem vagyok olyan kifejezetten hű de izmos pasas, bár a hasamon a kockák kezdenek látszani. 5 éves korom óta úszom sportszerűen éppen ezért a vállam szélesebb, de meglepő, hogy a többi úszóhoz képest milyen keskeny. Az ujjaim hosszúkásak. A testemet nem borítják tetoválások, sem piercingek. Sosem utáltam magamat, mindig elfogadtam azt, ahogyan éppen kinézek.




A zene vadul lüktetett. A fal és a padló remegett a basszusra, és egészen végigjárta a testedet ahogy lépkedtél egyre beljebb és beljebb a hifi torony közelébe. De én nem ott voltam. A nappalitól négy szobával arrább a hatalmas konyhában ültem a márvány pulton, kezemben egy pohár sör, és elgondolkozva bámultam a srácokat, akik sörpongoztak. Hivatalosan is kitiltottak a játékból miután megnyertem két játszmát, és ronggyá vertem az ismerős és ismeretlen arcokat. Elgondolkozva figyeltem, ahogy próbálnak beletalálni az egyre kevesebb vörös műanyag pohárba, miközben a lábammal a zene ritmusára rugdostam a mahagóni konyhaszekrényt. Ha ezt Mrs. Lincoln látná, egészen biztosan szívinfarktust kapna.
– Hé öreg! – George huppant föl mellém a pultra, de el kellett kapnom, nemhogy lebukfencezzen mellőlem. George és én elég régóta ismertük egymást ahhoz, hogy jó barátok, legjobb barátok legyünk. Persze a mi barátságunk inkább egymás szivatásán és piszkálásán alapszik, de néha megbeszélünk fontosabb komolyabb dolgokat is.
George sokkal több piát ivott mint én, és ezt nem csak azért tudtam, mert a szeme keresztben állt, és még ültében is ide-oda dülöngélt, hanem mert a hangja teljesen más volt, és folyton a térdemet csapkodta. Megforgattam a szememet, és erőszakosan kitéptem a kezéből a teli pohár sört, és az enyémet raktam a kezébe, amiben alig volt két korty, de neki ez sem tűnt föl.
- Hol van a csajod? – A zenétől alig hallottam amit mondott, és az sem segített, hogy közben a lábamat próbáltam arrább és arrább húzni, hogy a térdemnél följebb ne jusson a keze. Kellemetlen lett volna.
– Milyen csajom? – A saját hangomon is hallottam, hogy nem voltam éppen józan. Rekedtes volt, és a szokásosnál is mélyebb, pont olyan mikor hosszú órákig nem beszélsz, és aztán megszólalsz. Összehúztam a szemöldökömet, és próbáltam utolérni a gondolatait. – Tudod, hogy .. már négy hónapja nincs csajom.. – Húztam el a számat, és beleittam a nemrégiben szerzett sörömbe. Az utolsó barátnőmmel elég érdekes volt a kapcsolatunk, az elválásunk meg még annál is inkább. Rólam tudni kell, hogy van valaki –a legjobb barátom a világon – akivel az időm legnagyobb részét töltöm. Néha fontosabb nekem, mint a tulajdon barátnőm, és sosem hagynám cserben. Miatta szakítottam a barátnőmmel, mert nem bírták egymást, és amikor a csajom választás elé állított hát nem a kapcsolatomat választottam…
– Lolita.. amikor legutóbb láttalak titeket.. turbékoltatok, vagy micsoda.. – Felvontam a szemöldököm, és elhessegettem George felfelé csusszanó kezét. Nem meleg a srác, csak ilyenkor nem tudja kontrolálni magát. Láthatólag tudja, hogy a haverja vagyok, mert csapkodja a térdemet, de néha ezt elfelejti, ezért a keze fölfelé akar csusszanni. Ezért utálok ilyenkor beszélgetni vele..
– Tudod, hogy nem a csajom! Csak.. barátok.. vagy valami olyasmi.. – Összevont szemöldökkel próbáltam visszaemlékezni, hogy milyen is igazából a kapcsolatom Lollal. Az első gondolat ami beugrott nem éppen tiszta agyamba, hogy nagyon jó barátság. Nagyon-nagyon jó barátság. Amikor olyan közel álltok egymáshoz, hogy érzitek egymás leheletét, hogy köztetek a csend sem kínos, amikor nincsenek titkaitok, és nem féltek kettesben maradni. Nagyon régóta ismerem már Lolt, és nagyon sok hülyeségbe rángattam bele, ő pedig sokból rángatott ki. Nagyon szeretem, úgy, mint egy barátot, és másképp. Az érzés nagyon új, nemrég fedeztem föl magamban, pont akkor amikor pár hónapja – még a nyár kezdetén – a tengerparton egy huszonnégy éves férfival nevetgélt. Akkor fel tudtam volna robbanni.
– Ja de csak addig amíg meg nem dugod. Szerintem öreg.. told meg a csajt, és aztán majd meglátjátok.. – Csak megforgattam a szemeimet. Nem hiszem, hogy ez így menne. Lefektetem Lolt és aztán faképnél hagyom. Nehéz ez az egész, hogy föl akarod-e adni a barátságotokat, vagy inkább megtartanád.
- Wáó! Nézz oda George valaki meghívta a gimiseket is! – Ugrottam le a pultról, sikeresen megszabadulva az idegesítően ütlegelő kezektől, és a piától túlságosan éleslátó Georgetól is.

2 órával később

Észre sem vettem, és már az ismerős szőke hajzuhatag mögött álltam, a kezem a derekára siklott, mire a hozzám eléggé kislány ijedten felsikkantva megfordult, és leöntött a sörével.
– Laurel.. csak én vagyok! – Kacagtam önfeledten, és hátranyúltam, megfogtam a pólómat hátul, és egyszerűen lerántottam magamról. A poharamat valahol elhagytam a konyhában, de nem volt szükségem rá a táncolók tömegében.
- Sa..sajnálom Thayer! – Rebegő szempillák, aranyos bájos mosoly, és a megfelelési kényszer. Aranyos. Mosolyognom kellett rajta.
– Hol hagytad a nővéred Laurel? Akartam valamit mondani Lolnak.. – Ráncoltam a szemöldökömet. A mondani igazából nem valami pontos kifejezés, a tenni sokkal találóbb. Nem mondott semmit, csak nézett, én pedig egyszerre nem tudtam levenni a szememet dögös külsejéről. Rövid ruhájáról, kivillanó dekoltázsáról, fehér bőréről. A pillantásom égetett, piros rózsák jelentek meg az arcán, de mikor elfordult volna megragadtam az állát. Nagyon jól ismerem a lányt. A legjobb barátom húga. Akivel sokat beszélgettem már, és kísérgettem ide-oda amikor a szüleik erre kértek. De ennyi. Nekem nem jelentett semmit, egy kislány volt és semmi több, mégis akkor nem tudtam parancsolni az érzésnek, hogy ő egy dögös lány! Az ajkamat az övére helyeztem, puhatolózva, majd egyre vadabbul ahogy félénken a hajamba túrt. Jóval alacsonyabb volt nálam, így muszáj volt a falnak löknöm, és feljebb emelnem. Egészen belelendültem. Nagyon kis esetlen volt, a lábát nekem kellett a derekam köré fonni, hogy könnyebben meg tudjam tartani. Muszáj volt elmosolyodnom, miközben vadul csókolóztunk.
– Gyere, keressünk egy szobát.. – Suttogtam reszelős hangon a fülébe, és határozott mozdulattal húztam fölfele a lépcsőn. Az első üres szobába mentünk, az ajtót magunk mögött kulcsra zártuk, és ott folytattuk ahol a földszinten abba hagytuk. A hajába túrtam, a kezét pedig a mellkasomra húztam. Rettenetesen bátortalan volt, mintha ez lenne neki a legelső alkalom. Lassan botorkálni kezdtünk az ágy felé, útközben kicsatoltam az övemet, és kiléptem a szürke farmeremből. Lelöktem az ágyra, és fölé másztam. Az ajkaimat a nyakára nyomtam, és lenyúltam a ruhája aljához, és fölfelé kezdtem húzni.
- Ne… - Meglepődve pislogtam bele a szemeibe – a színükre nem emlékszem – és összehúztam a szemöldököm. Nem értettem, hogy mi a gond.
- Ne aggódj van nálam óvszer! – Körbepillantottam, és megpillantottam a komódon a csomagot, de ő csak a fejét rázta. - Ne már Laurel! Beindítasz és lógva hagysz? – Elképedve bámultam rá. Nem hiszem el, hogy tényleg ilyen kislány..
- Nem.. nem Thay.. csak tudod, én még sose.. – Nem kellett befejeznie a mondatot, tudtam, hogy mi lesz vége. Lám, lám most is bejöttek az észrevételeim. Mosolyogva húztam le a ruhát róla, és végignéztem a testén.
– Ne aggódj Rel, óvatos leszek, és nagyon gyengéd! – Biztosítottam róla, majd a számmal feltéptem a kis csomagot, és lerángattam az alsógatyámat..
Akkor aznap este, miközben Laurelt toltam az ágyban, nem gondoltam volna, hogy neki ez többet jelent, hogy másnap megbánom, és el akarom majd felejteni az egészet, és végül, hogy ezzel az estével annyi mindenkinek okozok majd fájdalmat. Laurelnek, Lolitanak és magamnak..




tudjátok, hogy ki vagyok;3;xyz;van;


Vissza az elejére Go down
 

Thayer Becker

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: ooc :: archívum :: Előtörténetek-