HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 and the boy never smiled again

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: and the boy never smiled again   Szer. Május 08, 2013 3:00 am






Ripper Jericho Hollow
Everybody wants to go to heaven, but nobody wants to die. I can fear death no longer, I’ve died a thousand times. A wasteful universe and we don’t know our soul was emptiness inside our heads, but no one dares to dwell.


19 ; alpha; andy biersack; bonyolult; rippah;




Azt hiszem, érdemes azzal kezdeni, hogy utálok magamról beszélni, hiszen a rossz hírem mindig megelőz, és mire eljutnék odáig, hogy bármit is mondjak, már azok is ismernek, akiket életemben akkor látok először. Ha mások véleményére vagy kíváncsi, biztos azt fogják neked mondani, hogy kilométerekre kerülj el, mert csak a bajt hozom rád, belerángatlak az alkohol, drogok és szex mocskos világába, ahonnan csak azon az úton szabadulhatsz, amin én is átmentem: az elvonón keresztül. Minek tagadjam? Mindenki tudja, hogy a pletykák igazak; négy évet töltöttem az elvonón, ami az egykori jólelkű mintagyerekből önfejű, arrogáns, antiszociális emberi roncsot nevelt, akiben nincs semmi érzelem a világ iránti gyűlöleten kívül. Mivel senki sem akar egy ex-drogossal mutatkozni, nincsenek barátaim, a családom sem szívesen mutatkozik velem, ha nem muszáj. Hiába van meg mindenem, pénz, kocsik, nők, amit csak megkívánok, nem vagyok boldog… De ez talán meglepő?
Csak hogy még jobban megerősítsem a rólam kialakított negatív véleményed, bevallom, hogy a sötét belsőmet hasonlóan sötét külső jellemzi: középhosszú, fekete haj, a lelkedbe látó, sötétkék szemek és szarkasztikus, fagyos mosoly, ami elállítja a lélegzeted. Öltözködésemet egyhangúság jelképezi, mivel a feketén és fehéren kívül más színt nem viselek, még ha próbálják is rám erőszakolni. Több tetoválást is varrattam, a szüleim tudtával, vagy éppen anélkül, és néhány piercingem is van, csak mert az úgy polgárpukkasztó. Igazából van még valami, elég jellemző rám, de le szoktam tagadni: még hozzá az, hogy a tetoválásokon kívül a testemet még több száz kisebb-nagyobb heg is borítja, ami még a (most is tartó) öncsonkító korszakomból maradt meg, és több zúzódás is, amiket viszont különböző verekedések során szereztem.
Egyébként pedig leggyakrabban fekete tornacipőben, csőszárú farmerban, ingben és bőrdzsekiben fogsz látni, ahogy sápadt arcomat napszemüveg mögé rejtve próbálok elvegyülni a tömegben, miközben próbálom eltüntetni valamelyik zsebemben a telefonomat és a cigimet. Igen, ez vagyok én… Megszoksz vagy megszöksz, nincs más választás.




Kétszázegy, kétszázkettő, kétszázhárom… Mellkasom újra megemelkedett, majd zuhant, a levegő úgy menekült a tüdőmből, mintha üldöznék. Légzésem felületes volt, szemeim előtt fekete foltok táncoltak, mikor pedig a kezem próbáltam felemelni, olyan érzésem volt, mintha egy betontömböt próbálnék mozdítani. Hol vagyok? A lámpák fénye elvakít, megfájdul tőle a fejem. Nem tudok gondolni semmire, nem tudok megmozdulni, csak úgy vagyok, miközben körülöttem emberek sürögnek-forognak, hallom a hangjukat, rólam beszélnek, valahol a zúgásban még a nevem is meghallom. Ripper. Igen, ez vagyok én, ennyit még tudok. A nevem Ripper Jericho Hollow, tizenkilenc éves vagyok és drogfüggő. Drog? Keveset mondtam még. Függök mindentől, amitől csak lehet: alkoholtól, cigitől, internettől, magamtól és másoktól. Csupán a szüleimtől nem. Ez utóbbiak gyűlölnek engem, megvetnek, amiért ilyen utat választottam magamnak és nem másmilyent. A saját kudarcuknak fogták fel, hogy a fiuk, akit korai gyerekkorától gazdag, jól nevelt sznobnak képzeltek el, rossz társaságba keveredett… És ahogy anyám mondaná: aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Kurvára nem értem, hogy ez a közmondás mit is takar pontosan, de véleménye szerint tökéletesen illik rám, szóval előszeretettel ismételgeti… Aztán meg mindig az orrom alá dörgöli, hogy áldanom kéne őt azért, hogy még nem dobott ki otthonról. Rombolom a családunk jó hírét, ezt apám szokta mindig mondani. Meg azt is, hogy az én helyem nem a város központjában elhelyezkedő luxus apartmanunkban van, hanem a híd alatt, a többi magamfajta drogos, ingyenélő alakkal.
A szorítás a mellkasomon lazul, kiéhezve kapok levegő után, azt hittem, ennek a kínszenvedésnek már sose lesz vége. Valaki keze néhányszor meglendül az arcom előtt, zavartan pislogok, nem értem, mi történik körülöttem. A fény lassan elsötétül, kikapcsolják a reflektorokat, majd kimennek, egyedül hagyva engem a félhomályban. Tekintetem lassan összpontosul a plafonon, már nem ugrálnak a képek, nem látok nem létező színeket. Lassan felemelem a fejem a párnáról, majd a kezem, végül nagy erőfeszítések árán sikerül felülnöm, annyira gyenge vagyok. Sápadt ujjaim görcsösen szorítják az ágy szélét, mikor lábam a hideg, higiénikusan fehér csempéhez ér, majd lassan felállok, mindvégig az ágykeretet szorítva. Minden olyan fehér… Ez itt már a mennyország?
Tekintetem lassan siklik végig a falakon, a plafonon, a padlón, magamon. Csontsovány testemet fehér, kórházi pizsama takarja, ami éles kontrasztban van a hajam éjfekete színével. Végigsimítok a kócos tincseken, szinte a derekamig érnek, mintha remegő ujjaim nem is az én hajamon simítanának végig. Tekintetem megakad a szemben lévő falon, a sötét üvegen, amiből a tükörképem néz rám vissza. Mikor alaposabban megvizsgálom, rémülten hőkölök hátra, ez nem lehetek én, nem, nem, nem! Szemeim alatt sötét karikák éktelenkednek, hajam kócos loboncra emlékeztet, bőröm sápadt, szinte reflektorként világítanak rajta a sötét meggyszínű hegek, amiket még én magam vágtam a bőrömbe. Nem, ez csak egy rossz álom, amiből fel fogok ébredni… Feketére lakkozott körmeim a legfrissebb vágásba marnak, fájdalmasan felnyikkanok, a vér végigfolyik a csuklómon, a földre cseppen… Aztán az ajtón túlról hangokat hallok.
- Nővér, hívja fel Mr. Hollow-t. Kiengedjük a fát.



jaybee; 6 év; can’t legally buy alcohol; none;


Vissza az elejére Go down
avatar

Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 26
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTárgy: Re: and the boy never smiled again   Szer. Május 08, 2013 9:48 am



Elfogadva!


Óh te tökéletes holló!Arra emlékeztetsz. A fájdalmaddal, a problémáiddal együtt. Sajnállak, nem tudom, van még számodra esély? Kiút ebből a helyzetből? Remélem igen. A magad tökéletlenségében tökéletes vagy.
Menj foglalj avit és epekedve várom az első játékodat. ( :



[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this image.]
Well you only need the light when it's burning low, only miss the sun, when it starts to snow...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

and the boy never smiled again

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Alpha tagok életrajza-