HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Nathan Antone Wilkes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Nathan Antone Wilkes   Csüt. Május 02, 2013 6:27 am






Nathan Antone Wilkes
"Show me how to fight for now
And I'll tell you baby, it was easy
Comin' back into you once I figured it out
You were right here all along
It's like you're my mirror."


23;aplha;tobias sorensen;egy éjszakáig tart;Nate,Antie;




Gyere csak közelebb, mutatni szeretnék valamit. Lépj ide mellém, és nézd meg ki áll melletted a tükörben. Igen, tudom. Úgy nézek ki mint egy Beckham parfüm reklámarca. Magas termettel rendelkezem, afféle kosaras mérettel, mellé pedig a tökéletesen kidolgozott felsőtestem, arról árulkodik hogy napi egy órát minimum a kondiban töltök. Igazából csak footballozom, és ott aztán az edző megköveteli a maximumot, ami nála annyit jelent hogy a lelket is kidolgozza belőlünk. Bőröm színe barna, a sok strandon töltött szörfözős napnak köszönhetően. Hajam sötét barna, szőkés csíkokkal elvegyülve, amelyeket a nap szívott ki ilyen színűre. Pillantásod a karakteres arcomra esik, a mindig borostás államra, aztán a számra ami kaján félmosolyba görbül. Orrom vékony, félhosszú tökéletesen illik a hosszúkás fejemhez, és a szemöldökömhöz, ami úgy néz ki mintha csak Picasso festette volna. Szemem színe barna, de hogyha erős természetes fény éri, a zöld színeivel is találkozhat a szemlélő. Arcomat két heg teszi különlegessé, a csajok odavannak érte. Egy késes verekedés alkalmával szereztem őket, de akik okozták azok már rég lebénulva ülnek egy tolószékben.
Öltözködéssel nem igazán szoktam bíbelődni, nem vagyok az a divatmajom bár ótvar ruhákat sem szoktam magamra húzni. Megvan a szokásos bejáratott bakancsom, farmerom és pólóim, de hordok még inget is. Persze mint látod, feltűröm az ujját, és csak úgy lazán nyakkendő nélkül bőrdzsekivel hordom. Anyám mindig próbál vásárolni vinni, mondván hogy egy olyan jóvágású fiatalembernek mint én vagyok, kötelessége a legdivatosabb, és legmárkásabb cuccokba járnia. Ilyenkor én mindig legyintek, és megmondom hogy ez a csajok dolga. Nekem egyébként is bármi jól áll.

*********


Nem mondanám magamat egoistának, hanem inkább csak olyan embernek aki mindig biztos a dolgában. Magabiztos vagyok, szarok mások véleményére és a saját fejem után megyek. Nem lehet befolyásolni, és betartatni velem a szabályokat, túlzottan szabad szellemű vagyok én ahhoz hogy engem kordában tartsanak. Egyedül a football edzőmnek engedem, hogy dirigáljon nekem. Ha valaha is volt olyan csajom aki megmondta nekem hogy mit tehetek és mit nem, vagy ha egy halvány féltékenykedő szikra is felcsillant a szemében már rögtön repült. Nem bírom a hisztit, meg a felesleges vitákat azon hogy én rá néztem egy másik csajra miközben, barátnőm van. Na és ha ránéztem? Pasiból vagyok. A pasik márpedig minden jó csajon legeltetik a szemüket. Ez a velünk született természetes ösztönünk.
Valaha még egy érzékeny lelkű fiú voltam, aki azt hitte létezik szerelem, és író akart lenni. Azonban egy váratlan utazás következtében, az életem gyökeresen megváltozott. A szomszéd lány elment, én meg egyedül maradtam, már nem volt senki aki bátorított volna, az álmaim elérése felé. De mindegy ez már a múlté, miért is rágódnék ezen. Azóta megváltoztak az álmaim, és most a Hollison a Bölcsész kar egyik tagjának mondhatom magamat. Gondoltam jó lenne apám nyomdokaiba lépni, és mivel van eszem - már amennyi a sok ivászat után megmaradt - elég jól is megy a tanulás. Persze ha a csajok,haverok és foci mellett van rá időm.
Szabadidőmben gitározom, gondolom tudod - a csajok erre is buknak. Szóval előszeretettel játszom nekik, szex után míg ők elszívnak egy cigit. A problémákkal nem foglalkozom, azokat mindig besöpröm a szőnyeg alá, míg csak gyűlnek és gyűlnek, ki tudja meddig. Könnyen fel lehet húzni, de ha az illetőnek sikerül is, akkor sem mutatom ki. Kivéve ha már nagy kedvem van verekedni, olyankor én magam kötök bele az emberekbe. Alapjáraton, egy jó fej, vicces és közvetlen srác vagyok, aki benne van minden hülyeségben. Az alpha ház hivatalos tagjának mondhatom magamat, és a Hollis egyik legdögösebb csődörének.




Kibaszott szar egy érzés amikor a szüleid miattad veszekednek. Azt hiszik hogy nem hallod ahogy a csukott hálószoba ajtó mögött egymás fejéhez vágnak olyan dolgokat, amikről tudják hogy fáj a másiknak. Te pedig tehetetlenül hánykolódsz álmatlanul az ágyadban, és csak azt várod hogy vége legyen az egésznek. Legszívesebben felordítanál, hogy hagyják abba, és inkább rajtad töltsék ki a mérgüket. Hiszen te vagy a hibás, te vagy az a selejt akin veszekednek. De nem teszel semmit. Csak fekszel, és a plafonra ragasztott csillagokat bámulod amiket még az őskorban rakott fel anyukád, míg te a gyerekágyban a csörgőddel játszottál. Zöldes fehér színnel világítanak, és belegondolsz hogy milyen jó is lenne most az eredeti csillagokat bámulni. Hát én is erre gondoltam amikor lerúgtam magamról a takarót, és felkaptam a dzsekimet, majd az ablakhoz sétáltam.
Felhúztam a keretet, aztán kihajoltam a hűvös, de mégis frissítő éjszakába. Az előttem elterülő utca csendes volt, és kísértetiesen kihalt. Kimásztam az ablakon, majd ahogy azt mindig is tettem átmásztam a hatalmas diófára, ami közvetlen a ház mellett nőt. Könnyedén ugrottam a földre, puhán landoltam a zöld fűben. Átsiettem a gyepen, egészen a szomszéd házig, ahol kisebb sövényeken átmászva a hátsó kertbe értem.
Lehajoltam néhány kavicsért, majd megcéloztam velük a balra eső ablakot. Reméltem hogy a szoba lakója még nem alszik, vagy ha alszik is akkor észreveszi hogy valaki hajigálja az ablakát. Néhány perc elteltével fény villant a szobában és hamarosan Sophie dugta ki félálomban levő fejét az ablakon. Belebámult a sötétségbe, azonban tudta hogy én keresem őt mert rögtön a nevemen szólított. Kértem hogy jöjjön le, mire ő fáradtan bólintott egyet, majd eltűnt a szobában. Nemsokára kinyílt a hátsó ajtó, és Sophie lépett ki a kertbe, köntösben és mamusban csoszogva. Már sokkal éberebb volt mint az imént, és a haját is megfésülte ami most kibontva omlott a vállára. Mint mindig, most is megfeszült minden izmom amint rám pillantott, a levegő a tüdőmbe szorult, ahogy közelebb lépett hozzám, és a karomra fektette a kezét.
- Minden rendben? - kérdezte komoran, hiszen látta rajtam hogy valami nem stimmel. Gyönyörű szeme aggódásról árulkodott, ajkait félig lebiggyesztette ahogy engem nézett. Megráztam a fejemet, ezzel válaszolva a kérdésére. Ami azt illeti igazából nem azért jöttem át hozzá, hogy elpanaszoljam a szüleim veszekednek, mert füvet találtak a szobámban. Egyébként sem díjazná a dolgot, hiszen ő ellene van az ilyesmi szerek használatának. Azért voltam ott aznap este, hogy elmondjam neki mit érzek iránta. Hogy a barátságból ami már kiskorunk óta tart, sokkal több lett. Többé már nem tudok csak az egyik haverja lenni. Nekem ő kell! Mindenestül. Már épp szólásra nyitottam volna a szám, hogy elmondjam szerelmes vagyok belé amikor sírva fakadt. Aggódva ragadtam meg, és öleltem magamhoz. Bele kapaszkodott a pólómba, és egy darabig pityergett, míg én megnyugtató szavakat mormoltam a fülébe, és a hátát simogattam. Miután összeszedte magát, elengedett és kétségbe esetten pillantott rám.
- Nate...Nate..Elköltözünk. Spanyolországba. Holnap indulunk. - hangja rekedt volt, és szomorú, ahogy engem vizslatott. Azt akarta hogy mondjak valamit, de nem tudtam megszólalni. Képtelen voltam rá. A felismerés hogy Soph elmegy, hogy többé nem nézhetek gyönyörű szemeibe, és nem láthatom a mosolyát... Hátat fordítottam neki, hogy ne lássa az arcomon a mérhetetlen csalódottságot. Elkáromkodtam magamat, ahogy a tehetetlenség mocsarába ragadtam. Sophie mögém lépett, és a vállamra tette a kezét.
- Mondj valamit..Kérlek. - igyekezett higgadtan beszélni, de a hangja megremegett a mondat végén. Leráztam a kezét a vállamról, és megfordultam. Arcomon rideg, és közömbös kifejezés terült el. Nem akartam hogy lássa mennyire szenvedek minden egyes szavától.
- Remélem hogy szép életed lesz. - préseltem ki a szavakat, bár tudtam hogy ezzel összetöröm a szívét. Elfordítottam a tekintetemet fájdalomba torzult arcáról. A következő pillanatban hátat fordítottam és futásnak eredtem. Nem hallottam hogy a nevemet kiáltotta volna.



fannilány;ki számolja azt?;18;Melissa E. Blackwood;

Vissza az elejére Go down
avatar

Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 26
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTárgy: Re: Nathan Antone Wilkes   Pént. Május 03, 2013 10:27 pm



Elfogadva!


Drága Nathan!A kemény külső valahol egy érző szívet is takar. Csak vajon lesz még valaki akinek ezt az oldaladat meg tudod mutatni? Én bízom benne.
Menj avit foglalni és jó játékot. ( :

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Nathan Antone Wilkes

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: ooc :: archívum :: Előtörténetek-