HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Jan Pouliot

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
avatar

Jan Pouliot
::say something : 3
::born this way : 2013. May. 01.
Age : 25
::where we belong : Palm Bay
::wayfaring stranger : mardy bum ~

Civil


TémanyitásTárgy: Jan Pouliot   Szer. Május 01, 2013 4:49 am

JAN POULIOT

THE WORLD IS BIG ENOUGH WITHOUT YOU


Teljes név: JANUARY POULIOT
Becenév: JAN
Születési hely és idő: LOCAL & 10. 10.
Play by: KIMBERLY MARREN
Csoport: CIVIL
Érdeklődési kör: KÉRDÉSES
Kapcsolat a családdal: NINCS

Ez vagyok én: Oké, most kissé bajban vagyok. Az a helyzet, hogy egyáltalán nincs semmilyen személyiségem sem, egy utolsó, jellegtelen trampli vagyok, szóval fogalmam sincs, hogy a fenébe fogok én neked negyven mondaton át arról beszélni, hogy ki vagyok, milyen vagyok, miért vagyok olyan…
De oké, próbálkozzunk, végül is, ez a harmadik mondatom, már csak harminchét kell, nem olyan nagy cucc, gondolom én. Vagyis hát… remélem.

Szóval, nem kell túl szemfülesnek lenned ahhoz, hogy lásd, kissé máshogy szocializálódtam, mint a városban élő legtöbb lány: nincs hosszú hajam, nincs fülig érő mosolyom, vagy érettséginél nagyobb végzettségem… (Ez utóbbi nem azért, mert hülyébb lennék, mint a többiek – inkább azért, mert elcsesztem az ösztöndíjért való kérvényemet, viszont pénzem az nincs. Szomorú, mi?) Valamivel fiúsabb vagyok az átlagnál; sosem érdekelt, hogy áll a hajam, hogy milyen ruha van rajtam, imádok cigizni, nem iszom magam olyan rohadtul részegre, hogy aztán bárki kedve szerint megdughasson, amúgy is nemet mondok az egyéjszakás kalandokra… Mármint, nekem a szexhez kapcsolat kell. Mit tegyek? Kissé régimódi vagyok. Néha szívesebben lennék pasi az ötvenes években. Vagy nem. Vagy mégis. Nem tudom.
Ha azt mondom, szívesebben élnék a múltban férfiként az olyan… hím sovinisztán, vagy inkább leszbikus-harcos-szüfrazsettesen hangzana. Vagy csak én gondolom így? Úgy értem, nekem semmi bajom a női nemmel, nem vonzódok hozzájuk (bármit is állítanak rólam a hátam mögött), de nem tipornám el őket, meg semmi. Van ennek értelme? Nem, igazad van, szerintem sincs, felejtsd csak el.

Figyeld csak, milyen izgalmas, félidőnél járunk, vagyis ez itt a huszonegyedik mondatom; sose gondoltam volna, hogy eljutunk idáig. - Kurva jó vagyok, nem? Ne, ne, nagyon kérlek, ne nézz így. Bármilyennek is gondolsz te most engem, azt tudnod kell, hogy az átlagnál nagyobb az egóm, vagy, ha úgy tetszik, az önbizalmam – imádom isteníteni magamat. Ami azt illeti, kissé istenkomplexusom is van. Hülye szokás. Próbálok leszokni róla. Kevés sikerrel…
Oké, ez még mindig csak a huszonkilencedik mondatom, valami sürgősen ki kéne találnom, hogy minél előbb befejezhessem ezt a szövegelést; gondoltam arra, hogy átváltok egyszavas mondatokra, de az biztos rém hülyén hangzana. A mondatokba kell alany és állítmány, ezt mindenki tudja, nem? Vagy csak én lovagolok ilyen nagyon ezen a témán? Nem tudom, igazából rossz nyelvtani szerkezetekkel, helyesírási hibákkal és egyéb sületlenségekkel ki lehet kergetni a világból, ahogy azzal is, ha valaki csak a Windows operációs rendszert ismeri, vagy… nos, további fura, informatikai bigyóval, amihez úgysem értesz, szóval inkább nem untatlak ezzel.

Mi az amiről még tényleg nem beszéltem, hm? Ruházat? Pólók, nadrágok, szoknyák, néha még kiöltözni is szoktam, persze csak ha az alkalom megköveteli (temetések, vagy mit tudom én), de amúgy az a fajta ember vagyok, akinek nem rángatod le a lábáról feszítővassal sem a magas szárú tornacipőt.

Ó, figyelj, csak, figyelj! Négy mondat van hátra. Szóval ezt elbliccelem úgy, hogy ilyen semmiségeket osztok meg veled ezen leírás végén, mert szerintem valahol vicces, és imádom a vicces dolgokat. Meg lusta is vagyok, nagyon lusta, szóval… ah. Mindegy is, ez itt ennek a vége, örvendj szépen.

[You must be registered and logged in to see this image.]
ESTI - +18 - VAN - NINCS


story of my life

Nem fogok duzzogva lelépni Franz bácsi házassági évfordulójáról. Nem fogok duzzogva lelépni Franz bácsi házassági évfordulójáról. Nem fogok duzzogva lelépni Franz bácsi házassági évfordulójáról.

Duzzogva leléptem Franz bácsi házassági évfordulójáról.

Összehúztam a bőrjakóm a mellkasomon, kicsit megborzoltam a hajam, úgy indultam el. Hová? Valahová. Nem tudom pontosan, ami azt illeti, nem igazán figyeltem rá. A zsebemből cigarettát halásztam elő. Rágyújtottam. Szürke házak suhantak el mellettem, suhantam szürke házak mellett. A füst pamacsokban szállt utánam.
Amolyan halálunalmas, koranovemberi, szürke késődélután volt. A nap leszállóban, keletről felhők éreztek, és ha tényleg az időjárásról akarnék beszélni, azt mondanám, abban a másodpercben minden megtörtént, amit csak mára az időjárás jelentés ígérhetett. Tipikusan őszi csütörtök délután. Olyan tipikus volt az is, hogy csak egy ilyen szerencsétlen, istenverte napon léteznek nálunk családi összejövetelek. Az viszont meglepő, hogy még összejön a család. Meglepő, de valahogy most, ebben a percben, meg az előzőekben, sőt talán az elkövetkezendőkben is ez a legkevésbé sem zavar össze. Milyen az, ha az ember a közvetlen hozzátartozóit is leszarja? Nem kimondottan kedves. Nem kimondottan… emberi? Mi emberi a családban? Mi emberi az én családomban? Iszákos barmok, idióták, narkós gyűlölő narkósok. A nagybátyám részeg, a húgom terhes, a gyerek apja ismeretlen… Állatok. Undorítóak. Taszítanak. Ne ítélj el – hopp, már biztos megtetted – alapvetően bárkit képes vagyok zsigerből gyűlölni, ha látom, tapasztalom, hogy csak a szája nagy, szarságokat beszél, ráadásul olyan dolgokról beszél szarságokat, amiről faszt sem tud. És hogy ezt saját véremtől látom… valahogy éget, szétvet belülről. Valahogy a puszta léttől elveszi a kedvemet. Ettől rosszabb ember lennék, mint mások? Alighanem. Vagy csak talán. Attól függ, kit kérdezel. Vagy kérdezel-e valakit.

Méterek, száz-méterek, kilométerek fogytak előttem, nőttek mögöttem. Néha áldom magam, hogy minden adandó alkalommal véletlenül megfeledkezek a kiöltözésről, így ilyesmi helyzetekben az ünneplőcipő nem bassza szét a lábamat a távgyaloglásomban. Már csak azért sem, mert utolsó értesülésem szerint nekem nincs ünneplőcipőm. Sőt, már csak legendák keringenek arról is, hogy a bakancsom mellett valaha más lábbelim lett volna, bár sanszos, hogy téged ez most a legkevésbé sem érdekel.
München elő-belvárosának szélén araszolva egy órás semmittevős sétának köszönhetően úgy nyolc kilométerrel kerültem arrébb. Utcanevet nem láttam, nem is néztem. Úgy az elmúlt negyven percben csak annyi hajtott előre, hogy találjak egy presszót, ahol tudok cigarettát venni, mert ezelőtt negyvenegy perccel szívtam el az utolsó szálamat. Ha szemfüles vagy, nyilván rájöttél, az előbbit nem mondom el, ha minden előrelátható jel nélkül egyszer csak nem találok egy kocsmaszerűséget egy sarkon. Bentről új, vastag, és mégis kopott rockzene, sör és cigaretta szag szivárgott ki némi fénnyel. Igazából máskor be nem mennék ilyen helyekre, viszont ha egy óra alatt tényleg csak egy kocsmát lehet találni – persze lehet, hogy én csesztem el – akkor istenöccse, ne szalasszuk már el.
Mondtam már, hogy gyűlölök idehaza lenni?





A hozzászólást Jan Pouliot összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Ápr. 22, 2014 5:58 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
avatar

Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 26
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTárgy: Re: Jan Pouliot   Pént. Május 03, 2013 12:57 am



Elfogadva!


Drága January!Köszönöm a javítást és azt is, hogy nem egy szokványos karaktert hoztál nekünk aki mindenben tökéletes, a legszebb, a legjobb, a legdivatosabb. Azt hiszem az ilyen karakterektől lesz élethű a játékunk. Menj avatart foglalni és jó játékot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Jan Pouliot

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Civilek életrajza-