HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszót!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

nincsen

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Máj. 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Latest topics
» Végzet Ereklyéi
Pént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
Kedd. Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
Csüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
Csüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
Szer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
Szer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
Pént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
Pént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
Pént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Share | 
 

 Yasmine Brook

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 


Yasmine Brook
::say something : 218
::born this way : 2013. Apr. 30.
Age : 25
::where we belong : ♔ Palm Bay
::one day : ♔ What’s the secret? Just turn your can’ts into cans and your dreams into plans!
::wayfaring stranger : ♔ the second princess

Kappa


TémanyitásTéma: Yasmine Brook   Szer. Máj. 01, 2013 12:36 am

Yasmine Brook

COURAGE DOESN'T ALWAYS ROAR, SOMETIMES IT'S THE QUIET VOICE AT THE END OF THE DAY SAYING 'I'LL TRY AGAIN TOMORROW'


Teljes név: Yasmine Emandorie Brook
Becenév: Yas
Születési hely és idő: 1991. december. 02
Play by: Crystal Reed
Csoport: Kappa
Érdeklődési kör: tánc, olvasás, zenehallgatás, ijjászat
Kapcsolat a családdal: Apám a gazdag a családban mégis sajnálja tőlünk a pénz. Elváltak anyámmal, akivel együtt élek meg az én néha kissé idegesítő húgommal Sosie-val aki anyám második párkapcsolatából származik. Tehát van egy mostoha testvérem, egy idióta, kelekótya anyám és egy pénzéhes apám. Anyám tényleg elég szeleburdi természetű volt. Mindig nevetett és viccelődött, szerette ha rajta nevetnek és próbáld mindenből viccet csinálni. Így hát tudtam mást tenni mint szeretni őt? Nem igazán. Mindent megtett értünk, hogy boldogok legyünk és semmit ne vegyünk észre abból, hogy apám mennyire hiányzik neki. Boldog volt az új férjével de apám volt az igazi nagy szerelme aki megcsalta anyámat egy nála 5 évvel fiatalabb nővel. Nem voltam rá büszke, sosem tudtam rá úgy tekinteni mint az apámra mert  nem igazán foglalkozott velem. Ellátott pénzzel és mindent ami számomra pénzbe került azt megvette nekem de  itt az apai teendői ki is merültek. Sosie… imádom. Anyánkra ütött ő is szeret viccelődni és sikerül is neki. Néha úgy viselkedik mintha a legjobb barátnőm lenne, nagyon sok mindent megbeszélünk egymással de sosem felejtem el, hogy ő bizony az én egyetlen kicsi húgom akiért felelősséget kell vállalnom. Hát ő ezt nem igazán szereti.

Ez vagyok én: Egy embert konkrétan meghatározni és skatulyába zárni nem túl előnyös dolog. Mindig mindenki tud meglepetéseket okozni ahogy én is.
Lehet azt mondom, hogy közvetlen vagyok de amikor rossz napom van és akkor futunk össze akkor egy sziát sem fogsz kapni.
Lehet azt mondom, hogy segítőkész vagyok de ha egy bukóbb pillanatomban kapsz el körbenevetlek. Lehet azt mondom, hogy önző vagyok de ha szépen mosolyogsz megszánlak egy kocka csokival.
Lehet azt mondom, hogy akaratos és makacs vagyok de ha szeretlek és közel állsz hozzám talán engedek a te javadra.
Lehet az mondom, hogy őszinte vagyok de néha félek kimondani azt amit gondolok és inkább nem teszem, meg ne bántsalak.
Lehet azt mondom, hogy nagyszájú vagyok de néha visszafogott és csöndes.
Lehet azt mondom, hogy lételemem a kötözködés és a viták, de ha nem akarom, és nincs hozzá kedvem úgy is ki fogok hátrálni a konfliktusból.
Lehet téged szeretlek a világon a legjobban, mégis hátba támadlak… csak mert azt diktálja a józan eszem.
Mindenki lehetekből épül fel. Összetett jellemek vagyunk, rengetek személyiséggel. De maradjunk a leheteknél.

Lábam a földig ér, két fülem van és még sem vagyok szatyor. Röviden tömören ennyi… de, hogy picit belemenjünk a részletekbe: átlagos testalkatú és magasságú lány vagyok, valakinek anorexiás és csontkollekció de sajnos vagy nem sajnos de akárhogy eszek nem bírok hízni. Mondjuk sportolok is elég rendesen, röplabdázok és esténként futok amolyan kikapcsolás képen de igazából hajnali 3-kor is képes vagyok megenni egy tábla csokoládéd ha éppen úgy tartja kedvem…csak, hogy jobban aludjak.
Hajam barna amit szinte csak kiengedve hordok ugyanis úgy tartom, hogy hatalmas füleim vannak, mint Dumbónak, bár kivétel erősíti a szabályt így mikor sportolok akkor az megköveteli a dolgot. Sokan azt mondják, hogy ez badarság de én hajthatatlan vagyok.
A szemem színe egyszerű barna tehát teljesen átlagosnak vagyok mondható. Szeretek sminkelni, és imádom a vörös rúzsokat ezzel kiemelve a számat, ugyanis ez az a pont amit mindig használok minden nap: imádok nevetni.
Imádom a divatot, a szép és drága ruhákat. Szerencsére van miből ezeket megvenni szóval általában a legújabb trend szerint öltözködöm, de munkám meg is követeli ezt.

Orsi  - 18 – 5 év - --


story of my life

A szememet bántotta a nap, mégis lágyan simogatta a bőrömet. Olyan jó érzés volt a tudat, hogy kint hideg van én mégis a meleg takaró alatt élvezhetem ahogy hozzám ér pár sugár. Nyújtózkodni kezdtem, neki támasztottam kezemet és lábamat az ágy szélének s csak nyúltam ameddig lehetett. Végül egy ásítás adott teljes nyomatékon annak, hogy igen végre felébredtem. A fejem majd szét szakad egyre jobban szúrta a szememet a beszűrődő fény és lassan már az sem volt kellemes, hogy a takaró hozzá ért a meztelen hasamhoz.
Nagy nehezen kinyitottam szemeimet és kissé még bágyadtan néztem körbe. Ez nem az én szobám. A falak a megszokott zöld helyet halvány rózsaszínek voltak, a függöny hófehér amely ki volt húzva nem is csoda, hogy telibe találta a nap az arcomat. Mindenhol kósza ruhadarabok, egy férfi alsó, majd nadrág, egy zakó, az ágy szélén egy nyakkendő s fejem fölött egy ing. A kanapén gyűrötten hevert a tegnap este felvett pezsgő színű koktélruhám mellette egy méterrel a levetett fekete magas sarkúim, s az ágy másik szélén a melltartóm. A takaróért nyúltam s felhúztam nyakamig. Az éjjeliszekrényre néztem. Két boros üveg az óra mellett ami 10:48-at mutatott.
Megpróbáltam felülni de a fejem vissza húzott. Óh az az átkozott másnaposság. Újra erőt vettem magamon a felkeléssel s most sikerrel jártam. A hűs falnak döntöttem a fejemet és próbáltam visszaemlékezni az estére.
- Ezennel megnyitom a 2012-es jótékonysági bált. Jó szórakozást kívánok!- hallatszott a polgármester lágy dörmögő hangja. Köszöntem pár nevesebb embernek és tovább álltam a pulthoz. Szinte ösztönösen a puncsért nyúltam. Tisztában voltam vele, hogy ez miket válthat ki belőlem. Három puncs nekem elég volt ahhoz, hogy teljesen jól érezzem magamat és akár a fejemen pörögjek…vagy másén.
- Anya! – kaptam el anyám kezét aki meglepetten nézett rám, mintha nem is a lánya lennék. Anya imádta az ilyen bálokat. Annyi ruhája volt, hogy öröm volt bemenni nőként a gardróbjába. Egy bálon sem lehetett ugyanabban a ruhában látni, mindegyik alkalomra mást és mást vett fel. Aztán a drága kislánya – azaz én – megörököltem. Az új mostohaapámat már kevésbé értékelték ezeket az esték. Nem magával a bálozással volt a baja hanem azzal, hogy mindenkivel jópofizzon és elmesélje, hogy még mindig ugyanannál a cégnél társtulajdonos amelyiknél eddig. Minden évben ez ment. Egy dolgot szeretett az egészben: anyával és velem villogni. Anya csodás ember volt, fiatalos, csinos és nagyon intelligens. Nagyapa elég szigorú és sznob ember volt amíg élt így mindent megkövetelt anyától.
- Most nem érek rá kicsim. Mr. Grovbergel kel beszélnem. Ha látod apádat kérlek ezt add oda neki de nagyon vigyázz rá! – A kezembe nyomott egy arany nyakláncot.
- Basszus… - kaptam a szám elé és szinte le estem az ágyról nagy igyekezetemben, hogy a táskámhoz érjek. Nem emlékeztem, hogy oda adtam volna apának a nyakláncot és ha elhagytam?! Magam köré tekertem a takarót és hatalmas káromkodások közepette borítottam ki az asztalra a táskám tartalmát. Sehol semmi.
- Óh a francba… a francba. – leroskadtam a földre és újra gondolkodni kezdtem hátha megvan még valami az estéből.
- Ha ezt megiszom adsz egy csókot! – Drew emelte fel maga elé a boros üveget én meg csak vihogtam. Egy szál zakóban és koktél ruhában ültem az őszi időjárásban de nem fáztam. Drew egy világoskék inget és fekete mellényt viselt.
- Oké, oké csak igyad már! – Drew fenékig lehúzta a maradék bort és már hajolt is előre a csókért. Én is oda hajoltam, kisöpörtem barna tincsit az arcából és egy lágy csókot leheltem ajkaira. Éreztem ahogy a bor keveredik a szájában egy kevés pezsgővel, rummal és whiskyvel. Drew beletúrt a hajamba és közelebb húzott magához. Egy üres boros üveg csattant az aszfalton és apró darabjaira tört. Az ölébe rángatott és a combomat kezdte simogatni miközben én is egyre vadabbul kezdtem csókolni őt.
A telefonomért nyúltam ami az asztalomon hevert. Drew számát kerestem. Ha vele voltam az este akkor tudni fogja, hogy most hol vagyok és a nyaklánc hova tűnt. Kicsörgött… az ágyban valahol. Oké tehát nem elég, hogy eltűnt a nyaklánc amit anya a lelkemre kötött, hogy vigyázzak rá de még le is feküdtem az egyik legjobb barátommal. Igen. Drew volt az a fiú akit már kiskorom óta ismertem. Együtt homokoztunk együtt ettünk gilisztát és együtt loptuk el a szomszéd néni macskáját. Ő úgy éreztem mindig is többet akart mint én és talán én is csak sosem mertem bevallani magamnak mert próbáltam megtartani a csak barát szinten. Mindeddig sikerült. Eddig a napig.
Az ágyhoz sétáltam és felvettem a világoskék inget ami a párnámon pihent, ami nemrég még Andrewen volt. Össze fogtam a hajamat és felfedező körútra indultam a lakásban. Ismeretlen volt a hely… nem lehetett Drew lakása mert ott már voltam nem egyszer. A fejemet fogtam és próbáltam nem neki menni a falnak de egyszerűbb volt annak nekidőlve végig siklani a konyháig. Ugyanis a folyosó végén egyből a konyha jött. Ott ült Ő. Egy alsónadrágban, cigivel a szájában a pulton és nézett ki az ablakon.
- Jó reggelt. – szólt csöndesen és egy hatalmasat szívott a cigijéből. Rám se nézett… biztos voltam benne, hogy ez az este most nem tett jót a barátságunknak. Nagyon nem.
- Drew…- ejtettem ki a számon a nevét de ő csak még jobban elfordította a fejét ezzel is tudatva, hogy ő most nem akar erről beszélni. A pulthoz sétáltam és elvettem egy szál cigit én is a dobozból és csöndesen rágyújtottam. Egy szót sem szóltunk csak szívtuk magunkba a káros nikotint és néztünk ki az ablakon.





A hozzászólást Yasmine Brook összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Ápr. 23, 2014 11:39 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése


Vendég

Vendég


TémanyitásTéma: Re: Yasmine Brook   Szer. Máj. 01, 2013 1:08 am



Elfogadva!


Drágám!!Nagyon-nagyon tetszett a szerepjáték példád. Csodásan írsz, és nagyon jól bánsz a szavakkal ez már rögtön lejött. Smile Hűha..Nem is tudom mit mondhatnék, hiszen Dre meg te. Ez nekem fura. Eddig csak barátként tudtalak titeket összekombinálni, na de hogy kiköttök az ágyban. Érdekes. De kíváncsi vagyok a folytatásra!! Irány arcot foglalni, aztán sipirc játszani!!<3

Vissza az elejére Go down
 

Yasmine Brook

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Kappa tagok életrajza-