HOLLIS UNIVERSITY
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!





























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (29 fő) Szomb. Május 03, 2014 6:36 am-kor volt itt.
Legutóbbi témák
» Végzet Ereklyéi
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyPént. Feb. 13, 2015 8:24 am by Vendég

»  ⊰ Mysterious New Orleans
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyKedd Nov. 25, 2014 8:23 am by Vendég

» Elkészültem!
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:31 am by Hailey Winslow

» Hailey Winslow
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyCsüt. Okt. 09, 2014 8:30 am by Hailey Winslow

» London Life
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptySzer. Szept. 10, 2014 3:50 am by Emilia Russ

» Gitta & Ivy közös lakrésze
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptySzer. Szept. 03, 2014 12:06 am by Ivy Thornton

» Szaklista
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyPént. Aug. 15, 2014 3:01 am by Anna Smithwick

» Avatarfoglaló
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyPént. Aug. 15, 2014 2:57 am by Anna Smithwick

» Anna Smithwick
annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyPént. Aug. 15, 2014 1:23 am by Sosie Morgenstern


Megosztás
 

 annabelle ginevra baker || the girl with a baby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ginevra Baker

Ginevra Baker
::say something : 12
::born this way : 2013. Apr. 29.
Age : 38
::one day : ✭ only silence as it's ending, like we never had a chance,do you have to, make me feel like there is nothing left of me?

Civil


annabelle ginevra baker || the girl with a baby Empty
TémanyitásTárgy: annabelle ginevra baker || the girl with a baby   annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyHétf. Ápr. 29, 2013 8:20 am




[You must be registered and logged in to see this image.]

Annabelle Ginevra Baker
I don't wanna be without you, babe, i don't want a broken heart


26;civil;miranda kerr;bonyolult kapcsolatban gyermeke apjával;annie,belle,bells;


[You must be registered and logged in to see this image.]


Olykor csendes és visszahúzódó, igazi anyatípus, aki foggal-körömmel védi szeretteit. Olykor harcias, vad és nem riad vissza semmitől. Ezek a tulajdonságok kevesebbszer kerülnek előtérbe, de valakinek sikerül kihoznia belőlem. És ez persze legtöbbször Luke. Bár amióta elment, kevésbé vagyok az igazi Annabelle, aki mosolyog, vicces és igazi társasági lény. Aki bármivel megtudta lepni szeretteit, aki imádta, ha a figyelem rá szegeződött. Aki makacs volt és ragaszkodott az igazához. Az életem beszűkült, csak a fiamnak élek és a munkámnak. Szeretek dolgozni, elvonja a figyelmemet és kevesebbszer jut időm gondolkodásra. A cég, ahol dolgozom, autóalkatrészeket gyárt és eleinte ugyan gyűlöltem az irodai munkát, az évek során egyre feljebb és feljebb jutottam. A kislányból felnőtt, érett nő lett és ez a külsőmön is meglátszik. Már nem okoz gondot összepárosítani egy szoknyát egy blúzzal, már nem öltözöm úgy, mint egy papagáj és a sminkelési technikáim is változtak. Nem használok erős sminket, igyekszem a lehető legkevesebbet, de olykor muszáj. Általában kihangsúlyozom kék szemeimet és telt ajkaimat. Nem sokan mondják meg rólam, hogy már anya vagyok és ez köszönhető a jó genetikámnak. Magas vagyok, törékeny testalkatú és a szülés után sikerült visszanyernem a régi alakomat önsanyargatás nélkül is.




Az életem pillanatok alatt hullott atomjaira. Minden szenvedés, minden boldogság, minden kín és öröm úgy foszlott szét, mint amikor a papír a tűz martalékává válik. A közös életünk, a múltunk percek leforgása alatt ment tönkre. Egyetlen pofon volt, egy hirtelen fellobbant düh okozta botlás, ami megváltoztatta az életünket. A mai napig emlékszem arra az estére, pedig 12 hónap telt el azóta. 12 gyötrelmes hónap nélküle, egyedül, összetörten.

2012. április 30.


Még mindig nincs itthon. Még mindig azon kattog az agyam, hogy hol lehet. Már rég itthon szokott lenni, ilyenkor már összebújva nézzük az esti filmet, mellkasán az alig 2 hónapos fiunkkal. Már nem tudom, mivel tereljem el a figyelmemet. Benjamin az ágyában szuszog, alig tudtam elaltatni. Ő is érzi az apja hiányát, nem csak én.
Kezemben a mobilommal, a kanapén ültem, felhúzott térdekkel és a bejárati ajtót szuggeráltam. Jönnie kell, nem teheti ezt velünk, nem hagyhat cserben. Amióta megszületett a baba, felelősségteljes felnőttként élt, boldogan tett-vett a gyerek körül, szívesen besegített a háztartásba és én naiv elhittem, hogy a múlt homályba veszett. A múlt, ami megkeserítette az életünket. A drog, az alkohol és egyéb tudatmódosító szerek végleg eltűntek mindennapjainkból. Tévedtem és ez a gondolat búskomorrá tesz.
Nem emlékszem, mikor aludtam el, már csak arra keltem, hogy halk szitkozódások közepette beesik az ajtón és tenyere nagyot csattan a járólapon. Nem szarozott azzal, hogy talpra álljon és becsukja az ajtót – tekintettel a mellette lévő szobában alvó fiára – hanem kinyújtotta lábát és berúgta. Lemondó sóhaj szakadt fel a torkomból és tudtam, hogy a zökkenő-és vitamentes életünknek befellegzett. Esélyét sem láttam annak, hogy a segítségére siessek. Ahhoz túlságosan is dühös voltam rá. Ott kuporogtam az ágyon, amíg észre nem vett és kaján vigyorral állásba nem lökte magát. Beletúrt napszítta tincseibe és lassú, döcögős léptekkel közeledett felém. A kanapé szélére húzódtam, de onnan is éreztem az olcsó szesz szagát. Felkavarodott a gyomrom, a szemem könnybe lábadt és olyan elgyötörtnek éreztem magam. Mintha ólmos súly nehezedne a végtagjaimra, mintha tonnányi kő szakadt volna a szívemre.
Irdatlan erővel rántott tarkómnál fogva magához, felsikkantottam a hirtelen jött gesztustól és ajkamba harapva tompítottam fájdalmamat. Hajamat csomóba gyűrte a tarkómnál és annál fogva húzott közelebb magához. Ajkai durván falták az enyémeket, tenyerem kemény mellkasának feszítettem, de mind hiába volt, mintha egy több tonnás kamiont próbáltam volna meg eltolni magamtól. Megijedtem, az adrenalin tombolt az ereimben, a vérem a fülemben dobolt. Nem tudom, mi vitt rá arra, hogy megüssem, de megtettem. Néma csönd fogadta próbálkozásomat észhez térítésére, de a gondolat, hogy ezzel talán végre észbe kap, a visszájára fordult.
Kézfeje az ajkamat találta, fémes, sós íz öntötte el a számat, fejemet bevertem a falba, akkora lendülettel kaptam vissza azt, amit én adtam neki. Szám sírásra görbült és meg sem próbáltam visszatartani könnyeimet. Leestem a kanapéról, a földön csúszva hátráltam egészen addig, amíg hátam a hideg falnak nem ütközött.
Hajam kócosan, véresem lógott a szemembe és kényszerítenem kellett magam arra, hogy felnézzek rá, de meglepődtem reakciójától. Mire észbe kaptam, már előttem térdelt, arcán megbánás és félelem tükröződött. Törékeny testemet zokogás rázta, Ő pedig pulcsija ujjával törölte felrepedt ajkamról a vért. Az agyam kikapcsolt, nem tudtam gondolkodni, el akartam lökni magamtól, még sem tudtam. Távolról hallottam csak Ben sírását, de megmozdulni vagy akár a fejemet magamtól felemeli képtelen voltam. Ott gubbasztottunk a padlón, egymástól néhány méter távolságra. Nagy sokára tudtam csak összeszedni magam és magamhoz vettem a síró fiunkat. De nem mertem a közelébe menni. A gyerekszoba ajtajából néztem, ahogy táskába hajigálja a holmijait és fojtott hangon beszél valakivel telefonon.
Állam megremegett, ahogy láttam a ruháit abban a bőröndben, gyűrötten. Az ajkam lüktetett, égett és szédültem is az ütéstől, de végre belátta, ha nem hagy fel ezzel az önpusztító életvitellel, lassan elveszíti azt, ami fontos számára. A családját…
Nem szólt hozzám, rám sem nézett, lehajolt és óvatos puszit nyomott a karomban mocorgó fiunk fejére, aztán magamra hagyott. Az elkövetkezendő órák és napok egybefolytak. Csak a fiam tartotta bennem a lelket és a tudat, hogy Luke jó helyen van egy rehabon, ahol végre megszabadulhat a démonaitól. Csak hogy amilyen könnyen jött a segítség, olyan gyorsan el is röppent. Luke néhány héttel a „szabadulása” előtt elszökött és azóta se látta senki.
Értelmetlen remények tartottak életben és kezdenek elkopni belőlem. Vajon látom még valaha? Megkeres bennünket? Szeret még? Ezer kérdés kavarog bennem, amikre csak Ő tudja a választ.
Gyere haza… hiányzol!




annie;két év;húsz fölött;még nincs;

Vissza az elejére Go down


Vendég

Vendég


annabelle ginevra baker || the girl with a baby Empty
TémanyitásTárgy: Re: annabelle ginevra baker || the girl with a baby   annabelle ginevra baker || the girl with a baby EmptyKedd Ápr. 30, 2013 10:27 am



Elfogadva!


Drága Annie! Áááh...szavakat nem találok. Nagyon tetszett. De komolyan. Ben olyan kis édes, és ahogy leírtad a közted és Luke között lejátszódó kis konfliktust..Szépen fogalmazol az már biztos. Nem is húzom tovább, elfogadlak!! Irány avit foglalni, aztán keresd meg a pasidat és rázd gatyába!! Puszilom Bent. *__*
Vissza az elejére Go down
 

annabelle ginevra baker || the girl with a baby

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
HOLLIS UNIVERSITY :: karakterek :: elfogadottak :: Civilek életrajza-